Sajnos sokszor meggondolatlanok az emberek, főleg akkor amikor v.mit el akarnak érni és nem érdekli semmilyen akadály. Szinte elborul az agyuk. Jobb időjárásban kellett volna megmászniuk. Pedig felelőséggel tartozunk egymással főleg egy magashegyi TÉLI túra alkalmával!
Sziasztok!
Tud-e valaki Miskolcon vagy Mtapolcán olcsó szállást 2 fő részére 2 éjszakára? Január végére vagy február elejére kellene még nem tudom a pontos dátumot eddigi árajánlatok 2500Ft-tól kezdődtek. Bakancsosokra nem is gondolnak? Ja, jut eszembe felhívtam egy régi szállás kigyűjtésemből egy panziófélét és rákérdeztem az igazolvánnyal rendelkező természetjáróknak járó, (hirdetésük alapján) 10%-kedvezmény biztosításáról. Erre a válasz az volt, hogy nem tudja jár-e majd a férje mondja meg, vagy az jó ha 200Ft-ot elenged a 5000Ft-ból? Mit mondjak erre? Gondolom nektek is volt már hasonló esetetek nem?
Úgy gondoltam, hogy mivel többen is készültök az ő emlékére rendezett teljesítménytúrára, talán szívesen vennétek, ha meglenne a balesetének pontos leírása.
Nos, karácsonyra megkaptam Neidenbach Ákos: Hegymászóbalesetek című könyvét, melyben részletesen taglal több esetet, köztük ifj. dr. Farkas Zsoltét is. A könyv objektíven írja meg az eseteket és az író mindíg megfogalmazza a saját szakmai véleményét is. Neidenbach Ákos - aki maga is hegymászó és oktató is - a lehető legtöbb információ összegyűjtésével rakta össze a balesetek történéseit. Amelyeknél kevésnek érezte a meglévő ismereteket, azokat meg sem írta.
Az itt leírt történet tehát TŐLE származik. Dőlt betővel az író saját szakmai véleményét teszi hozzá.
Kockázatok sorozata
Ifj. dr. Farkas Zsolt lezuhanása havas szikláról
1997. október 24. Magas-Tátra Markazit-torony déli gerince
1997. október 22-én négyen utaztak ki a Magas-Tátrába. Dr. Farkas Zsolt orvos, egy 25 éves nő, egy középkorú férfi és Szerémy Szabolcs, 15 éves középiskolai tanuló. Utóbbi neve azért kerül megemlításre, mert sajnos 2000. március 16-án a Grosslockner úton lavina miatt ő is életét vesztette. A négytagú társaság október 23-án felment a Téry-menedékházba, és az éjszakát ott töltötték. A következő napon, október 24-én reggel bár a lehető legrosszabb időjárás volt, kb. - 20 0C, félméteres friss hó hullott és erős hófúvás volt -, mégis elindultak a hegyre. A Markazit-torony déli gerincén másztak fel, közös kötélen dr. Farkas Zsolt vezetésével. Útközben a mászás nehézségei és a szokatlanul zord időjárás a résztvevőket nagyon megviselte, és többször csak vezetőjük bátorítására mentek tovább. Fent egy gerinctoronyhoz értek, de addigra olyan fizikai és pszichés állapotba kerültek, hogy már semmiképpen sem akarták tovább folytatni a mászást. Ekkor megálltak megbeszélni a továbbiakat. A férfi és a nő úgy döntött, hogy visszamegy, és elindultak vissza a gerincen.
