Keresés

Részletes keresés

bluebalu Creative Commons License 2 napja 0 0 24789

rendben

Előzmény: jomahart (24788)
jomahart Creative Commons License 2 napja 0 0 24788

Ha küldesz egy e-mail-t a magdapeter9kukacgmailpontcom-ra Balázs tárggyal, mondok pár fontos infót.

Előzmény: bluebalu (24787)
bluebalu Creative Commons License 3 napja 0 0 24787

köszönöm a leírást. Hogy földelés van-e sztem igen...viszonylag modern konnektorok.

 

Ugye a wifi azért van mert a másik szobába a bátyja is netezik, meg az anyuka is. A fiú is sokat netezik laptoppal, a lány, akiről szó van okos telefonnal mióta  kijött rajta ez a mánia (szerű) állapot gyakorlatilag szinte megállás nélkül, de már előtte is össze volt nőve a telefonjával, (mint majdnem az összes kortársa)

Előzmény: jomahart (24786)
jomahart Creative Commons License 3 napja 0 0 24786

Elektromágneses sugárzás méréssel, hatásaival foglalkozom. Folyamatosak a kutatások a wifi-vel, okostelefonnal kapcsolatban. Nem fogom tudni átadni a témát, Te dolgod, hogy mit kezdesz ezekkel az információkkal. A wifit azonnal cseréljétek ki kábelre, nem számít hogy néz ki, mennyibe kerül, azonnal! Folyamatosan olvasom a példákat rá, hogy családokat tesz tönkre, idegrendszer, emésztés, általános közérzet romlás, immunrendszer ... .

 

Az okostelefonba már nem is szívesen kezdek bele, mert tudom hogy kínai mindenkinek. Folyamatosak a kutatási eredmények, példák, hogy rákot okozhat, okozott, keringési problémákat, idegrendszeri sérülést például. A folyamatos mobilnetezés a legrosszabb. Nem fogja elhinni a lányod, tudom, előre sajnálom.

 

Nagyon fontos kérdésem, hogy van-e földelés a dugaljakban a szobákban??

Másik, amit már kérdeztem, hogy ezek szerint asztali géppel, laptoppal, netbookkal nem gépezik órákat, csak telefonnal?

 

 

 

Előzmény: bluebalu (24785)
bluebalu Creative Commons License 3 napja 0 0 24785

neki ez az első megjelenés...mint írtam én is szakember vagyok, de az apja is egyben, van más is szexuálisan kritikátlanul közeledik, folyamatosan festi magát, csicsás ruhákba jár felelőtlen minden téren, celebnek képzeli magát...olyan gyökeres személyiségváltozáson ment keresztül h nincsenek rá szavak...(eddig a harmónia volt a kedvenc szava, a megbízhatóság mintája volt) gyakorlatilag a mánia összes tünete ráillik pluszban még van ez a pajzsmirigy alul működés amit lentebb írtam...plusz ami pénzt talál elszórja....a netre durván provokatív képeket tölt fel magáról, amit a kortársai, ismerősei lementenek egyből (képzelhetitek apaként ezt megélni) haját levágatta, kiszőkítette...1 hónapja nem volt suliban, senkire nem hallgat, csatangol, egy hete pl Kaposvárra szökött...mi ez ha nem mánia...? (a téli depresszív időszak után) betegségbelátása nincs, gyógyszert be sem szedné...jövő héten 18 éves lesz...de én nem ragaszkodom hozzá h mánia, hívhatjuk akárhogy is...

Előzmény: cyanne (24784)
cyanne Creative Commons License 3 napja 0 0 24784

igen, de nagyon nem volt könnyű megtalálni.

 

tudtommal akinek van, az örökölte vkitől. az nem biztos, h továbbadja, de az biztos, h örökölte.

amit még tudok, vagyis úgy emlékszem, h a legnagyobb az öngyilkossági arány az összes pszichiátriai kórkép közül.

 

de ha jól értem, nem diagnosztizálta orvos...

és amiket leírsz, az azért nem feltétlenül tűnik kórosnak egy tininél...

márpedig ha klinikai értelemben nem bipoláris, akkor valóban nem kéne (erre a betegségre) gyógyszerezni...

