Habár a regionalitás tisztelete, a kultúra szempontjából teljesen igazad van, azért egy picit mégis árnyalja a képet, hogy nagyon jók az új pezsgők, óriási lépést jelentenek a magyar pezsgpkultúra föltámasztásában. A syrah pedig számomra a másfeledik legjobb magyar vörösbor, már sok-sok éve. A no1 a 2ha Tabunelloja:)) Ezzel együtt a hygaományok ápolásának fontos szerepe van. Nálunk is pl a kadarka volt a fő fajta a filoxéra előtt, de az én terveim szerint csak egy mikromennyiség lesz belőle hosszabb távon is, mert óriási rizikójú fajta, idén sztem nem szüreteltem volna róla semmit, ahogy pl Bott Frici vagy Szentesi Józsi sem. (meg szerintem szinte senki sem). Vagy ott van a rajnai, amit szintén tájidegennek szokás tartani. Ámde az írásos emlékek szerint a 19 szdban a legkomolyabb szakmai sikereket ezzel a fajtával érték el. Több is volt belőle telepítve, mint Olaszrizlingől, ami szinte ismeretlen volt itt a filoxéra előtt. Most mégis az olasz van őshonos magyarnak tekintve, a rajnai pedig egy újabb idegenszívű csodaborágrnak.
Hát ez az! Hogy ami volt olaszuk, az sem fogyott, úgyhogy ami most terem, az megy a házasításokba. :-)
Amúgy meg az eredeti (mármint hogy a juhfark rothadékony lenne) témára visszatérve (leginkább az alapján, amit Béla bácsi mesélt, lévén a két Somlón töltött évem édeskevés ahhoz, hogy saját tapasztalatra alapozzak):
A juhfarknak az a legnagyobb gyengéje (mármint művelési szempontból), hogy piszokul dzsumbujosodik, és a vesszői sem fölfelé törekednek, hanem össze-vissza, és ráadásul annyi a hónaljhajtás, mint égen a csillag. Azaz csak akkor nem rothad, ha alaposan és rendszeresen zöldmunkázzák (sokkal gyakrabban, mint más fajtákat). Akkor viszont tényleg megvédhető. Tiborról azt feltételezem (mert olyannak ismerem), hogy ha kell, akkor hetente kétszer végigmegy a juhfark-soron, csak minden rendben legyen. Ez megmagyarázza, h BZoliéknál miért nem rothad. :-)
<<< innentől nagyon szubjektív >>>
A magam részéről egyébként a borát (azon túl, hogy jó cukorgyűjtő és viszonylag korán beérik) nem igazán kedvelem, nem találok benne semmiféle határozott fajtajelleget (azaz saját elképzeléseimben legfeljebb házasításban tudnám elképzelni), s nem is igazán ízlik. Nem értem, mit szeretnek benne.
Ráadásul kifejezetten nem szeretem a bogyóját csipegetni. Egyszerűen nem bírom, hogy egy szemet sem lehet lecsípni a fürtből, mert már a kezemben szétmálik. Szóval én biztos nem fogok ültetni belőle, pedig már többen próbáltak rábeszélni, még édesapám is (ő szereti!). :D
>>> szubjektív vége <<<
Amúgy egy kiváló fajta, sokan szeretik és a Somlóhoz kötődő legendái (valós vagy vélt) miatt "története" is van - ezért talán a jó eladhatóság.
Ha ez valóban így van, jár a pirospont Somlónak. Még akkor is, ha netalán ez a nászéjszakás baromság hozadéka.
Hát, izé, Kreinbacher, mivel is küzd? Nem is nagyon emlékszem, hogy tisztán olasszal bárhol is ott lettek volna. Talán egy évjárat Maaargit meg egy Ilona. Ők azok, akik a nem létező egérútakra is rátévednek. Barrique, rozé, syrah, pezsgő (külön pezsgőpince!, mi hiányzik még a kirakósból?). Somló hagyományai és fajtaösszetétele az, ami gátat szab a másutt jellemző rozé-sauvignon-irsai és tsai elharapózásának, Kreinbacherék mindenesetre szarnak erre is...
Keresek Holder A12, A13, A15, A16, A18 traktor vagy E12, E14 egytengelyes kistraktort. Illetve tapasztalat csere miatt olyan tulajdonosokat akiknek ilyen traktorjuk van. Sajnos keskeny soros szőlőm van és a nagyobb traktorok már nem férnek el a sorok között.
Mondjuk eladhatóság szempontjából: Béla bácsi az elmúlt két évben azt mondogatta, ha kizárólag a piac és a bor eladhatósága érdekelné, akkor most csak Juhfarkot ültetne.
Azt is hozzátette, hogy ha kizárólag a saját ízlése, akkor csak Olaszrizlinget. :-)
(Meg mesélte, hogy a Kreinbacherék meglehetősen küzdenek az Olasz eladásával, és lehet, h az összes olaszukat átoltják Juhfarkra, mert arra van kereslet Somlói néven...)
