Teljesítménytúrák száma: 27 (ebből 1 kerékpáros - Mezőföld 75)
Feladás: 1 (Margita, amit a rendezők elfogadtak teljesítésnek - általam is vitatható módon :-))
Szintidőn túli teljesítés: 1 (Töki, pár perc csúszás - talán még a Kinizsin is belefér ennyi)
Átnevezés felfelé: nem szoktam
Átnevezés lefelé: ezt sem
Leghosszabb táv: 77,3 km (Corvin)
Legrövidebb táv: 14,6 km (Somló 15)
össz. km: 989,2 km
össz. szint: 24731 m
Kingának ugyanez:
Teljesítménytúrák száma: 15 (ebből 1 kerékpáros - Mezőföld 75)
Feladás: lásd fent
Szintidőn túli teljesítés: nem volt
Átnevezés felfelé: nem
Átnevezés lefelé: nem
Leghosszabb táv: gyalog 38,7 km (PVV); kerékpárral 69,4 km (Mezőföld)
Legrövidebb táv: 14,6 km (Somló 15)
össz. km: 431,6 km
össz. szint: 9740 m
A szombati előzmények után nem csoda, hogy Güsziológussal arról beszélgettünk, hogy idővel én is alföldistává válhatok... és akkor majd együtt rójuk a gyönyörű síkot.. :))
Egy tanács ha gyorsan akarsz menni (saját tapasztalat hogy általában beválik): ha nem kocsival mész ki a túrára akkor előtte nézd meg, hogy a túra után mikor van busz vagy vonat olyan időpontban ami még esetleg megjátszható, de a laza tempónál többet kíván. Velem elég gyakran előfordult hogy valami ilyesmit kellett csinálnom mert különben nem tudtam volna hazajutni. :)
Egy idő után viszont annyira hozzászoktunk az ilyesmihez hogy akkor is rohanunk ha nem muszály. :)
A rohanás alatt nem a futást értem mert azt tényleg csak akkor vetem be ha már nagyon muszáj, na meg a lejtőkön de az már jóformán evidens. Meg aztán nem is szeretek futni, de mivel a gyaloglótempóm elég jó nincs is rá szükségem ahhoz hogy jó időt menjek. A tortúra óta még nem voltam túrázni így nem tudom hogy hogyan fog menni a téli mecsek de egy nagyobb kihagyás velem általában csak jót tesz mert feltölt energiával. (de azért egy hónap feltöltődés már nekem is durva, mert azt levezetni sokáig fog tartani)
Egyébként ha annyit futottál mint amit leírtál akkor valószínűleg az emelkedők fogtak vissza, vagy az ellenőrzőpontokon töltöttél viszonylag több időt. Mert ha a 25 km-t 5 óra alatt abszolváltad még így is akkor csak erre tudok gondolni.
Azért ha már belekaptunk a dolgokba, írok pár mondatot a hétvégéről (amúgy is mindenki gőzerővel dolgozik)
Szombat
Képzeljétek, elmentem a Puszta télen túrára (aki ismer, tudja, hogy "hegyi ember" vagyok), és nem is volt rossz! Szórakoztató, ez a legjobb szó rá. Érdekes emberek, egy erőmű, gátak, csatornák, gyönyörű kitűző. Kisköre polgármestere személyesen pecsételt az őrült mozgalmistáknak (beleértve persze saját magamat is). A főrendezőt sikeresen útbaigazítottuk :) Megnéztük az erőmű és a tó makettjét. A túrán tíz-tizenöt perc alatt szétváltak a ttúrázók (kábé 10-15 fő) és a többiek, pedig nem szaggatunk különösebben. A fórumon jelen lévő politikusok kedves mosollyal küldték útjukra a túrázókat...
Miután a túra nem volt több 20 km-nél, egy nagy futással elértük a tervezettnél 2 órával korábbi vonatot. Kedves élmény volt.
Vasárnap
Sok kedves ismerős egy egzotikus budai túrán, a szalagozott utak szépek és érdekesek voltak. A Kálvária-hegy fantasztikus. Nyugis tempóban haladtunk gethével a csodaszép téli erdőben, a Nagy-Szénás most is elbűvölt, mintha magashegységben járnánk, olyan volt, csak pár alak látszott a felhőben és több a dér a fákon, mint az ág. Miután _macsáék elhúztak, kicsit kocorásztam felfelé, kipróbáltam, milyen a _macsa-style, igaz, csak rövid szakaszon. Szeretem az olyan túrát, ahol betartják, amit ígértek. Ez ilyen volt. A szalagozás korrekt, az adminisztráció gyors. Puritán, de kedves. Örülök, hogy részt vettem. Szép vasárnapi séta...
