Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

jomahart Creative Commons License 2015.03.21 -1 0 24772

Sziasztok!

 

Figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy a közvélemény számára módjával kommunikált, mégis egyre nagyobb egészségügyi kockázatot jelentő, akár idegrendszeri tüneteket is előidéző jelenséget, az elektromágneses sugárzást.

Elektroszmog források lehetnek például az utcai légvezetékek, mobiladók, pc, wifi, ha hisztek benne, ha nem.

 

Tisztában vagyok vele, hogy többnyire mi a vélekedés az elektroszmoggal kapcsolatban, a tények ismeretében mégis megkérlek Titeket, hogy olvassátok át a honlapot és gondolkozzatok el a témában.

 

Írhattok itt is, a honlapon található e-mailen is, kérdezzetek, amire tudok a távolból, válaszolok.

 

www.elektrostressz.hu

-kobak Creative Commons License 2015.03.17 0 0 24771

Nagyon rokonszenves hozzáállás.

Egy bipoláris valószínűleg nem minden állapotában alkalmas a szülői feladatra, a bíróság nem feltétlen ítélné gyerekeket neki, ha tájékozott, vagy szakértőt von be. Egy válás tehát rosszul is érinthetné a feleséged, mert magára maradhat.

 

Ha meg akarod menteni a kapcsolatotokat, szerintem így különélve kellene a konszolidálására lépéseket tenni, hogy megnyugtasd, ne tartson tőled. Találkoznod kellene vele rendszeresen nyilvános helyen - a gyerekek miatt is. Esetleg rendszeres elektronikus levelezésbe kezdesz vele, ha hajlandó rá. El kellene jutnotok odáig, hogy a betegségéről nyíltan tudjatok egymás között beszélni, és érezze, hogy így is elfogadod, szereted őt, és már jobban érted az addigi kapcsolatotok problémáit. Ez akár hónapokba is telhet, de rá kellene szánni, és megéri, ha ezalatt sikerül kettőtök köztött felépíteni valamit. Azalatt szervezhettek a gyerekekkel együtt közös programokat is.

 

Ha valóban rendszeresen jár orvoshoz, és szed gyógyszert, van betegségtudata, és ez jó. Ez reményt ad arra, hogy az érzelmi ingadozásai csökkenthetőek. Akkor azért tisztázni kellene, miért titkolta előtted. Ha nem szed gyógyszert, nem jár orvoshoz, fontos szereped lehet a betegségtudata kialakításában, és hogy elvidd orvoshoz.

Minél többet meg kellene tudnod erről a betegségről általában, és ha sikerül konszolidálni a kapcsolatotokat, és van orvosa, el kellene jutnod az orvosához, hogy fogalmat alkoss az ő helyzetéről, kikérd a tanácsát. Ha nincs orvosa, neked kellene segítened, hogy eljusson jó szakemberhez.

 

Amikor az egyik barátom kapcsán egy orvost erről a betegségről kérdeztem, azt válaszolta: Egy bipolárissal való kapcsolatodban az történik, amit te akarsz. Hözzáteszem, nyilvánvalóan ez nem alap semmiféle visszaélésre, és egy tisztességes kapcsolatban értelmezhető, hogy az történik, amit te (is) akarsz. Az orvos állítását a személyes tapasztalataim nagymértékben igazolták. Hozzá kell tennem, nagyon alaposan tájékozódtam erről a betegségről, és nem hagytam magam kiforgatni a sarkaimból, amikor dübörgött az érzelmi hullámvasút.

 

Miután amikor rossz a kedélye, érzelmileg is nehezen kapcsolódik a világhoz, ezért mondhat akkor olyat, hogy nem szeret. Nem a hangulatingadozásokban mondottak döntik el, mit gondol kettőtökről.