Szóval fura ez a "helyi fajták nem eladhatók" dolog a Somló felől nézve. Mert itt akinek nincs juhfarkja, azon sóhajtozik, hogy könnyű annak, akinek van, annak megveszik a borát! :-)
"A juhfark a Somlón a legmegbízhatóbb, legjobb minőséget adó szőlőfajta ameynek a bora keresettebb és jobban eladható mint bármelyik másik fajta. Ennél egyértelműbben nem tudom mondani. "
Még valami, mellékszál ugyan, de nem elhanyagolható. Részint saját tapasztalat is, de máshonnan is inkább ezt hallom vissza. Az amúgy visszaszoruló kevés tájfajta az egyik legnehezebben eladható kategória a termelők visszajelzései alapján, pedig jellemzően a termelésük melósabb a világ- vagy tömegborfajtáknál. Pécsi cirfandli, móri ezerjó, egri leányka, stb. helyben is csak egy szűkebb réteg vásárolja és pluszforintokat nem szívesen áldoznak rá, inkább isznak akkor már rozét, sauvignon blanc-t vagy valami divatos-olcsóbbat.
Nagyon kevés ember valóban érdeklődik a tájfajták bora iránt, de további visszaszorulásuk várható annak ellenére, hogy tíz-húsz éve a helyi értéket szajkózza majd' minden véleményformáló...
Mondjuk szerintem is a juhfark a legjobb borotok, a ti stílusotokhoz az idomul leginkább, annak a savtartalma elensúlyozza leginkább a maradékcukrot és űdíti kellemesen a krémes textúrát.
Szerintem a félédesség nem a melegellenes lobbi része (sőt, kormányközeli álláspontok szerint inkább buzilobbi létezik:)), szimplán reflexszerűen görcsberándul mindazok gyomra, akik már minimális szintre jutottak a borfogyasztás terén és beugrik nekik egy emlékfoszlány az egervines debrői hársról vagy éppen a badacsonyi pincegazdaságos szürkebarátról és az összes alföldi betyáros elnevezésú félédes "borról". Nyilván tisztában vagyok, hogy a tietek nem ez a kategória, de ettől függetlenül valóban csak elvétve találkozni iható tétellel ebben a műfajban.
A versend környéki - valóban - juhfark (tizenegynéhény éve van csupán jelen a mi borvidékünkön) az éppen, hogy létező kategória, nagyjából 1000-1500 között találkozni néhány ilyennel, kutya nem keresi és nem is tudja mi fán terem, legfeljebb néhány helyi öreg inna néha egy jó csomorika-fröccsöt.
Mégegyszer leírom: szerintem csak neked nem probléma. Tokajt leszámítva máshol kevésbé bevett a "jó" és a "rossz" botritisz differenciálása. Versend-Szajk környékén pl. tuti, hogy a juhfarkból szüretelték a legkevesebbet a gazdák, gondolom Somlón sincs ez másképpen. Ha nekem nem hiszel, kérdezd körbe a hegy legnagyobb termelőit, aztán írd meg az ezévi tapasztalatukat.
Lehet, hogy nem keresett, de én akkor is eladtam és eladom a mai napig is minden borunkat jóval az évjáratváltás előtt. Borkonyha, Costes és még egy tucat nem szar étterem és a legjobb fővárosi vinotékák dolgoznak a borainkkal és nem azért mert én olyan rettenetesen jó arc vagy marketingzseni lennék :) Szóval én elsőkézből mondhatom, hogy a minőség az ebben a kategóirában is kelendő.
Nekünk évente úgy 1000-2500 palack ilyen juhfarkunk van. Az én megérzésem szerint 10-15 ezer palackra lene piaci igény. Az exportot most nem is mondom, de írtam már, hogy a Stefán egy édes juhfarkkal ment mennybe az USA-ban. Szóva, szerintem totál fals az, hogy a nép fehérborból a csontszárazra bukna. Nem tudom, honnan és mikor indult el ez a butaság, de konkrétan tudom, hogy ez nem igaz. Mind a kifinomult és a szűz nyevű fogyasztók körében is megvan az a határozot szegmens akik kedvelik és isszák a félszáraz fehér borokat.
Gyanítom, hogy az lehet a dologban, hogy a csontszárazság valamiért férfiasnak lett kikiáltva és a férfiak egy jó része fél, hogy lebuzizzák ha a félédes bort iszik. Így aztán a sok kirakatkan tolja az akumlátorsavat alázó vékony szarokat...a nők és a maszkulinitásukat nem a száraz borban hordó férfiak pedig vígan isszák a maradékcukros borokat.
De az adu ász érv az ellen, hogy a népek a szárazra buknak az a kóla... nem mondanám a kólákat népszerűten italnak. Pedig háromputtonyos aszú kaliberben van benne cukor. Egy átlag kólában 90-110g/l cukor figyel. Érdekes módon az nem buzi aki kólát iszik...
