Ez már majdnem olyan mint a magyar népmese:-))) A Mucki féle Yanagisawa szoprán szaxi sztori az a kispesti vagy az erzsébeti áruházban történt mégpedig úgy hogy a Bergendi rendelt 1 ilyen hangszert még 83-ban ami 91-ben meg is érkezett :-) csak akkor már a Bergendinek nem kellett így a Muck Feri megvette és a mai napig is azzal fúj. üdv. mindenkinek
Hát ez gyönyörű, a fenébe. Nekem kéne, még így hallatlanban is. Lottóztam, úgyhogy reménykedj. :)
Ebayen regisztrálni kell, ott le van írva minden szabály. Én nem vagyok regisztrálva, vásárolni is közvetítővel szoktam, de nem egy nagy kaland, csak nincs időm licitálni, levelezni stb. Bár csábító az ajánlat, mostanság végképp nincs időm, talán más innen a topikról tud segíteni.
Sajnos azt sem tudom,hogy hogyan kell az ebay-n meghirdetni. De ha Te esetleg tudod hogy ennek mi a járható útja,és esetleg még segítenél is ebben,azt tényleg megköszönném Neked.
Mint említettem már teljesen lefulladtam az építkezésemmel,(tehát ha valamikor,akkor most van az,hogy minden forint számít), de ha segítenél nekem,biztosan megfizetném a fáradozásaidat.
Kérésetekre feltettem még két képet,talán ezek egy picivel jobban sikerültek.
Ha valaki az eladásban is tudna segíteni,itt a publikus telefonszámom:
Csepregiék sztorija megaLOL, ha igaz. :-) Én elfogadom tényként, hogy a Yana szopránok a legjobbak, hiszen - épp az imént írtad - más csövek, pl. tenor esetében sokszor jöttek már ki csodálatos(nak tűnő) újdonságokkal, aztán mégis sok muzsikus maradt/visszatért a régi, jól bevált hangszerhez. Gyanítom, szoprán esetében is így van, csak a Yanagisawa épp az a márka, amihez visszatérnek, mert az jó. Ezeket a cseréket mindig furcsálltam, az ember - ha már van egy kitűnő minőségű, megszokott darab - nem cserélgeti a hangszereit, mint az alsógatyát. A Selmer tenorom életem végéig kiszolgál. Sajnos nekem sosem volt igazán jó szopránom, pedig szívesen elbohóckodnék azzal is, na megyek is lottószelvényt venni. :-)
A hangszerdivat általában minőséggel jár együtt. Csak nem mindig indokolt. Nem egy szaxist láttam, aki odavolt a legújabb ilyen-olyan csodacsőért, játszott is rajta egy darabig, aztán egy idő után csak megint a Mark VI-os volt a kezében. Mind csúcs hangszer volt az is, csak valahogy erősebb volt a trend, mint a valóság.
Yanagisawa mindig horror áron volt, kivéve azt a régi sztorit (legendát?), amikor Csepregiék az Újpesti Áruház játékboltjában vették. :) Ettől függetlenül a Yanagisawa gyártja a legjobb szopránt, ez világszerte ismert tény. (Vagy jó marketing, ki tudja.)
A Yanagisawa szoprán nem véletlenül lett "trend". A szép hangja mellett a kevés könnyen igazán tisztán intonálható cső közé tartozik. Emellett, amikor - tán 20 éve is van már(?) - elkezdett elterjedni itthon, akkor még halvány emlékeim szerint nem volt ennyire rémületesen drága. Szóval csak annyi, hogy ebben az esetben a "divat" minőséggel jár együtt.
Szép. A legérdekesebb kép sajnos kicsit homályos, de mivel nincs ennyim, nem baj.:) A dokumentumra is kíváncsi lennék a magam részéről, így szerintem olyan maximum 2000-2500 euro, kereslettől függően. Ha eredeti a dokumentum, és ráadásul tényleg egyedi darabról van szó, akkor az amerikai ebay-en meghirdetve fölmehet az ár a csillagos égig, ha kifogsz egy gyűjtőt. De ahhoz jobb fotók kellenek, pl. a sorozatszám ilyenkor elég alap, meg az élesség.
Barátnőm klarinétozik és idővel szeretne egy szoprán szaxofont, mint váltóhangszer (fúvós zenekarban). Egy szaxi mennyire igényel más anzatzot, mint egy klarinét? Gondolok itt a rézfúvósok közti különbségre, hiába ugyanaz a technika nem egyszerű egyikről a másikra átállni...
Másik kérdés a hangterjedelem, hogy ez mennyire egyezik meg a klarinéttal?
No, mondtam én, hogy nincs annyim. Pedig az egy jó darab lehet, így elmondás alapján. Képet nem tudsz betenni? (Kicsi az esély, hogy ennyiért itthon el lehet adni, de hátha.)
Azért lenne érdemes kidobni az Ebayre, mert külföldön komoly rajongótábora van Bootsnak, míg itthon alig ismeri valaki. És ha a dokumentum valódi, az komoly értéknövelő lehet.
