De akkor mégis mire alapozod? Régi leírások? Saját tapasztalat?
A saját példádat nem vetítheted ki egy komplett borvidékre, a te pincekönyvedből és könyvelésedből nem derül ki, hogy felszippantana-e további 110 hektár juhfarkot a piac az általad óhajtott áron.
Az olasz majd' minden borvidéken a legolcsóbbak közé tartozik, erodálódott rendesen a renoméja és nem is trendi. De ettől még nem kell rögtön nekiállni kigyepálni (gyepálják így is rendesen).
Szekszárdi kolléga mesélte, hogy kereskedők lekóstolják a kékfrankosát, oda és vissza vannak tőle, aztán nem kérnek egy palackkal se. Míg az annál alacsonyabbra rangsorolt bordói fajtákből szépen bevásárolnak mondván azt tudják eladni. A kékfrankosnak még lehet mentőőv a bikavér meg a rozé. Az olasz meg tovább küzdhet az átkosból rajtamaradt flepnivel meg a ma dívó nyugatoskodó elitista hozzáállással.
Közben Horvátországban meg abszolút osztályelsővé lépett elő az olaszrizling, a kékfrankos burgenlandi sikersztoriját se kell külön bemutatni. Szóval nem a minőséggel van itt a baj, hanem a fejekben, az értékrendekben inkább.
Hogy pontosan miért is érzi jól magát a juhfark ott ahol azt nem tudom. Talán egyszer majd rájövünk.
Azt nem értem, hogy miért mondod, hogy a számaim és számításaim spekulációk lennének. Én látom az eladásainkat, látom a kereskedők igényeit. Rendszeresen és alaposan banchmarkolom a különféle somlói borokat mind piaci pozíció és árazás tekintetben. Az amit írtam az egy teljesen érvényes skálázása annak amit a saját pincekönyvemben és a könyvelésemben látok.
A juhfark és olasz elfogadott piaci árait illetőleg konkrét tényeket mondtam. A fajták területeiről a HNT adataival számoltam. A hozamot a saját hozamunk alapján számoltam. Szorozni pedig tudok.
A Kreinbacher 2009-es amúgy ízre és élményre világbajnok olasza 1500-1900Ft áron porosodik a polcon, ha ugyanazt a bort juhfarknak hívnák akkor már 2011-ben elfogyott volna 2800Ft áron.
Ezesetben végképp minden a vékonyabb talaj és a meredek mellett szól, nem értem miért érezné magát jobban lentebb.
Azon a püspöki térképen 13 fajta van, plusz egy vegyes blokk is, de a felsőbb régiókban a termőterület közel felén furmint és kadi.
Ne haragudj, de megint ezeknél a konkrétumoknál meg tényeknél vagyunk, a számolásod meg csak elméleti síkon létezik, nem több szimpla spekulációnál. Nem azt mondom, hogy nem működhetne így, de szó nincs itt tényekről.
Nekem is lenne pár izgalmasabb forgatókönyvem a komplett magyar borkultúrára a mostaninál, de nem én vagyok a piac, még csak döntéshozó se.
Amúgy a téma se a juhfark vs. olaszrizling volt, hanem az, hogy az előbbit mire tartják, hova szánják a termelők és a fogyasztók.
A juhfark egy nagyon vitális fajta, alacsony terheléssel elképesztően vastag vesszőket növeszt és ahogy medve is írta rendkívül intenzíven tolja a hónaljhajtásait.
Szerintem arra a stílusú juhfarkra amit mi csinálunk éves szinten cirka 20-50 ezer palackos piaci igény van. Ezzel szemben elfogadható minőségű juhfark szerintem 5-7 ezer palack körül van. Most konkrétan a 2500-3500 forintos sávról beszélek. Ezzel szemben a Somlón százezres palackszámmal tolják az 1500-2500 forintos sávba az eladhatatlan olaszrizlinget. Sem az üzleti logika, sem szőlészeti/borászati szempontból nem indokolt az olaszrizling ilyen méretű jelenléte a Somlón. Lehetne a mostani 160 hektár helyett mondjuk 50 hektáron olasz, ahol lazább terheléssel, kevésbé menő helyen, olcsóbban lehetne a somlói megoldását a balatoni ivósbornak megmutatni. Csavarzárral, másfél literes kiszerelésben 2000Ft polci áron. De lehetne a most bitorolt 100 hektáron 250 ezer palack jó juhfarkot is csinálni mondjuk 2500Ft polci áron és 50 ezer palack 3500Ft-os prémium juhfarkot. Ránézésre negyedmilliárdos nagyságrendben lenne több _nyeresége_ a borvidéknek mint most, hogy küzdenek az eladhatatlan olaszrizling készlettel.