"Van egy olyan sejtésem, hogy te is pont ezért nem írod rá, milyen besorolású. "
Amikor ráírtam (2006, 2007, 2008 évjáratok) akkor is elfogyott minden borunk. Nem ezért nem írom rá. Egyszerűen már nem kell ráírni. Felesleges és értelmetlen. A világon sehol nem írják rá a címkére szabélyszerűena a maradékcukrot. Sokan a mai napig ráírják a cíkére, hogy "minőségi bor" ... mintha rá kéne még írni.
"Mifelénk meg kifejezetten gyümölcsös és már fiatalon kellemes savú bor is készül belőle."
Milye poci árral?
"a juhfark rothadékonyságra való hajlama valós és komoly probléma, "
Azt értem, hogy gőzmozdony, de mi hajcsa?
Zoli, mégegyszer leírom... _NEM_PROBLÉMA_ A juhfark nem rothad jobban mint bármelyik másik fajta. Szép, egészséges, zamatos, ízes szőlőt terem, menetrendszerűen és megbízhatóan. Igen, tud aszúsodni is... ahogy a hárs és a furmint is tud. A juhfark a Somlón a legmegbízhatóbb, legjobb minőséget adó szőlőfajta ameynek a bora keresettebb és jobban eladható mint bármelyik másik fajta. Ennél egyértelműbben nem tudom mondani.
A másik témához...
"Amennyiben ez a három szervezet ezen funkcióinak megfelelően működne, az ágazat legnagyobb problémái meg is lennének oldva."
Hát...szerintem ez az off-dry kategória kifejezetten nem keresett ma Magyarországon. Mifelénk legalábbis megijednek a félszáraz kategóriától, a félédestől meg egyenesen viszolyognak (minőségi borkereskedelemben természetesen). Ez lehet, hogy előítélet, de attól még létezik. Van egy olyan sejtésem, hogy te is pont ezért nem írod rá, milyen besorolású.
A botritisz is szerintem csak nálatok szívesen látott vendég (hacsaknem late harvest-féleség a cél), azaz a juhfark rothadékonyságra való hajlama valós és komoly probléma, van egy olyan tippem, hogy sokan ki se jönnek majd ezzel az évjárattal.
Amúgy én kifejezetten szeretem a csontszáraz, de tartalmas, érlelt juhfarkokat. Mifelénk meg kifejezetten gyümölcsös és már fiatalon kellemes savú bor is készül belőle.
Másik témához: a Nébih egy nagyon hasznos szervezet lehetne, én önkéntesnek is szívesen jelentkeznék áruházlánci alsópolcos tételek bevizsgálásának szúrópróbaszerű szelektálásában.
Ugyanúgy a HNT is egy hasznos szervezet lehetne, elsősorban a termelők érdekvédelmét lenne hivatott képviselni, de ehhez termelői részről is hiányzik a konszenzus és az összefogás.
Míg a kutatók valódi célja volna számomra a legfontosabb. Mekkora könnyebbség lenne, ha elveszett szőlő- és borkultúránk újbóli megtalálásában, a legmodernebb termesztés- és pincetechnológiák megismerésében nem saját szakállra kellene cselekedni, hanem meglévő modellként betekinthetnénk mindebbe a hozzánk legközelebb eső intézetben.
Amennyiben ez a három szervezet ezen funkcióinak megfelelően működne, az ágazat legnagyobb problémái meg is lennének oldva.
Ja, kérdezted, hogy kik mások gondolják még ezt a juhfarkról mint én...Szerintem talán a Béla bécsi volt az egyetlen és utolsó aki hasonlóan testes, koncentrált juhfarkookat szeretett szűrni.
De most, hogy ő otthagyta a hegyet már senki mást nem tudok mondani. Mondjuk az ismertebb nevek közül a Györgykovácsnak nincs is Juhfarkja, 2006-ban tudott combos juhfarkot vásárolni, akkor ő féliteres palackban árulta azt ameddig el nem fogyott. A Stefán a 2010-es édes juhfarkjával kapott az Egybesült Állmokban világraszóló tapsvihart. A többiek? Ahogy én kóstolom a többiek juhfarkját, talán a Kolonics Karcsinak van kicsit testesebb juhfarkja és a a Várszegi Gyuri csinált még nagyo penge, koncentrált Juhfarkot a Tornai Top Selection-jébe még ameddig ott dolgozott. De amúgy mindenki a savhangsúlyos, karcos vonalat nyomja... Ők azt mondják, hogy ez a férfias, én meg azt, hogy ha ez a férfias, akkor én inkább meleg lennék.
A Nébihet illetőleg tökéletesn egyetértek. Ezért mondom mindig és mindenhol azt, hogy ha holnap reggel arra ébrednénk, hogy a Nébih egy halk pukkanással felszívódott egy logikai buborékban akkor észre sem vennénk a változást... Illetve de igen, azért mert hirtelen gyorsabban, olcsóbban menne mindegy ugyanúgy tovább.
Az, hogy egy ilyen péznyelő élősködik a befizetett adóforintjainkon, az több mint botrányos.
