Kedves Fórumozok! Segítségeteket szeretném kérni családfakutatás érdekében. Ha valakinek megvan a A m. kir. „IV. Károly Király” volt 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma című könyv, kérem segítsen nekem. Ebben a könyvben Morava Ferenc I. világháborús személyes története és fényképe található (állitólíg). Ha kimásolná és elküldené nekem privát email címemre, nagyon megköszönném. Üdv. mindenkinek.
béva1: Igaza van 3A3a-nak, érvényes, és a mai napig meg lehet tagadni az aláírást (2010. évi I. tc. 30. §). Az 1894. évi XXXI. tc. 39. §-a így szól: „A házasság akként köttetik meg, hogy a tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt együttesen jelenlevő házasulók mindegyike két tanú jelenlétében személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot kötnek. E kijelentés sem feltételhez, sem időhöz nem köthető. A polgári tisztviselő a kijelentés megtörténte után a házasulókat a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítja.” Tehát az aláírás nem feltétel, nem azzal válik érvényessé a házasság megkötése.
A hozzászólás utolsó bejegyzése a lényeges. Annyit korrigálnék, hogy a hsz.-ben említett 1904-es tc. természetesen nem megengedi azt , hanem rendelkezik arról, hogy ha ilyesmi történne, azt a bejegyzésben meg kell említeni.
-Tremmel-: Szerintem annak lenne érdemes utánanézni, hogy S. Józsefnek és Sz. Rozáliának születtek-e még gyermekei. Elméletileg a leányanyáknál, ha az apa volt a bejelentő, akkor (1895-1906) az apa mezőbe beírták a nevét, de a megjegyzésben fel kellett tüntetni, hogy természetes apáról van szó, az apa adataihoz odaírt törvényest kihúzták, és a természetes szót írták oda helyette. Ami még segíthet, az a két S. József foglalkozása. Ha különbözik, akkor megvan a megoldás. A bigámiát szigorúan büntették akkoriban is, könnyen több évre börtönbe kerülhetett az „elkövető”, és másokat is bajba keverhetett (1878. évi V. tc. 251-253. §-ok).
Az egyik ősöm Morvaországból jött. Néhány hónapja az interneten nézem az ottani anyakönyveket, sokszor pont így írtak ott a papok. Szenvedtem is vele rendesen :(
Igen, csak elbizonytalanodtam az érdekesen kanyarított betűk miatt. Mondjuk a gótikus betűkkel írt, XIX. század eleji evangélikus anyakönyvek sem könnyítik meg az ember életét... :) 1832-től katolikusok, Fuchs alakkal, úgyhogy ott már fellélegeztem!
Valaki le tudná írni, hogy a bekeretezett mezőben levő nevek mik lehetnek pontosan?
1767-69-es urbáriumról van szó, a települést nagyobb részben németek, kisebb részben horvátok lakták, magyar családnevüről nem tudok a környéken sem, úgyhogy azt kizárnám. Néhány családnévnél pontosan látható az 'r' vagy 'l' végződés, a kérdéses neveknél viszont más lehet. Esélyes az 'x'? Az 1715-ös országos összeírásban olyan szépen szerepelnek a leírtak, amennyire csak lehet, ebben az utóbbiban feladták a leckét. Előre is köszönöm!
Először találkoztam ilyennel. Mennyivel egyszerűbb volt a világ! :) Nem hiszem, hogy ma is lehetséges, bár lehet, hogy ebben is tévedek. Köszönöm a választ.
Az en negyszuleim sem irtak ala, mert szamukra is a templomi eskuvo volt az eskuvo. De elmentek a hivatalba es bejelentettek - es ott hazastarsnak nyilvanitottak oket es be is jegyeztek.
Szerintem a hazassagkotes nem az alairassal lesz hiteles, hanem az anyakonyvezeto altal. O pedig megkerdezte, hogy akarnak-e hazasok lenni oszt ennyi
A házasfelek vallási meggyőződésre hivatkozva nem írták alá a polgári anyakönyvet. Érvényes lehet így a házasság? Az anyakönyvvezető szerint biztos, mert házasfeleknek nevezi őket. Mindenesetre érdekes, és kérdéses is egyben - szerintem.
Sajnos egy leszármazottjukat sem ismerem, soha nem tértek vissza a faluba, azt sem tudni hol haltak meg. De lehet valami véletlen folytán egyszer majd kiderül...
"Nem hinném, hogy abban az erkölcsös világban lett volna bigámia, bár persze kivételek akadhattak :D"
Sokáig értetlenül álltam egy megfejthetetlen helyzet előtt, aztán csodával határos módon találtam olyan élő leszármazottat, aki ismerte a rejtély megoldását.
A történet az 1880-as évek körül zajlott. Ükapám első felesége, akitől nem született gyermeke, meghalt. Második házasságából szintén nem született utód, így ükapám elkezdett egy fiatal özvegyet látogatni. Ebből a kapcsolatból több gyermek is született, miközben ükapám vígan élt feleségével. A történet mindhárom szereplője ugyanabban a kis faluban élt. Ez a hármas kapcsolat tökéletesen működött, a gyerekek mindkét nőt anyjukként szerették. Ükapám felesége egyszer beteg lett, amikor azt mondta ükapámnak, ha meghal, vegye feleségül a gyerekek anyját. Erre viszont már nem került sor, mert a sors úgy hozta, ükapám halt meg előbb, de a két anya tökéletes egyetértésben nevelte tovább a gyerekeket.
Az anyakönyvekből a történet minden szereplője ismert volt előttem, de az adatok egy tökéletes paradoxont alkottak. Ha nem találok olyan élő személyt, aki ismeri a rejtélyt, soha nem jöttem volna rá a megoldásra.