 

nekem a pszichoterápia és a gyógyszer együtt adja meg jelenleg az élhető életet. pontosabban annak a sok évnek az eredménye, amit a terápiába belefektettem, és az, h találtunk egy olyan gyógyszert, ami megakadályozza a mániát, és ezzel egyben (eddig) a depressziót is.

 

ha vkinek megy gyógyszer nélkül is, akkor gratulálok -- nekem nem ment.

és ha vkinek megy terápia nélkül is, annak is gratulálok -- nekem az se ment volna, de ezért így utólag nagyon hálás vagyok a sorsomnak (és az orvosomnak is:), mert nagyon hasznos volt az egész folyamat; sose gondoltam volna (pláne 17 évesen nem), h egyszer eljutok ide, ahol most vagyok (nevezetesen oda, h elhiszem, h meg tudom oldani a problémáimat, és derűsen, de legalábbis türelemmel tekintek a jövőm elébe, akármit is hozzon még).

 

h mit kell azzal csinálni, aki saját maga nem érzi szükségét semmiféle kezelésnek (márpedig ez mániában igen gyakori), azt nem tudom...

 

de talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, ha ha őt ez nem zavarja, akkor titeket miért is?

 

nagyon pörög, nehéz kezelni, sokszor össze-vissza beszél, mintha nem is ő lenne, és egész nap megy, nem lehet otthon tartani, elszökik, az interneten lejáratja magát, a megbeszélteket nem tartja be, beszólogat, provokál, semmi belátása, szándéka nincs a változásra, minden téren kritikátlan, túlzó

 

ez szerinted betegség? miből gondolod? egyáltalán hogy merült fel, h bipoláris? ki mondta?

 

Előzmény: bluebalu (24782)
bluebalu Creative Commons License 3 napja 0 0 24783

ezeket például régebbi fórum hozzászólásokból másoltam ki, mint tapasztalatot  a gyógyszerről és a kórházi kezelésről:

 

Kérdésem: akad-e itt valaki, aki ismeri a Risperdal nevű, mániás állapotok elleni gyógyszert? Szakorvos tanácsára szedem immár egy hete, és kellemetlen depresszív tűneteket idéz elő, jelentős mértékben lassítja az ingerületáttevődést, csökkenti a szexuális késztetéseket. Szívesen abbahagynám, de ebben az esetben viselkedésem csapongóvá, meggondolatlanná és kontrollálatlanná válik. A pszichiáter sajnos elfelejtette megemlíteni, mennyi ideig kell ezt a készítményt szedni. Igazán örvendetes volna, ha a két szélsőséges állapotból végre sikerülne valami egyensúlyra kerülnöm, de ez nem igazán akar sikerülni, és immár alaposan kezdek ettől kiborulni. Valószínűleg az állásom is ugrott. Az esetleges válaszokat előre is köszönöm.

 

A kórházi kezelés, egy egység javulást hoz, három egységet viszont ront. Javulás #1.: hangulati konszolidáció Rontás #1.: Pszichiátriai stigmatizáció #2.: Önértékelés romlása #3.: Pontatlan diagnózis, szükségtelen kezelések fennállásának veszélye

Előzmény: bluebalu (24782)
bluebalu Creative Commons License 3 napja 0 0 24782

Értelek, tehát te azt érzed h használ a gyógyszer...?

 

Én úgy tudom h nem volt még ilyen a családban, nem tudok öröklésről...

Látszólag jó élete volt, kitűnő közeli tanuló volt egy gimiben, illetve még most is az, törekvő, társasági ember látszólag. 

 

Télen volt egy depresszív időszaka. amiből családi segítséggel látszólag kijött. Jelenleg nagyon pörög, nehéz kezelni, sokszor össze-vissza beszél, mintha nem is ő lenne, és egész nap megy, nem lehet otthon tartani, elszökik, az interneten lejáratja magát, a megbeszélteket nem tartja be, beszólogat, provokál, semmi belátása, szándéka nincs a változásra, minden téren kritikátlan, túlzó) Ezt megelőzően soha semmi probléma nem volt vele, látszólag...március végétől tart ez az állapot...