A HNT engem nem érdekel... komolytalan gitegylet az is szerintem. Egyetlen funkciója az, hogy a hegybíró kiadja a származásit. Jelenleg minden más funkciója a hegyközségeknek és a HNT-nek a legteljesebb mértékben felesleges. Semmilyen eredetvédelmi funkciót valójában nem töltenek be, semmilen érdemi ellenőrzést soha nem csinálnak. Annyit tesznek, hogy vannak és ha valami jogi doog miatt kell a borvidéket valakinek képviselni akkor van hova telefonálni. Ennyi.
A kutatóintézetek biztos csinálhatnának okos dolgokat is. De velük is úgy vagyo, mint a pénzkereső szakmám kutatóintézeteivel... Van Magyarországon vagy egy tucat matematikai és számítástechnikai intézet...de soha az életben még csak nem is hallottam olyan informatikus mérnökről akik az ott végzett kutatásokat akár közvetve használta volna. Vanak komoly nemzetközi intézetek (élükön az MIT-vel) ahol tényleg folynak releváns kutatások, de a magyar intézetek csak amolyan l'art pour l'art módon dolgozna... kenyeret adva jópár valóban okos és kreatív tudósnak. Na, a szőlészeti-borászati kutatóintézeteket is vaahogy így látom.
De tényleg jó lenne, ha lenne a Somlón egy 4-5 hektáros intézeti ültetvény ahol a helyi fajtákat kutatná egy jó tudós és akinek a keze alatt dolgopzni 4-5 jó helyi szőlőmunkás/pincemester.
Érdekes amit a Juhfarkról írsz. Mi mára már négyféle talajon, négy külön blokkban két külön klónnal dolgozunk úgy 6 ezer tőke juhfarjjak immáron 13. éve. A Tiborom pedig az egyik területen már vagy 25 éve nevel juhfarkot, a Tibor nagyapja pedig az 1900-as évek első évtizedeiben gondozott ugyanezen a területen juhfarkot. Hat évjárata van juhfakunk kereskedelmi volumenben. Az hiszem kezdhetek magabiztos lenni azt illetőleg, hogy kezdjük elég jól kiismerni a fajtát. Én teljesen méltánytalannak érzem a fajta iránt, hogy bármikor előkerül a neve szakmai körökben akkor mindenki elkezd hümmögni, hogy hát így rothad meg úgy rothad. Miközben mi akik tényleg benne vagyunk abba a mondjuk tízes csapatban akik komolyabb területen és komolyabb ideje szűrnek prémium kategóriás juhfarkot folyamatosan azt mondjuk, hogy messze nem gáz a rothadás. Még egy 2010-es és 2014-es évben is a többi fajtánál jobb minőséget és mennyiséget adott a Juhfark. Nem tudok más érveket mondani, minthogy bárki jöjjön el és nézze meg, hogy hogyan csináljuk és milyenek a juhfark boraink. De komolyan, még az idei évben is jobb minőséget és mennyiséget adott mint a furmint-hárslevelű vagy olaszrizling.
Az olaszok zöme valóban szar helyen van a Somlón, de a Somlón a nagyok minden fajtája szar helyen van. A 8-assal egy szintben levő területekről szed minden fajtát a a Demján féle borgazdaság és a Tornai birtok is. De a hegyen nagyon sok olasz van olyan helyen ahol a juhfark sokkal jobb lenne. Szerintem a hegyen pazarlás olyan fajtára áldozni a drága négyzetmétereket mint a olasz. A laposba mehet az olasz. Az ott is jót teremne.
Azt pedig nem mondom, hogy nem lehet a Juhfarkból száraz bort készíteni. Dehogynem lehet. Mi is csináltunk már többször is. Teljesen korrekt száraz bort ad a juhfark. De a száraz az nem 0g/l maradékcukrot jelent. Szerintem a juhfark világbajnok az 5-15g/l száraz sávban. Azt mondom, hogy könnyed csontszáraz (0g/l) bort nem lehet belőle csinálni. Vagyis a mindennapok ivóborához nem jó alapanyag. Erre az olasz a hivatott szerintem. A Juhfark a jó kitettségű, jó talajszerkezetű területeken alacsony terheléssel a koncentrált, testes szárazborok bajnoka. Ennek a kategóriának pedig nagyon komoly piaca van. Ja, és a félreértés elkerülése végett mi nem édesbort csinálunk a Somlón. Az eddigi 8 kereskedelmi évjárat cirka 35 kereskedelmi tételéből egyetlen egyetlen édesbor volt (lesz) az a 13-as juhfark. Félédes is csak 3-4 tétel volt. A többi 30 tétel felesben félszáraz-száraz. Csak én 2009 óta nem rakom fel a címkére ezt a kategóriát, mert ordas nagy baromságnak tartom az egészet.
"Jellemzően mondjuk a juhfarkról sokkal inkább mindenkinek az ugrik be, hogy fogzománc és aszfalt nem marad épen utána, inkább ezen a hendikep cáfolásával és kommunikálásával kellene kezdeni valamit."
