Miért ne skálázzam? Teljesen átlagos birtok vagyunk a somlón, méretre és technológiai adottságokra is. Mi nem a jéghegy csúcsa vagyunk és 100ha az nem is egy jéghegy. Minden információval, tapasztalattal és tudással rendelkezem ahhoz, hogy korrekt dolgokat mondjak 100ha juhfark piaci potenciáljáról.
"Tök mindegy, 1907-ben már dokumentáltan terjedőben volt. Az azért nem '20-30..."
Már az 1870-es években is terjedőben volt. A Somlón is ismerték már 1870-ben is az olaszt. Jó és érdemes fajtának tartották, de nem jobbnak mint a hagyományos fajtákat. Szerepet akkort kapott az olasz amikor megváltoztak a viszonyok. De ez nem a filoxéra vészt követően történt, hanem később. Folyamatosan növekedett az olasz népszerűsége, de a válságidőszak előtt nem a furmint, juhfark, sárfehér, tramini, rajnai rovására.
Amúgy igen, a monarchia szétesett és igen a gazdasági válság globális volt. Ezért igen, mindenhol ahol ismerték az olasz tudták, hogy olcsón lehet belőle, jó és olcsó bort készíteni.
A kadarkát pedig bizony kukázták... ahogy a furmintot is. Könyörögöm.. a régi furmint-juhfark-sárfehér hármas uralta a Somlót, mára a borvidék negyedén van juhfark vagy furmint, a sárfehért pedig kivágták. Badacsonyban a furmint-kéknyelű-rajnai trióból csak a rajnaiból van mutatóban. Sopron-Eger-Villány borvidékein a kadarka volt a fő vörös fajta 150 éve... azóta dísznek van ezeken a borvidékeken.
Tessék... fel van oldva az "ellentmondás" ... Több tiszteletet :) a tényeknek...
Tehát saját tapasztalat, mert te azt a stílust kedveled inkább.
Azért ne skálázd, mert nem vagytok átlágbirtok a Somlón. Nem a jéghegy csúcsából következtetünk arra, mi is van a víz alatt.
Tök mindegy, 1907-ben már dokumentáltan terjedőben volt. Az azért nem '20-30...
Messze nem is jutott? A Monarchia szinte összes utódállamába.
Az alábbiakban meghatározó: Horvátország (eltelepített szőlők alapján 1.), Szlovénia (1.), Magyarország (1.), Szlovákia (2.), Románia (2.), Csehország (3.), Ausztria (3., Stájerosrzágban első), ezenkívül még az olaszországi Oltrepó Pavesében első számú szőlőfajta. Ezen kívül még több országban komolyabb jelentőséggel bír, nagyjából 35000 ha-on termesztik. Vajon ezek az országok is csak válságkezeltek és teszik azt a mai napig??? Hagyjuk már ezt, több tiszteletet az olaszrizlingnek! :)
Hiába mantrázod akárhányszor, a végkövetkeztetések sántítanak, azt igyekszel láttatni, amit szeretnél. Még te is írod, hogy a kadarka drágán előállítható bort adott, akkor azt miért nem kukázták ki ezekben az oly' válságos időkben? Oldd fel ezt az ellentmondást légyszi.
Az alapján gondolom, hogy alul jobban érzi magát, mert nekünk van kicsit feljebb is a kövesebb talajon és lejebb is az agyagosabb, homokosabb talajon is. Aztán persze lehet, hogy nem mérvadóak a tapasztalataim. De én úgy gondolom, hogy az alsóbb régiókra jellemzőbb talajon olajosabb, barátságosabb arcát mutatja a juhfark, amíg felül inkább szikárabb.
Ne haragudj, de miért is ne skálázzam fel a 3-4 hektáros tapasztalatomat a borvidékre?
"907-es Pécsi Országos Kiállításon az olaszrizling már az egyik leggyakoribb kiállított fajtabor volt (nem a rajnai!). "
Ez egyetlen esemény. Nem tudom, mennyire volt releváns az adott korban, nem tudom, hogy hány bor szerepelt a kiállításon és mi volt a többi bor.