 

Mi soha nem korlátoztuk, mindenben támogattuk, biztattuk, segítettük...a lelki betegségek általános és elsődleges kiváltó oka sztem a kényszer, az elnyomás és mi soha nem kényszerítettük semmire....
Szerintem túl nagy volt a váltás a Waldorfból a gimibe minden átmenet nélkül, a bátyja egy másik gimibe ment nulladikba, azt szerettük volna ha ö is, de ő a fejébe vette h átmenet nélkül megy, ahol a Waldorfból jöve is kitűnőként és az osztály motorjaként teljesített....magától várta ezt el, mi egyáltalán nem vártuk ezt tőle, sőt....Nevelőapám, akit szerettek 2012-ben váratlanul meghalt illetve az én külön költözésem 2003-ban. Nagyon jó viszonyom volt vele és biztos megviselte h nem voltam ott napi szinten (6 éves volt) Szerintem ezek adódtak össze nála, főleg a gimnázium és borították el....eddig bírt ellentartani illetve saját maga maximalizmusának megfelelni....én így látom....

Előzmény: cyanne (24781)
cyanne Creative Commons License 3 napja 0 0 24781

most jól vagyok, pontosabban, egyelőre úgy tűnik, tünetmentes (ha szedem a gyógyszert), amúgy meg 7 év kemény pszichoterápia megtanított értékelni az életemet. vagy jobban megélni. vagy mittomén.

talán nem ilyen későn kellett volna elkezdeni.

 

de mivel azt nem lehet visszamenőleg kipróbálni, hogy mi lett volna, ha másképp lett volna, így aztán végső soron mit tudom én.

 

nem a legkönnyebb és legcélravezetőbb lehetőséget választottam ezzel a makacs gyógyszerellenállással, az biztos, de mivel végül is életben maradtam, sőt egészséges is vagyok (már az elmebajtól függetlenül), és a betegségem megtanított sok mindenre, aminek ma nagy hasznát veszem, még azt is mondhatnám, h összességében pozitív az egyenleg (egyelőre), de ha a kamasz gyerekemen (aki nincs hálisten) észrevenném a mániás depresszió tüneteit, hát nem próbálnám meg „otthon” kezelni, az biztos.

(mondom ezt úgy, h én aztán tényleg évtizedekig mindent kipróbáltam, csak ne kelljen gyógyszert szednem.)

 

egyébként tudjátok, kitől örökölte? és az illetőnek milyen (volt) az élete, viselkedése, jólléte, kórlefolyása stb.?

Előzmény: bluebalu (24780)
bluebalu Creative Commons License 3 napja 0 0 24780

azt írod h megszabadultál volna 20 évnyi szenvedéstől...mi szabadított volna meg tőle...?

Előzmény: cyanne (24779)
cyanne Creative Commons License 3 napja 0 0 24779

nem tudok neked mit mondani, ezért inkább nem is mondok semmit

Előzmény: bluebalu (24778)
bluebalu Creative Commons License 3 napja 0 0 24778

neki is depresszióval kezdődött télen, én terapeuta vagyok több ilyen irányú végzettséggel...de elvittem egy pszichiáterhez és több más kollégához is...elvittem a pszichiátriára is h lássa h milyen hely...risperdal 1mg-ot írtak fel...nem akarja szedni és igazából mi sem szeretnénk, várjuk h lecsengjen...nyolc nap múlva lesz 18 éves...Én nem tudom megtenni h 18. szülijére szakemberként és apaként legyógyszerezzem....szóval amiket írtál megvolt. Ő nem akar szakembert, talán még picit engem, de igazán engem sem, a gyógyszert sem szedné be...

Előzmény: cyanne (24777)
cyanne Creative Commons License 3 napja -1 0 24777

én elvittem volna magam igen sürgősen pszichiáterhez, ha a 17 éves kori önmagam szülei lettem volna (bár nekem depresszióval kezdődött, mint ahogy általában szokott ez a dolog). ha ráadásul találtak volna nekem jó szakembert, akkor olyan 20+ év szenvedést megspórolhattam volna magamnak (és másoknak is).

Előzmény: bluebalu (24776)
bluebalu Creative Commons License 3 napja 0 0 24776

Kösz a választ hálásan.

