Véletlenül összefutunk a gyerek leendő osztályfőnökével (szeptembertől ui. új iskolában folytatja) és így megtudjuk, hogy itt nem kell olvasónaplót írni a nyári kötelező olvasmányról -- a régi helyen minden fejezetet össze kellett foglalni pár sorban, még rajzot is vártak alá -- sőt, elolvasni se nagyon.
-- Pihenj sokat és nyáron ne gondolj az iskolára! -- búcsúzik.
Én:
-- Ez azért nem teljesen tetszik, ha semmit nem írsz és olvasol a nyáron, még a betűket is elfelejted szeptemberre. Kénytelen leszek majd én kitalálni valamit helyette!
Egy kisváros üdülőtelepén sétáltunk a 8 éves fiammal. Sok nyaralóra ki van írva, hogy kiadó, néhány pedig már a divatos "apartman" feliratot is viseli.
A kisfiam olvasgatta a feliratokat: Tomi Apartman, Attila Apartman, Horváth Apartman, stb.
- Anya, nézd, itt is egy Apartman! Milyen sok Apartman nevű ember lakik itt!
Egy kicsit nevettem, és elmagyaráztam neki, hogy tulajdonképpen mit is jelent az Apartman, és miért van kiírva?
A szokásos német nyelvű feliratok is megjelentek: Haus Frei
- Anya, nézd, ez itt ingyen van!
Mire néhány mondatos magyarázattal szolgáltam arra, hogy a német "frei" és az angol "free" szó miben különbözik egymástól, és miért írják ki a házakra a "Haus Frei" feliratot? Egyébként a fiam németül tanul az iskolában, második osztályos, de a "frei" szót még nem tanulták. (Azt tudta, hogy a "Haus" mit jelent.) Viszont a "free" szót gyakran látja a netes játékokban, videókban, vagy a rajzfilmekben.
Az iskolához vezető utolsó emelkedőn Lőrincke osztálytársnője lépked előttünk a ragyogó reggeli napfényben, méghozzá nagyon vicces mintás nadrágban: sok-sok fehér nyuszifej vastag fekete vonalak (rácsok?) között.
Én:
-- Na, ezek szemlátomást ráfáztak a répalopásra!
Lőrincke:
-- Aha... De itt legalább nem igaz, hogy "A börtön ablakába soha nem süt be a nap"!
Ezt most találtam egy régi levélben, amit a gyerek apjának írtam (már nem élünk együtt). A fiam akkor már 17 éves volt, de kicsi korától undorodik és fél a bogaraktól - a mai napig.
"Nos, a fiad tegnap alkotott. Még mindig undorodik és fél a rovaroktól, de már eljutottunk odáig, hogy az én papucsommal felfegyverkezve (nehogy már az övére rákerüljön valami csúnya) képes lecsapni az ilyen betolakodókat, ha nem vagyok otthon. Mondjuk a nyomokat már nem takarítja el, mert az 'fúj', meg különben is lusta hozzá. Tegnap épp a vasalt ruháit tettem be a szekrényébe, amikor megláttam egy elkent fekete pacát, élénkpiros vérpöttyel díszítve a szekrénye ajtaján. Szúnyogmaradéknak néztem, de állítása szerint egy légy teteme díszelgett ott. Miután megdicsértem hősies tettét, azért nevelési céllal rákérdeztem: - Nem gondolod, hogy le kellett volna onnan törölni? - Nem - vágta rá. - Elrettentésül hagytam ott!"
Flóra megkívánt egy bizonyos játékot. A Tesco - ba mentünk vásárolni, megígértem neki, hogy a szóban forgó dolgot megnézzük, és ha nem drága, veszünk egyet.
- Flórácska, nem ígérek semmit, megnézzük, és ha van, és nem drága, akkor megvesszük.
Mire Flóra:
- De aztán legyen! Tudod apa, egy gyerek soha nem adja fel!
Flóra most hétvégén, hogy is mondjam...Kicsit megfostosodott. Hogy most valami étel nem esett jól neki vagy megint valami vírus tombol az nem világos. Nem túl súlyos a dolog, de azért Anyával úgy döntöttünk, jobb ha ma nem megy oviba, én úgyis itthon vagyok, megleszünk együtt, és ha a hasi dolgok rendeződnek, akkor holnap talán már mehet.
