Én egy 250ezer euros lakás,vagy 50ezer euros autó hitelével nem állítanám egy szintbe a két havi átlagfizuval megegyező óráét,főleg egy itthon történt dolognál.De lehet,hogy én gondolom rosszul :)
Különös hogy mindenkinél más az oka egy óra/érzés(talán valahová vágyni tartozás) birtoklásának.Másik topikban olvastam olyat,aki személyi hitelt vett fel,csak hogy Rolex legyen a kezén.
Most az Alpina-ról tájékozódom.Amit lentebb olvasni lehet a marketingről az teljesen igaz.Amerikai fórumon olvastam épp a kérdést:az Alpina az luxus márka?Merthogy az illető már hallott róla,de csak most látta egy reklámban William Baldwin kezén...de még másén nem,úgyhogy akkor ez egy feltörekvő márka,vagy luxus.Érdekes.
Nézd, a Railmaster megalkotása óta az élet számos területén megváltoztak az időmérés iparági körülményei, így jobbára marad a Cloony és Bond életérzés, mint marketing fogás.
Bár az Omega esetében ott van még a holdra szállás és számos olimpián voltak kizárólagos időmérők is.
Sok márka forszírozza az egykori ilyen-olyan nautikai, repülős, autósportos kötődését.
Teljesen lelomboztál, ugyanis kéne hozzá 3db. gyűjtőkör mutató, egy kék (stopper) másodpercmutató, továbbá a belső Tachymeter skála gyűrűje és az óraüveg is pótolandó.
Na és akkor ezek még csak a külső szemrevételezés során észlelt hiányosságok, de mivel apai hagyaték, futnék egy kört a rendbehozatást illetően.
Ismersz esetleg olyan órást idehaza, aki képes restaurálni egy ilyen C-Tronic Chronolympic órát?
Nem ilyen aspektusból nézve értettem - az alkatrészellátás stb. az egy kerek dolog. Azokra az "értékekre" gondoltam, amiket anno még birtokoltak/jelentettek a márkák és a nevükkel azonosították őket. Pl. ahogy egy antimagnetikus Railmaster-nek volt létjogosultsága egy szintén vasúti gyökerű "mezei" Doxa-val szemben a villanymozdonyoknál (ahogy Tomcat fórumtárs leírta anno, miért kellettek antimagnetikus órák) - nem rongyrázásból használták őket.
Ez egy tény, ahogy az is, hogy milyen eredményeket értek el chronometer versenyeken.
Ehhez mérten az Omega marketing ma sem attól hangos, hogy pl. "Railmaster, amit egy villanymozdony sem tud megállítani", hanem Clooney, az aktuális Bond és tsaik feszítenek Omeaga-kal a csuklójukon. A Hublot meg nem
is nagyon tudna mazsolázgatni a múltjában, mégis él és virul, veszik/rabolják.
Szerintem a fizetőképes keresletet manapság egyáltalán érdekli, hogy egy név mit jelentett a múltban - csak arra fókuszál, hogy mit jelent ma.
A Certinánál valahol a 80/90-es évek fordulója lesz az a kritikus pont, aminél régebbi órához a márkaszerviz valószínűleg hozzá sem lesz hajlandó nyúlni (szimpla szervizeléstől, elemcserétől, hasonlótól eltekintve). Ha mechanikus, ha kvarc - mindegy...
Az antik órák ápolása külön iparággá vált, elkülönülve már az eredeti márkaszervizektől - legalábbis a legtöbb márka esetében. Vannak azért kivételek, de sajnos nem nagyon sok.
Az a Grand Seiko... De ennyiért már Rolexet is kapsz - és szerintem az messze jobban megéri az árát, mint bármilyen ETA beépítés.
Egyébként meg ebben a kategóriában vedd azt, ami tetszik... Ennél okosabbat nem tudok ajánlani - mert ez luxusipar, ezért (mint ahogy azt már ezerszer megrágtuk) igazándiból reális ár/érték arányokról szó sem eshet. Maximum egymáshoz mérten - de önmagában semmiképpen...
Érdekes témáról diskuráltok és az érveitek sem rosszak, ugyanis ki ne viselne büszkén egy olyan órát, amelynek komoly technikatörténeti múltja van és emellett még más történelmi (hadászati), földrajzi, csillagászati, sportokhoz vagy más rekorddöntéshez kapcsolódó kötődése van. Innentől pedig már a marketingé a főszerep. Vagy mégsem? Hisz órakedvelőként mindannyian tudjátok, érzitek, hogy egyes márkák esetében mely marketing fogás túlzás és mely mögött áll komoly kompetencia. Emígyen én is osztom APT véleményét és megkérdőjelezhetőnek tartom eme marketinges hivatkozásokat.