 

Az általad elmondottakból én azt is kiolvasom, hogy a kettőtök közti hangnemért és a félelméért te is felelős vagy. Ha új alapokra akarod helyezni a kapcsolatotokat, nem kerülhetsz olyan indulati állapotba, hogy a másik azt érezze, hogy mindjárt megütöd. Számomra ez nem tűnik irracionális érzésnek. Magam nem egyszer éreztem úgy eddigi életem során, hogy ha nem úgy viselkedem, amint tőlem a másik, egy férfi elvárja, meg fog ütni. Például, amikor egy volt bokszoló, szerelő, irreális árat kért a munkájáért. Nem beszélt sokat, sőt, nem is emelte fel a hangját, csak éppen a szemében volt valami kiszámíthatatlan indulat. És egyszer előfordult, hogy valaki meg is ütött. Egy bipolárisnak sokszor nagyon jó antennái vannak, nem kerülik el a figyelmét a legkisebb részletek sem. A veréstől való félelem - a gyengébbik joggal érzi így - egy zsarolt, szorongatott állapot, nem azt teszi, mondja, amit gondol vagy szeretne. Tehát ezek után nagyon fontos, hogy fokozottan figyeljetek arra, hogy közösen szülessenek a család életét érintő döntések, kompromisszumra törekedve, és tudatosan teret engedve a másik vágyainak is. És személy szerint neked arra kellene törekedned, hogy kiszámítható, kiegyensúlyozott társa legyél a feleségednek, ami biztonságérzetet ad neki.

 

Nem hordom a zsebemben a bölcsek kövét. Hallgass meg minél többeket.

Előzmény: petrocellie (24763)
szaborozi Creative Commons License 2015.03.15 0 0 24770

szia  ,

 

Bejelöltelek a FB-on.

 

 

Előzmény: kanga 1 (24769)
kanga 1 Creative Commons License 2015.03.11 0 0 24769

https://www.facebook.com/timea.atkari

Előzmény: szaborozi (24767)
kanga 1 Creative Commons License 2015.03.11 0 0 24768

Az én férjem bipolár.

Előzmény: szaborozi (24767)
szaborozi Creative Commons License 2015.03.06 0 0 24767

Sziasztok, szeretnék privátban levelezni ill chat, telefon egyebek, akiknek bipoláris a házastáruk, hogy hogyan oldják meg a mindennapokat, hova tudnak fordulni segítságárt stb. Tapasztalatok megosztása és egymás segítése lenne a cél.

 

 

 

kanga 1 Creative Commons License 2015.01.18 0 0 24766

Az én férjem is bipoláris depressziós.  Nehéz megmondani, hogy melyik ő és melyik a betegség. Ha nem száll ki az ember egy ilyen kapcsolatból akkor vállalja a hullámvasútozást. Nem könnyű. Először is eléggé tisztában kell lenni saját magaddal, mert a társad a saját hangulatait rád fogja kenni. Ha ő agresszív, vagy ideges azt fogja mondani, hogy te vagy az.Ő csak miattad ilyen. Ilyenkor végig kell gondolni, hogy van e alapja. Ez sem mindig könnyű.  Egyszer valaki azt mondta, hogy a szeretet akaratlagos dolog. Akkor nem hittem neki, de rájöttem, hogy így van.  Nagyon akarom szeretni a párom, ezért amikor összeomlik és támadóvá válik egyszerűen elkerülöm, megvárom amíg elmúlik, nem kommunikálok vele.  Vitába szállni kár, mert nincsenek észérvek, csak rosszul jöhetsz ki belőle. Nálunk most jól van beállítva a gyógyszer, így csak akkor jön a vihar, ha front van. Erre meg előre felkészülök.

Előzmény: petrocellie (24763)
Vendel1 Creative Commons License 2015.01.11 0 0 24765

Szia!

 

A Feleségem mániás depressziós,van két gyerkőcünk, egy 3 éves és egy 9 hónapos Baba.

Én 7 éve ismerem, és tudtam első perctől h mi a probléma, gyerekeket is úgy vállaltunk, hogy körbejártuk orvosilag a lehetőségeket.

Az egyik orvos azt mondta h vállalhatunk, a másik azt hogy nem lehet gyerekünk, mivel lesznek olyan időszakok amikor a Feleségem saját magát sem fogja tudni eltartani, nem h gyerekeket.

Az akkori gyógyszeres kezelésével rendben volt minden, ugyan sok vita volt, de meg tudtuk beszélni. A legnehezebb az volt, hogy nem tudtam lereagálni az éppen aktuális hangulatát, gyakran okoltam saját magam h nem tudok megfelelni Neki.