Amúgy a fajtaültetvények és így a fajtaborok kevésbé voltak régebben jellemzőek. Szóval egy újabban megjelenő fajta esetében szerintem érthető, hogy nem a vegyesbe pakolták jellemzően, hanem tiszta táblákba.
" mivel magyarázod, hogy az olaszrizling terjedése kizárólag a Monarchia belterületére szorítkozott (ma sincs ez másképpen), ami meg ugye az I. Vh. után megszűnt."
Még pontosabban az olaszrizling a Monarchia belterületén belül is egy nagyon szűk területen terjedt el. Gondolom egy adott helyről kezdte az olasz a rajzást és sugár irányba haladt... messze nem is jutott mondjuk.
Kicsit kellemetlennek érzem n+1. alkalommal is indokolni, hogy miért is tény az, hogy az olasz egy válságkezelő fajta. A magyar borpiac a nagy háború után elvesztette a hagyományos piacainak bőven több mint kétharmadát. Ugyanakkor a bortermelő kapacitás arányaiban nem csökkent. Vagyis túltermelés volt. Erre rájött a gazdasági válságok sora ami a maradék piacot is odaverte. A kadarka és a furmint sok más hagyományos fajtával együtt drágán művelhető, vagyis drága bort adó, alacsony hozamú fajták voltak. Ellentétben a biztonságos és olcsóbban, olcsóbb bort adó olasszal. Vagyis szép lassan akinek esze volt az váltott.
A gazdág nem voltak hülyék. Oylan fajtára váltottak ami biztosította a megélhetésüket.
A rajnai igényesebb mint az olasz! Vagy tévedek? Korábban szó esett arról itt mért csak direkt termővel foglalkoztak nagyon. Egyszerű választ kaptam: Az elvolt permetezés és minden nélkül is. Hasonló a helyzet az olasszal is. Könnyebben, biztonságosabban termeszthető, nem olyan rizikós.
Nekem is azt javasolták első körben vmi bejáratott fajtával kezdjem itt a Nyírségben a borászati "karrierem" De én ezt a pár évet nem akarom elvesztegetni, inkább rizikózok és mindent elkövetek a siker érdekében.
Én is azon az elven vagyok, hogy miért készítsek olyat amivel a kunságba még a földet is locsolják...
Vagy itt alacsony terheléssel, természetközeli műveléssel sem lehet minőségit alkotni, mert ez a Nyírség és homok?
Első etapban arra kérdeztem rá, hogy mi alapján gondolod, hogy a juhfark alul érzi jól magát?
Már megbocsáss, de a te kereskedelmi tapasztalataid tudtommal ~3-4 hektárra terjednek. Azt ne ültesd át egy az egybe a somlói viszonyokra.
Ezt a 20-as 30-as éveket korábban is emlegetted, de azt mondjuk mivel magyarázod, hogy az olaszrizling terjedése kizárólag a Monarchia belterületére szorítkozott (ma sincs ez másképpen), ami meg ugye az I. Vh. után megszűnt.
Egy másik adat: az 1907-es Pécsi Országos Kiállításon az olaszrizling már az egyik leggyakoribb kiállított fajtabor volt (nem a rajnai!).
Tény és való, hogy Mo-nak a kiegyezés után volt egy hőskora, a XX. sz-ot meg mi magyarok élből gyűlöljük, de a világégéseket leszámítva az ötvenes évekig még nem volt annyira komoly lemaradásunk Ny-Eu-val szemben, addigra pedig már az olaszrizling lett "a magyar fehérbor". Ha valóban kizárólag válságkezelő idők jártak volna borágazatra, akkor a kadarka a furminttal együtt ment volna a levesbe, csakhogy az ötvenes évek végéig ötvenezer hektáron termesztették. Ekkorra pedig már a magyar termelők az olasz mellett tették le a voksukat és nem kell ezt lépten-nyomon úgy beállítani, mintha a hízott libamájat főtt krumplira cserélték volna kényszerűségből.
A régi leírások nem tesik le a voksot egyetlen fajta mellett sem.
Szerintem egyértelmű, hogy az, hogy az én kereskedelmi tapasztalatim skálázhatók a mostani 100 hektárról 200 hektárra.