Nem tudom, miért, azt viszont igen, hogy te vagy kisebbségben. Lehet, hogy nagyobb mennyiségben erre a stílusra nem lenne kereslet vagy szembemenne a kommunikált pincefilozófiával vagy egyszerűen a tárolóedények és a pincetechnológia nem erre van berendezve. Ti is jellemzően egy stílust képviseltek, van, hogy másnak más meg stílushoz jobban idomul a kialakított rendszere, de attól még te se váltasz arra.
Miért érzi jobban magát lentebb? Tápanyaghiányra érzékeny? Bár szerintem Somlón ez se probléma. Vékony héjú, tömött fürtű (növekedési erélyét, hónaljképzési hajlamát nem ismerem), ezek a fajták jellemzően a magasabb, nagyobb lejtésű részeken érzik jobban magukat, ott érvényesül kevésbé a betegség- és rothadásérzékenységük és adnak koncentráltabb borokat. Nekem még megvan pl. a hajdanvolt pécsi püspökségi szőlő (ma a kutató Szt. Miklós telepe) fajtatérképe. A kismillió fajta közül a felső régiókban kizárólag furmint és kadarka volt. Most meg merlot meg cabernet. Előbbi nem szereti különösebben a vékony, tápanyagban szegény talajt, utóbbi meg az apró bogyóival, vastag héjával egy szerencsétlenebb héj-hús aránnyal túl tanninos, kevésbé egyensúlyos bort ad. Ugyanezt cseszték el Villányban is: a bordóiak mentek a legjobb fekvésekbe, a lisztharmat-indikátor és rothadékony oportó meg a laposba, értéktelenebb helyekre. Dupla öngól.
Én csak azt nem értem, hogy ha megvan a recept, hogy egy tájfajtával hogyan lehet gazdaságosan dolgozni és hogyan lehet neki országos elismertséget keresni, akkor miért én menjek kérdezősködni, hogy más miért és hogyan pörgeti a szopógépet és miért nem ők jönnek hozzánk megnézni és megkérdezni, hogy mi mit és hogyan csinálunk. A büszkeség persze nagy úr és a Somlón is hamarabb terjesztik el rólad, hogy csalsz minthogy megkérdeznék, hogy te hogyan tudsz jobb szőlőt szüretelni mint mások.
A Juhfark a Somlón amúgy pont a hegy alsóbb régióiban érzi a legjobbn magát.
Gondolj néhány honi tájfajtára és meg is van a válasz. Példa: Szekszárdi Kadarka, Villányi Oportó, Badacsonyi Kéknyelű, Pécsi Cirfandli. Hiperérzékeny, kiszámíthatatlan-eladhatatlan-lenézett, nem terem eleget, mindenre kényes. Így van ez.
Akivel beszéltél a pécsi kutatóból, nagyon jó oltványokat készít, csak ajánlani tudom.
Összetettebb ez a tájfajta kérdéskör: kereslet-kínálat viszonyulást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy nyírségi teszkóban én se biztos, hogy sokat várnék ezen a fronton, a legnagyobb tisztelet mellett is.
Én készséggel és a legnagyobb örömmel elhiszem, hogy a juhfarkot keresik.
De lehetőleg ne csak magadból indulj ki, komolyan mondom, az ami nálad üdvös lehet, az lehet, hogy máshol az istencsapása.
Versend-Szajk környékén pl. akinek juhfarkja van vagy leszedte 16-al, amiből komabuktató kocsisbor lesz vagy kivárt és végignézhette, ahogy lefolyik a tőkékről. Ez a vidék enyhe lankájú zsíros-löszös talajjal bír, itt így viselkedett. Somlón se csupa vékonytalajú meredeken terem a juhfark, ahol agyonbabusgatják és a botritisz felléptekor se várnak tovább, hátha jóra fordul az időjárás...
