Bajkál 'tó Kelet-Szibériában' [1816: Baikal: Hübner: Lex. 1: 277] Az or. Байкáл átvétele. Ennek forrása bizonytalan. A jakut bayaγal (< *bay köl) 'tenger' [tkp. 'gazdag tó', azaz 'nagy tó'] számításba jöhetne, de a mongol Bajgal 'Bajkál' g-je akadályt jelent.
---------
Innentől kezdve jelenleg hivatalosan az eredete ismeretlen. AS mongol esetén a g-k összeférhetetlenség okát nem ismerem.
A Vajk változatban még magyarázni kellene az /l/ hangot.
A tréfa az olasz truffa átvétele, állítólag középkori olasz mutatványosok beszédéből vettük át.
A drót az irodalmi német Draht osztrák-bajor Droht változatából került átvételre, valamikor a 18. sz. végén, 19. sz. elején.
Ezek esetében a szabály már bizonyosan nem volt aktív, de a délszlávból átvett drága esetében Tótfalusi kivételként említi, hogy nem lett feloldva a szóeleji dr- hangcsoport.
A drót esetében érdekes, hogy van erre szép magyar szavunk is, a fémhuzal, a többség mégis inkább a drótot használja.
Szvsz. biztos, hogy a lezárulás a nyelv különböző szegmenseiben máskor, ősszességében évszázadok alatt ment végbe.
Először -latin szavak hatására- az "elit" nyelvben, aztán a német szavak tömeges importjával már a polgárság is érintetté vált, legvégül a "nép" nyelve, ami állítólag még a közelmúltban is létrehozhatta a derót-féle szavakat, vagy akár ma is*.
Azt is betippelném, hogy különféle hangkapcsolatokat is máskor kezdett megengedni a nyelv. A szlávban, latinban, németben gyakori st-, szt-, stb. biztosan korábban lett lehetséges, mint a szomszéd topikban megvitatott, viszonylag ritkán előforduló psz- **.
Némileg OFF ebben a topikban, de azt tudja-e valaki, hogy a drága, drót, tréfa stb. átvett szavakban a magyar nyelv miért nem oldotta föl a szóeleji mássalhangzó-torlódást?
Bár a dél-alföldi tájszólásban hallottam már derága és derót ejtést is...
Talán közvetlenebb kapcsolat feltételezhető a török *bĀjk-nak a Bajkál tó nevével, mint a magyar bagoly hangalakkal, de ezt a lehetőséget a FNESz nem is hozza.
Mindkét alaknak van egyéb ázsiai kapcsolata is, előbbinek mongol, tunguz-madzsu, koreai, japán és még urali is (lapp, kamassz), utóbbinak, mongol, tunguz-mandzsu. Ebből következően ezek nem származhatnak a magyarból, marad a feltételezett törökből való átvétel. Már csak azért sem, mert tartósan csak a második csoportbeli csuvasokkal, esetleg baskírokal voltunk tartósabb kapcsolatban, (az oszmán török kései kapcsolat), s ez ráadásul hangutánzó, mint az ehhez kapcsolható magyar uhu szavunk is, ami 1822-es első írásképű. Az előbbinél még magyarázni kellene a j -> ly váltás és g <-> ly hangátvetés megtörténtét is. Korábban a j és ly nem volt azonos hangértékű. Logikailag létezik még a közös eredetből származtatás, de ennek technikái, metodikái még nincsenek kellő minőségben kidolgozva. (A Starling pl. ezen is munkálkodik.)
Ebből is látható, hogy mennyi mindentre kell tekintettel lenni egy szó etimológiájának meghatározása során és itt csak egy-két dolog került elő. Így megállapíthatjuk, hogy a magyar bagoly szavunk a nyelvtudomány mai állása szerint ismeretlen eredetű.