 

Azt mondja h nem drogozott, vizelettesztje negatív lett (fűre és amfetaminra nézték)

Számomra (sokat vagyok vele és szakember is vagyok, mindig is érdekelt a pszichológián belül is a lelki betegségek, mentális zavarok területe) egyértelmű mánia. Amit még kimutatott a vérvizsgálat h a pajzsmirigye durván alul működik, ami egy nőkre jellemző mánia típusnak jellemzője (de tulajdonképpen mindegy minek nevezzük, mert egyértelmű megoldása, mint ahogy a lelki betegségeknek általában nincs...ezért is írtam nektek ide a fórumra)

 

 

Legelső körbe arra figyeltünk fel h állandóan okos telefonozik, szinte egész nap, kompromittáló képeket tett fel, ráírogatott sokakra...szóval okos telefon viszi magával, alig van otthon...állandóan megy, de h válaszoljak a kérdésedre téglaépítésű nagyon régi építésű, felújított családi ház, ahol wifi van (itt lakik, ha épp otthon van)

 

Az jutott eszembe h azok tudnák leginkább  megmondani h mit kéne tenni, akik átélik ezt az állapotot...hálás kösz mindenkinek, aki ír...hogy akiken mondjuk 16-18 éves korában jött ki visszatekintve, átélve mit tettek volna akkor a szüleik helyében...? (semmi betegségbelátása nincs jelenleg)

 

Előzmény: jomahart (24775)
jomahart Creative Commons License 4 napja 0 0 24775

Szia Balázs!

 

Tudom, hogy hülyén hangzik (a pszichiáter is ezt kérdezné először), de valahogy meg kéne bizonyosodni róla, hogy nem drogozik-e. Ha esetleg igen, hát akkor sem biztos, hogy tudtok rajta változtatni, de legalább megvan az ok. A drogtól simán lehet depressziós valaki.

 

Két megjegyzés jutott eszembe az írásodat látva. A depresszió testi betegség, idegrendszeri terheltség, sérülés, vagyis tévedés azt gondolni, hogy a család hozta ki átmenetileg ebből, ha kihozta egyáltalán. Kb. olyan, mintha a tüdőgyulladásól hozta volna ki a család. Másrészt a gyógyszereket nagyonnagyonnagyon helyes ha elkerülitek szerintem.

 

Megengedsz 3 kérdést?

 

Napi átlag hány órát gépezik a lányod?

Ahol gépezik, az lakótelep, vagy régi bérház..?

Tulajdonképpen arra szeretnék kilyukadni, hogy mikor épült az a ház/lakás, ahol gépezik?

 

(tudom, hogy nem látod az összefüggést, mindegy most)

Előzmény: bluebalu (24774)
bluebalu Creative Commons License 4 napja 0 0 24774

Írok neked Balázs, én is Balázs vagyok...:)

 

A kérdésem feléd és a fórum olvasói felé is:

 

A pár nap múlva 18 éves lányomnál egyértelműen mániás tünetek léptek fel.

 

Télen volt egy depresszív időszaka. amiből családi segítséggel látszólag kijött. Jelenleg nagyon pörög, nehéz kezelni, sokszor össze-vissza beszél, mintha nem is ő lenne, és egész nap megy, nem lehet otthon tartani, elszökik, az interneten lejáratja magát, a megbeszélteket nem tartja be, beszólogat, provokál, semmi belátása, szándéka nincs a változásra, minden téren kritikátlan, túlzó) Ezt megelőzően soha semmi probléma nem volt vele, látszólag...március végétől tart ez az állapot, most is eltűnt. Ti, akik ezzel az állapottal éltek együtt, a helyünkbe mit tennétek utólag mit lett volna jó tenni, mi a tapasztalatotok...? (amikor legelőször ebbe az állapotba kerültetek, mi lett volna a legjobb ha szüleitek mit csinálnak, miben segítenek nektek...? hogyan, miképpen, mi a legjobb megoldás szerintetek...?

 

Hálás köszönet a válaszokért....

 

A pszichiátrializálódást, gyógyszereket szeretnénk elkerülni....

