Ezek közül elsőnek említi a mézes fehéret amit mi is telepítettünk.
A juhfark nevű szőlő pedig sok borvidéken is volt, de sok helyen nem az a juhfark volt a juhfark mint nálunk. Volt ahol a fehér kadarkát hívták juhfarknak, felétek a csomorikát is sokan juhfarknak hívták (sváb tükörfordítás miatt).
Zoli, ne vicceljél már. Feltételezem, hogy értetted, hogy te most gúnyolódva úgy csináltál mintha én polci árnak mondtam volna a 800Ft-ot? Direkt polci és nettó árról beszéltem.
" jellemzően mindenhol növekedett. "
Erre tudnál forrást adni?
" Nálatok ugyanis eltűnt, tőlünk került vissza oda."
Négy változatot ültettünk mi. Ebből egy származik Pécsről. Még régi helyi vegyes ültetvényből is van egy sárfehérünk. De nem értem, hogy miért lenne számomra meglepő az, hogy honnan van a sárfehérünk. Te tényleg ennyire lenézel engem, hogy azt hiszed nem tudom pontosan, hogy honnan van az amit telepítek?
A Somlóról kevés szőlészeti forrás maradt fenn 1870-es évek előttről. Konkrétan a fajtákról alig vagy semmi hiteles. Ez nagy gáz. Jó lenne, ha lenne pénz és szakértelem kutatni ezt a témát. Azzal meg kár gúnyolódnod, hogy nekem Tokaj érzékeny téma lenne. Nem az. Rajongok Tokajért. A somlói után tokaji bor van a legtöbb a pincémben. A hűtőmben levő két előkészített palack borból az egyik tokaji.
A fajtákat iletőleg nem spekulálok. Fő fajta nem volt hitvány a Somlón. A főfajták a furmint-juhfark-sárfehár trió volt. A grófi ültetvényekben volt tiszta rajnai és tramini. Ezeken kívü, lisztes és mézes fehérek voltak. A régi források még rakszőlőt és szlankát említenek mint léadó jellegtelen fajtákat.
Logikai bukfencet tőlem te nem olvastál. Ha kiforgatod azt amit írok és olyan butaságokat akarsz belemagyarázni a szavaimba amit én nem írtam az nem az én saram.
Sajnálom, hogy te engem lenézel, leszólsz és kigúnyolsz. Én téged tisztellek és nagyra becsölöm a tudásodat, munkádat. Sok embernek említem a nevedet és az olaszrizlinggel kapcsolatban nagyon gyakran idézlek. Kár, hogy ezt a beszélgetést (is) elvitted ebben a csapkodó és személyeskedő irányba.
Ha nem néznél hülyének és nem néznél le engem akkor még beszélgethetnénk az olaszról és a régi fajtákról, mert szerintem más forrásból és más irányból tudunk mindketten sokat a témáról. Te szerintem ráadásul sokkal többet tudsz ezekről mint én, de a Somlóról nyilván kevesebbet tudsz mint én és a Somlói borok piaci lehetőségeit sem ismeret és nem is számolsz velük annyit mint én.
No persze, 800ft-os olasz kontra 3500-as juhfark, legalább óvatósabban túloznál. Kicsit se sarkos megállapítás. Legalább a somlói termelőket ne néznéd madárnak, hogy ennyire ne tudnának számolni. Tudnak, és nem működik a matekod...
Spekulálsz és nem tudod feloldani a kadarka mellett az olaszrizling párhuzamos térnyerésének látszólagos ellentmondását. Mindegy, hogy hol növekedett, mert jellemzően mindenhol növekedett. Amit egyrészről válságkezelésnek titulálsz az ugyanonnan tekintve fényűzés egy és ugyanazon időintervallunban.
Monadanék még pár meglepő dolgot a tényeidehez: az hogy páran visszaültethettek "somlói" (khm) sárfehért, köszönjétek a pécsi borvidéknek. Nálatok ugyanis eltűnt, tőlünk került vissza oda. Juhfark szőlő pedig a XIX. század közepéig alig dokumentált a Somlón, míg Tokaj - csak hogy egy érzékeny vonalat említsek - már addigra több, mint száz éve termesztette és levetkőzte.
Érdekességképpen egy videó a Még egymillió lépésből, 1987-ben készült:
Érdemes megfigyelni milyen fajtákat említ a bácsi (33.38-tól), papíron majd' 100 éve eltűntek.
