Keresés

Részletes keresés

picimadárka Creative Commons License 3 napja 0 0 42416

Áprily Lajos: Mennék eléd 

Mennék eléd, mert itt vagy már közel. 
A déli oldalon leselkedel. 
Gyökerek hallják könnyű léptedet, 
átküldesz egy-egy halk leheletet, 
mely szűzies még és illattalan, 
de sejtető, jó langyossága van. 
Csak arcom érzi még, nem sejti más, 
varázs van benne, keltető varázs. 
Ahol jársz, néma éberség fogad, 
keresed a rügyes sombokrokat, 
hogy langyosságoddal rájuk lehelj 
s kipattanjon a sárga kis kehely. 
Feljössz az élre, melyet hó erez, 
íj válladon, a hátadon tegez, 
benne az arany nyílakat hozod, 
melyekkel a telet megnyilazod. 
Mennék eléd, s mint fényváró anyám, 
még utoljára elkiáltanám 
nevedet, melyből napfény sugaraz: 
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

picimadárka Creative Commons License 2017.02.17 0 0 42415

Kányádi Sándor:

Valaki jár a fák hegyén

 

Valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem.

picimadárka Creative Commons License 2017.02.15 0 0 42414

Aranyosi Ervin 

Tavaszról álmodom 

Tavaszról álmodom, zöld bársonyú rétről, 
virágszirmot bontó, langyos napsütésről. 
Rügyekkel díszített, ébredező fákról, 
szerelemtől hangos sok-sok kismadárról. 

Tavaszról álmodom, csobogó patakról, 
vígan fickándozó, apró kis halakról. 
Egy rám váró szívről, míg az erdőt járom, 
aki én reám vár, talán megtalálom. 

Tavaszról álmodom, hisz most kihűlt minden, 
sötét felhők szállnak, fent az égi szinten, 
a Nap is bujdokol, szégyell előjönni, 
gyenge most a fénye, nem tud tündökölni. 

Tavaszról álmodom, s hiszem hamar eljő, 
a hótól megtisztul a sok sötét felhő, 
s remélem a tavaszt nem hiába várom, 
eljön, amikor kell, ha véget ér az álmom…

picimadárka Creative Commons License 2017.02.15 0 0 42413

Ott voltam veled:

Mikor hitedet vesztetted, én fogtam kezed. 
Csendes magányodban is én szerettelek. 
Nem vádoltalak, s nem szidtalak meg, 
akkor sem, ha szíved eltévelyedett. 
Kitartottam melletted, s ott voltam veled, 
mikor láztól égő arcodon könnycsepp remegett, 
s mikor homlokod gyöngyeit kín szárította, 
mert lelked fájdalmát lelkem siratta. 
Én mindig ott voltam, s ott leszek veled, 
akármilyen mélyre égnek a parázsló sebek, 
mert aki megtanulta mi a szeretet, 
az megbocsát annak is ki ellenfele lett. 
(Kun Magdolna)

picimadárka Creative Commons License 2017.02.14 0 0 42412

dr Joó Sándor

 

Nem vagy felesleges!

Fejed felett hát elszálltak az évek,
S az ifjúság olyannak tekint,
. Mint kit itt felejtett az idő.
Ne bánd, most élted legszebb kora jő.
Az idő, ama nagy aranymosó,
A hétköznapok homokjából
mosta ki a lelked aranyát.
S most szelíd, de sugárzó fényével övezi
még hátralévő éveid sorát.

Az aranyérc nehéz, s te ezért
érzed hát az éveid súlyát.
Ne bánd , csak dalolj vígan boldogan.
Az Úrnak érett gyümölcsre is szüksége van.
Tavasz , nyár ősz nélkül mit sem ér,
De legszebb a tél: ruhája hófehér.
Virág, kalász gyümölcskezdet csupán
A szemlélődő tekintetét az életfán
a tél halk hóesése hozza meg.
Hidege nem gyötör, ha a szíved meleg.

S ha öreg csontjaid oly gyakran fájnak,
Ez is csak ígérete egy újabb csodának
Gyermekkorodban is fájt a növekedés,
Most belső drágább lényed növekszik.
Lelked nemsokára szárnyát bontogatja,
S, hogy merre szállj az utat megmutatja.