Dr. Farkas Zsolt pedig - mivel szándékában állt továbbmenni és a Jég-völgyi-csúcsra felmászni - egy biztosítóstandot épített ki Szerémy Szabolcs részére, és a fiú biztosítása mellett megmászta a tornyot, majd őt is felbiztosította. A torony túlsó oldalán a vezető ereszkedéshez rögzítette a kötelet, és irányította Szerémy Szabolcs leereszkedését. Miután a fiú leérkezett, dr. Farkas Zsolt lebontotta a kötelet az ereszkedőhelyről, és magára kötve az egyik végét elkezdett lemászni a toronyról, de biztosítva nem volt. Ám az utolsó négy-öt méteren megcsúszott, és lezuhant mintegy tíz métert. Csak úgy vészelték át mindketten az esetet, hogy Szerémy Szabolcs amikor az ereszkedést befejezve leérkezett, egy kőtömb körül átvetette a kötelet. Ekkor a másik két társ meghallva a zuhanást és az azt követő ijesztő hangot, az általuk már megtett 100 méterről visszafordultak, és visszajöttek a gerinctoronyig. Ezek után már Farkas Zsolt is a visszafordulás mellett döntött. Felmászott ismét a toronyra, és kötéllel biztosította a fiú felmászását, majd ismét ereszkedéshez rögzítette a kötelet, és irányította leereszkedését. Ezután lekötötte az ereszkedőhelyről a kötelet, egyik végét magára kötötte, és elindult lefelé. Közben leszólt Szerémy Szabolcsnak, hogy biztosítást nem kér, csak a lenn összegyűlő kötelet húzza el az útból, és elindult lefelé. Egyszerre csak a fiú a hágóvas megcsúszó hangjára lett figyelmes, majd látta, hogy dr. Farkas Zsolt kidől a falból, és zuhanni kezd. A kicsúszástól mintegy öt-hat métert zuhanhatott a torony tövőben lévő meredek hólejtőre, amelyen hason, lábbal lefelé magatehetetlenül csúszott az alatta lévő mélység felé, és pár méter után eltűnt a szemük elől a gerincnek a Kis-nyereg-hágó felőli falában.
A három magára maradt társ rémülten vette tudomásul a történteket. A kötél vezetőjükkel együtt eltűnt, és kiáltásaikra sem érkezett válasz. Mozdulni sem mertek hosszú percekig, majd valami szélvédett helyre próbáltak behúzódni. Arról szó sem lehetett, hogy megkíséreljék kötél, helyismeret és minden hegymászó-tapasztalat nélkül a lemászást. Telt-múlt az idő, és egyszer csak észrevettek néhány embert messze lent a sziklagerinc alatt gyakorolni. Többször is kiáltottak nekik, de a szél elvitte a hangot. Akkor még nem tudták, hogy hegyimentők mentek el egészen a közelükben egy másik baleset helyszínére sietve. Egy végtelennek tűnő éjszakát voltak kénytelenek eltölteni a rettenetes hidegben és szélben a teljes reménytelenség tudatában. Eközben a Téry-menedékházban feltűnt, hogy nem tért vissza a csoport, és a minden menedékházban rendszeresített túrakönyvből megállapították a túra útvonalát, melynek alapján másnap a mentők elindulhattak felkutatni az eltűnteket. Meg is találták őket a gerincen nagyon kimerült állapotban, de szerencsére mozgásképesen, és sürgősen elindultak velül le a menedékházhoz. A sietség akkora volt, hogy - nem volt közös nyelv, amin megérthették volna egymást - a mentők nem vették figyelembe a szemtanúk igyekezetét, amint kézzel-lábbal próbálták elmagyarázni, hogy hol történt a tragédia, s a gerincnek melyik oldalára zuhant le társuk, hanem az azonnali visszatérést sürgették. Ez az adott időjárási viszonyok mellett nagyon is érthető volt. A friss havazásban minden perc késlekedés a lavinaveszély rohamos fokozódásához vezetett. A hegyimentők már így is az életüket tették kockára, amiért ilyen viszonyok között nekiindultak, hogy lehozzák a három bajbajutottat. Lent úgy érezték, hogy a mentők félreértették magyarázataikat az eset helyszínét illetően, de később Puskás Arno, a neves felvidéki hegymászó, aki végigkísérte a mentés eseményeit, mint tolmács is a segítségükre sietett, és tisztázódtak a homályos részletek. Kezdetben ugyanis nem volt világos, hogy a gerincnek melyik oldalára történt a zuhanás. A mentés első nagy lépése ezzel lezárult. A hatalmas havazás egyelőre minden próbálkozást meghiúsított, szinte még a menedékházból se lehetett kilépni a lavinaveszély miatt.