Előzmény: Kinsfolk (24773)
Kinsfolk Creative Commons License 2015.05.17 0 0 24773

Sziasztok


Nekem is volt ebben részem. Öngyilkosság gondolata, bűntudat, minden második gondolatom magam ellen irányult. Kezdtek elfajulni a dolgok, mikor egyszer Édesanyám nagyon megijedt. Felkerestük a család barátját aki a tünetekből a bipoláris depressziót vélte felfedezni. Ő Tibetben tanult keleti gyógyítást és a lélek és a szellem nagy ismerője. Mondta nekem, hogy egy 5-6 részes folyamaton kell végigmennem és megváltozik az életem. A következő héten elmentem hozzá és pár hónap után már azt éreztem, hogy valahogy stabilabb alattam a talaj. Depresszióm eltűnt, és elkezdtem megismerni önmagam, valami nagyon ez irányba kezdett elvinni. Azért írtam le ezt Nektek, mert kötelességemnek érzem azt, hogy ha valaki nyitott a megoldásra, annak segítsek. Tudod milyen nehéz helyzet amiben vagytok. Az email címem: fedesy@gmail.com, kérlek erre írjatok és bemutatlak annak az embernek aki segíteni tud nektek. 

 

Sz. Balázs 

jomahart Creative Commons License 2015.03.21 -1 0 24772

Sziasztok!

 

Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy a közvélemény számára módjával kommunikált, mégis egyre nagyobb egészségügyi kockázatot jelentő, akár idegrendszeri tüneteket is előidéző jelenséget, az elektromágneses sugárzást.

Elektroszmog források lehetnek például az utcai légvezetékek, mobiladók, pc, wifi, ha hisztek benne, ha nem.

 

Tisztában vagyok vele, hogy többnyire mi a vélekedés az elektroszmoggal kapcsolatban, a tények ismeretében mégis megkérlek Titeket, hogy olvassátok át a honlapot és gondolkozzatok el a témában.

 

Írhattok itt is, a honlapon található e-mailen is, kérdezzetek, amire tudok a távolból, válaszolok.

 

www.elektrostressz.hu

-kobak Creative Commons License 2015.03.17 0 0 24771

Nagyon rokonszenves hozzáállás.

Egy bipoláris valószínűleg nem minden állapotában alkalmas a szülői feladatra, a bíróság nem feltétlen ítélné gyerekeket neki, ha tájékozott, vagy szakértőt von be. Egy válás tehát rosszul is érinthetné a feleséged, mert magára maradhat.

 

Ha meg akarod menteni a kapcsolatotokat, szerintem így különélve kellene a konszolidálására lépéseket tenni, hogy megnyugtasd, ne tartson tőled. Találkoznod kellene vele rendszeresen nyilvános helyen - a gyerekek miatt is. Esetleg rendszeres elektronikus levelezésbe kezdesz vele, ha hajlandó rá. El kellene jutnotok odáig, hogy a betegségéről nyíltan tudjatok egymás között beszélni, és érezze, hogy így is elfogadod, szereted őt, és már jobban érted az addigi kapcsolatotok problémáit. Ez akár hónapokba is telhet, de rá kellene szánni, és megéri, ha ezalatt sikerül kettőtök köztött felépíteni valamit. Azalatt szervezhettek a gyerekekkel együtt közös programokat is.

 

Ha valóban rendszeresen jár orvoshoz, és szed gyógyszert, van betegségtudata, és ez jó. Ez reményt ad arra, hogy az érzelmi ingadozásai csökkenthetőek. Akkor azért tisztázni kellene, miért titkolta előtted. Ha nem szed gyógyszert, nem jár orvoshoz, fontos szereped lehet a betegségtudata kialakításában, és hogy elvidd orvoshoz.

Minél többet meg kellene tudnod erről a betegségről általában, és ha sikerül konszolidálni a kapcsolatotokat, és van orvosa, el kellene jutnod az orvosához, hogy fogalmat alkoss az ő helyzetéről, kikérd a tanácsát. Ha nincs orvosa, neked kellene segítened, hogy eljusson jó szakemberhez.