Milyen hitványabb fajták helyére ültették az olaszt? Azok közül egy se volt elsőszámú, spekulálsz már megint.
Semmi baj, arra tartod az olaszt, amire akarod, szemet lehet húnyni és relációjelet rakni a XX. század felett és ellenében, csak ne állítsuk már be "tényeknek". Amikből önigazolásképpen szubjektíve mazsolázgatsz.
Az azért ugye nem személyeskedés, ha szólok, hogy komoly logikai bukfenc van az érvelésedben?
Sajnálom, hogy te is így gondolod (alsó és középkategóriás), pedig tudtommal a borászati alapkőletételnél az olaszrizling sietett a segítségedre.
Az a birtok Horvátországból 700ha-ból 550-en(!) olaszt telepített. Ehhez semmi más nem kellett, mint elhatározottság. És láss csodát: bevált. Pedig ő a helyi Csányi. Az alapszinttól a csúcsokig működik, a honi rinyálás és lesajnálás helyett ezt kellene észrevenni. Mi is megcsinálhatjuk, ha nem a nagyon rövidtávú szakítás a cél - de sajnos az.
Csillámot a soroksári pincében kóstoltunk, elfogadható alapszintet ütött meg, fényévnyi távolságra mondjuk egy olasztól - bár az értékeléseiteket alapul véve tudja fene. Próbáld ki a csillámot aztán újratárgyalhatjuk az olasz kvalitásait...
Ne haragudj, Zoli de szerintem pár dolgon átsiklott a szemed.
Először is, én nem azt mondtam, hogy a mostani 100ha olasz helyén 3500 forintos polci árú prémium juhrakot kell és lehet csinálni. Én azt mondom, hogy a somlón 100ha területen terem mondjuk 250 ezet palack 800Ft nettó áron is nehezn értékesíthető korrekt olasz, ugyanakkor ugyanezen a területen lehetne 200 ezer palack 1300Ft nettó áron értékesíthető juhfarkot is csinálni és továbi 50 ezer palack 1500Ft nettó áron értékesíthető juhfarkot termelni. Ez pedig egy 100ha-os fajtaváltás esetén a Somlón cirka 135 millióval több nettó árbevételt hozna. Vagyis hektáronként éves szintem 1.35 milióval többet. A most olcsón is eladhatatlan jó olasz helyett több pénzt hozó könnyen eladható juhfarkot mondok.
Nem azt mondom, hogy az én 1000-2000 palackos 3500Ft polci árú juhfark szegmense skálázható fel 250 ezer palackra, hanem azt, hogy van 250 ezer 2200-2700 palacknak piaca. Mindenzt az alapján mondom, hogy látom, még a 3500Ft-os piacnak is kényelmesen lenne 15-30 ezer palackos piaca. Ennyinek az értékesítését kényelmesen be merném bármikor vállalni. Egyszerűen én látom, hogy hány kereskedtőt kell elküldenem minden évben a juhfark palackozásának másnapján, hogy sajnos nincsen.
De nem tudlak ennél jobban meggyőzni. Ha nekem nem hiszel juhfark témában akkor senkinek nem fogsz hinni.
Azt nagyon helyesn állítod, hogy önmagában a filoxéravész nem indokolta a teljes fajtaváltst. Ebben egyetértünk. Az én forrásaim szerint már az 1870-es évekbben az olasz egy elismert, kedvelt és sokak által ajénlott fajta volt. Egyértelműen mint egy gazdaságossági mentőövet tartották. Több helyen olvasni azt a véleményt, hogy "ha minőséget akarsz akkor ültess ezt vagy azt a fajtát, de ha biztos megélhetést akkor ültess olaszt" Az olasz népszerűsége a 19. század második felétől növekedett, de nem egyenletesen. A Borászati Lapokban rendszeresen leírták az egyes borvidékeken használt fajtákat. Az olaszt a 20-as évektől melítik mint fő fajtát az északbalatoni régiókban.
Az pedig megintcsak dokumentált tény, hogy a filoxéra vész bár egy nagy lökés volt a fajtaváltásnak, de a Somlón biztosan a régi fajtákból ültettek vissza. A Fumrint-Juhfark-Sárfehér-Rajnai-Tramini kötelék volt a vezető a filoxéra után is. Az olaszt biztosan szerették és egyre jobban megkedveltét. De nem a Furmint-Juhfark-Sárfehér helyett ültették az 1920-as évekig, hanem a sok hitávnyabb fajta helyére.