Ez tényleg alapfok a havas túrákat tekintve. Azért a felsőt kihagyhatnánk, annak ellenére, hogy én szeretek hóban túrázni. Most épp annyi volt, amitől már téli a túra, de még nem (nagyon) zavaró.
Amúgy én is lepunnyadtam kissé a szünetben, múlt csütörtökön futottam ezévben először.
A szalagozás egészen kiváló volt, viszont az itiner nem annyira tetszett. Egyrészt mindenhol csakjelzéselágazásokhoz voltak kötve a pontok, és így kicsit nehezebb tájékozódni, másrészt nem voltak szintek benne. A füstös kocsma tényleg rosszul esett a végén. Egészében véve jó túra volt, és tulajdonképpen nem is volt olyan nehéz a terep, havas túrában ez még viszonylag az alapfok. Én magamban keresem a lassúság okát.
Én is örülök a találkozásnak. A szervezés szerintem is korrekt volt, én spec. a rajtprocedúrán is 3 perc alatt átestem. A Futóbolondokhoz mindjárt átnézek olvasni.
Téli teljesítménytúra (remélem, nem szúrtam el a vastagítást)
Azt hiszem, hogy az utolsók között indultam, kb. 9.15-kor (persze 9.00-as hivatalos rajtidővel - ez teljesen korrekt, az ember legyen ott időben), ezúttal egy hölgy társaságában, aki már az Árpád-kilátónál is alig bírta az emelkedőket meg a csúszós ösvényeket (előtte jól kitaposták az emberek, és kissé jeges lett!), no meg a tempót. Nekem kicsit szenvedős lett emiatt a túra, próbáltam húzni magam után-bátorítani-bevárni, etc.
A Muflon itatónál (nem tudtam eldönteni, hogy a zerge tévedés-e, vagy itt hegyi állatokról nevezik el a kocsmákat) magunkhoz vettünk egy jó forralt bort, meg némi zsíroskenyeret. Hja, kellett az energia!
Sajnálom, hogy nem tudtam senkit utolérni a topiktársak közül - kb. 7 órás teljesítési idővel ez nehéz is lett volna...
A túráról néhány szót: a legfontosabbat, az útvonal követhetőségének biztosítását nagyszerűen megoldották a szervezők. Én is csak a Nagy-Szénás tetején bizonytalanodtam el egy kicsit, de hát oda elég nehéz szalagot tenni. Egyébként szinte túlzásba menően alapos volt a szalagozás!
A másik fontos tanulság az, hogy a Budai-hegységben is lehetséges szép útvonalat kijelölni némi fantáziával. (a Kálvária hegy környéke és az Antónia árok különösen tetszett!!!)
A szint egyébként szerintem is közelebb volt az 1000 m-hez, mint a 640-hez, de sebaj! Megérte!
Az biztos, hogy nekem ez a rövid, de küzdelmes túra szép emlék marad. :-) Köszönet érte a szervezőknek!
Már messze vannak azok az évek, amikor még a múlt évezredben 2-szer is "Az teljesítménytúrázója" elismerő cím keretében az ifjúsági kategória első helyezettje voltam
Nem hiszem, hogy egykönnyen elfelejtjük ezt a tényt. :)
A szomszéd topicban már írtam az érintőpontról, de itt is jelzem.
A "Megyeszél" túrán a cél előtt nem sokkal, elhaladunk egy vár maradványai mellett.
A neve, "Százhalombatta, sáncárok".
Érdemes elolvasni a részleteket a honlapon.
A kitérő minimális.
A Térképcentrum térképén Százhalombatta déli részén (volt Dunafüred) van a "pont". A gát felől nem nehéz megtalálni.
VadMalac, Sánta Kutya!
Örülök, hogy tegnap találkoztunk, ha csak rövid időre is. Remélem még máshol is összefutunk! Van egy kazal beszámoló a Téli TTúráról az FB topicban is, ha valakit érdekel.
A szervezés szerintem nagyon jó volt, az oklevelet 5 percen belül megkaptuk. Egy dolog volt (szó szerint) mellbe vágó, a célban ugyanis vágni lehetett a cigifüstöt. A bűzös füstben lassan kibetűztem egy feliratot, amelyen öles betűkkel hirdették: DOHÁNYTERMÉKET NEM ÁRUSÍTUNK!
A szervezők helyében fizetnék egy-egy sört annak a 3-4 helyi legénynek, aki ott volt, csak hogy ne dohányozzanak.