Ettől függetlenül tartom, hogy sajna a tájfajták - a minimális érdeklődésen túl - továbbra is maradnak szopóágon. A pécsi cirfandlinak pl. épphogy a régi idők mustsűrítményes-félédes emlékével kell megküzdenie (nomeg azzal, hogy ahány termelő, annyi koncepció).
Miért melósabb egy táj fajta művelése? Persze vannak betegségre fogékonyabbak, vannak amelyek nem teremnek 100-130 mázsát egy Ha-on, de hát nem annak kellene a célnak lenni, hogy előállítsunk 100 mázsa lőre alapot, hanem legyen 70 mázsa, de az olyan minőségű, amit elkapkodnak!
Nekem az ezerjó kiválóan tartotta magát!
Ma sikerült beszélni a pécsi kutatóval, felhozódott, hogy hol akarok szőlészkedni. Mondtam, hogy a HNT nem hogy segítene hogy haladjak, csak hátráltat... erre elkezdett kacagni a hölgy, meg mondta h igazam van... Ebben igaza van Zolinak!
Viszont meglepően segítő készek volt, Ha idén nem is készített olyan oltványt amiket vennék, jövőre minden gond nélkül leoltják olyan alanyra amely nekem kell, (erre is kaptam javaslatot, hogy kitől érdeklődjek a homokon való termelésre)
Az ára se egy egetverő, főleg ha azt vesszük hogy sok maszek oltványos drágábban mást v rosszat ad.
Végezetül még1 táj szőlő: A bakatort külön kiemelte, hogy nem rothadt ebben a jó évben. Nálam már ez is plusz egy pontot jelent.
Még1 szösszenet a táj fajtákról:
Sokan, főleg itt felénk, ahol borvidék és bor bolt sincs, csak a tesó, és hasonló szupermarketekbe tud bort venni. Én személy szerint ha arra járok megnézegetem az árakat és kínálatot, de csak azt látom, hogy mindenütt az agyon járatott külföldi fajtájú szőlők borait lehet kapni. Egyetlen egyszer láttam kadarka vöröset. Szóval lehet nem jó helyen próbálják meg értékesíteni a tájborokat.
A Somlón is igaz ez. A Tramini is és a Rajnai is jóval régebbi fajta a Somlón mint az Olaszrizling. Ha 19 századi írásokat olvasol a Somlóról akkor a rizling az mindig rajnait jelent.
A Kreinbacherék igen kiváló (szerintem az egyik legjobb magyar olaszrizling) 2009-es olasza még mindig nem fogyott el. Pedig polci áron 1900Ft-ért megvehető. Ez komolytalan.
Én órákat beszélgettem a Bodorkós Norbival és mostanra már ő is azon az állásponton van, hogy a juhfar vonatra kell felülni.
"Az amúgy visszaszoruló kevés tájfajta az egyik legnehezebben eladható kategória a termelők visszajelzései alapján"
Hát ez a somlói juhfarkról _NAGYON_ nem mondható el. Sőt. Kimondottan keresett és népszerű a somlói juhfark.
Ugyanazon szintű palack somlói juhfark polci árának akár az olasz dupláját is ki fizetik a fogyasztót és ez a trend nem tűnik csökkenőnek. Sőt folyamatosan nő az igény. A mi juhfarkunk polci ára 3200-3400 és lényegében elővételben elfogy messze az évjáratváltás előtt minden évben. Az évi 400-600 palack olaszk sokkal lassabban fogy el alacsonyabb áron.
Ezért mondom, hogy a Somlón én anyagilag is ösztönözném és támogatnám az olasz visszacserélését Juhfarkra.
Én is úgy gondolom, hogy a juhfark adottságai és a mi stílusunk nagyon jól illik egymáshoz. Mondjuk ez nem véletlen, mert a mi stílusunk az a régi somlói stílus egy firssebb, tisztább köntösben. Szőlészetben és borászatilag majdnem mindent úgy csinálunk, ahogy az apátság idejében a Tibor nagyapja csinálta. Még a telepítéseinket is az ő régi tervei szerint csináltuk.