Sajnos valóban sokan prostituáták a fajtát és sok elképesztően trehány juhfarkkal büntették a fajtanévre mint hívószóra megmozduló fogyasztókat. De érdekes, hogy pont rajtam kéred számon azt, hogy ezt nem cáfoljuk. Mert szerintem, ha valaki akkor mi masszívan és évek óta konzisztensen cáfoljuk ezt. Borokkal is és kommunikációval is.
"Nem szimplán az van, hogy a juhfark fajta idomul leginkább a pincetechnológiátok stílusához?"
Ez egészen biztosan így van és ebből nem is csinálok titkot. A juhfark adottságai és képességei tökéletesen illeszkednek a mi elképzeléseinkhez.
Én amúgy nem mondtam soha azt, hogy nem fért volna rá egy célirányos klónszeekció. Egészen biztosan ráfért volna. Minden kétségen túl egyértelmű, hogy jó lene, ha a juhfark előnyös tulajdonságai még jobban kidomborodnának. A legjobb az lenne, ha lene sok klón és lehetne az egyes vágókhoz jobban illőt választani. Nagy tutiság lenne... Nagy kár, hogy a Juhfarkot évtizedeken át inkább titották volna sokan azok akiknek támogatni kellett volna.
Alapvető különbség a Nébih, HNT és a (k-)intézetek közt, hogy míg előbbi igyekszik a szakmát negligálni, addig a második csak bizonyos szervezeteket vesz emberszámba, ehhez képest az utolsóval meg a szakma nem akar különösebben kooperálni.
Nekem a Nébihhel kapcsolatban vannak leginkább ellenérzéseim. Van itt is mennyiségileg elegendő apparátus, jónak mondható labor, de jónéhányszor kerékkötőnek bizonyultak bizonyos dolgokban. Egyfelől a piaci termékek vizsgálta, illetve annak a hiánya több, mint tíz éves elmaradásuk, másrészről a decentralizálásról hallani se hajlandóak (ha minden igaz 7, azaz hét vidéki munkatársuk van országszerte!!!), illetve a minősíttetés mai, valamiel már életszerűbb folyamata is olyan volt nekik, mint libatömés, nehezen ment le a torkukon, pedig még mindig bőven van hova finomítani a rendszert, tudtommal Olaszországban nincs is forgalamba hozatali...
Tehát esetükben eléggé világos, hogy a vezetés, ragaszkodik a status quohoz, azaz kerékkötői az ésszerű haladásnak.
Ehhez képest a HNT már sokkal inkább a nagy többségi szakmai érdekeket érvényesíti. Mondhatjuk, hogy nem, csakhogy a valóban minőség felé elkötelezettek kisebbségben vannak, így hiába is beszélnénk hosszútávú és fenntartható és életképes stratégiákról, modellekről, keveseknek áll mindez érdekében. Ők csak erre reflektálnak, ehhez asszisztálnak.
A kutató meg szimplán megkerülhető és nem kötelező kör, így egyszerűbb akkor már rájuk is, mint idejétmúlt maradványokra tekinteni egy füst alatt, holott a termelő az, aki megszabhatná a számukra járandó utat, csakhát a termelők is ezerfélét akarnak egyszerre, nincs olyan egységes szervezet, aminek a zászlaja alatt a szakma krémje egyemberként felsorakozna.
Juhfark: Ha a széljárta és rossz víztartású területeket veszünk alapul, akkor végképp minden fajta a juhfark előtt végezne rothadásra való hajlamban. Átoltanád az olaszok 80%-át? Csakhogy az olaszok zöme nem ilyen helyre van eltelepítve, na ott rogyna csak térdre a juhfark idejekorán. A saját tapasztalaton túl, más is osztja szerinted a te véleményedet? Mondj valakit! Illetve az, hogy nem lehet (szerinted) száraz bort készíteni belőle, az hatalmas hátrány (lenne), ugyanis az ilyennek nincs ma idehaza komoly piaca, mint ahogyan szívesen hangoztatod azt a tényt is, hogy a tokaji édes borkülönlegességek jóideje szopóágon vannak. Jellemzően mondjuk a juhfarkról sokkal inkább mindenkinek az ugrik be, hogy fogzománc és aszfalt nem marad épen utána, inkább ezen a hendikep cáfolásával és kommunikálásával kellene kezdeni valamit. Nem szimplán az van, hogy a juhfark fajta idomul leginkább a pincetechnológiátok stílusához? Sajnálatosnak tartom, ha te úgy gondolod, hogy nem fért volna rá a juhfarkra egy célirányos klónszelekció, lehet hogy most nem az átlagtermés harmadát, hanem minimum a felét szüretelhetted volna - neadjisten - még jobb minőségben...