 

Többször kértem h gyakrabban menjünk orvoshoz, nem tötént meg, csak ment az értelmetlen vita és a legfájóbb h most már a két gyerek előtt.

 

Jeleztem a családjának, hogy baj van, már novemberben, december elején már annyira rosszul volt, hogy kiabált, üvöltözött a gyerekek előtt, sőt naponta kirakott, hogy takarodjak el, el akar vállni.

 

A caládja nem beszélt Vele, pedig minden kemény vitát elmondtam Nekik, és kértem h vigyük orvoshoz. Nem történt meg, a Feleségem elhitette Velük, hogy én vagyok a hunyó.

 

Aztán december végén, karácásony után egyik nap az autópályán 120-al mentünk, vittem egy lányos karácsonyi bulira a gyerekekkel és hazafelé, sötét volt, elkezdett ütni az autóban, majdnem meghaltunk, arcon ütött többször.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban, kértem a Báttyát másnap h vigyük orvoshoz, sikerült.

Szilveszter napján kerültünk az orvosához aki egyből be is utalta a korházba és azóta egyedül maradtam a két gyerekkel, az egyik anyatejes volt.

Iszonyatosan nehéz állapot!

A családja ellenem fordult, engem okolnak, miközben köszönettel tartoznának. Ha valaki egyedül tönkre teszi magát, ám legyen,de itt már 4-en vagyunk, más életeket nem lehet, ezt nem értette meg.

Én 7 évig próbáltam megfelelni Neki,nem sikerült. Ott tartok h bármi áron is de válni fogok, 35 évesen még talán van esélyem egy normális életre.

Ez nekem túl sok volt, azt hiszem években kell mérnem mire feldolgozom, hogy a Feleségem majdnem megölt minket.

Szerettem, de már annyira eltávolódtam Tőle, annyira megváltozott a személyisége, hogy hazudnék ha azt állítanám, hogy szeretem.

 

Tehát most ha 1-2 héten belül hazakerül, kezdetét fogja venni egy válási procedúra, h mi lesz nem tudom,egy biztos, nem akarok mellette belerokkanni azért, hogy Ő úgy ahogy elevickéljen mellettem. Van két Fiam, őket fel kell nevelni, normális életet kell biztosítani.

 

Történetem röviden ennyi, kérdezz bátran.

 

 

Előzmény: petrocellie (24763)
Martin2 Creative Commons License 2014.09.21 0 0 24764

Gyere át ide, ez a fórum jobban pörög.

bipolaris vilag forum

Előzmény: petrocellie (24763)
petrocellie Creative Commons License 2014.08.30 0 0 24763

Sziasztok,

nem szoktam fórumozni de miután elkezdtem a problémámmal foglalkozni azt láttam, hogy ez egy hatékony módja annak, h más emberektől segítséget kapjak akik hasonló cipőben járnak.

Feleségem pár hónapja elköltözött és magával vitte a két kisfiunkat is (2-4 évesek). Az volt akkor az indoka, h magányos én meg érzelmileg bezárkóztam és hogy nem is illünk össze. Én nagyon összetörtem mert miközben mindennél jobban szeretem a feleségemet, elkezdtem hibáztatni magamat, h mit is rontottam el? Ő azt mondta, h már nem szeret és el akar válni. Aztán jöttek a furcsa jelek. Először amikor kértem, h menjünk el egy gyerekpszichológushoz, h kikérjük a véleményét arról, h mi lenne a gyerekek számára a legjobb a válás után de ő ezt mindenféle képtelen indokkal visszautasította. Aztán mikor azt mondta, h igazából azért költözött el mert félt, h meg fogom verni akkor először arra gondoltam, h ez nagyon jó hír mivel ezt a képtelenséget könnyen tisztázni fogom vele, hiszen ilyen sose fordult elő a kapcsolatunkban és soha nem is lennék képes ilyet tenni. Aztán meg arra gondoltam, h ezt lehet, h a válás miatt találta ki, h megfelelő indokot adjon az elköltözésre és a gyerekelhelyezésre, de aztán meggyőződtem róla, h tényleg fél. Egy közös barátunktól tudtam meg, h bipoláris depressziós, gyógyszereket szed és kezelésre jár. A házasságunk alatt nem láttam, h szedett volna gyógyszereket és szerintem nem is járt kezelésre sem. Az is igaz, h sokat veszekedtünk, de most már látom, h ezek nagy része amiatt volt mert én nem jól reagáltam az ő dühkitöréseire, szeretethiányára vagy a szorongásaira. Úgy álltam hozzá mint egy "normális" emberhez és figyelmen kívül hagytam, h beteg mivel nem tudtam róla. 