"Az általad válságosnak titulált időszakban kifejezetten nőtt a termőterülete egészen a TSZ-időkig"
Borvidéki szintre lebontott az a dokumentumod? Mármint arra gondolok, hogy leheséges, hogy egyrészt a jobb kitettségű területekről lefolytak a laposba a régi nemes fajták és másrészt az olcsóbban művelő borvidékek növekedése kompenzáltza a hegyi kadarkák csökkenését.
"Azt meg már megszoktam, hogy a tényként kezeled a saját gondolatmeneteidet, következtetéseidet."
Ha logikus egy következtetés és ésszerű egy gondolatmenet akkor én hajlamos vagyok azokat elfogadni. Szakmai ártalom :) De cserébe én meg azt szoktam meg, hogy sokan az érvelés és a konstruktív eszmecsere helyett személyeskedni szeretnek. Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy egy beszélgetés után mindkét fél okosabban álljon fel.
Egy neten talált idézet, a Csillám szőlőfajta leírása: "Sárgászöld színű, kellemes illatú, finom savú, s a jellegzetes savgerincére építkező, harmonikus fehérbor." Valaki kóstolt esetleg belőle kóstolt bort?
Remélem az előző hszem alapján nem tűnök úgy, aki az olaszt bántani akarja, de mindenképpen tanulságos, hogy mostanában két olyan hobbitermelővel is beszélgettem Somlóról, akiknél a Furmint, Olasz, Hárs teljesen lerohadt, viszont a Rajnai egész jól tartotta magát. Pedig tény, hogy a rajnai is képes ám rohadni.
Véleményem szerint az Olaszrizling az alsó és középkategóriákban nagyszerű alapfajta, bár nekem ha olcsóbb piacra termelő nagybirtokom lenne, biztos hogy csak részben lenne olaszom a fehérek között (és tutira lenne legalább ugyanannyi rajnaim). Nemrégiben, amikor a Wein&Co kínálatát vizsgálgattam át, érdekes fölfedezést tettem. Míg a Kékfrankosok átlagára magasabb, mint a világfajtáké Ausztriában, és számos köztük a kimagaslóan magas árú (+40 euro, sok pincénél kf a csúcsbor), addig EGYETLEN olasz sem haladja meg a 10 eurot, míg veltelini, riesling vagy chardonnay bőven van 25-40 közt. Véleményem szerint egy dolgot kellene olasz ügyben csinálni: elmenni a horvátokhoz, szlovénekhez, jól megnézni mit hogyan csinálnak szakmailag, piacilag, és megpróbálni kopírozni a dolgokat. Amit a nagy olaszrizling kóstolón mutattak a pécsiborozós standon, az bámulatos volt. Volt köztük egy ötszáz hektáros birtok is, amiből négyszáz ha olasz, a legolcsóbb boruk kb ezer forintnyi pénz és teljesen rendben van. Ráadásul horvát tulajdonú a cég (még van négyszáz hektár ültetvényük Isztrián is) és elsöprő többségben belföldön értékesítenek. Ja és CSAK kézi szüret van és NINCS felvásárolt szőlő!!!Szóval az ő példájuk mutatja, hogy igenis lehet olaszra alapozva üzletileg és szakmailag is jól működő dolgot csinálni. Bár van egy részletkérdésnek tűnő, valójában óriási jelentőségű különbség: a klón. A benyomásom az, hogy a az ott általánosságban elterjedt klón egyszerűen jobb mint a mi nagy tömegben telepített B20-asunk. Ezzel együtt Bzoltan korábban már többször hangoztatott véleményével teljesen egyetértve azt mondom, hogy a csúcsszeggmens kivételével a mostaniaknál jobb rezi fajták tömeges termesztése hozhatna komolyabb áttörést. De az mindenképpen látszik, hogy az ültetvényekbe történő komoly beruházások nélkül nem újulhat meg a szakma, de ezt kicsit felülről is irányítgatni kellene. Errefelé is szinte mindenki megszokás alapján saszlát telepít megszokásból, borszőlőből meg ami éppen van az oltványosnál, talán valami illatosat, ha mégis szűkíteni akarja a kört.
Átlagos? A magyarországi átlag birtokméret 0,6ha. Somlón nyilván sokkal kisebb, ott még te is a nagyok közé tartozol. Lefelé nem nagyon szokás tekintgetni. De van egy olyan sejtésem, hogy drágábban értékesíted a juhfarkodat, mint mondjuk a Kleinbakker a Metrónak vagy tudom is én, az is egyik másik műfaj... Bocs, de 2000-2500 palacknak szűk rajongótábort "könnyű" találni, de te elméletben több százezer palackról filozofálsz.