A félédes borokról a régi debrői hárslevelűre és a badacsonyi szürkebarátra való asszociálás nagyon kis mértékben igaz. Az a szűk szegmens aki a prémium kézműves borokat fogyasztja ennél már jóval tájékozottabb és nyitottabb. Ráadásul a mai 30-as korosztály nagy része már nem ismeri ezeket a pancsolmányokat. De ezzel együtt mi keményen dolgozunk azért, hogy a koncentrált testes fehérborok az őget megillető becsületüket visszakapják.
Eddig azt tudom mondani, hogy eredményesek vagyunk és csak bátorítok minden olyan termelőt akinek hasonló adottságú területei vannak, hogy válassza ezt az utat. Mert híreszteléssel ellentétben kiválóan eladható az ilyen bor. Tény, jónak kell lennie :) pusztán a cukor nem elég az üdvösséghez.
Az érdekes, hogy te engem bíztatsz arra, hogy kérdezze meg a somlói borászokat, hogy mennyit szüreteltek a Juhfarkból :) Zoli, nekem van juhfarkom, nem is kevés. A területeink majd haramada juhfark. Pontosan tudom, hogy milyen eredményekre volt képes idén a Juhfark. Ezért mondom, hogy a várt termés cirka harmadát hozta. Egy kicsit jobbat mint a Furmint és a Hárs, de hasonló mennyiséget min az olasz, csak jobb mustfokkal.
Ezt mondo évek óta... hogy a somlón a juhfark jobb mint az olasz. Megbízható és jó fajta.
Én pl.olyan bolond vagyok, hogy külön vadászom a hagyományos fajtákat. Azt nem állítom, hogy tudom őket objektíven megítélni, de miért is kellene? Különös kedvenceim azok a borászok-pincék, akik hajlandók kadarkával foglalkozni. (Nyilván, ahol nem lehet, ott nem lehet.) Úgyhogy remélem, pinonoir777 is a mikromennyiségnél kicsit többet fog telepíteni. Nagyon várom BZoliék sárfehértjét is.
Téyn, hogy problémás Móri ezerjóhoz (tk. csak Miklós Csabi), Pécsi cirfandlihoz hozzájutni, pedig, bizony vennék ilyeneket.
Habár a regionalitás tisztelete, a kultúra szempontjából teljesen igazad van, azért egy picit mégis árnyalja a képet, hogy nagyon jók az új pezsgők, óriási lépést jelentenek a magyar pezsgpkultúra föltámasztásában. A syrah pedig számomra a másfeledik legjobb magyar vörösbor, már sok-sok éve. A no1 a 2ha Tabunelloja:)) Ezzel együtt a hygaományok ápolásának fontos szerepe van. Nálunk is pl a kadarka volt a fő fajta a filoxéra előtt, de az én terveim szerint csak egy mikromennyiség lesz belőle hosszabb távon is, mert óriási rizikójú fajta, idén sztem nem szüreteltem volna róla semmit, ahogy pl Bott Frici vagy Szentesi Józsi sem. (meg szerintem szinte senki sem). Vagy ott van a rajnai, amit szintén tájidegennek szokás tartani. Ámde az írásos emlékek szerint a 19 szdban a legkomolyabb szakmai sikereket ezzel a fajtával érték el. Több is volt belőle telepítve, mint Olaszrizlingől, ami szinte ismeretlen volt itt a filoxéra előtt. Most mégis az olasz van őshonos magyarnak tekintve, a rajnai pedig egy újabb idegenszívű csodaborágrnak.