Ne bánd ha munkaerőd nincsen,
csak szemlélődj a drága kincsen,
Mit az Úr adott az aranykorhoz néked.
Ne irigyeld ki hasznos munkát végez,
napjaidhoz büszke célt ó ne keress.
Míg szeretni és imádkozni tudsz,
Nem vagy felesleges!

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 1 42411

Károlyi Amy

 

 

PÁRÁK

 

A világoskék éppen alakul,

fákat öntözni készül a felhő.

Vonzza egymást a múló és a jövendő.

Akár füst, úgy kanyarognak párák,

ösvényen, bárkán, kerti utakon,

a mennynek ezüst sivatagját járják.

 

 

Euridiké hallgatása, 1997 [33.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42410

Károlyi Amy

 

 

VADONATÚJ

 

Elhasznált részek ha kiesnek,

a teremtés azért nem áll meg.

Paplan alatt csendben vajúdó

felhők alatt most készülődik

a szürkeség mögött az új.

Most készülődik a kék, a sárga

s a győzedelmes rózsa-szín.

Vadonatúj lesz sok régi részből,

reá sem ismer, akiből készül.

 

 

Euridiké hallgatása, 1997 [12.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42409

Károlyi Amy

 

 

A LÉT HATÁRA

 

A lét szavai, kora kórók,

halaványak és színtelenek.

És esőhangon esőt szólók.

Ezzel adósunk a tudás fája,

határtalan a lét határa,

az átváltozás titkaival

a tudást nyitja, a nemtudást zárja.

 

 

Euridiké hallgatása, 1997 [9.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42408

Károlyi Amy

 

 

ÁTSZÁLLÓHELY

 

Mert átszállóhely ez a föld.

Itt lesznek ördögökből angyalok.

Itt írnak verset, angol szótárt,

itt kapnak nevet a csillagok.

 

 

Euridiké hallgatása, 1997 [15.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42407

Károlyi Amy

 

 

MADÁR

 

Mert nem a madár formája a fontos,

de a röpte,

hegyen-völgyön át

tehozzád jötte.

 

Az ív, mit leír szemed távolában,

az ívben veszed észre, hogy madár van.

 

A lombok közti suhanás,

a rajz az égen,

jön és megy vers dallama-képen.

 

 

A tű foka, 1996 [37.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42406

Károlyi Amy

 

 

RÉT

 

Csak a természetnek van még mersze,

hogy rétet fessen, mint Manet

vagy minálunk Szinyei Merse.

A réten kockás tarka szőnyeg,

min heverésznek ifjú szépek,

századvégi bő szoknya-szirmok

kacérkodnak tavaszi tájjal.

S a magasságban Ikaruszként

kereng fölöttük a madárdal.

 

 

A tű foka, 1996 [34.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42405

Károlyi Amy

 

 

HÚSVÉT

 

Hatalmasoké az ítélet.

De hatalmasabb a kivétel.

Jézusé a keresztlevétel.

 

 

A tű foka, 1996 [14.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42404

Károlyi Amy

 

 

A KÜLDÖTT

 

Mikor már elment,

akkor tudod,

hogy angyal járt bent.

 

Nem volt szárnya,

de mégis volt szárnysuhogása,

oly zajtalan, oly észrevétlen:

az Isten járt itt angyalképpen.

 

Az Isten, aki mindig itt van,

csak nem hallod, mert olyan zaj van.

Elküldte követét a csendet,

a küldött képében Ő jelent meg.

 

 

A tű foka, 1996 [10.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42403

Károlyi Amy

 

 

ÉRINTÉSEK

 

1.

 

Az érintés mínusz előjelű,

nem tudja egyik kéz sem a jövőt,

mi külön életű.

 

A valóságot nem ismeri még,

ez az érintés testtelen.

De kívánja, hogy valóság legyen,

a valóságot nem ismeri még.

 

Két semmi között rejtezik

két semmi közt harmadik semmi sem.

 

Egy merengés tűnődik, hogy legyen.

 

2.