A filoxéravészig semmi nem indokolta a váltást, de a kötelező újrakezdés után már nem ugyanazt telepítették vissza. Ha ma mindent letarolna a fertőzött kabóca, sejtheted, hogy utána nem ekkora területen és nem ilyen fajtaszerkezet (és művelésmódok) alakulna ki. Azt is mindig elfelejted: jellemzően fej- és bakművelésű szőlők uralták a tájat, azon pedig az általad említett fajták is jobban teremnek, lévén az olasz egy nyugati fajta.
És az említett országok mindegyike még nem evickélt ki a válságból, azért hagyta meg egyik fő fajtának az olaszt? Az véletlenül se lehet, hogy kifejezetten megkedvelték ezt a fajtát?
Tévedsz. A kadarka elterjedtségéről van egy időrendi dokumentációm 1897-től napjainkig. Az általad válságosnak titulált időszakban kifejezetten nőtt a termőterülete egészen a TSZ-időkig (az olasszal egyetemben). Most akkor válságkezeltünk vagy nem válságkezeltünk?
A Soproni borvidéken a kadarka sose volt különösebben elterjedt, Badacsonyban a kéknyelűt kifelejtetted.
Azt meg már megszoktam, hogy a tényként kezeled a saját gondolatmeneteidet, következtetéseidet.
Félre értetted! Nem azt mondom hogy ócska csak hogy tú tömeg!
De pont Feri volt aki azt monda, hogy neki az a jó, ha sokat terem a szőlő, vagy mégtöbbet! Mivel eladásra termel megértem. Sőt azért is megértem az elvét, hogy bizonyos minőségtől függetlenül az ára is egységes, akkor csak sokat akarnak termelni a gazdák.
Továbbá páran már hülyére akartak venni onnan a kvóta ügyben, ezért látom olyan sötéten... De persze akinek nem inge ne vegye magára! Lehet kicsit durván szóltam, ezért elnézést!
Miért ne skálázzam? Teljesen átlagos birtok vagyunk a somlón, méretre és technológiai adottságokra is. Mi nem a jéghegy csúcsa vagyunk és 100ha az nem is egy jéghegy. Minden információval, tapasztalattal és tudással rendelkezem ahhoz, hogy korrekt dolgokat mondjak 100ha juhfark piaci potenciáljáról.
"Tök mindegy, 1907-ben már dokumentáltan terjedőben volt. Az azért nem '20-30..."
Már az 1870-es években is terjedőben volt. A Somlón is ismerték már 1870-ben is az olaszt. Jó és érdemes fajtának tartották, de nem jobbnak mint a hagyományos fajtákat. Szerepet akkort kapott az olasz amikor megváltoztak a viszonyok. De ez nem a filoxéra vészt követően történt, hanem később. Folyamatosan növekedett az olasz népszerűsége, de a válságidőszak előtt nem a furmint, juhfark, sárfehér, tramini, rajnai rovására.
Amúgy igen, a monarchia szétesett és igen a gazdasági válság globális volt. Ezért igen, mindenhol ahol ismerték az olasz tudták, hogy olcsón lehet belőle, jó és olcsó bort készíteni.
A kadarkát pedig bizony kukázták... ahogy a furmintot is. Könyörögöm.. a régi furmint-juhfark-sárfehér hármas uralta a Somlót, mára a borvidék negyedén van juhfark vagy furmint, a sárfehért pedig kivágták. Badacsonyban a furmint-kéknyelű-rajnai trióból csak a rajnaiból van mutatóban. Sopron-Eger-Villány borvidékein a kadarka volt a fő vörös fajta 150 éve... azóta dísznek van ezeken a borvidékeken.
Tessék... fel van oldva az "ellentmondás" ... Több tiszteletet :) a tényeknek...
Tehát saját tapasztalat, mert te azt a stílust kedveled inkább.
Azért ne skálázd, mert nem vagytok átlágbirtok a Somlón. Nem a jéghegy csúcsából következtetünk arra, mi is van a víz alatt.
Tök mindegy, 1907-ben már dokumentáltan terjedőben volt. Az azért nem '20-30...
Messze nem is jutott? A Monarchia szinte összes utódállamába.