Hát ez az! Hogy ami volt olaszuk, az sem fogyott, úgyhogy ami most terem, az megy a házasításokba. :-)
Amúgy meg az eredeti (mármint hogy a juhfark rothadékony lenne) témára visszatérve (leginkább az alapján, amit Béla bácsi mesélt, lévén a két Somlón töltött évem édeskevés ahhoz, hogy saját tapasztalatra alapozzak):
A juhfarknak az a legnagyobb gyengéje (mármint művelési szempontból), hogy piszokul dzsumbujosodik, és a vesszői sem fölfelé törekednek, hanem össze-vissza, és ráadásul annyi a hónaljhajtás, mint égen a csillag. Azaz csak akkor nem rothad, ha alaposan és rendszeresen zöldmunkázzák (sokkal gyakrabban, mint más fajtákat). Akkor viszont tényleg megvédhető. Tiborról azt feltételezem (mert olyannak ismerem), hogy ha kell, akkor hetente kétszer végigmegy a juhfark-soron, csak minden rendben legyen. Ez megmagyarázza, h BZoliéknál miért nem rothad. :-)
<<< innentől nagyon szubjektív >>>
A magam részéről egyébként a borát (azon túl, hogy jó cukorgyűjtő és viszonylag korán beérik) nem igazán kedvelem, nem találok benne semmiféle határozott fajtajelleget (azaz saját elképzeléseimben legfeljebb házasításban tudnám elképzelni), s nem is igazán ízlik. Nem értem, mit szeretnek benne.
Ráadásul kifejezetten nem szeretem a bogyóját csipegetni. Egyszerűen nem bírom, hogy egy szemet sem lehet lecsípni a fürtből, mert már a kezemben szétmálik. Szóval én biztos nem fogok ültetni belőle, pedig már többen próbáltak rábeszélni, még édesapám is (ő szereti!). :D
>>> szubjektív vége <<<
Amúgy egy kiváló fajta, sokan szeretik és a Somlóhoz kötődő legendái (valós vagy vélt) miatt "története" is van - ezért talán a jó eladhatóság.
Ha ez valóban így van, jár a pirospont Somlónak. Még akkor is, ha netalán ez a nászéjszakás baromság hozadéka.
Hát, izé, Kreinbacher, mivel is küzd? Nem is nagyon emlékszem, hogy tisztán olasszal bárhol is ott lettek volna. Talán egy évjárat Maaargit meg egy Ilona. Ők azok, akik a nem létező egérútakra is rátévednek. Barrique, rozé, syrah, pezsgő (külön pezsgőpince!, mi hiányzik még a kirakósból?). Somló hagyományai és fajtaösszetétele az, ami gátat szab a másutt jellemző rozé-sauvignon-irsai és tsai elharapózásának, Kreinbacherék mindenesetre szarnak erre is...
Keresek Holder A12, A13, A15, A16, A18 traktor vagy E12, E14 egytengelyes kistraktort. Illetve tapasztalat csere miatt olyan tulajdonosokat akiknek ilyen traktorjuk van. Sajnos keskeny soros szőlőm van és a nagyobb traktorok már nem férnek el a sorok között.
Mondjuk eladhatóság szempontjából: Béla bácsi az elmúlt két évben azt mondogatta, ha kizárólag a piac és a bor eladhatósága érdekelné, akkor most csak Juhfarkot ültetne.
Azt is hozzátette, hogy ha kizárólag a saját ízlése, akkor csak Olaszrizlinget. :-)
(Meg mesélte, hogy a Kreinbacherék meglehetősen küzdenek az Olasz eladásával, és lehet, h az összes olaszukat átoltják Juhfarkra, mert arra van kereslet Somlói néven...)
Szóval fura ez a "helyi fajták nem eladhatók" dolog a Somló felől nézve. Mert itt akinek nincs juhfarkja, azon sóhajtozik, hogy könnyű annak, akinek van, annak megveszik a borát! :-)
"A juhfark a Somlón a legmegbízhatóbb, legjobb minőséget adó szőlőfajta ameynek a bora keresettebb és jobban eladható mint bármelyik másik fajta. Ennél egyértelműbben nem tudom mondani. "
Még valami, mellékszál ugyan, de nem elhanyagolható. Részint saját tapasztalat is, de máshonnan is inkább ezt hallom vissza. Az amúgy visszaszoruló kevés tájfajta az egyik legnehezebben eladható kategória a termelők visszajelzései alapján, pedig jellemzően a termelésük melósabb a világ- vagy tömegborfajtáknál. Pécsi cirfandli, móri ezerjó, egri leányka, stb. helyben is csak egy szűkebb réteg vásárolja és pluszforintokat nem szívesen áldoznak rá, inkább isznak akkor már rozét, sauvignon blanc-t vagy valami divatos-olcsóbbat.