Így akkor papíron pl kecskeméti bort termelnék a nyírségben? Most kezd leesni, hogy mit is értettek sokan a származási papírral való mutyizásokon... Ilyen alapon igaza van Bzolinak, mind a HNT, nébih ki kell hajítani egy az egybe... Nem vállalhatom fel, hogy a nyírségben csináltam a bort, mert hát eredet megjelölés tilos. De simán elmegyek kecskemétre és veszek a piacon pár literhez való származásit... És még kvótát se vehetek, hiszen azt is csak oltalom alatt álló területen használhatom fel borkészítésre. Pedig simán kiszúrja a szemüket, hogy milyen lőregyárak üzemelnek a borvidékeken és áradnak a 200 ft-os lőrék...
Állítólag majd a kvótarendszer "lejár" (talán már jövőre) pár éven belül, és akkor vmi változás lesz. De az is olvastam, h a magyarok nem akarják szabadjára engedni ezt, mert még több lőregyár lenne... Dehát ehhez is sok ész kell, hogy rájöjjenek, hogy a jelenlegi kvótatartalékból is annyi lőregyár húzható fel amennyit nem szégyell 1-2 lőregyáros. A szabályozással csak a magunk fajta kis embereket lehetetlenítik el.
Én a kirúgni, bedarálni és a többi dolgot a Nébih+HNT környéki csinovnyikokra és a teljes magyar szőlészettel, borászattal foglalkozó tövényekre, szabályokra, termékleírásokra mondom. Ráadásul véresen komolyan. Szarból nem lehet várat építgetni... Ezeket a szervezeteket én tényleg abszolut értelemben felesleges tehernek tarto a magyra bor nyakán. Halál komolyan mondom, hogy ha holnap megszűnnének ezek a léhűtő gitegyletek akkor a kutya észre sem venné.
A kutatóintézetekről azért kevésbé karcos a véleményem, de azok alapján amiket hallok és amiket te is leírsz egyértelműen az jön le, hogy alulfinanszírozott, rosszul irányított, helyét kereső örökségként vannak ezek. Pedig ahogy te is mondod, ehetne akár jó is. Ahogy te is mondod, pénzze, sok-sok pénzzel... Na de az manapság nem az ésszerű dolgokra megy.
"Milyen lett az idei juhfark? "
A papíron elvárható mennyiség (~30hl) harmada jött le átagosan 21-es mustfokkal. Ebben persze van 19.5 mustfokos és 30-as is. Volt egy kevés ami bírta a gyűrődést, volt sok amin rossz irányba ment el a botritisz és vot egy kevés amiben viszont meseszép botritisz koncentrálta a cukrot és savakat is. Érdekes módon még a nagy szeptemberi vihar hullám előtt megvolt a 18-18.5 mustfok és pár nap alatt akkor nagyon sokat finomodtak a savak. Szóval a körülményekhez és a többi fajtához képest nem érzem drámainak a juhfark eredményét.
Én amúgy bárkinek megmutatom és elmondom, hogy szerintem valami félreértés lehet a juhfark rothadékonyságáró szóló dolog. Szerintem a juhfark, ha szeles helyen van és jó vízáteresztő, jó kitettségű területen, akkor alacsony (<1.5kg) nem rothad, hanem töpped és botritiszesedik. A 14. juhfark szüreten vagyunk túl. A Somlón szerintem a legmegbízhatóbb fajta a juhfark. Jobban tartja a savait mint az olasz, hamarabb és jobban cukrosodik mint a furmint vagy a hárs. Ha rajtam múlna akkor a somlói olaszrizlingek 80%-át átoltatnám Juhfarkká. Mondjuk a somlói oaszrizling nagy része úgyis juhfarkként kerül palackba :) A juhfarknak én egy hátrányát látom, neveztesen azt, hogy könnyed, csontszáraz bort nem érdemes belőle csinálni.
Ez a kirúgni, bedarálni, satöbbit korábban se kedveltem, amolyan hangzatos jobbikos kampányszlogen is lehetne, csak épp az azutánra nem ad konkrét választ.
Adottak az intézmények, lenne megfelelő gárda is, talán már a munkakörülmények se olyan rosszak, a valós probléma - megismétlem - az, hogy nem tudják megfelelően a feladatukat végezni.
Egyszerűen ciki lenne a felsőbb vezetésnek beismerni, hogy részükről akár fel is fordulhatnának, olyan ez a műfaj, mint mondjuk a művészetek. "Kell" rá pénzt áldoznia a kormánynak, van is néhány hangzatosnak tűnő akció, de igazából csak morzsákat szórnak, azt is csak a velük kooperálóknak, a műfaj meg önmagát eltartani aligha képes.
Két út van, vagy teljesen lehozzák a kutatásról, egyedül a génmegőrzést finanszírozzák, a fennmaradó területen végleg elengedik a kezüket. Aztán majd ha végleg becsődölnek az árutermelésre kevésbé alkalmas fajtaválasztékukkal, akkor jöhet "megmenteni" a Csányi, aki átvállalja a felhalmozott adósságot (papíron) és ingyen einstandolja az összeset, még rosszabb esetben kivágják a szőlőt, felparcellázzák és eladják házhelyeknek (Badacsonyban pl. kifejezetten jó üzlet lehetne)...