 

Két kéz között a boldog lebegés,

oly elvont, még nem valóságos,

oly közeli, hogy távoli,

mint tervelt, meg nem épült város,

esőszag a szomszéd határból.

 

Ott van már, de még foghatatlan

s megfoghatatlan, hogy ott van.

Addig létezik, amíg nincsen,

és akkor nincs, mikor már megvan.

 

 

Mindenért mindent, 1992 [40.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42402

Károlyi Amy

 

 

GYENGÉD

 

Akár ha állatra nézne,

a szeretet oly hirtelen,

a gyöngéd gyöngeség,

amikor megjelen.

 

A simításra lassan

meginduló kéz,

szeretni olyan könnyű,

szeretni nehéz.

 

Tudja, hogy terhet vállal,

ólom-nehezet,

mi mindent bír a gyöngéd-

erős szeretet.

 

 

Mindenért min-

dent, 1992 [39.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42401

Károlyi Amy

 

 

FÉLIG, EGÉSZEN

 

Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,

kanyargós patakká keverednek.

A vers-sorok épp így viselkednek.

 

Lecsöppenő szót hívja a másik.

Egymásbatünnek, félig, egészen.

Aképpen növekednek,

ahogy az alkonyat az égen.

 

 

Mindenért mindent, 1992 [10.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42400

Károlyi Amy

 

 

FENN ÉS LENN

 

Ki fent laktál

a mélységes magasban,

leszállva mit tapasztalsz,

az anyagban?

 

Zuhanórepülésben,

vagy szelíden, mint a vatta,

süllyedtél egyre beljebb

önmagadba.

 

Hogy lehetsz itt s egyszerre

távol,

körmömnek kis darabja

s egyszerre felhőfátyol.

 

Kit magamban hordok

romlékony sejtjeimben,

egyszerre fűben fű vagy

és só a tengerekben.

 

S a holdi aurafényben

hogyan lehetsz jelen,

amikor itt maradtál

és beszélgetsz velem.

 

 

Látóhatár. 1990/10-12. [31.]

Kortárs, 1990. 9. sz. [37.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42399

Károlyi Amy

 

 

PIETA

 

Ahogy egy bogárban

számtalan izület,

annyi izületből

áll a könyörület.

 

Hiányokat pótol,

abból, ami tied,

véred adod, álmod,

addig adsz, mig lehet,

 

amig el nem fáradsz.

A szív csak cseppeket

adhat önmagából,

az elszegényedett.

 

Nem övé az övé,

már csak filléreket

kínál a lyukas zseb,

koldus könyörület.

 

Ölében a fia,

kiért mit se tehet,

felváltja melegét

vérző emlékezet.

 

 

Requiem élő-

kért, 1990 [89.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42398

Károlyi Amy

 

 

EGY GARAS

 

Egér-vacokban

az egér-gyerek

nem Einsteinről

vagy Kantról cseveg.

Csak odasimul az anyjához.

Mert meleg.

 

*

 

A szeretet számára nincs akadály.

Nincs kő. Nincs beton.

Áthatol tudaton és öntudatlanon.

Nem fárad el,

mázsás terhet cipel, ha kell.

Bár –

Nem, számára nincs halál.

 

*

 

Már hallgatunk, a versnek vége.

Már minden besürüdik egy érintésbe.

Mint megszokott meglepetést

tesszük egymás nyitott kezébe.

 

Mindkettőnk keze koldus-kalap

s mint megszokott meglepetés

hullik bele egy érintés. Egy garas.

 

*

 

Már mindent elmondtunk,

a szó kifáradt.

Állunk – elfáradt lovak –

egymásnak dőlve, mint a hársak.

 

 

Requiem élőkért, 1990 [19-20.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42397

Károlyi Amy

 

 

UTOLSÓ VÁLTOZAT

 

A boldogságnak annyi változatát

kergeted,

míg váratlanul rádereszkedett.

Mikor már minden zsákutca

és lehúzott redőny,

akkor lopakodik át a hideg időn,

 

nyugalmas angyalszárnyra

akkor emel,

mikor már búcsúzni kell.

 

Az a téli óra, a szürkülő,

mikor már nem is látjuk,

ki én, a te, az ő.