Ugyanakkor megdöbbenve olvasom, amit a Certina és Tissot alkatrész utánpótlásról írsz, mert az egészen elképesztő. Ugyanis megtaláltam a régen elfeledett Certina C-Tronic Chronolympic Chronographomat és bizony nincs valami jó bőrben. Ezek szerint ne is reméljek hozzá alkatrészeket a gyártótól? Bár először egy olyan órást kéne találnom, aki ismeri a típust és érez magában kihívást a munkához.
Amit pedig az autóipari (Packard) hasonlattal írtál le, nos hát valami ilyesmi történik éppen a Borgward márkával... :-)
Szerettem volna valami olyan órát,aminek van valami múltja és megfizethető nagyjából.Sok márka van ami nem szimpatikus,és sok olyan ami nagyon,de elszomorít amit hallok róla.Ilyen volt számomra pl a Perrelet.Jelenlegim egy Revue Thommen és egy B&M.Amiről jókat hallottam és tetszenek is,az a Longines.Valahogy nem hat meg,hogy U-boat van Stallone kezén pl.
A B&M ugyan valóban impozáns múltú cég, de igazándiból ő is ugyanúgy kiürült és letérdelt a 70-es években, mint annyi más cég, és ami most fut, az már inkább egy "reanimáció". Ezzel együtt nincs velük semmi különösebb baj - de szerintem ki sem tűnnek a sorból.
Azért a Rolexnél pont megvannak a megfeleltetések. Egyfelől a mostani modellek fejlődési, "evolúciós" lánca gyakorlatilag egy az egyben visszakövethető egészen a cégalapításig, másfelől minden szükséges információjuk, sőt, pótalkatrészük is megvan az összes korábbi modelljükhöz. A Rolexhez nyugodtan beküldhetsz felújításra egy akár alkatrész-hiányos II.világháborús BubbleBack-et, eredeti alkatrészekkel, az eredeti állapotba fogják hozni, az eredeti dokumentációk alapján tudni fogják, mi kell hozzá, hogy kell kinéznie, stb...
A Hamiltonhoz meg nyugodtan beküldhetsz egy akár csak 60/70-es évekbeli mikrorotorost - majd szépen visszaküldik, hogy nekik is tetszik, még nem is láttak ilyet... De a Cetrina vagy Tissot sem fog neked még egy üveget sem tudni adni még a 80-as évekbeli óráikhoz sem...
Alapvetően egyébként mindennel együtt nézve sem önmagában ez a gondom (ha úgy vesszük, 8-10 évnél régebbi gyártmányához nem is köteles már egyetlen gyártó sem alkatrészt biztosítani) - hanem a kamuduma a marketing részéről a hagyományokról... Persze, tudjuk, ezt űzi mindenki, helyén kell kezelni - pusztán csak hangot adtam ebbéli nemtetszésemnek...
Most képzeld el azt a szitut, hogy megveszem a régen alvó, patinás Packard márkanév használati jogát (veteránosok tudják, miről beszélek), majd Csepelen elkezdek egy csarnokban orosz beszállítótól vett átszabott Lada kasztnikba mondjuk Kínában utángyártott Citroen motorokat beépíteni - és mindenütt százéves hagyományokról szóló, a régi V12-es Packardok képeit mutogató hirdetésekkel operálni.
Az én értékrendemben ez már a becsapással/átveréssel határos - de nyilván törvényt nem sért, és nyilván van, aki nem fogja érteni, mi ezzel a problémám... Nem nekik írtam ezt a posztot...
Számít ez még? A Rolex-et szvsz ma eléggé nehezen lehetne megfeleltetni annak a cégnek, aki anno pl. Air King-et, vagy Bubbleback-et gyártott. Ugyanolyan óragyár, mint bármely más svájci - a CS-t nem sorolnám ide. Van két termékvonala, egy acélszíjas sportos - Wreck Diver fórumtárs a Fortis-nál megjegyezte, hogy relatíve kis különbség van a modellek között, hát szvsz itt se nagyon más a helyzet - meg egy bőrszíjas elegáns. Eszi, nem eszi, nincsen más... Ebből a szempontból még a másik "nagy túlélő" is megelőzi, mondjuk a 5524G-001-gyel, pedig náluk sem dívott különösebben az újító szellem. Ezen felül meg szvsz a PP stábjának egyik fele azzal foglalkozik, hogy mi legyen a következő "leg" órájuk/kis szériájuk, a másik meg hogy a bevételt megőrizve még mennyivel kellene/lehetne emelni
az árat, hogy megmaradjon az exkluzivitás - lassan már az a cirka 50e óra/év sem garancia semmire sem. Mert ha már névről beszélünk, ebben a szegmensben az sem elhanyagolható, hogy ne folyjon a csapból is. Lehet, hogy akinek ez számít, annak inkább érdemes pl. a Vacheron Constantin, vagy az Audemars Piguet felé kacsintgatnia...