Most azt érzem, hogy még inkább mellette kell, h legyek és segítenem kell rajta mert ő a feleségem és szeretem. Viszont nem szeretném erőltetni az ő akarata és érzése ellenére a dolgot. Mindkettőnknek ez az első házassága és én nem szeretnék egy új életet, hanem ezt a kapcsolatot szeretném megmenteni, h a feleségemmel és a gyerekekkel együtt éljünk persze úgy hogy mindketten odafigyelünk erre a betegségre a jövőben.

Ahogy olvastam a diagnózisokat elég nehéz a helyzet mert a bipolárisnak sokszor nincs betegségtudata, üldözési mániában szenved, fél stb.

Azt szeretném kérdezni attól akinek volt ilyen tapasztalata, h a bipoláris rossz passzban van és azt mondja a társának, h "nem szereti" és válni akar azt mennyire kell tiszteletben tartani? Honnan tudjam, h tényleg a betegségétől függetlenül valóban ezt akarja e? Hogyan győzzem meg, h ez egy betegség és mielőtt elválnánk érdemes volna együtt elmenni egy terapeutához ezzel a problémával? Mit tegyek, h ne féljen tőlem? A gyerekekre nézve mekkora problémát jelent, ha az anyjuk egyedül neveli őket és bipoláris depresszióban szenved?

Ha tudtok ajánlani ilyen helyzetre jó szakembert azt megköszönöm! Szívesen leveleznék olyannal aki ilyen helyzetben volt (akár egyik akár másik oldalon), h megkérdezzem a tapasztalatait! Kérlek Titeket, h olyanok írjanak akik tényleg ismerik ezt a problémát akár mint szakember akár mint elszenvedő fél... Előre is köszönöm a támogatásotokat!

 

 

egy aggódó férj és apa

 

pierre elois Creative Commons License 2014.06.11 0 0 24762

Senki által nem ismert, nyilvánvaló depressziós ok.

Előzmény: pierre elois (24761)
pierre elois Creative Commons License 2014.05.26 0 0 24761

Üdvözletem!

 

Az elektroszmog egyik tünete a depresszió. Ha felmerült Önökben már ez az ok, ha nem, nézzenek bele a honlapomba. Amit biztosra mondok, hogy sok idegrendszeri betegségnek jöttem már rá az egyszerű okára. Legtöbbször ez a számítógép, illetve az utcai -normál 400 voltos- villanyvezeték. ?

 

estressz.hu

Magda Péter

bipol Creative Commons License 2014.03.05 0 0 24760

A gödör aljáról nézve, mindig teljesen kézenfekvő megoldásnak tűnik az öngyilkosság.

Mindent megold, és elrendez egyben.

bipol Creative Commons License 2014.03.05 0 0 24759

Nem szedek semmit.A szerencsést a változásokra értettem (hogy nem sűrűn váltják egymást).

Gondolom másfél évig a gödör alján nem "szerencsés"

Egyszer voltam dokinál.

Egy fiatal srác volt, akinél ráadásul bent ült az asszisztens is.

Így kellett beszélnem arról, hogy mi nyomja  a "szívemet"

Egy fél évig szedtem valamit, már nem tudom mit, de az első hét után szörnyű volt.

Egy hétig happy voltam tőle, aztán utána éreztem magamon, hogy le vagyok lassulva.

Szinte láttam magam kívülről, és éreztem, hogy többet jobban és gyorsabban tudnék csinálni, de a gyógyszer gátol benne.

Olyan volt, mintha egy lassított felvételen néztem volna magam, és nem tudok ellene tenni.

 

cyanne Creative Commons License 2014.03.04 0 0 24758

gondolom, nem szedsz semmit, vagy tévedek?