Az időt figyeltük a fürdőben, a fiam azt mondta, 12 órakor szeretne indulni. Éppen 11.10 volt, megbeszéltük, hogy pontosan hány óra hány perc van, mennyi idő, hány perc van még vissza 12 óráig, csak hogy gyakoroljunk egy kicsit. Természetesen mutatós, fali óra volt, nem kvarc, számokkal. Egy idő után elege lett a kérdezgetésből, hogy gondolkodni kell az idő múlásán, és amikor végezetül megkérdeztem, hogy no akkor most tulajdonképpen mikor lesz 12 óra, az volt a válasza: mindjárt.
Nem gyerekszáj, hanem "gyerektett", de nagyon vicces volt. Ma egy hotel wellness részlegén töltöttük a délelőttöt egy kis pancsolással, úszással. Párszor ki kellett mennem a mosdóba. Az első alkalommal már felfedezte a 8 éves fiam, hogy a mosdóajtó mellett elbújva megijeszthet, amikor kilépek. A második alkalommal a mosdóban már volt egy hölgy, amikor bementem, de azt nem is vettük észre, amikor bement. A lényeg, hogy már kifelé menet hallottam a fiam hangját, "bakker, ez nem lehet igaz...", meg ilyenek. Kiléptem, próbált megijeszteni, de észrevettem, nem sikerült neki. Aztán hamar kiderült, hogy az előttem távozó hölgyet viszont halálra rémítette. Elnézést kértem tőle, de nagyon jó fej volt, nevetett, azt mondta a fiam még bocsánatot is kért, mert azt hitte, az anyukája jön ki a mosdóból.
Az azért kiderült, hogy a kis drágám nem volt udvariatlan, a mutatványán pedig a többi vendég is jót mosolygott.
Egy kis gyereknevelés: Ez nálunk rendszeres, amilyen sportkocsit éppen látunk az utcán vagy a tévében, a fiamnak olyan kell. Legutóbb azt mondtam neki, hogy én biztosan nem tudok ilyet venni a fizetésemből, de annak nagyon fogok örülni, ha neki olyan munkája lesz, és megengedheti magának, hogy akármilyen sportkocsit vegyen. Törekedjen rá, és amiben tudok, én is segítek, taníttatom, tanulok vele, amit csak kell.
Flóra néhány napja nyafogott valamiért, már nem is emlékszem miért, lényeg az, valami olyasmit kért vagy akart csinálni, amit semmiképp nem akartunk neki megengedni. Látva hajthatatlanságunkat, kérlelni kezdett, de a dolog olyan természetű volt, ami szóba sem jöhetett:
- Flórácska, nem lehet!
- De én szeretném!
- Tudod te, hogy hányféle dolog van, amit mi felnőttek szeretnénk, de nem lehet? Én például szeretnék egy Ferrari autót, egy nyaralót a Francia Riviérán, és egy magánrepülőgépet, amivel oda repülhetnék. Látod, nagyon szeretném, de mégsem lehet.
- Apa, ha nagy leszek, nekem majd lesz olyan magányos repülőgépem!
Flóra három éves, már ügyesen a vécére jár, de azért néha előfordulnak...balesetek, a minap is becsurrant egy kis pisi játék közben.
Anya szaladt, hogy tisztába tegye Flórát, én a konyhában tevékenykedtem. Olyan napokat éltünk, amelyek az asszonyok számára a nehezeknek számítanak minden hónapban. Elkezdte a vonakodó Flórát átöltöztetni, lehajolt hozzá, de hirtelen így szólt:
- Gyere Apa, légyszíves vedd át! - azzal a fürdőszoba felé indult: - ugyanis teljesen átáztam - tette hozzá félhangosan.
Mire Flóra:
- Anya, te is?
Vendégség volt, de csupa felnőtt, beszélgetés, iszogatás módjával. Jobbára gyerekeknek unalmas dolgok.
Egy különóra előterében várom Lőrinckét, közben tetrisezek. Már érkezik a többi szülő is, sokan a csapattagok testvéreivel és a videójáték fénye körém vonz 3-4 apróságot.
Ismeretlen kislány:
-- Te ügyes vagy!
Hát ez nagyon jól esett, már évtizedek óta senki se nevezett ügyesnek. Ennek persze megvan az oka, na de akkor is :)
Erre már befut az enyém is és nyomban helyükre teszi a dolgokat:
Lőrincke annyira beteg volt, hogy alig tudott reggel lábra állni, nem engedelmeskedtek a lábai. Egyszer jó korán hallom a konyhából, hogy szépen kérleli őket:
