Lehetséges az, hogy ilyen esetben valaki inkább megkereszteltette a gyereket a katolikus egyházban, de aztán reformátusként nevelte fel (mondjuk máshol)?
Ször János TahitótfaluKét világháború közti korszakTisztsége/foglalkozásaEmlítés
Forrás: Pest-Pilis-Solt-Kiskun-vármegye általános ismertetője és cimtára / főszerk. F. Szabó Géza. - Budapest : Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete. - (A vármegyék országos cimtára) 3. köt. / szerk. Gyulay Sándor, Rexa Dezső, Szathmáry István. - [1931]. - [VIII], 416 p.
Kezdõ kötet és / vagy oldalszám: p. 161
Forrás leírása: A címtár járásonként, helységenként, tevékenységi körönként tartalmazza a tisztviselőket, vállalkozókat, személyiségeket. A szereplő személyek jelentős részéről nem csak említés történik, hanem egy-egy bekezdésben megismerhetjük életük főbb állomásait is. Változás 2010. április 4-én: az adatbázisba felkerült mindenki neve, aki a címtárban szerepel - így nem csak azok vannak benne, akik bekezdésnyi résszel szerepelnek.
Lenne valaki olyan kedves (akinek van radixindexes előfizetése), megnézne nekem egy adatot? Szőr János - Tahitótfalu. Van egy személyes adatok 1 sor, illetve tisztsége/foglalkozása említés. Előre is megköszönöm.
Valamint korábban feltettem egy kérdést, hogy vajon Pilismarót református lakóit hol anyakönyvezték régen? Erre nem tud nekem senki megoldást?
Sziasztok! Intenzív családfa kutatásba kezdtem pár hónapja. A levéltárban átnyálaztam párszáz évnyi mikrofilmen tárolt születési, házassági és halálozási anyakönyvi kivonatot. A legkorábbi adat 1770-ből származik. Hol és hogyan lehet ennél korábbi adatokat találni? Van erre egyáltalán lehetőség?
(elnézést kérek, hogy nem olvasok vissza a fórumban)
Tud nekem segíteni valaki abban, hogy Szentgáloskér (Somogy megye) katolikus anyakönyveit melyik mikrofilmen találom meg? Már próbáltam beírni a MOL keresőjébe a legkülönbözőbb variációkban is, de nem találom. Van saját temploma, ezért feltételezem, hogy anyakönyvei is vannak. Elképzelhető lenne, hogy ennek ellenére máshol anyakönyvezték őket?
A gépek nagyrészt használhatóak, a barnákat lassabban lehet tekerni, de nem mindig lehet azokon nagyítani, a feketéknél sokszor mintha akadozna a szíj, az automaták egy részéről lecsúszik a régi orsó, a kicsiknél a lencse állítása macerás. A legszerencsétlenebb mégis a 11-es gép (korábban 9-es), ami kézihajtásúból motorossá van átszerelve, csak eszméletlen lassan csévél, és a háromállású, kényelmetlen billenőkapcsolót nyomva kell tartani, különben "nulla"-állásba visszaugrik.
Köszönöm, ez új infó volt nekem. Nem is gondoltam, hogy ez így is működhetett régen.
Levéltár: én hetente egyszer megyek, de tényleg igyekezni kell, főleg azért, hogy az ember olyan gépet kapjon, ami neki megfelelő. Na és mivel egyre több gép romlik el. Én úgy vettem észre, hogy akik már olyan 10 óra felé érkeznek, azoknak sorszámuk van, és akár 1-ig is várhatnak. És igen, már 8-kor sor van, de az nem vészes. Szerdán csak egyszer voltam, de akkor is nyitásra mentem.
Vegyes házasságoknál igen gyakori volt, hogy a fiúk az apa, a lányok az anya vallását követték. Ennek az állami anyakönyvelben már nyoma van egy nyilatkozat formájában... de nem mindn esetben.
Azt hogy melyik felekeztnél esküdtek, azt a helyi szokások határozták meg, persze a felek vállásosságának "foka" is befolyásolhatta. Talán az gyakoribb volt, hogy a feleség egyházánál történt az esketés...
Az óbudai levéltárban vagy két éve nem voltam... de készülök. Milyen állapotok uralkodnak ott mostanában? Sokan vannak? Hallottam, hogy reggel nyitás előt akár egy órával is sor áll már a bejáratnál... igaz ez? Kora délután érdemes menni? A szerdai hosszú nyitvatartáskor be lehet jutni? Gépek vannak?
Csak érdekesség képpen megkérdezem, hogy más is találkozott-e hasonlóval? Egy kaktolikus és egy református szülőpár házasságból született gyerekek közül van akit katolikusként keresztelnek, van akit reformátusként? Lehetséges ilyen megállapodás is a házasságná? Mondjuk a fiúkat katolikusként a lányokat reformátusként.
Egyébként elképzelhető, hogy a vallási nézeteltérések miatt egyik egyházban sem jegyezték be a házasságukat? Ugyanis nem találom. Mivel a felmenőm (azaz az ő gyerekük) születési anyakönyvi kivonatát eredetiben bírom, így egyértelmű, hogy honnan származnak, nem is keresem máshol őket. Csak bosszantó, mert mint Horváth név nagyon gyakori, így esélytelen, hogy az ő szálát tovább görgessem. Egyébként Tahitótfaluról van szó.
Egyéb: ma panaszkodott az Óbudai Levéltárban a hölgy, hogy a gazdasági vezetőjük megvétózott minden kiadást, így képtelenek megjavíttatni a gépeket, amelyek közül egyre több nem is üzemel már. Pedig pár hete még arról beszéltek, hogy új gépek lesznek. Tud valaki más infót?
Az adatbázis rekordjai az adott időszakban történt polgárfelvételek adatait rögzítik. 8893 pesti és 7646 budai családfő neve mellett tartalmazzák a polgárjog elnyerésekor feljegyzett foglalkozás egykorú és egységesített mai megnevezését, a származási hely egykorú megnevezését és mai megfelelőjét, fekvésének meghatározását (ország, megye, tartomány), a személy családi állapotát, vallását, a polgárjog megszerzésének időpontját és az érte fizetett összeget. A „Megjegyzés" mező pedig a szóban forgó személy társadalmi állására, származására, rangjára vonatkozó esetlegesen megadott, vagy azóta feltárt adatokra utal.
A Gyurkovics és a Gyurkó név is a görög "georgósz", földműves jelentésű szóból keletkezett! A -kó kicsinyítő képző, az -ics, -vics képző pedig szláv eredetre utal. A Jászságban és Baja környékén gyakori e két név.
Sziasztok! Nézelődtem az oldalakon, még némelyiket most is nézem. Köszönöm a segítséget. Ha ráértek, van itt még valami: elég érdekes, amin gondolkoztam, előfordul egy szlávosított(??) változat is, a Gyurkovics... namost ez csak egy -vics végződést kapott, de hogy hogyan keletkezett, a magyar névből, vagy pedig maga a Gyurkó a magyarosítás? Nem tudom melyik ered melyikből és mi ennek a folyamata. A végére még valami, ha megbocsájtotok: a Szurcsik családnév milyen hangzású? horvát? szerb? Ötletek, elméletek? Köszönöm előre is!
Elmondottaid alapján utánanéztem a kérdéses törvénynek, ez az 1941. évi XV. tc., amelynek IV. fejezete rendelkezik a "nemzsidó és zsidó" házaságkötésének tilalmáról, az V. fejezet pedig a büntetési tételeket írja le.
Sajnos törvényt nem tudok idézni, így a szubjektív információkkal tudok reagálni, amik rendelkezésre állnak. Ha tévedek, megköszönöm, ha korrigálsz:
1941 júniusa-júliusa körül hoztak egy olyan zsidótörvényt, amely 5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta az izraelita-keresztény házasságok résztvevőit (a pár és az anyakönyvvezető). A nagymamám keresztényként "született", ez biztos, mert sok közös ismerős szörnyülködött, hogy kész öngyilkosság volt 1942-ben felvenni a zsidó vallást a házasság miatt (rámutatva, hogy miért nem nagyapám keresztelkedett ki). Ennek pontos okát én sem tudom, mert a nagymamám gyerekkoromban elhunyt, akkor pedig még nem foglalkoztattak a család történetével kapcsolatos dolgok, így rá se kérdeztem.
A Yad Vashem adatbázisában talált adatok szerint nagyapám mégsem O..akármi...burgban hunyt el hivatalosan. Bár valószínű, hogy menetelés közben végezhettek vele, majd a hatóságok beírtak "valamit" a halotti anyakönyvbe, ez akkoriban elő szokott fordulni. Szerintem, ha lett volna kapacitás egy oknyomozásra, akkor "ismeretlen helyen és időben hunyt el" került volna be.
Édesanyám eredeti anyakönyvi kivonatán az édesapja izraelitaként, az édesanyja római katolikusként szerepel.
Az akkori rendelkezésekkel nem vagyok teljesen tisztában. Ha valahol rábukkanok a polgári házassági anyakönyvükre, azon a vallásuk szerepelni fog? Tudtommal akkoriban minden hivatalos papíron szerepelt, csak "mostanában" (nem tudom a pontos évszámot) tiltják a vallás feltüntetését a személyes iratokon.
További adalék, ha néhány évvel később a nagymamám hozzáment a néhai férje testvéréhez, tőle született a második gyereke (nagybátyám) és édesanyámat is ő nevelte fel. A második férj elkerülte az elhurcolást, ő betegségben halt meg jóval később. Esetleg ezen a vonalon érdemes elindulni (és bizonyítani, hogy a két "nagyapám" testvér volt)?
Bocsánat, hogy ilyen kusza a történet, de leginkább régi elmondásokra (amik nem tudni, mennyire torzultak már) tudok csak támaszkodni, hiszen én a világháború után jó negyven évvel születtem, anyai ágon csak a nagymamám volt akkor már életben, majd ő is elhunyt tíz éves korom körül.
Hangsúlyozottan meg kell különböztetni a polgári házasságot az egyházjogi értelemben kötött házasságnál.
Amit Te írsz, hogy nem engedélyezték, az csak az egyházira vonatkozott akkor már. 1895-től az az XLII tv. által az izraelita vallás bevett vallásnak minősült, ezért az egy évvel korábban hozott 1894. évi XXXI. tc. (mely 1985. október 1-től volt hatályos talán?) szerinti polgári házasságok izraelita és keresztények között köttethettek.
Egyházjogi értelemben ez a 'nem köthet amásikkal házasságot' mindkét fél részéről megvolt, ahohy a keresztények tiltották, úgy az izraeliták is. Ezért vszeg áttért. de polgári értelemben nem volt jelentősége 1942-ben, a házasság polgári értelemben megköttetett (s ezek szerint az egyházi szertartás is megvolt, az izraelita hitközség szabályai szerint). Ugyanakkor a második zsidótörvény szerint a gyermek (édesanyád) is és az áttéréssel a feleség is (nagymamád) izraelitának minősült onnantól, hiába tért vissza később a keresztény felekezethez. Nagypapát elhurcolták, s egészen 1945-ig (azaz egy nem túl hosszú. s a kutatá szempontjából irreleváns ideig) nagymama is izraelitának maradt minősítve a polgári törvénykezés szempontjából. Az, hogy polgári értelemben a szülők miben állapodtak meg, s édesanyád milyen 'elbírálás' alá esett, az az az 1894. évi XXXII. tc. rendelkezései szerinti szülői egyezség határozta meg.
Két egymás mellett futó párhutzamos eseménysor, s annak következményei.
Kutatás szempontjábol a polgári anyakönyveket kell nézni, mert mind 1913, mind 1918 már a polgári anyakönyvezés időszakára esett. (1894. évi XXXIII. tc.)
Még ideteszek egy jó összefoglalót e a polgári házasság témájában....
Ezt érdemes alaposan körüljárni, valami nem pontos ebben a megfogalmazásban (azaz a tényállás szerintem eltér az itt elmondottaktól).
A második zsidó törvény (1939. évi IV.tc.) értelmében ha visszakeresztelkedett sem lett keresztény, sem ő, sem a gyermeke. Nem volt hát értelme "kitérni".
A halotti anyakönyvétől érdemes elindulnod. Menj el abba akerületi polgármesteri hivatalba, ahol lakott, mikor meghalt. A magad, valamint édesanyád anyakönyvi kivonatával igazolod, hogy a nagymamád volt. Így az ő halotti anyakönyvi bejegyzéséből kiderül, hol született. S akkor oda kell átmenni szintén a Te és édesanyád anyakönyvi kivonatával, s ott az 1913-as bejegyzésből megmondják melyik felekeztehez tartozott ( anyai dédszüleidet is megmondják kik voltak.) Még az is lehet, hogy a házasságának időpontjára és helyére vonatkozóan van visszamenően bejegyzés. S akkor megint a 2 anyakönyvi kivonat+séta.
(Orenburg az Urálban van, földgázvezetékéről ismert, ott koncentrációs tábor nem volt, valószínűleg Oldenburgról (Bréma mellett), pontosabban az Esterwegeni táborról lehet szó.)
Wow, nagyon köszönöm! Az a furcsa, hogy két hónapja néztem át ezt az adatbázist, akkor még nem szerepelt benne. Ezek szerint azóta bővítették. Ha nem említed, még jó ideig nem néztem volna rá, elkönyveltem, hogy nem került fel.