 

Azok a bizalmas ujjak,

a belenyugovók,

nem igérnek. Teljesítenek.

Nem szépek már, de jók.

 

 

Requiem élőkért, 1990 [18.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42396

Károlyi Amy

 

 

BOLDOG LELKEK

 

                            1.

 

Ily tájon lakhatnak a boldog lelkek,

körülveszi őket a holtak egyessége.

A fű alattuk ima-foszlány,

az ég zsolozsmák tengersége.

Álomban látni olykor ilyen tájat,

de nem tart soká, ilyen kéket,

Istent tükröző tükröket tárva.

Ilyen lehet a holtak közös álma.

 

                            2.

 

Valami földöntúli tudást őriznek

a meg nem születettek,

ami csak fokozatosan, a születettségben

szűnik meg.

 

Elmondhatatlan boldogságról titkot csak Isten mosolya árul,

lét és nem-lét közt ingadozva üzennek ők egy más világból,

hol lakóhelyet lelnek

a születetlen és szűnő lelkek.

 

 

XX. századi zsoltár, 1989 [34-35.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42395

Károlyi Amy

 

 

AZ ÉRDEMES

 

Évmilliókat átbolyongva

ezért, ezért kellett születnem,

egy cseppnyi esőkoppanásért,

mitől a fűszál meg se rezzen,

 

ezért, ezért volt érdemes,

a többi mind csak ráadás,

túlméretezett képkeret

előkészület, megszokás,

 

a többi előszó és magyarázat,

csillag alatti jegyzetek,

de a középen az a szó

átüt koporsó fedelet.

 

Az a szó, mi is lehetett,

vagy szín volt, hangba forduló,

csak tudnám. Vagyis jól tudom,

az érdemes volt az a szó.

 

 

Bezárt ház, 1989 [29.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42394

Károlyi Amy

 

 

AZ ELMONDATLAN

 

Valahol, por a porral,

por a levegővel

elkeveredünk,

valahol újra testvérek leszünk:

 

az érc az érccel,

gyökér a gyökérrel

olvadunk és ölelkezünk,

valahol újra szeretők leszünk;

 

az idő ráér, és mi az időben,

légy a borostyánban

várakozunk,

vagy múzeumba kerülünk,

vagy elfűtenek,

a más testének meleget adunk.

 

De hova lesz az elsuhintott sóhaj,

hol támad fel, milyen alakban,

hol, nagy kosárba gyűjtve

a meg nem tett, az elmondatlan?

 

 

Bezárt ház, 1989 [19.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42393

Károlyi Amy

 

 

A LÁTVÁNY

 

A fenyőfára rátámaszkodott

a látvány. A hibiszkusz-fa rátámaszkodott.

Mint aki útra készül s megpihen,

csak támaszkodik magába merülve

rózsaszín ostyák erdejébe,

míg leveti a végső ingeket.

Nem tudja, hová. Késő lepke.

 

Valami sóvárgó hegedűhang

tartja össze a részeket,

e nélkül szétesne az év.

A levelek imbolygó részegek.

Valami fenyőmézbe mártott acél

tartja össze a tagokat,

csavarja mindig feljebb,

mindig egészen igyekezzen az áldozat.

 

Hol van a fent?

                           A lentnek mélyén,

túl az ember széteső személyén.

Már olyan mély, hogy lassacskán magas,

a szakadék véget ér,

a mélység alját átüti,

mint a misében átváltozik.

 

Keresztet ácsoltak a tiszafából,

vetettek rá rongydarabot,

madárijesztő lett

a tisza-keresztből,

gyöngyházgombnak mellére szálltak

bárányfelhőcske darabok.

 

Valami szivárgó hegedűhang

mindig feljebb, lejjebbre száll.

Ha váratlanul abbamarad

                        olyan, mint a

                        hirtelen halál.

 

 

Bezárt ház, 1989 [8-9.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42392

Károlyi Amy

 

 

DA CAPO

 

Dallamból dallam születik

ahogy hullámok hullámot szülnek

csak akkor apad el a dallam

mikor a hullámok elülnek

 

 

A szobrok elindulnak, 1986 [205.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42391

Károlyi Amy

 

 

JEL

 

Valami jel maradjon utánam,

valami jel

valami Duna-mosta jeltelen

kavics jelezze volt jelem

sellő-formájú meztelen.