Szerintem az olasznak soha nem is volt nagy minőségi renoméja. Te is tudod, hogy nem a világverő minősége miatt terjedt el, hanem pont azért mert mert biztonságosan termett olcsó bornak való korrekt szőlőt.
A közhiedelemmel ellentétben az olasz _NEM_ a filoxéra után terjedt el, hanem a nagy háború után és a gazdasági válság alatt. Vagyis nem az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején, hanem sokkal inkább az 1920-as 1930-as években.
Nekem szent meggyőződésem és a korabeli szaksajtó által teljesen alátámasztott véleményem, hogy az olasz egy válságkezelő fajta. Ami amúgy manapság teljesen indokolt is lenne... de soha nem lesz az olaszból prémium, nagy bort adó fajta. Márpedig a jó minőségű alapborokon túl szükségünk van prémium borokra is. A Somlón pedig a Juhfark és a Furmint ezerszer alkalmasabbak a prémium szerepre mint az olasz... már gazdaságilag is :)
De akkor mégis mire alapozod? Régi leírások? Saját tapasztalat?
A saját példádat nem vetítheted ki egy komplett borvidékre, a te pincekönyvedből és könyvelésedből nem derül ki, hogy felszippantana-e további 110 hektár juhfarkot a piac az általad óhajtott áron.
Az olasz majd' minden borvidéken a legolcsóbbak közé tartozik, erodálódott rendesen a renoméja és nem is trendi. De ettől még nem kell rögtön nekiállni kigyepálni (gyepálják így is rendesen).
Szekszárdi kolléga mesélte, hogy kereskedők lekóstolják a kékfrankosát, oda és vissza vannak tőle, aztán nem kérnek egy palackkal se. Míg az annál alacsonyabbra rangsorolt bordói fajtákből szépen bevásárolnak mondván azt tudják eladni. A kékfrankosnak még lehet mentőőv a bikavér meg a rozé. Az olasz meg tovább küzdhet az átkosból rajtamaradt flepnivel meg a ma dívó nyugatoskodó elitista hozzáállással.
Közben Horvátországban meg abszolút osztályelsővé lépett elő az olaszrizling, a kékfrankos burgenlandi sikersztoriját se kell külön bemutatni. Szóval nem a minőséggel van itt a baj, hanem a fejekben, az értékrendekben inkább.
Hogy pontosan miért is érzi jól magát a juhfark ott ahol azt nem tudom. Talán egyszer majd rájövünk.
Azt nem értem, hogy miért mondod, hogy a számaim és számításaim spekulációk lennének. Én látom az eladásainkat, látom a kereskedők igényeit. Rendszeresen és alaposan banchmarkolom a különféle somlói borokat mind piaci pozíció és árazás tekintetben. Az amit írtam az egy teljesen érvényes skálázása annak amit a saját pincekönyvemben és a könyvelésemben látok.
A juhfark és olasz elfogadott piaci árait illetőleg konkrét tényeket mondtam. A fajták területeiről a HNT adataival számoltam. A hozamot a saját hozamunk alapján számoltam. Szorozni pedig tudok.
A Kreinbacher 2009-es amúgy ízre és élményre világbajnok olasza 1500-1900Ft áron porosodik a polcon, ha ugyanazt a bort juhfarknak hívnák akkor már 2011-ben elfogyott volna 2800Ft áron.
Ezesetben végképp minden a vékonyabb talaj és a meredek mellett szól, nem értem miért érezné magát jobban lentebb.
Azon a püspöki térképen 13 fajta van, plusz egy vegyes blokk is, de a felsőbb régiókban a termőterület közel felén furmint és kadi.
Ne haragudj, de megint ezeknél a konkrétumoknál meg tényeknél vagyunk, a számolásod meg csak elméleti síkon létezik, nem több szimpla spekulációnál. Nem azt mondom, hogy nem működhetne így, de szó nincs itt tényekről.
Nekem is lenne pár izgalmasabb forgatókönyvem a komplett magyar borkultúrára a mostaninál, de nem én vagyok a piac, még csak döntéshozó se.
Amúgy a téma se a juhfark vs. olaszrizling volt, hanem az, hogy az előbbit mire tartják, hova szánják a termelők és a fogyasztók.