Találgatások indultak meg, hogy dr. Farkas Zsolt egyáltalán életben lehet-e még. Ezt kizárta a közel 300 méteres zuhanás, és ha ezt esetleg még túl is élte valamilyen sérülésekkel, az erős fagyban (mint tudjuk, - 20 0C volt erős széllel) a túlélésre már nem lehetett számítani. Teltek a napok, és a hírközlő szervek felkapták az esetet, és részben ennek a hatására is, több magyarországi mentőcsapat indult el a Tátrába, hogy bekapcsolódjon a mentésbe. Sajnos ezek egyrészt nem hegyimentésre szakosodott csoportok voltak, másrészt hívatlan megjelenésük a Tátrai Nemzeti Park területén, ahol a Tatranska Horska Sluzba, a Tátrai Hegyi Szolgálat jogosult egyedül mentési tevékenységet végezni, meglehetősen visszás helyzetet teremtett. A tökéletes helyismerettel rendelkező kiválóan képzett főállásó dolgozókkal rendelkező és a területen egyedül mentésre jogosult szervezet munkáját nehezítő csoportokat nem egyszer erőszakos fellépésük után joggal parancsolták le a hegyről. Itt nem arról volt szó, hogy nem akarják vagy nem tudják az eltűnt magyar hegymászót megkeresni, hanem a nyilvánvaló lavinaveszélytől tartottak. És minden hegyimentő-szolgálat alapelve, hogy élőket halottak felkutatásáért teljesen érthetően nem kockáztatnak. Ugyanis teltek a napok, és a lavinaveszély a folyamatos havazás miatt nemhogy csökkent volna, hanem csak fokozódott. Ám a lelkiismeretlen hírközlés kihasználva a múló idő minden percét Folyamatosan az eseten csámcsogott, és érdekének megfelelően borzolta a kedélyeket a nézettség és a pédányszám érdekében. Mint tudjuk, a jó hír nem hír! Csak néhányat a hangzatos címekből: Magyar hegymászót keresnek a Tátrában, Keresik a Magas-Tátrában eltűnt magyar fiatalembert, Gyalogmenetben mennek érte a tátrai mentők, Az ítéletidő miatt leálltak a mentők, Tétlenül a Tátra tetején, Feladták a magyar hegymászó keresését stb. A baleset október 24-én történt, és két héttel később, november 6-án a 16 tagú mentőexpedíció mentőkutyái megtalálták 2200 méter magasságban a holttestet.
Nehéz feladat a történteket értékelni. Nem szakmailag, hanem összetettsége, körülményei és összefüggései miatt is. Dr. Farkas Zsolt nagyon ambíciózus, törekvő és tehetséges fiatalember volt, aki bár nemrég kezdett megismerkedni a hegymászással, mégis rögtön szeretett volna mindent megtudni róla. A hegymászás valamennyi lehetséges tanfolyamát egy év alatt elvégezte, ezenfelül még több tátrai útra is maradt ideje, sőt még a Himalájába is kiutazott ez alatt az idő alatt. Úgy tűnt, hogy egy nagy egymásra találás szemtanúi vagyunk, mondom ezt az oktató szemével, ám a lendület a hegyekben nem zárhatja ki a megfontoltságot és biztonságot. A rendkívül rossz időben a tapasztalatlan kezdőkkel való túrára indulás felelőtlenség. A kötél nélkül való mászás még kedvező időjárás mellett is nagy tapasztalatokat és megfelelő okot igényel. Semmi sem indokolja azt, hogy kétszer is kötél nélkül mászott lemenetben, ráadásul az első esetben ki is esett és csak a hatalmas szerencse mentette meg. Ebből le lehetett volna vonni a megfelelő következtetést. Nagyon ritkán születnek ilyen felívelő pálya előtt álló talentumok, és annál is inkább sajnálatos a veszteség...