Mint a hozzászólásomban írtam is, nem vetettem el az egész listát. Hoztam is két valós példát, s lehet, hogy a csuvasosok között még akadhat pár jó. De alapvetően a tudomány nem így működik. A tudományt az igazság érdekli és nem az érdekesség, s tudományosan nem így kell tálalni, melyet egy valamire is tudományosan képzettebb laikus, mint és és páran még itt a rendszeres olvasók között, élből kiszúr. De azt is jeleztem, hogy a tudományos igényű leellenőrzés nem a kisujjból történő kiszopással történik, hanem több szakirodalom átbogarászásával. Ez pedig sok időt igényel. Előtte egy cost-benefit költség-haszon ellemzést hajt végre pillanatok alatt az agyunk és azt az eredményt adja, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni, mert nem éri meg. Én is csak azért vettem a fáradtságot, hogy ne az legyen, hogy rád sem böfögött senki.
Így most már ismered az igazságot a beírásodra történt nem-reagálásról is és a beírásod tudományosságáról is. Innentől kezdve rajtad áll, hogy elfogadod-e a tényeket vagy álmodozol.
Persze, ha kérdésed van, itt mindenki a (tudományos) tudásának legjavával fog válaszolni reá, rajtad és csakis rajtad áll, mit fogsz ebből elfogadni.
Az átírások minősítik mind ezt a "Szőnyi László könyvét", mind a (feltehetőleg) online szótáradat.
Úgy idézed "Szőnyi László könyvét", mintha ismerni kellene, mintha alapmű lenne. Elárulom: a "Szőnyi László: Ótörök eredetű szavaink néhány érdekessége" (feltételezem) nem az.
Nézd, ha a bagolyra hoznál pontos török nyelveket, pontos hangalakkal valamint hivatkozással lexikográfiai művekre, szánnék rá akár néhány órát is.
De hogy jellemzően legtöbben ignorálták listádat azzal függ össze, amit Onogur írt. Nyilvánvalóan szaktudás nélkül összeollózott lista, zömében hamis, de ha ezt úgyis tudod (és legtöbben tudják) minek órákat rászánni cáfolására?
Amúgy tippelhetek? Valamilyen angolul íródott, de török szerzőségű internetoldalról származik?
Ezzel nem akarlak megsérteni, mivel nem tudom, hogy honnan hoztad és lehet, hogy csak egy tudatlan postás vagy. Ezért részletesebben is kifejtem a véleményemet, de elötte egy mottó:
A hülyeséget két pillanat alatt el lehet hinteni, de a cáfolatához -lehet- két óra sem elég.
A lista egy tekintélyes része
- olyan összehozás, ami ránézésre is látható, hogy semmi köze nincs a magyarhoz. [nyúl - zhayil (karakalpak), dzhajil (balkar)];
- olyan altáji nyelvcsoportba tartozó nyelveket hoz, amit nem szakember nem tud leellenőrizni, így én sem (lásd a fenti nyelveket!);
- csuvasos szó, melyek közül valóban vannak igazak is, de ezt a nyelvtudomány nem is cáfolja, mivel ezek a korai török jövevényszavaink: szőlő, ökör, ...
- olyan magyar szavakhoz társít török szót, mely FU (ajak) ill. ismeretlen eredetű, s ezen utóbbi egy részéről igazolható, hogy nem török (pl. bagoly)
De a jellemzően vélt hasonlóság még nem igazol semmit. Pl mikor adtuk volna át a távoli török nyelveknek a lista egy részében szereplő szavakat? Egy szó átadásához tartós kulturális kapcsolat kell illetőleg az, hogy az átvevő nyelvében vagy ne legyen meg az új kulturális szó, vagy a hozzá tartozó tevékenység jellemzően alacsonyabb szinten legyen művelve. Pl a magyar kar szavunk tipikusan török és megvan nagyon sok török és altaji nyelvben. (Ezt miért nem hozza a listád?) Az ugye elképzelhetetlen, hogy korábban ne lett volna erre szavunk, de gyanítom, hogy a csuvasos együttélés idején a honfoglalás előtt a karral történt katonai vezénylések csuvasos török nyelven történtek és így átterjedhetett a magyarra is. Ez persze csak egy lehetőség, nem tudom a valós csere okát.
Remélem elfogadható a véleményem, s bizton állíthatom, hogy komoly magyarulezes olvtárs nem fog neked ettől eltérőt mondani. Te öt perc alatt beollóztad, nekem több, mint egy órámba került.