A juhfark egy nagyon vitális fajta, alacsony terheléssel elképesztően vastag vesszőket növeszt és ahogy medve is írta rendkívül intenzíven tolja a hónaljhajtásait.
Szerintem arra a stílusú juhfarkra amit mi csinálunk éves szinten cirka 20-50 ezer palackos piaci igény van. Ezzel szemben elfogadható minőségű juhfark szerintem 5-7 ezer palack körül van. Most konkrétan a 2500-3500 forintos sávról beszélek. Ezzel szemben a Somlón százezres palackszámmal tolják az 1500-2500 forintos sávba az eladhatatlan olaszrizlinget. Sem az üzleti logika, sem szőlészeti/borászati szempontból nem indokolt az olaszrizling ilyen méretű jelenléte a Somlón. Lehetne a mostani 160 hektár helyett mondjuk 50 hektáron olasz, ahol lazább terheléssel, kevésbé menő helyen, olcsóbban lehetne a somlói megoldását a balatoni ivósbornak megmutatni. Csavarzárral, másfél literes kiszerelésben 2000Ft polci áron. De lehetne a most bitorolt 100 hektáron 250 ezer palack jó juhfarkot is csinálni mondjuk 2500Ft polci áron és 50 ezer palack 3500Ft-os prémium juhfarkot. Ránézésre negyedmilliárdos nagyságrendben lenne több _nyeresége_ a borvidéknek mint most, hogy küzdenek az eladhatatlan olaszrizling készlettel.
Nem tudom, miért, azt viszont igen, hogy te vagy kisebbségben. Lehet, hogy nagyobb mennyiségben erre a stílusra nem lenne kereslet vagy szembemenne a kommunikált pincefilozófiával vagy egyszerűen a tárolóedények és a pincetechnológia nem erre van berendezve. Ti is jellemzően egy stílust képviseltek, van, hogy másnak más meg stílushoz jobban idomul a kialakított rendszere, de attól még te se váltasz arra.
Miért érzi jobban magát lentebb? Tápanyaghiányra érzékeny? Bár szerintem Somlón ez se probléma. Vékony héjú, tömött fürtű (növekedési erélyét, hónaljképzési hajlamát nem ismerem), ezek a fajták jellemzően a magasabb, nagyobb lejtésű részeken érzik jobban magukat, ott érvényesül kevésbé a betegség- és rothadásérzékenységük és adnak koncentráltabb borokat. Nekem még megvan pl. a hajdanvolt pécsi püspökségi szőlő (ma a kutató Szt. Miklós telepe) fajtatérképe. A kismillió fajta közül a felső régiókban kizárólag furmint és kadarka volt. Most meg merlot meg cabernet. Előbbi nem szereti különösebben a vékony, tápanyagban szegény talajt, utóbbi meg az apró bogyóival, vastag héjával egy szerencsétlenebb héj-hús aránnyal túl tanninos, kevésbé egyensúlyos bort ad. Ugyanezt cseszték el Villányban is: a bordóiak mentek a legjobb fekvésekbe, a lisztharmat-indikátor és rothadékony oportó meg a laposba, értéktelenebb helyekre. Dupla öngól.
Én csak azt nem értem, hogy ha megvan a recept, hogy egy tájfajtával hogyan lehet gazdaságosan dolgozni és hogyan lehet neki országos elismertséget keresni, akkor miért én menjek kérdezősködni, hogy más miért és hogyan pörgeti a szopógépet és miért nem ők jönnek hozzánk megnézni és megkérdezni, hogy mi mit és hogyan csinálunk. A büszkeség persze nagy úr és a Somlón is hamarabb terjesztik el rólad, hogy csalsz minthogy megkérdeznék, hogy te hogyan tudsz jobb szőlőt szüretelni mint mások.
A Juhfark a Somlón amúgy pont a hegy alsóbb régióiban érzi a legjobbn magát.
Gondolj néhány honi tájfajtára és meg is van a válasz. Példa: Szekszárdi Kadarka, Villányi Oportó, Badacsonyi Kéknyelű, Pécsi Cirfandli. Hiperérzékeny, kiszámíthatatlan-eladhatatlan-lenézett, nem terem eleget, mindenre kényes. Így van ez.