...és ne feledjük, az ünnepek ártalmas hatása is közrejátszhat. Azért én meg voltam elégedve magunkkal. Igaz, én antialkoholista vagyok, továbbá egyetlen iszonyatos szilveszteri banzájon sem vettem részt :) Ja, és túráztunk az ünnepek alatt is rendesen.
Én is sok -egyébként jól menő- ismerőssel találkoztam, akik furcsa fáradtságról panaszkodtak. Biztos benne volt az e.p-k hiánya is, de benne volt az is, sokan nem megfelelő cipőben voltak és csúszkáltak. A csúszkálás kompenzálására az akaratlan izomfeszültség nagyon sok energiát ki vesz az emberből. Lehet, hogy a melegfront sem volt jó hatással (én ma éreztem a hatását). Sok apró dologból összejöhet annyi, hogy kényelmetlenné teheti a túrát.
Köszönöm emgergo, megkaptam. De nem válaszoltam rá? Akkor elnézést.
Újabb kettő érkezett.
ÉS ISMÉT KÖZÉRDEKŰ!
VÁROM TŐLETEK A 2003 ÉVI HAZAI LEGJOBB TELJESÍTMÉNYTÚRÁHOZ A SZAVAZATI LISTÁKAT. AHOGY EDDIG IS ÍRTAM MINDEN OLYAN TÚRA KERÜLJÖN BELE A LISTÁBA, AMELYET 2003-BAN A KIÍRT IDŐPONTBAN ÉS NEM MINT RENDEZŐK TELJESÍTETTETEK. AHOL KÉT RENDEZVÉNY IS VAN EGY ÉVBEN OTT KÉREM MEGJELÖLNI, HOGY MELYIK VOLT: TORTÚRA NYÁRI VAGY TÉLI, GYERMEKVASÚT NYOMÁBAN ÉJSZAKAI VAGY NAPPALI.
MÁR CSAK TÖBB MINT 86 SZAVAZATOT VÁROK A TOPICOSOKTÓL!
Előre is köszönöm a cetlit, a Hó-Fejérkén talán majd összefutunk (mint tavaly), de az sem baj, ha később. Köszönöm, hogy utánajártál a pulcsinak!
Vlaszij!
Természetesen "használhatóak" a jegyeid. Nekem mindenféle megfelel, de leginkább a vonatjegy (többnyire ilyeneket adtál); a szlovák jegyekről nem is beszélve! Még 1x köszönöm.
Helyesbítés: A statisztikámban a Vigyázót 56-nak írtam, pedig 57.
Csak hogy kötözködjek:)))
a Kinizsiben hány km-t lehet levágni ha egyáltalán lehet akár egyet is. Csak mert az alaptáv 102,1 km így minimum 3-mat kell összeszedni a 99-hez. :)))
Ez tényleg csak azért kívánkozott ki belőlem mert olyan precízek vagyunk itt egy ideje (ahogy elnéztem), meg a suliban is rászoktunk az ilyesmire. :))
Már nem emléxem pontosan, hogy melyik szakirodalomban volt annak idején, de a rövidítésekről volt szó benne. Ott írták, hogy aki rövidít, az nem teljesíti a BEAC Maxit vagy Kinizsi Százast, csak legfeljebb a saját maga által umbuldált Kispista Minit vagy a Nagyjóska 99-et.
Akkor most már kezd egyértelművé válni számomra hogy miért voltatok lassabbak a szokásosnál.
Az ellenőrzőpontok ugyanis egy mentális plusszt szoktak adni ha megérkezel egyhez. (legalábbis én így vagyok ezzel)
És miután megérkezem egy ell.ponthoz újra helyrerázódom egy kicsit mentálisan és akkor megint könnyebben haladok miután elindulok.