Az alábbiakban meghatározó: Horvátország (eltelepített szőlők alapján 1.), Szlovénia (1.), Magyarország (1.), Szlovákia (2.), Románia (2.), Csehország (3.), Ausztria (3., Stájerosrzágban első), ezenkívül még az olaszországi Oltrepó Pavesében első számú szőlőfajta. Ezen kívül még több országban komolyabb jelentőséggel bír, nagyjából 35000 ha-on termesztik. Vajon ezek az országok is csak válságkezeltek és teszik azt a mai napig??? Hagyjuk már ezt, több tiszteletet az olaszrizlingnek! :)
Hiába mantrázod akárhányszor, a végkövetkeztetések sántítanak, azt igyekszel láttatni, amit szeretnél. Még te is írod, hogy a kadarka drágán előállítható bort adott, akkor azt miért nem kukázták ki ezekben az oly' válságos időkben? Oldd fel ezt az ellentmondást légyszi.
Az alapján gondolom, hogy alul jobban érzi magát, mert nekünk van kicsit feljebb is a kövesebb talajon és lejebb is az agyagosabb, homokosabb talajon is. Aztán persze lehet, hogy nem mérvadóak a tapasztalataim. De én úgy gondolom, hogy az alsóbb régiókra jellemzőbb talajon olajosabb, barátságosabb arcát mutatja a juhfark, amíg felül inkább szikárabb.
Ne haragudj, de miért is ne skálázzam fel a 3-4 hektáros tapasztalatomat a borvidékre?
"907-es Pécsi Országos Kiállításon az olaszrizling már az egyik leggyakoribb kiállított fajtabor volt (nem a rajnai!). "
Ez egyetlen esemény. Nem tudom, mennyire volt releváns az adott korban, nem tudom, hogy hány bor szerepelt a kiállításon és mi volt a többi bor.
Amúgy a fajtaültetvények és így a fajtaborok kevésbé voltak régebben jellemzőek. Szóval egy újabban megjelenő fajta esetében szerintem érthető, hogy nem a vegyesbe pakolták jellemzően, hanem tiszta táblákba.
" mivel magyarázod, hogy az olaszrizling terjedése kizárólag a Monarchia belterületére szorítkozott (ma sincs ez másképpen), ami meg ugye az I. Vh. után megszűnt."
Még pontosabban az olaszrizling a Monarchia belterületén belül is egy nagyon szűk területen terjedt el. Gondolom egy adott helyről kezdte az olasz a rajzást és sugár irányba haladt... messze nem is jutott mondjuk.
Kicsit kellemetlennek érzem n+1. alkalommal is indokolni, hogy miért is tény az, hogy az olasz egy válságkezelő fajta. A magyar borpiac a nagy háború után elvesztette a hagyományos piacainak bőven több mint kétharmadát. Ugyanakkor a bortermelő kapacitás arányaiban nem csökkent. Vagyis túltermelés volt. Erre rájött a gazdasági válságok sora ami a maradék piacot is odaverte. A kadarka és a furmint sok más hagyományos fajtával együtt drágán művelhető, vagyis drága bort adó, alacsony hozamú fajták voltak. Ellentétben a biztonságos és olcsóbban, olcsóbb bort adó olasszal. Vagyis szép lassan akinek esze volt az váltott.
A gazdág nem voltak hülyék. Oylan fajtára váltottak ami biztosította a megélhetésüket.
A rajnai igényesebb mint az olasz! Vagy tévedek? Korábban szó esett arról itt mért csak direkt termővel foglalkoztak nagyon. Egyszerű választ kaptam: Az elvolt permetezés és minden nélkül is. Hasonló a helyzet az olasszal is. Könnyebben, biztonságosabban termeszthető, nem olyan rizikós.
Nekem is azt javasolták első körben vmi bejáratott fajtával kezdjem itt a Nyírségben a borászati "karrierem" De én ezt a pár évet nem akarom elvesztegetni, inkább rizikózok és mindent elkövetek a siker érdekében.
Én is azon az elven vagyok, hogy miért készítsek olyat amivel a kunságba még a földet is locsolják...
Vagy itt alacsony terheléssel, természetközeli műveléssel sem lehet minőségit alkotni, mert ez a Nyírség és homok?
Első etapban arra kérdeztem rá, hogy mi alapján gondolod, hogy a juhfark alul érzi jól magát?
Már megbocsáss, de a te kereskedelmi tapasztalataid tudtommal ~3-4 hektárra terjednek. Azt ne ültesd át egy az egybe a somlói viszonyokra.