Akivel beszéltél a pécsi kutatóból, nagyon jó oltványokat készít, csak ajánlani tudom.
Összetettebb ez a tájfajta kérdéskör: kereslet-kínálat viszonyulást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy nyírségi teszkóban én se biztos, hogy sokat várnék ezen a fronton, a legnagyobb tisztelet mellett is.
Én készséggel és a legnagyobb örömmel elhiszem, hogy a juhfarkot keresik.
De lehetőleg ne csak magadból indulj ki, komolyan mondom, az ami nálad üdvös lehet, az lehet, hogy máshol az istencsapása.
Versend-Szajk környékén pl. akinek juhfarkja van vagy leszedte 16-al, amiből komabuktató kocsisbor lesz vagy kivárt és végignézhette, ahogy lefolyik a tőkékről. Ez a vidék enyhe lankájú zsíros-löszös talajjal bír, itt így viselkedett. Somlón se csupa vékonytalajú meredeken terem a juhfark, ahol agyonbabusgatják és a botritisz felléptekor se várnak tovább, hátha jóra fordul az időjárás...
Ettől függetlenül tartom, hogy sajna a tájfajták - a minimális érdeklődésen túl - továbbra is maradnak szopóágon. A pécsi cirfandlinak pl. épphogy a régi idők mustsűrítményes-félédes emlékével kell megküzdenie (nomeg azzal, hogy ahány termelő, annyi koncepció).
Miért melósabb egy táj fajta művelése? Persze vannak betegségre fogékonyabbak, vannak amelyek nem teremnek 100-130 mázsát egy Ha-on, de hát nem annak kellene a célnak lenni, hogy előállítsunk 100 mázsa lőre alapot, hanem legyen 70 mázsa, de az olyan minőségű, amit elkapkodnak!
Nekem az ezerjó kiválóan tartotta magát!
Ma sikerült beszélni a pécsi kutatóval, felhozódott, hogy hol akarok szőlészkedni. Mondtam, hogy a HNT nem hogy segítene hogy haladjak, csak hátráltat... erre elkezdett kacagni a hölgy, meg mondta h igazam van... Ebben igaza van Zolinak!
Viszont meglepően segítő készek volt, Ha idén nem is készített olyan oltványt amiket vennék, jövőre minden gond nélkül leoltják olyan alanyra amely nekem kell, (erre is kaptam javaslatot, hogy kitől érdeklődjek a homokon való termelésre)
Az ára se egy egetverő, főleg ha azt vesszük hogy sok maszek oltványos drágábban mást v rosszat ad.
Végezetül még1 táj szőlő: A bakatort külön kiemelte, hogy nem rothadt ebben a jó évben. Nálam már ez is plusz egy pontot jelent.
Még1 szösszenet a táj fajtákról:
Sokan, főleg itt felénk, ahol borvidék és bor bolt sincs, csak a tesó, és hasonló szupermarketekbe tud bort venni. Én személy szerint ha arra járok megnézegetem az árakat és kínálatot, de csak azt látom, hogy mindenütt az agyon járatott külföldi fajtájú szőlők borait lehet kapni. Egyetlen egyszer láttam kadarka vöröset. Szóval lehet nem jó helyen próbálják meg értékesíteni a tájborokat.
A Somlón is igaz ez. A Tramini is és a Rajnai is jóval régebbi fajta a Somlón mint az Olaszrizling. Ha 19 századi írásokat olvasol a Somlóról akkor a rizling az mindig rajnait jelent.
A Kreinbacherék igen kiváló (szerintem az egyik legjobb magyar olaszrizling) 2009-es olasza még mindig nem fogyott el. Pedig polci áron 1900Ft-ért megvehető. Ez komolytalan.
Én órákat beszélgettem a Bodorkós Norbival és mostanra már ő is azon az állásponton van, hogy a juhfar vonatra kell felülni.
"Az amúgy visszaszoruló kevés tájfajta az egyik legnehezebben eladható kategória a termelők visszajelzései alapján"
Hát ez a somlói juhfarkról _NAGYON_ nem mondható el. Sőt. Kimondottan keresett és népszerű a somlói juhfark.