A másik verzió, hogy újból eredeti funkciója szerint működhet az intézmény, modernizálnak, új vezetéssel, új kiszabott irányvonalakkal. Ehhez viszont pénz kell, nem is kevés, annyival azért nem teljesít jobban Magyarország, erre én legfelejebb - az újra megnyitott - Tarcali kapcsán látnék esélyt, hiszen azt lehet a kalapra bokrétának tűzni, illetve ahhoz kapcsolódik legerősebben a párt és holdudvara.
Még valami. Milyen lett az idei juhfark? Egy ilyen év után legalább delegálhatnátok egy küldöttséget a badacsonyi kutatóhoz, hogy közösen kutassátok fel az összes létező juhfark-változatot és szelektálják ki a legkevésbé rothadékony változatokat. Ha húsz éve meglépitek, akár már valami látszatja is lehetne, de kétlem, hogy annyira érdekelné az érintetteket, könnyebb inkább kéket ültetni vagy pezsgőt készíteni, a kutyának nem lehet nagyobb mennyiségben jó áron értékesíteni ezt a fajtát. Egyedül Szekszárd és Heimann dícsérhető ezügyben, máris látszanak az eredményei. Még Tokaj se tett semmit a "nagy száraz furmintja" érdekében, pedig azzal még könnyebb dolguk lenne, csak a pécsi kutatóban van vagy negyven fajtaválktozat és klón, ami alaposabb kiértékelésre vár (én saját szakállra pl. 13-at már kiválasztottam és átoltottam a kevésbé rothadékonyak közül). És ez csak egy példa, hogyan lehetett volna pozitívan befolyásolni a kutató működését termelői oldalról.
a szőlőfelvásárlásban is be kell vezetni a fair kereskedelmet, a felvásárlók tisztességes áron vásárolják fel a termelőktől az alapanyagot, amelyet a cimkére is ráírhat a bor forgalmazója
Dr Kiss Elizának én is még február elején kûldtem egy kérdést facebook-on, akkor azt ígérte nekem, hogy másnap, amint bemegy a hivatalban a kollégái segítenek a megválaszolásban
nos azóta is várom a válaszát
még ráírtam párszor, de nem válaszol
a sok borkóstolás mellett nincs neki ideje ilyenekkel foglalkozni
Emlékszel még év elején kértek javaslatokat arra, hogy mivel segíthetnék a kistermelőket? Lassan hét hónapja küldtem el a levelünket a dr. Kiss Elizának.
A sok bor-, és pálinkakiválóság mellett nem jut idő rá.
Nem tudom, hogy mit tennék a te helyedben. Hasonló kérdésekben a saját viszonyaim között én betartom a törvényeket és a szabáyokat és teszem a dolgom. Hogy a címkére mit írsz az úgyis majdnem mindegy mindenkinek.
Amúgy kétség nem fér hozzá, hogy a kutatóintézetekben még akad néhány elkötelezett szakember. A kérdés az, hogy ők beszélnek-e konferenciaképes szinten idegen nyelveket? Mármint beszélnek... mert a péhádé hallgatókkal lefordítatni egy magyarul megírt cikket amit lehet majd citálni az nem kunszt. Kunszt az, ha valaki ki tud állni egy közönség elé és meg tud szólalni németül/angolul/franciául. Arról nem is beszélve, hogy szagról megmondom, hogy a tohonya vezetők simán arréb tolnak egy iidegen nyelvű konferenci ameghívót azért mert (a) el sem tudják ovasni (b) valaki bár el tudja olvasni, de nehogymá kűfődi útra menjen a Józsi.
Szóval biztos vannak korrekt és tisztességes kutatómérnökök az intézetekben...de hogy maga a rendszer velejéig rothadt és korrupt az zsírbiztos. Egy őskádári rendszerben pedig még a jószándékú és lelkes szakember sem tud mit csinálni. Ebbe az egészbe pedig beletartozik az alulfinanszírozás és az idióta szabályzati rendszer...
De vaze, mi a szarra számítunk... tegnap láttam a fácsén, a miniszteri biztos asszonyt posztolni egy olasz eredetvédelmi termékekről szóló könyv felett örömködni, hogy hát ez a cél nálunk is. Vagy két éve mondtam neki, hogy talán a bemondásra kiadott származásikkal kellene valamit kezdeni... na arra nagy kuss volt akor is és ma is. Ugyanezt elmondtam a Tornai Tamásnak miután ő lett a HNT vezetője... ő is csak kertet és mondott sok okosat, hogy majd GPS-es figyelő, meg fényképezés...de nyoma nincsen a cselekvésen. Az évek jönnek és mennek, de semmi nem változik. A Nébih és az agrárkormányzat pontosan ugyanolyan imbecil módon impotens mint volt 25 éve.