Ezt a 20-as 30-as éveket korábban is emlegetted, de azt mondjuk mivel magyarázod, hogy az olaszrizling terjedése kizárólag a Monarchia belterületére szorítkozott (ma sincs ez másképpen), ami meg ugye az I. Vh. után megszűnt.
Egy másik adat: az 1907-es Pécsi Országos Kiállításon az olaszrizling már az egyik leggyakoribb kiállított fajtabor volt (nem a rajnai!).
Tény és való, hogy Mo-nak a kiegyezés után volt egy hőskora, a XX. sz-ot meg mi magyarok élből gyűlöljük, de a világégéseket leszámítva az ötvenes évekig még nem volt annyira komoly lemaradásunk Ny-Eu-val szemben, addigra pedig már az olaszrizling lett "a magyar fehérbor". Ha valóban kizárólag válságkezelő idők jártak volna borágazatra, akkor a kadarka a furminttal együtt ment volna a levesbe, csakhogy az ötvenes évek végéig ötvenezer hektáron termesztették. Ekkorra pedig már a magyar termelők az olasz mellett tették le a voksukat és nem kell ezt lépten-nyomon úgy beállítani, mintha a hízott libamájat főtt krumplira cserélték volna kényszerűségből.
A régi leírások nem tesik le a voksot egyetlen fajta mellett sem.
Szerintem egyértelmű, hogy az, hogy az én kereskedelmi tapasztalatim skálázhatók a mostani 100 hektárról 200 hektárra.
Szerintem az olasznak soha nem is volt nagy minőségi renoméja. Te is tudod, hogy nem a világverő minősége miatt terjedt el, hanem pont azért mert mert biztonságosan termett olcsó bornak való korrekt szőlőt.
A közhiedelemmel ellentétben az olasz _NEM_ a filoxéra után terjedt el, hanem a nagy háború után és a gazdasági válság alatt. Vagyis nem az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején, hanem sokkal inkább az 1920-as 1930-as években.
Nekem szent meggyőződésem és a korabeli szaksajtó által teljesen alátámasztott véleményem, hogy az olasz egy válságkezelő fajta. Ami amúgy manapság teljesen indokolt is lenne... de soha nem lesz az olaszból prémium, nagy bort adó fajta. Márpedig a jó minőségű alapborokon túl szükségünk van prémium borokra is. A Somlón pedig a Juhfark és a Furmint ezerszer alkalmasabbak a prémium szerepre mint az olasz... már gazdaságilag is :)
De akkor mégis mire alapozod? Régi leírások? Saját tapasztalat?
A saját példádat nem vetítheted ki egy komplett borvidékre, a te pincekönyvedből és könyvelésedből nem derül ki, hogy felszippantana-e további 110 hektár juhfarkot a piac az általad óhajtott áron.
Az olasz majd' minden borvidéken a legolcsóbbak közé tartozik, erodálódott rendesen a renoméja és nem is trendi. De ettől még nem kell rögtön nekiállni kigyepálni (gyepálják így is rendesen).
Szekszárdi kolléga mesélte, hogy kereskedők lekóstolják a kékfrankosát, oda és vissza vannak tőle, aztán nem kérnek egy palackkal se. Míg az annál alacsonyabbra rangsorolt bordói fajtákből szépen bevásárolnak mondván azt tudják eladni. A kékfrankosnak még lehet mentőőv a bikavér meg a rozé. Az olasz meg tovább küzdhet az átkosból rajtamaradt flepnivel meg a ma dívó nyugatoskodó elitista hozzáállással.
Közben Horvátországban meg abszolút osztályelsővé lépett elő az olaszrizling, a kékfrankos burgenlandi sikersztoriját se kell külön bemutatni. Szóval nem a minőséggel van itt a baj, hanem a fejekben, az értékrendekben inkább.
Hogy pontosan miért is érzi jól magát a juhfark ott ahol azt nem tudom. Talán egyszer majd rájövünk.
Azt nem értem, hogy miért mondod, hogy a számaim és számításaim spekulációk lennének. Én látom az eladásainkat, látom a kereskedők igényeit. Rendszeresen és alaposan banchmarkolom a különféle somlói borokat mind piaci pozíció és árazás tekintetben. Az amit írtam az egy teljesen érvényes skálázása annak amit a saját pincekönyvemben és a könyvelésemben látok.
A juhfark és olasz elfogadott piaci árait illetőleg konkrét tényeket mondtam. A fajták területeiről a HNT adataival számoltam. A hozamot a saját hozamunk alapján számoltam. Szorozni pedig tudok.