Ugyanazon szintű palack somlói juhfark polci árának akár az olasz dupláját is ki fizetik a fogyasztót és ez a trend nem tűnik csökkenőnek. Sőt folyamatosan nő az igény. A mi juhfarkunk polci ára 3200-3400 és lényegében elővételben elfogy messze az évjáratváltás előtt minden évben. Az évi 400-600 palack olaszk sokkal lassabban fogy el alacsonyabb áron.
Ezért mondom, hogy a Somlón én anyagilag is ösztönözném és támogatnám az olasz visszacserélését Juhfarkra.
Én is úgy gondolom, hogy a juhfark adottságai és a mi stílusunk nagyon jól illik egymáshoz. Mondjuk ez nem véletlen, mert a mi stílusunk az a régi somlói stílus egy firssebb, tisztább köntösben. Szőlészetben és borászatilag majdnem mindent úgy csinálunk, ahogy az apátság idejében a Tibor nagyapja csinálta. Még a telepítéseinket is az ő régi tervei szerint csináltuk.
A félédes borokról a régi debrői hárslevelűre és a badacsonyi szürkebarátra való asszociálás nagyon kis mértékben igaz. Az a szűk szegmens aki a prémium kézműves borokat fogyasztja ennél már jóval tájékozottabb és nyitottabb. Ráadásul a mai 30-as korosztály nagy része már nem ismeri ezeket a pancsolmányokat. De ezzel együtt mi keményen dolgozunk azért, hogy a koncentrált testes fehérborok az őget megillető becsületüket visszakapják.
Eddig azt tudom mondani, hogy eredményesek vagyunk és csak bátorítok minden olyan termelőt akinek hasonló adottságú területei vannak, hogy válassza ezt az utat. Mert híreszteléssel ellentétben kiválóan eladható az ilyen bor. Tény, jónak kell lennie :) pusztán a cukor nem elég az üdvösséghez.
Az érdekes, hogy te engem bíztatsz arra, hogy kérdezze meg a somlói borászokat, hogy mennyit szüreteltek a Juhfarkból :) Zoli, nekem van juhfarkom, nem is kevés. A területeink majd haramada juhfark. Pontosan tudom, hogy milyen eredményekre volt képes idén a Juhfark. Ezért mondom, hogy a várt termés cirka harmadát hozta. Egy kicsit jobbat mint a Furmint és a Hárs, de hasonló mennyiséget min az olasz, csak jobb mustfokkal.
Ezt mondo évek óta... hogy a somlón a juhfark jobb mint az olasz. Megbízható és jó fajta.
Én pl.olyan bolond vagyok, hogy külön vadászom a hagyományos fajtákat. Azt nem állítom, hogy tudom őket objektíven megítélni, de miért is kellene? Különös kedvenceim azok a borászok-pincék, akik hajlandók kadarkával foglalkozni. (Nyilván, ahol nem lehet, ott nem lehet.) Úgyhogy remélem, pinonoir777 is a mikromennyiségnél kicsit többet fog telepíteni. Nagyon várom BZoliék sárfehértjét is.
Téyn, hogy problémás Móri ezerjóhoz (tk. csak Miklós Csabi), Pécsi cirfandlihoz hozzájutni, pedig, bizony vennék ilyeneket.
Habár a regionalitás tisztelete, a kultúra szempontjából teljesen igazad van, azért egy picit mégis árnyalja a képet, hogy nagyon jók az új pezsgők, óriási lépést jelentenek a magyar pezsgpkultúra föltámasztásában. A syrah pedig számomra a másfeledik legjobb magyar vörösbor, már sok-sok éve. A no1 a 2ha Tabunelloja:)) Ezzel együtt a hygaományok ápolásának fontos szerepe van. Nálunk is pl a kadarka volt a fő fajta a filoxéra előtt, de az én terveim szerint csak egy mikromennyiség lesz belőle hosszabb távon is, mert óriási rizikójú fajta, idén sztem nem szüreteltem volna róla semmit, ahogy pl Bott Frici vagy Szentesi Józsi sem. (meg szerintem szinte senki sem). Vagy ott van a rajnai, amit szintén tájidegennek szokás tartani. Ámde az írásos emlékek szerint a 19 szdban a legkomolyabb szakmai sikereket ezzel a fajtával érték el. Több is volt belőle telepítve, mint Olaszrizlingől, ami szinte ismeretlen volt itt a filoxéra előtt. Most mégis az olasz van őshonos magyarnak tekintve, a rajnai pedig egy újabb idegenszívű csodaborágrnak.