Sokszor mondtam, most is mondom: Minden intézményt bezárni, minden szabályzatot bedarálni, mindenki mindenhonnan kirúgni, elzavani az összes hegybírót, HNT vezetőt... mindenkit, mindenhol. Kártékony, drága és ostoba az egész szőlős-boros adinisztráció ma Magyarországon.
Te a helyembe mit tennél? Beletörődnél h el vagy nyomva, vagy azért próbálnál tenni érte?
Én is kezdem látni, hogy a magyar borász vezetőség érdekes szemléletet folytat. Gondolom azért, mert ha változás lenne, felborulna a nyugodt kis életük és talán tenni kéne valamit is. Mondjuk azt le..om hogy nem tesznek semmit, de azt már nem nagyon, hogy hátráltatják azt, aki próbál valami új utat taposni ebben a nagy dzsungelben...
Hozzászólnék én is, miután korábban dolgoztam a pécsi (ex-)Kutató Intézetben és a mai napig sokukkal igen jó kapcsolatot ápolok.
Első körben az inkompetenciáról. Ezt így általánosítva egyértelműen vissza kell, hogy utasítsam. A pécsi kutató gárdáját általánosságban nem mondanám rossznak, két olyan szakembert is ki tudnék emelni, akik hatalmas tudással, a legjobb szándékkal dolgoznak, emberileg is kikezdhetetlenek. A badacsonyi kutatónál is tudok valakiről, akinek a tudományos munkásságát külföldön is gyakorta citálják.
Szóval nem igaz, hogy nincs jó gárda és nincsenek eredmények. Sőt, fordítanék egyet a témán: a termelők részéről apátia övezi az intézetek működését, pedig csak akkor működhetnének hatékonyan, a valós igények kielégítésének megfelelően, ha együttműködnének. Ez egy kétirányú utca.
A kutya viszont nem itt van elásva. Az intézetek totálisan el vannak lehetetlenítve. A pénzek legjavát megvonták tőlük, jó néhányszor gazdát cseréltek, nyűgként tekint rájuk mindenki. Közben elküldték a munkások legjavát, a kulimunkába is be kellett vonni a diplomás, doktorit szerzett dolgozókat is, hogy egyáltalán kinézzenek valahogy a szőlők és a borok. De ez se elég, a felettes hivatalok halálra csesztetik őket. Nemrég bentjártamkor például a szüret kellős közepén azzal cseszte az időt az egyik vezetőségi ember, hogy valamelyik nagyhatalamú Nemzeti akármilyen hivatalnak kellett papírokat gyártania olyasféle érdekfeszítő témakörökről, mint pl: hány százalék esélye van egy esetleges földrengéskárnak a nemzeti értéket képező génbank esetében?
Az, hogy féltik a dolgozók az állásukat, mert érzik a fejük felett Damoklész kardját, sztem maximálisan akceptálható. Még egyszer: nem tudnak azzal foglalkozni, ami valóban a feladatuk lenne. Elég beszédes tény önmagában az is, hogy a "kutató" jelzőt módszeresen kigyomlálták az intézmények nevéből.
Ettől függetlenül értetlenül állok Oechsle története előtt. Ha netalán még nem tettél le a szándékodról, én is azt javaslom, hogy keresd fel Kozma Pált, vesszőparipája a rezisztencianemesítés, úton-útfélen igyekszik mindenkit bevonni kihelyezett kísérleti ültetvények létesítésébe. Nem mondanám egyszerű embernek, vélhetően csak a saját anyagukkal lenne hajlandó kooperálni, de ha valóban ennyire egyezik az érdeklődési körötök, akkor ő a te embered.
Nem, ez nem hülyeség... a hülyeség az lenne, ha te magad elhinnéd, hogy van egy fikarcnyi esélyed is.
Figyusz, ezeket a kreténeket arról nem lehet megyőzni, hogy ne büntesség meg a termelőt ha a forgalombahozatali engedélyeztetéshez nem tudja pontosan megtippelni a mustfokot. Érted, ha benézed a fokolót úgy egy mustfokkal és arról kérsz papírt a hegybírótól akkor a Nébih dobja is vissza a borodat.
Ugyanez az ostoba gárda meg van győződve arról, hogy a legnagyobb frankóság ha a hegybíró egy fűtött irodában adja ki a származási engedélyt olyan területekre amikről azt sem tudja, hogy hol van. A mi hegybírónk tavaly ősszel nem tudta, hogy mi ho vagyunk a Somlóm...13 éve adta ki nekünk a származásit, egy 600 hektáros, két óra alatt körbejárható borvidéken... és nem tudta, hogy ho vagyunk.
Én már mondtam csilliárdszor, hogy a magyar boros adminisztráció egy csilagkapu a 70-es évek kádári Magyarországába...
Hát ez mélységesen megdöbbentő. Teleki Zsigmond, Kozma Pál és társaik foroghatnak sírjukban. Elképesztő, hogy a rendszerváltás után 24 évvel a legsötétebb igénytelenség uralkodik megannyi szakmában.