A Kreinbacher 2009-es amúgy ízre és élményre világbajnok olasza 1500-1900Ft áron porosodik a polcon, ha ugyanazt a bort juhfarknak hívnák akkor már 2011-ben elfogyott volna 2800Ft áron.
Ezesetben végképp minden a vékonyabb talaj és a meredek mellett szól, nem értem miért érezné magát jobban lentebb.
Azon a püspöki térképen 13 fajta van, plusz egy vegyes blokk is, de a felsőbb régiókban a termőterület közel felén furmint és kadi.
Ne haragudj, de megint ezeknél a konkrétumoknál meg tényeknél vagyunk, a számolásod meg csak elméleti síkon létezik, nem több szimpla spekulációnál. Nem azt mondom, hogy nem működhetne így, de szó nincs itt tényekről.
Nekem is lenne pár izgalmasabb forgatókönyvem a komplett magyar borkultúrára a mostaninál, de nem én vagyok a piac, még csak döntéshozó se.
Amúgy a téma se a juhfark vs. olaszrizling volt, hanem az, hogy az előbbit mire tartják, hova szánják a termelők és a fogyasztók.
A juhfark egy nagyon vitális fajta, alacsony terheléssel elképesztően vastag vesszőket növeszt és ahogy medve is írta rendkívül intenzíven tolja a hónaljhajtásait.
Szerintem arra a stílusú juhfarkra amit mi csinálunk éves szinten cirka 20-50 ezer palackos piaci igény van. Ezzel szemben elfogadható minőségű juhfark szerintem 5-7 ezer palack körül van. Most konkrétan a 2500-3500 forintos sávról beszélek. Ezzel szemben a Somlón százezres palackszámmal tolják az 1500-2500 forintos sávba az eladhatatlan olaszrizlinget. Sem az üzleti logika, sem szőlészeti/borászati szempontból nem indokolt az olaszrizling ilyen méretű jelenléte a Somlón. Lehetne a mostani 160 hektár helyett mondjuk 50 hektáron olasz, ahol lazább terheléssel, kevésbé menő helyen, olcsóbban lehetne a somlói megoldását a balatoni ivósbornak megmutatni. Csavarzárral, másfél literes kiszerelésben 2000Ft polci áron. De lehetne a most bitorolt 100 hektáron 250 ezer palack jó juhfarkot is csinálni mondjuk 2500Ft polci áron és 50 ezer palack 3500Ft-os prémium juhfarkot. Ránézésre negyedmilliárdos nagyságrendben lenne több _nyeresége_ a borvidéknek mint most, hogy küzdenek az eladhatatlan olaszrizling készlettel.
Nem tudom, miért, azt viszont igen, hogy te vagy kisebbségben. Lehet, hogy nagyobb mennyiségben erre a stílusra nem lenne kereslet vagy szembemenne a kommunikált pincefilozófiával vagy egyszerűen a tárolóedények és a pincetechnológia nem erre van berendezve. Ti is jellemzően egy stílust képviseltek, van, hogy másnak más meg stílushoz jobban idomul a kialakított rendszere, de attól még te se váltasz arra.
Miért érzi jobban magát lentebb? Tápanyaghiányra érzékeny? Bár szerintem Somlón ez se probléma. Vékony héjú, tömött fürtű (növekedési erélyét, hónaljképzési hajlamát nem ismerem), ezek a fajták jellemzően a magasabb, nagyobb lejtésű részeken érzik jobban magukat, ott érvényesül kevésbé a betegség- és rothadásérzékenységük és adnak koncentráltabb borokat. Nekem még megvan pl. a hajdanvolt pécsi püspökségi szőlő (ma a kutató Szt. Miklós telepe) fajtatérképe. A kismillió fajta közül a felső régiókban kizárólag furmint és kadarka volt. Most meg merlot meg cabernet. Előbbi nem szereti különösebben a vékony, tápanyagban szegény talajt, utóbbi meg az apró bogyóival, vastag héjával egy szerencsétlenebb héj-hús aránnyal túl tanninos, kevésbé egyensúlyos bort ad. Ugyanezt cseszték el Villányban is: a bordóiak mentek a legjobb fekvésekbe, a lisztharmat-indikátor és rothadékony oportó meg a laposba, értéktelenebb helyekre. Dupla öngól.