Miért írtál négy *-ot, a "tol" szó csak három betű! ;-P
88 szavazatot a topiklakóktól?? Erről egy vicc jut az eszembe:
- Gyerekek, borzasztó hogy mennyire nem megy nektek a matek, ha így folytatjátok, félévkor 50% meg fog bukni... Móricka mit röhögsz?
- De hisz nem is vagyunk annyian!
Alternatíva hiányában csak az volt a kérdés, hogy menni, vagy nem menni.
Nem bántam meg, hogy úgy döntöttem, irány a Budai-hegység.
A 6:30-as busszal mentem, megtöltöttük rendesen. De volt, aki már a rajtnál toporgott!
Kis töketlenkedés, majd gyors nevezés. Már a kezemben volt a lap, mikor befutott Optika. Kivártam.
Kényelmes tempó, majd a kilátónál megpróbálkoztunk a panorámával. Piroslott az ég, de a Napnak nem sikerült áttörnie a fellegeket.
Nem sokkal a kilátó után utolért VadMalac, együtt csodáltuk a téli tájat. Szép ösvényen haladtunk a parkolóig, dumáltunk. Úgy belelendültünk, hogy a Boróka büféig együtt mentünk. Ritka alkalom, hogy VadMalac nem siet. Végre jól kibeszéltük magunkat.
A büfé után újabb hangulatos ösvény, majd jött az emelkedő. A 12. stációnál belekukkoltunk a távcsőbe. Optika is elégedett volt.
A kereszteknél, sajnos pára fogadott, panoráma semmi. Kár.
Mi is megszenvedtünk a lefelé menettel. A botok segítségével sikerült elkerülni az esést. Innen kényelmes séta a szép völgyben.
Ledöbbentünk, mikor konstatáltuk, hogy kicsit kevesebb, mint 3 óra alatt alig 11 kilométert tettünk meg. Pedig nem lazsáltunk!
Ismét szép szakasz következett. Ezt sem ismertem.
Rövid pihenő az Itatóban, majd irány a völgy. Sok szintet vesztettünk.
Hosszú volt a felfelé menetel. Csúszott is, emelkedett is tisztességesen. De szép volt!
Az emléktáblánál még egyszer belenéztünk a távcsőbe, társakat is találtunk hozzá.
Irány a csúcs! Hasznos volt Optika tájékozottsága. Még egy kis emelkedő, majd irány a „falu”. Jó hosszú volt az ereszkedő.
A büfében mini topictali, majd irány a tervezett fénypont.
A rétes bolt, sajnos zárva volt!
Nem tudom, hogy mennyi az annyi, de nem 640 méter volt a szint, az biztos.
Ettől függetlenül sikerült egy jó túrát kifogni. Nomád, ahogy elképzeltem, de korrekt útvonal leírás és jó szalagozás. Mi követtük az útvonalat. Kellemesen elfáradtam. Igaz téli túra volt. A 45 (Zöld 45), az hiszem, most még sok lett volna.
:-) hmm.. én nagyon szégyellem magam... 9 körül felébredtem, nem is néztem az órát,hanem elkezdtem készülödni. Összepakoltam, majd gyanussá vált h nagyon világos van. Ránéztem az órára: FÉL 10 JESSZUSOM ÉN *** !!!
Te thewy, gyere már be egyszer személyesen, és akkor majd letárgyaljuk hogy mi merek és mit nem! :-)
A tegnapi napon egyébként összekötöttem a szükségest a kellemetlennel, azaz a tanulás mellett még dolgoztam is valamennyit. Szerdán meg vizsga marketingböl... :-(
Igen, fönt a Nagy-Szénáson. Hárman indultunk abba az irányba, amit a kövön lévő kék nyíl jelölt, jobbra le az erdő szélén. Persze hiányoltuk a kék sávot, de az egyik srác erősködött, hogy arra kell menni, én meg - mivel a párától semmit sem lehetett látni - ráhagytam. Hiba volt, hosszasabb tekergés után mászhattunk vissza.
Remélem, az ez évi tanulópénzt ezzel sikerült letudnom! :-))
"heh örülök, hogy nemcsak én szenvedtem a felfelékkel meg a lefelékkel:)"
De nem ám! Mert én például nagyon.
Na igen, téli Tortúra óta semmi mozgás, csak a nagy punnyadás, az évvégi permanens eszem-iszommal kiegészítve. Így aztán a túrán igen hamar szembesültem a leamortizálódott erőállapotommal.
Ráadásul kétszeri elkeverés... valahogy fejben sem voltam igazán ott.
A Téli Mátra tervezve van - ami egy húzósabb túra -, addig nagyon össze kell szednem magam.