Nagyon kevés ember valóban érdeklődik a tájfajták bora iránt, de további visszaszorulásuk várható annak ellenére, hogy tíz-húsz éve a helyi értéket szajkózza majd' minden véleményformáló...
Mondjuk szerintem is a juhfark a legjobb borotok, a ti stílusotokhoz az idomul leginkább, annak a savtartalma elensúlyozza leginkább a maradékcukrot és űdíti kellemesen a krémes textúrát.
Szerintem a félédesség nem a melegellenes lobbi része (sőt, kormányközeli álláspontok szerint inkább buzilobbi létezik:)), szimplán reflexszerűen görcsberándul mindazok gyomra, akik már minimális szintre jutottak a borfogyasztás terén és beugrik nekik egy emlékfoszlány az egervines debrői hársról vagy éppen a badacsonyi pincegazdaságos szürkebarátról és az összes alföldi betyáros elnevezésú félédes "borról". Nyilván tisztában vagyok, hogy a tietek nem ez a kategória, de ettől függetlenül valóban csak elvétve találkozni iható tétellel ebben a műfajban.
A versend környéki - valóban - juhfark (tizenegynéhény éve van csupán jelen a mi borvidékünkön) az éppen, hogy létező kategória, nagyjából 1000-1500 között találkozni néhány ilyennel, kutya nem keresi és nem is tudja mi fán terem, legfeljebb néhány helyi öreg inna néha egy jó csomorika-fröccsöt.
Mégegyszer leírom: szerintem csak neked nem probléma. Tokajt leszámítva máshol kevésbé bevett a "jó" és a "rossz" botritisz differenciálása. Versend-Szajk környékén pl. tuti, hogy a juhfarkból szüretelték a legkevesebbet a gazdák, gondolom Somlón sincs ez másképpen. Ha nekem nem hiszel, kérdezd körbe a hegy legnagyobb termelőit, aztán írd meg az ezévi tapasztalatukat.
Lehet, hogy nem keresett, de én akkor is eladtam és eladom a mai napig is minden borunkat jóval az évjáratváltás előtt. Borkonyha, Costes és még egy tucat nem szar étterem és a legjobb fővárosi vinotékák dolgoznak a borainkkal és nem azért mert én olyan rettenetesen jó arc vagy marketingzseni lennék :) Szóval én elsőkézből mondhatom, hogy a minőség az ebben a kategóirában is kelendő.
Nekünk évente úgy 1000-2500 palack ilyen juhfarkunk van. Az én megérzésem szerint 10-15 ezer palackra lene piaci igény. Az exportot most nem is mondom, de írtam már, hogy a Stefán egy édes juhfarkkal ment mennybe az USA-ban. Szóva, szerintem totál fals az, hogy a nép fehérborból a csontszárazra bukna. Nem tudom, honnan és mikor indult el ez a butaság, de konkrétan tudom, hogy ez nem igaz. Mind a kifinomult és a szűz nyevű fogyasztók körében is megvan az a határozot szegmens akik kedvelik és isszák a félszáraz fehér borokat.
Gyanítom, hogy az lehet a dologban, hogy a csontszárazság valamiért férfiasnak lett kikiáltva és a férfiak egy jó része fél, hogy lebuzizzák ha a félédes bort iszik. Így aztán a sok kirakatkan tolja az akumlátorsavat alázó vékony szarokat...a nők és a maszkulinitásukat nem a száraz borban hordó férfiak pedig vígan isszák a maradékcukros borokat.
De az adu ász érv az ellen, hogy a népek a szárazra buknak az a kóla... nem mondanám a kólákat népszerűten italnak. Pedig háromputtonyos aszú kaliberben van benne cukor. Egy átlag kólában 90-110g/l cukor figyel. Érdekes módon az nem buzi aki kólát iszik...
"Van egy olyan sejtésem, hogy te is pont ezért nem írod rá, milyen besorolású. "
Amikor ráírtam (2006, 2007, 2008 évjáratok) akkor is elfogyott minden borunk. Nem ezért nem írom rá. Egyszerűen már nem kell ráírni. Felesleges és értelmetlen. A világon sehol nem írják rá a címkére szabélyszerűena a maradékcukrot. Sokan a mai napig ráírják a cíkére, hogy "minőségi bor" ... mintha rá kéne még írni.