 

Amikor az egyik barátom kapcsán egy orvost erről a betegségről kérdeztem, azt válaszolta: Egy bipolárissal való kapcsolatodban az történik, amit te akarsz. Hözzáteszem, nyilvánvalóan ez nem alap semmiféle visszaélésre, és egy tisztességes kapcsolatban értelmezhető, hogy az történik, amit te (is) akarsz. Az orvos állítását a személyes tapasztalataim nagymértékben igazolták. Hozzá kell tennem, nagyon alaposan tájékozódtam erről a betegségről, és nem hagytam magam kiforgatni a sarkaimból, amikor dübörgött az érzelmi hullámvasút.

 

Miután amikor rossz a kedélye, érzelmileg is nehezen kapcsolódik a világhoz, ezért mondhat akkor olyat, hogy nem szeret. Nem a hangulatingadozásokban mondottak döntik el, mit gondol kettőtökről.

 

Az általad elmondottakból én azt is kiolvasom, hogy a kettőtök közti hangnemért és a félelméért te is felelős vagy. Ha új alapokra akarod helyezni a kapcsolatotokat, nem kerülhetsz olyan indulati állapotba, hogy a másik azt érezze, hogy mindjárt megütöd. Számomra ez nem tűnik irracionális érzésnek. Magam nem egyszer éreztem úgy eddigi életem során, hogy ha nem úgy viselkedem, amint tőlem a másik, egy férfi elvárja, meg fog ütni. Például, amikor egy volt bokszoló, szerelő, irreális árat kért a munkájáért. Nem beszélt sokat, sőt, nem is emelte fel a hangját, csak éppen a szemében volt valami kiszámíthatatlan indulat. És egyszer előfordult, hogy valaki meg is ütött. Egy bipolárisnak sokszor nagyon jó antennái vannak, nem kerülik el a figyelmét a legkisebb részletek sem. A veréstől való félelem - a gyengébbik joggal érzi így - egy zsarolt, szorongatott állapot, nem azt teszi, mondja, amit gondol vagy szeretne. Tehát ezek után nagyon fontos, hogy fokozottan figyeljetek arra, hogy közösen szülessenek a család életét érintő döntések, kompromisszumra törekedve, és tudatosan teret engedve a másik vágyainak is. És személy szerint neked arra kellene törekedned, hogy kiszámítható, kiegyensúlyozott társa legyél a feleségednek, ami biztonságérzetet ad neki.

 

Nem hordom a zsebemben a bölcsek kövét. Hallgass meg minél többeket.

Előzmény: petrocellie (24763)
szaborozi Creative Commons License 2015.03.15 0 0 24770

szia  ,

 

Bejelöltelek a FB-on.

 

 

Előzmény: kanga 1 (24769)
kanga 1 Creative Commons License 2015.03.11 0 0 24769

https://www.facebook.com/timea.atkari

Előzmény: szaborozi (24767)
kanga 1 Creative Commons License 2015.03.11 0 0 24768

Az én férjem bipolár.

Előzmény: szaborozi (24767)
szaborozi Creative Commons License 2015.03.06 0 0 24767

Sziasztok, szeretnék privátban levelezni ill chat, telefon egyebek, akiknek bipoláris a házastáruk, hogy hogyan oldják meg a mindennapokat, hova tudnak fordulni segítságárt stb. Tapasztalatok megosztása és egymás segítése lenne a cél.

 

 

 

kanga 1 Creative Commons License 2015.01.18 0 0 24766

Az én férjem is bipoláris depressziós.  Nehéz megmondani, hogy melyik ő és melyik a betegség. Ha nem száll ki az ember egy ilyen kapcsolatból akkor vállalja a hullámvasútozást. Nem könnyű. Először is eléggé tisztában kell lenni saját magaddal, mert a társad a saját hangulatait rád fogja kenni. Ha ő agresszív, vagy ideges azt fogja mondani, hogy te vagy az.Ő csak miattad ilyen. Ilyenkor végig kell gondolni, hogy van e alapja. Ez sem mindig könnyű.  Egyszer valaki azt mondta, hogy a szeretet akaratlagos dolog. Akkor nem hittem neki, de rájöttem, hogy így van.  Nagyon akarom szeretni a párom, ezért amikor összeomlik és támadóvá válik egyszerűen elkerülöm, megvárom amíg elmúlik, nem kommunikálok vele.  Vitába szállni kár, mert nincsenek észérvek, csak rosszul jöhetsz ki belőle. Nálunk most jól van beállítva a gyógyszer, így csak akkor jön a vihar, ha front van. Erre meg előre felkészülök.