Előzmény: bipol (24756)
cyanne Creative Commons License 2014.03.04 0 0 24757

másfél év masszív depressziót azért nem neveznék szerencsének

Előzmény: bipol (24756)
bipol Creative Commons License 2014.03.04 0 0 24756

Szerencsés vagy :)

Vannak olyan időszakaim, mikor több évig is "nyugi" van, de mostanában elég sűrűn változik sajnos. :(

cyanne Creative Commons License 2014.03.03 0 0 24755

nem, ellenkezőleg. hónapok, évek.

Előzmény: bipol (24754)
bipol Creative Commons License 2014.03.03 0 0 24754

sokkal sűrűbben váltakozik?

cyanne Creative Commons License 2014.03.03 0 0 24753

ennél komolyabbra. de nekem nem is napokban, sőt nem is hetekben mérhető az egyik meg a másik fázis.

Előzmény: bipol (24752)
bipol Creative Commons License 2014.03.03 0 0 24752

Milyen csapásra gondolsz?

Nekem elég az is, ha nem úgy alakul a napom, ahogy elterveztem, és teljesen befordulok tőle.

cyanne Creative Commons License 2014.02.28 0 0 24751

nekem a depressziót vmi csapás, a mániát meg az, h egyszercsak vége lesz a depressziónak:)

és persze egyre rövidebb a mánia és egyre hosszabb a depresszió.

Előzmény: bipol (24750)
bipol Creative Commons License 2014.02.28 0 0 24750

Néha én sem hiszem el, hogy olyankor mennyire tudok pörögni.

Hihetetlen, hogy milyen tartalékok vannak az emberben.

Én a mániás időszakban annyira pörgök, hogy néha már elhiszem, hogy jól vagyok :)

Aztán jön a fekete leves

Van olyan időszak, mikor akár 1-2 évig sincs gondom, de néha hetenként ülök a hullámvasúton.

Kinél mi váltja ezt ki?

Én még nem tudtam rájönni.

Pedig ha visszatekintek, már 25-30 éve vannak problémáim.

cyanne Creative Commons License 2014.02.26 0 0 24749

van, akinek csak a környezetét:)

 

(én azt utáltam, h nem tudtam aludni, akkor se, ha fáradt voltam.)

Előzmény: bipol (24748)
bipol Creative Commons License 2014.02.26 0 0 24748

Mindenkit megvisel a mániás időszak?

Én olyankor annyira pörgős és produktív vagyok, hogy magam sem hiszem el.

bipol Creative Commons License 2014.02.26 0 0 24747

Sziasztok

Mahavishnu Creative Commons License 2014.01.21 0 0 24745

Nem állt szándékomban megbántani senkit. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a gondolatban "lehet valami". Próbálhatnánk jobban örülni a kisebb örömöknek stb. ezt a szöveget mindenki jól ismeri, mégis biztosan van benne igazság. Egyébként Nietzschének is voltak olyan hangulatváltozásai, amelyek bipoláris zavarra utalhatnak.

Előzmény: eekeili (24744)
eekeili Creative Commons License 2014.01.18 0 0 24744

 A butaságot és az írigységet milyen pirulával lehet gyógyítani ??

Mahavishnu Creative Commons License 2014.01.16 0 0 24743

Érdemesnek tartom megosztani Friedrich Nietzsche gondolatát: " Nem az öröm a kicsapongás szülőanyja, hanem az örömtelenség."

Tzp 2 Creative Commons License 2013.12.17 0 0 24742

"A betegségeinket az agyunkban rosszul működő biokémiai folyamatok hozzák létre"

Inkább fordítva. A lelki betegségek következménye a rossz biokémiai folyamatok. Ezért is terelődik a pszihiátriai gyógyítás a gyógyszerek felől a pszihoterápia irányába. Nem titkoltan azért írnak fel sokszor gyógyszert a pszihiáterek, mert nincs elég kapacitásuk a pszihoterápiára. De azért a biokémia-lélek dolog erősen korlátozott mértékben fordítva is működik. Némi gyógyszerezés segíthet a lelki baj orvoslásában. Ezért is van pozitív hatása néhány gyógyszernek, ugyanakkor még véletlenül sem találták fel a különböző lelki betegségek gyógyszereit.

Előzmény: kamanda (24740)