Mit tudhat ezekről/érdekli-e mondjuk Jevgenyíj-t az oligarchát, aki jól megérdemelt szabadságát tölti Dubai-ban és a 97 csillagos szálloda zárt láncú TV adásán nézegeti a luxusórák reklámjait? Kicsi a valószínűsége - tetsszen és legyen eléggé drága, hogy a többi modern Jockey Ewing ne nézze ki az olajvállalkozók bálján. Márpedig ő vásárlóerő.
Azt sem tartom valószínűleg, hogy az alsóbb polcokról válogatók közül sokan agyalnának mondjuk azon, hogy ha már Railmaster-re nem futja, akkor vajon a Doxa, vagy a Hamilton állt-e hozzá közelebb fénykorában.
A marketing mindig megmondja, hogy épp miért az a bizonyos termék a tuti, a többi meg az egyéni ízlés dolga.
Hasonló fórumokon remekül el lehet beszélgetni "objektív" műszaki tartalomról, márkák múltjáról/jelenéről stb., csakhogy
ezek a "csacskaságok" egy darabbal sem tudják növelni az eladott mennyiséget a való világban...
Elég kevés márka van - sajnos még a prémiumok között is! - amelyik ténylegesen hosszú távra berendezkedve dolgozik, és amelyik képes a saját régi, vintage modelljeinek is megfelelő szervizhátteret biztosítani. A nevezettek pedig nem tartoznak ezek közé - ez tény.
Egyébként ezt még valahol el is tudom fogadni (igazándiból egy 50-80 éves Forddal vagy Opellel is elég kis eséllyel gurulhatsz be egy márkaszervizbe, segítséget kérve...) - csak valahol engem zavar ezek után, hogy a marketing viszont előszeretettel hivatkozik az évszázados hagyományokra, tradíciókra és háttérre - miközben ez csak a jelszavak szintjén igaz...
Gondolom, itt a topicon viszonylag kevesen érdeklődnek az amerikai svájci órák iránt. Például az Accutron vonalon többszörös tulajdonosváltás után gyakorlatilag semmi nem rendelhető. Maradék készletből rendeltem óraszíjat (egyből kettőt), a szíj és a jelzett csat volt az érdekes, az ETA 7750-el azért jobbára itthon is elboldogulnak az órások. 120 dollár egy jelzett pillangócsatos szíjért, hümm. Na mindegy, a következő évtizedekre megoldva. A vicc, hogy egyáltalán nem méretpontos. Hosszabb és szélesebb. De ez egy másik történet.
Csak hogy helyiértékén kezeljük: a Tissot titán órához nem kapok csatot.
Szóval ez a 20 év múlva is rendelhető dolog simán megdől ha olyan speciális alkatrészről van szó, mint a gyári óraszíj.
Korábban a Rolex más modelljeiben is felhasznált más idegen szerkezeteket is. Kronóként sem kizárólag a Daytona létezett a cégnél (az 50-es évek után azért nagyot tisztult a termék-paletta, azóta a Cellini vonalon túl gyakorlatilag csak Daytona/Oyster/Sub/Exp van, a zsebórák teljesen el is tűntek), és azokba az ElPrimero előtt Valjoux 72 átépítést alkalmaztak. De fordult elő a cég óráiban FHF, Aegler, Gruen, Cortebert werk is, csak ami hirtelen eszembe jutott, volt szerintem más egyéb is...
2000-től van benne a 4030-as (saját) caliber, addig volt pár máshonnan származó, de pl. a Zenith El Primero esetében igencsak átalakított szerkezet. Az El Primero 36000 féllengésszámú, amit a Rolex átalakított (eleve az alaplemezen nagyobb helyet hagyott a Zenith a Rolex billegőnek), lecsökkentve a rezgésszámot 28800-ra. A teljes járat (horgony, gátkerék, billegő) saját Rolex volt már az El Primero korszakban is.
Egyetlen dolog viszont tény: a Rolexnek ez az egy órája volt sokáig idegen werkkel szerelve,pár éve,hogy sajátot tettek bele,mert addig a Zenith chronóját használták.
Én sem írom le őket - láthatóan jól csinálják, és képesek prémium-brandnek pozicionálni magukat. Az óráik meg nem rosszabbak (de nem is jobbak), mint bárki más, amúgy minőségi gyártó hasonló modelljei.
Viszont ténykérdés, hogy "ez a Hamilton, ez nem az a Hamilton", ami volt valamikor, oly mértékben nem az, hogy a néven kívül más egyezés nincs is...