Előzmény: petrocellie (24763)
Vendel1 Creative Commons License 2015.01.11 0 0 24765

Szia!

 

A Feleségem mániás depressziós,van két gyerkőcünk, egy 3 éves és egy 9 hónapos Baba.

Én 7 éve ismerem, és tudtam első perctől h mi a probléma, gyerekeket is úgy vállaltunk, hogy körbejártuk orvosilag a lehetőségeket.

Az egyik orvos azt mondta h vállalhatunk, a másik azt hogy nem lehet gyerekünk, mivel lesznek olyan időszakok amikor a Feleségem saját magát sem fogja tudni eltartani, nem h gyerekeket.

Az akkori gyógyszeres kezelésével rendben volt minden, ugyan sok vita volt, de meg tudtuk beszélni. A legnehezebb az volt, hogy nem tudtam lereagálni az éppen aktuális hangulatát, gyakran okoltam saját magam h nem tudok megfelelni Neki.

 

Többször kértem h gyakrabban menjünk orvoshoz, nem tötént meg, csak ment az értelmetlen vita és a legfájóbb h most már a két gyerek előtt.

 

Jeleztem a családjának, hogy baj van, már novemberben, december elején már annyira rosszul volt, hogy kiabált, üvöltözött a gyerekek előtt, sőt naponta kirakott, hogy takarodjak el, el akar vállni.

 

A caládja nem beszélt Vele, pedig minden kemény vitát elmondtam Nekik, és kértem h vigyük orvoshoz. Nem történt meg, a Feleségem elhitette Velük, hogy én vagyok a hunyó.

 

Aztán december végén, karácásony után egyik nap az autópályán 120-al mentünk, vittem egy lányos karácsonyi bulira a gyerekekkel és hazafelé, sötét volt, elkezdett ütni az autóban, majdnem meghaltunk, arcon ütött többször.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban, kértem a Báttyát másnap h vigyük orvoshoz, sikerült.

Szilveszter napján kerültünk az orvosához aki egyből be is utalta a korházba és azóta egyedül maradtam a két gyerekkel, az egyik anyatejes volt.

Iszonyatosan nehéz állapot!

A családja ellenem fordult, engem okolnak, miközben köszönettel tartoznának. Ha valaki egyedül tönkre teszi magát, ám legyen,de itt már 4-en vagyunk, más életeket nem lehet, ezt nem értette meg.

Én 7 évig próbáltam megfelelni Neki,nem sikerült. Ott tartok h bármi áron is de válni fogok, 35 évesen még talán van esélyem egy normális életre.

Ez nekem túl sok volt, azt hiszem években kell mérnem mire feldolgozom, hogy a Feleségem majdnem megölt minket.

Szerettem, de már annyira eltávolódtam Tőle, annyira megváltozott a személyisége, hogy hazudnék ha azt állítanám, hogy szeretem.

 

Tehát most ha 1-2 héten belül hazakerül, kezdetét fogja venni egy válási procedúra, h mi lesz nem tudom,egy biztos, nem akarok mellette belerokkanni azért, hogy Ő úgy ahogy elevickéljen mellettem. Van két Fiam, őket fel kell nevelni, normális életet kell biztosítani.

 

Történetem röviden ennyi, kérdezz bátran.

 

 

Előzmény: petrocellie (24763)
Martin2 Creative Commons License 2014.09.21 0 0 24764

Gyere át ide, ez a fórum jobban pörög.

bipolaris vilag forum

Előzmény: petrocellie (24763)
petrocellie Creative Commons License 2014.08.30 0 0 24763

Sziasztok,

nem szoktam fórumozni de miután elkezdtem a problémámmal foglalkozni azt láttam, hogy ez egy hatékony módja annak, h más emberektől segítséget kapjak akik hasonló cipőben járnak.