"Mifelénk meg kifejezetten gyümölcsös és már fiatalon kellemes savú bor is készül belőle."
Milye poci árral?
"a juhfark rothadékonyságra való hajlama valós és komoly probléma, "
Azt értem, hogy gőzmozdony, de mi hajcsa?
Zoli, mégegyszer leírom... _NEM_PROBLÉMA_ A juhfark nem rothad jobban mint bármelyik másik fajta. Szép, egészséges, zamatos, ízes szőlőt terem, menetrendszerűen és megbízhatóan. Igen, tud aszúsodni is... ahogy a hárs és a furmint is tud. A juhfark a Somlón a legmegbízhatóbb, legjobb minőséget adó szőlőfajta ameynek a bora keresettebb és jobban eladható mint bármelyik másik fajta. Ennél egyértelműbben nem tudom mondani.
A másik témához...
"Amennyiben ez a három szervezet ezen funkcióinak megfelelően működne, az ágazat legnagyobb problémái meg is lennének oldva."
Hát...szerintem ez az off-dry kategória kifejezetten nem keresett ma Magyarországon. Mifelénk legalábbis megijednek a félszáraz kategóriától, a félédestől meg egyenesen viszolyognak (minőségi borkereskedelemben természetesen). Ez lehet, hogy előítélet, de attól még létezik. Van egy olyan sejtésem, hogy te is pont ezért nem írod rá, milyen besorolású.
A botritisz is szerintem csak nálatok szívesen látott vendég (hacsaknem late harvest-féleség a cél), azaz a juhfark rothadékonyságra való hajlama valós és komoly probléma, van egy olyan tippem, hogy sokan ki se jönnek majd ezzel az évjárattal.
Amúgy én kifejezetten szeretem a csontszáraz, de tartalmas, érlelt juhfarkokat. Mifelénk meg kifejezetten gyümölcsös és már fiatalon kellemes savú bor is készül belőle.
Másik témához: a Nébih egy nagyon hasznos szervezet lehetne, én önkéntesnek is szívesen jelentkeznék áruházlánci alsópolcos tételek bevizsgálásának szúrópróbaszerű szelektálásában.
Ugyanúgy a HNT is egy hasznos szervezet lehetne, elsősorban a termelők érdekvédelmét lenne hivatott képviselni, de ehhez termelői részről is hiányzik a konszenzus és az összefogás.
Míg a kutatók valódi célja volna számomra a legfontosabb. Mekkora könnyebbség lenne, ha elveszett szőlő- és borkultúránk újbóli megtalálásában, a legmodernebb termesztés- és pincetechnológiák megismerésében nem saját szakállra kellene cselekedni, hanem meglévő modellként betekinthetnénk mindebbe a hozzánk legközelebb eső intézetben.
Amennyiben ez a három szervezet ezen funkcióinak megfelelően működne, az ágazat legnagyobb problémái meg is lennének oldva.
Ja, kérdezted, hogy kik mások gondolják még ezt a juhfarkról mint én...Szerintem talán a Béla bécsi volt az egyetlen és utolsó aki hasonlóan testes, koncentrált juhfarkookat szeretett szűrni.
De most, hogy ő otthagyta a hegyet már senki mást nem tudok mondani. Mondjuk az ismertebb nevek közül a Györgykovácsnak nincs is Juhfarkja, 2006-ban tudott combos juhfarkot vásárolni, akkor ő féliteres palackban árulta azt ameddig el nem fogyott. A Stefán a 2010-es édes juhfarkjával kapott az Egybesült Állmokban világraszóló tapsvihart. A többiek? Ahogy én kóstolom a többiek juhfarkját, talán a Kolonics Karcsinak van kicsit testesebb juhfarkja és a a Várszegi Gyuri csinált még nagyo penge, koncentrált Juhfarkot a Tornai Top Selection-jébe még ameddig ott dolgozott. De amúgy mindenki a savhangsúlyos, karcos vonalat nyomja... Ők azt mondják, hogy ez a férfias, én meg azt, hogy ha ez a férfias, akkor én inkább meleg lennék.