Kéz melegétől melegen

vagy decembertől fagyosan,

parittyakőként laposan

ha kell, hát repüljön velem,

vagy gyerek-marokban porosan

szorongjon mint az eleven.

 

 

A szobrok elindulnak, 1986 [206.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42390

Károlyi Amy

 

 

A HÓ HAVA

 

Ezt a világot rátok hagyom

a bimbók havát, a rügyező hetet

hogy örüljetek

 

Ezt a világot rátok hagyom

a széna havát, az aratásét

mindenkinek külön világot

ne kívánjátok el a másét

 

az érlelőt és megérettet

akár a pottyanó diót

saját világod köténybe szedd

 

De kinek jó volt a világ

fogadja el a hó havát

 

Ki huzakodik, mint kutyák a rongyon

bukfencezve poros porondon

mert máshoz gurul a világ –

fogadja el a hó havát

 

 

A szobrok elindul-

nak, 1986 [205.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42389

Károlyi Amy

 

 

LITÁNIA

 

Louis MacNeice emlékezetére

 

        „…Ó, tölts meg engem

        Erős haraggal azok ellen, kik dermesz-

        tenék emberségem, erővel rontást hozó

        géppé változtatnának fogaskerékké…”

                                            Louis MacNeice

 

Úristen, elérhetetlen

trónodon

könyörülj rajtunk

ártatlanokon,

 

emberen, s állaton, kiket

ide hívott vak véletlened.

Vak véletlened, a kalkulált,

mi jellemmé, sorssá összeállt.

Egymást átlózó véletlenek –

így lettünk mi tökéletlenek.

Elhullunk, mint a madarak,

kiknek szívverése lassul és kihagy,

és szemhéj fedi, hamuszín fedő

a csillogást, mi többé nem levő.

 

Könyörülj rajtunk ártatlanokon

és térdepeltess piros szőnyegedre.

A reménytelenség gödréből te segíts ki,

égő házfalak közül te vezess ki,

ne engedd, hogy a könnyre való restség

ne sirassa egy macskakölyök vesztét,

más fájdalmából add ki részem,

ne lehessek zárt kapu egészen,

lágyítsd szívem, hogy szolgáljam az élőt,

mert az elmentek, már nem visszatérők.

 

Add, hogy teendőm, addig tehessem,

amíg lehet, s a lehet lehessen,

ahogy a végső nap tudom majd,

mit kellett volna tennem,

engedj így cselekedni a jelenben.

 

 

A szobrok elindulnak, 1986 [203-204.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42388

Károlyi Amy

 

 

KALAP-ÁRNYBAN

 

Lábadozik a nyártól az ősz,

elmúlt a láz, maradt a gyengeség.

Mint sokszor mosott lepedők,

oly lágy a lomb, a fű, az ég.

 

Egyszerre minden oly szelíd,

a harapós kutya sem harap.

Akár Mária-üvegen,

fátylas homályból süt a nap.

 

A gyíkok is türelmesek,

nincs rémület, galoppozó,

élte fatönkjén ül az év,

diófatönkön ülni jó.

 

 

A szobrok elindul-

nak, 1986 [190.]

Zsonát Creative Commons License 2017.01.11 0 0 42387

Károlyi Amy

 

 

MIT SZÓL

 

Mit szól a ház

amikor bontják

nem akar válni padlótól a fal

ha döngeti csákány, kalapács

mit szól a ház

 

Mit szól a réz

ha belékarcolja betűit

egy mene tekel keménységű kéz

 

Mit szól a kő

a faragott, a zúzott

a szíve közepéig sérülő

mit szól a kő

 

Mit szól a föld

ha gépek forgatják és kések

sebzik a megénekelt anya-ölt

mit szól a föld

 

Mit szól a lélek

a péterszegektől gyötört

mit belé szegeztek az évek

mit szól a lélek

 

 

A szobrok elindul-

nak, 1986 [182.]

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!