Hát ez az! Hogy ami volt olaszuk, az sem fogyott, úgyhogy ami most terem, az megy a házasításokba. :-)
Amúgy meg az eredeti (mármint hogy a juhfark rothadékony lenne) témára visszatérve (leginkább az alapján, amit Béla bácsi mesélt, lévén a két Somlón töltött évem édeskevés ahhoz, hogy saját tapasztalatra alapozzak):
A juhfarknak az a legnagyobb gyengéje (mármint művelési szempontból), hogy piszokul dzsumbujosodik, és a vesszői sem fölfelé törekednek, hanem össze-vissza, és ráadásul annyi a hónaljhajtás, mint égen a csillag. Azaz csak akkor nem rothad, ha alaposan és rendszeresen zöldmunkázzák (sokkal gyakrabban, mint más fajtákat). Akkor viszont tényleg megvédhető. Tiborról azt feltételezem (mert olyannak ismerem), hogy ha kell, akkor hetente kétszer végigmegy a juhfark-soron, csak minden rendben legyen. Ez megmagyarázza, h BZoliéknál miért nem rothad. :-)
<<< innentől nagyon szubjektív >>>
A magam részéről egyébként a borát (azon túl, hogy jó cukorgyűjtő és viszonylag korán beérik) nem igazán kedvelem, nem találok benne semmiféle határozott fajtajelleget (azaz saját elképzeléseimben legfeljebb házasításban tudnám elképzelni), s nem is igazán ízlik. Nem értem, mit szeretnek benne.
Ráadásul kifejezetten nem szeretem a bogyóját csipegetni. Egyszerűen nem bírom, hogy egy szemet sem lehet lecsípni a fürtből, mert már a kezemben szétmálik. Szóval én biztos nem fogok ültetni belőle, pedig már többen próbáltak rábeszélni, még édesapám is (ő szereti!). :D
>>> szubjektív vége <<<
Amúgy egy kiváló fajta, sokan szeretik és a Somlóhoz kötődő legendái (valós vagy vélt) miatt "története" is van - ezért talán a jó eladhatóság.
Ha ez valóban így van, jár a pirospont Somlónak. Még akkor is, ha netalán ez a nászéjszakás baromság hozadéka.
Hát, izé, Kreinbacher, mivel is küzd? Nem is nagyon emlékszem, hogy tisztán olasszal bárhol is ott lettek volna. Talán egy évjárat Maaargit meg egy Ilona. Ők azok, akik a nem létező egérútakra is rátévednek. Barrique, rozé, syrah, pezsgő (külön pezsgőpince!, mi hiányzik még a kirakósból?). Somló hagyományai és fajtaösszetétele az, ami gátat szab a másutt jellemző rozé-sauvignon-irsai és tsai elharapózásának, Kreinbacherék mindenesetre szarnak erre is...
Keresek Holder A12, A13, A15, A16, A18 traktor vagy E12, E14 egytengelyes kistraktort. Illetve tapasztalat csere miatt olyan tulajdonosokat akiknek ilyen traktorjuk van. Sajnos keskeny soros szőlőm van és a nagyobb traktorok már nem férnek el a sorok között.
Mondjuk eladhatóság szempontjából: Béla bácsi az elmúlt két évben azt mondogatta, ha kizárólag a piac és a bor eladhatósága érdekelné, akkor most csak Juhfarkot ültetne.
Azt is hozzátette, hogy ha kizárólag a saját ízlése, akkor csak Olaszrizlinget. :-)
(Meg mesélte, hogy a Kreinbacherék meglehetősen küzdenek az Olasz eladásával, és lehet, h az összes olaszukat átoltják Juhfarkra, mert arra van kereslet Somlói néven...)
Szóval fura ez a "helyi fajták nem eladhatók" dolog a Somló felől nézve. Mert itt akinek nincs juhfarkja, azon sóhajtozik, hogy könnyű annak, akinek van, annak megveszik a borát! :-)