Én csak azt nem értem, hogy ha megvan a recept, hogy egy tájfajtával hogyan lehet gazdaságosan dolgozni és hogyan lehet neki országos elismertséget keresni, akkor miért én menjek kérdezősködni, hogy más miért és hogyan pörgeti a szopógépet és miért nem ők jönnek hozzánk megnézni és megkérdezni, hogy mi mit és hogyan csinálunk. A büszkeség persze nagy úr és a Somlón is hamarabb terjesztik el rólad, hogy csalsz minthogy megkérdeznék, hogy te hogyan tudsz jobb szőlőt szüretelni mint mások.
A Juhfark a Somlón amúgy pont a hegy alsóbb régióiban érzi a legjobbn magát.
Gondolj néhány honi tájfajtára és meg is van a válasz. Példa: Szekszárdi Kadarka, Villányi Oportó, Badacsonyi Kéknyelű, Pécsi Cirfandli. Hiperérzékeny, kiszámíthatatlan-eladhatatlan-lenézett, nem terem eleget, mindenre kényes. Így van ez.
Akivel beszéltél a pécsi kutatóból, nagyon jó oltványokat készít, csak ajánlani tudom.
Összetettebb ez a tájfajta kérdéskör: kereslet-kínálat viszonyulást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy nyírségi teszkóban én se biztos, hogy sokat várnék ezen a fronton, a legnagyobb tisztelet mellett is.
Én készséggel és a legnagyobb örömmel elhiszem, hogy a juhfarkot keresik.
De lehetőleg ne csak magadból indulj ki, komolyan mondom, az ami nálad üdvös lehet, az lehet, hogy máshol az istencsapása.
Versend-Szajk környékén pl. akinek juhfarkja van vagy leszedte 16-al, amiből komabuktató kocsisbor lesz vagy kivárt és végignézhette, ahogy lefolyik a tőkékről. Ez a vidék enyhe lankájú zsíros-löszös talajjal bír, itt így viselkedett. Somlón se csupa vékonytalajú meredeken terem a juhfark, ahol agyonbabusgatják és a botritisz felléptekor se várnak tovább, hátha jóra fordul az időjárás...
Ettől függetlenül tartom, hogy sajna a tájfajták - a minimális érdeklődésen túl - továbbra is maradnak szopóágon. A pécsi cirfandlinak pl. épphogy a régi idők mustsűrítményes-félédes emlékével kell megküzdenie (nomeg azzal, hogy ahány termelő, annyi koncepció).
Miért melósabb egy táj fajta művelése? Persze vannak betegségre fogékonyabbak, vannak amelyek nem teremnek 100-130 mázsát egy Ha-on, de hát nem annak kellene a célnak lenni, hogy előállítsunk 100 mázsa lőre alapot, hanem legyen 70 mázsa, de az olyan minőségű, amit elkapkodnak!
Nekem az ezerjó kiválóan tartotta magát!
Ma sikerült beszélni a pécsi kutatóval, felhozódott, hogy hol akarok szőlészkedni. Mondtam, hogy a HNT nem hogy segítene hogy haladjak, csak hátráltat... erre elkezdett kacagni a hölgy, meg mondta h igazam van... Ebben igaza van Zolinak!
Viszont meglepően segítő készek volt, Ha idén nem is készített olyan oltványt amiket vennék, jövőre minden gond nélkül leoltják olyan alanyra amely nekem kell, (erre is kaptam javaslatot, hogy kitől érdeklődjek a homokon való termelésre)
Az ára se egy egetverő, főleg ha azt vesszük hogy sok maszek oltványos drágábban mást v rosszat ad.
Végezetül még1 táj szőlő: A bakatort külön kiemelte, hogy nem rothadt ebben a jó évben. Nálam már ez is plusz egy pontot jelent.
Még1 szösszenet a táj fajtákról:
Sokan, főleg itt felénk, ahol borvidék és bor bolt sincs, csak a tesó, és hasonló szupermarketekbe tud bort venni. Én személy szerint ha arra járok megnézegetem az árakat és kínálatot, de csak azt látom, hogy mindenütt az agyon járatott külföldi fajtájú szőlők borait lehet kapni. Egyetlen egyszer láttam kadarka vöröset. Szóval lehet nem jó helyen próbálják meg értékesíteni a tájborokat.
A Somlón is igaz ez. A Tramini is és a Rajnai is jóval régebbi fajta a Somlón mint az Olaszrizling. Ha 19 századi írásokat olvasol a Somlóról akkor a rizling az mindig rajnait jelent.