Feleségem pár hónapja elköltözött és magával vitte a két kisfiunkat is (2-4 évesek). Az volt akkor az indoka, h magányos én meg érzelmileg bezárkóztam és hogy nem is illünk össze. Én nagyon összetörtem mert miközben mindennél jobban szeretem a feleségemet, elkezdtem hibáztatni magamat, h mit is rontottam el? Ő azt mondta, h már nem szeret és el akar válni. Aztán jöttek a furcsa jelek. Először amikor kértem, h menjünk el egy gyerekpszichológushoz, h kikérjük a véleményét arról, h mi lenne a gyerekek számára a legjobb a válás után de ő ezt mindenféle képtelen indokkal visszautasította. Aztán mikor azt mondta, h igazából azért költözött el mert félt, h meg fogom verni akkor először arra gondoltam, h ez nagyon jó hír mivel ezt a képtelenséget könnyen tisztázni fogom vele, hiszen ilyen sose fordult elő a kapcsolatunkban és soha nem is lennék képes ilyet tenni. Aztán meg arra gondoltam, h ezt lehet, h a válás miatt találta ki, h megfelelő indokot adjon az elköltözésre és a gyerekelhelyezésre, de aztán meggyőződtem róla, h tényleg fél. Egy közös barátunktól tudtam meg, h bipoláris depressziós, gyógyszereket szed és kezelésre jár. A házasságunk alatt nem láttam, h szedett volna gyógyszereket és szerintem nem is járt kezelésre sem. Az is igaz, h sokat veszekedtünk, de most már látom, h ezek nagy része amiatt volt mert én nem jól reagáltam az ő dühkitöréseire, szeretethiányára vagy a szorongásaira. Úgy álltam hozzá mint egy "normális" emberhez és figyelmen kívül hagytam, h beteg mivel nem tudtam róla. 

Most azt érzem, hogy még inkább mellette kell, h legyek és segítenem kell rajta mert ő a feleségem és szeretem. Viszont nem szeretném erőltetni az ő akarata és érzése ellenére a dolgot. Mindkettőnknek ez az első házassága és én nem szeretnék egy új életet, hanem ezt a kapcsolatot szeretném megmenteni, h a feleségemmel és a gyerekekkel együtt éljünk persze úgy hogy mindketten odafigyelünk erre a betegségre a jövőben.

Ahogy olvastam a diagnózisokat elég nehéz a helyzet mert a bipolárisnak sokszor nincs betegségtudata, üldözési mániában szenved, fél stb.

Azt szeretném kérdezni attól akinek volt ilyen tapasztalata, h a bipoláris rossz passzban van és azt mondja a társának, h "nem szereti" és válni akar azt mennyire kell tiszteletben tartani? Honnan tudjam, h tényleg a betegségétől függetlenül valóban ezt akarja e? Hogyan győzzem meg, h ez egy betegség és mielőtt elválnánk érdemes volna együtt elmenni egy terapeutához ezzel a problémával? Mit tegyek, h ne féljen tőlem? A gyerekekre nézve mekkora problémát jelent, ha az anyjuk egyedül neveli őket és bipoláris depresszióban szenved?

Ha tudtok ajánlani ilyen helyzetre jó szakembert azt megköszönöm! Szívesen leveleznék olyannal aki ilyen helyzetben volt (akár egyik akár másik oldalon), h megkérdezzem a tapasztalatait! Kérlek Titeket, h olyanok írjanak akik tényleg ismerik ezt a problémát akár mint szakember akár mint elszenvedő fél... Előre is köszönöm a támogatásotokat!

 

 

egy aggódó férj és apa

 

pierre elois Creative Commons License 2014.06.11 0 0 24762

Senki által nem ismert, nyilvánvaló depressziós ok.

Előzmény: pierre elois (24761)
pierre elois Creative Commons License 2014.05.26 0 0 24761

Üdvözletem!

 

Az elektroszmog egyik tünete a depresszió. Ha felmerült Önökben már ez az ok, ha nem, nézzenek bele a honlapomba. Amit biztosra mondok, hogy sok idegrendszeri betegségnek jöttem már rá az egyszerű okára. Legtöbbször ez a számítógép, illetve az utcai -normál 400 voltos- villanyvezeték. ?

 

estressz.hu

Magda Péter

bipol Creative Commons License 2014.03.05 0 0 24760

A gödör aljáról nézve, mindig teljesen kézenfekvő megoldásnak tűnik az öngyilkosság.

Mindent megold, és elrendez egyben.