A Télin nincsnek pontok, csak rajt meg cél. :-)
Én ugyan ergya voltam, de azért érdekes olvasni, hogy hányan lepődtek még meg a gyenge idejükön. Nézzetek ba a futóbolondokhoz is, ott is van ma egy csomó Télt beszámoló.
A buszos trükköt ismerem, talán meg is van itt a 2002-es Barcika túráról a beszámolóm, ahol Vadmalac egy busz apropóján rángatott végig a pályán, nagy nehezen el is értem. Sőt, kezdetben Larzen is azzal az ürüggyel futott, hogy megy a vonata. Ma már csak fut. :-)
A busz/vonat gyakran jó motiváció, de csak ha nincs utána másik jó, amit még el lehetne érni. :-)
"A másik fontos tanulság az, hogy a Budai-hegységben is lehetséges szép útvonalat kijelölni némi fantáziával. (a Kálvária hegy környéke és az Antónia árok különösen tetszett!!!)"
Ezer bocs, de Te azt írtad, hogy a bulineten vagy, és vki szerintem(?)onnan írhatott nekem.Ja és állította, hogy nem csak a Bp-parádéról ismerjük egymást, hanem összefutottunk már több ttúrán. Bocs.
Az elmúlt időszakban viszonylag kevés időt tudtam teljesítménytúrázásra szentelni, edzettségi fokom is ennek megfelelő. Ennek ellenére kitűztem magamnak a célt: 4 óra alatt Nagykovácsiba érni, délben már otthon lazítani a kádban.
Tervnek szép volt. A tény: 5 óra alatt teljesítettem a távot. Ez az 5 óra azonban remek küzdéssel telt, többször kínhalált haltam, feltámadtam, majd újra elpusztultam.
Nekem kifejezetten súlyos próbatételnek bizonyult ez a túra, nehézségben felülmúlta a rendes időben teljesített ötveneseket.
A Budai-hegység "jól lerágott" útvonalai mellett 2 helyen is jártam, ahol eddig még nem: a Kálvária-hegy stációi nagyon megkapóak rusztikusságukkal, kíváncsi vagyok, milyen lehet, mikor a hívő nénikék zarándokolnak ezen a meredek kis ösvényen; az Antónia-árok csenevész fenyői között sem jártam még. Jut eszembe, láttátok a vaddisznóbőrt meg a fejet a szurdokban? Elég drasztikus volt. A Nagy-Szénás előtti emelkedőre gondolva jelzésértékűnek is mondhatnám.
Nagykovácsiban még leballagtam a rétesboltba és feleségem kérésére bevásároltam. Nagy kínálat nem volt: 3 db mákos rétes kereste gazdáját. Megtalálta.
"Ha lehetne kérni, ezt a havas dolgot hamar le kellene zavarni, talán jövő hétvégén vagy még utána héten mindenki elintézhetné a síelnivalóját, akinek fontos, de utána legyen már végre tavasz, mert nekem elegem van a télből. :-) Szeretnék olyan időjárást, mint 2002-ben, egy kellemes száraz Margitával indítva a tavaszi szezont..."
Na annak én is örülnék! Az okait a szomszéd topikból lehet olvasni :)
Teljesítménytúrák száma: 27 (ebből 1 kerékpáros - Mezőföld 75)
Feladás: 1 (Margita, amit a rendezők elfogadtak teljesítésnek - általam is vitatható módon :-))
Szintidőn túli teljesítés: 1 (Töki, pár perc csúszás - talán még a Kinizsin is belefér ennyi)
Átnevezés felfelé: nem szoktam
Átnevezés lefelé: ezt sem
Leghosszabb táv: 77,3 km (Corvin)
Legrövidebb táv: 14,6 km (Somló 15)
össz. km: 989,2 km
össz. szint: 24731 m
Kingának ugyanez:
Teljesítménytúrák száma: 15 (ebből 1 kerékpáros - Mezőföld 75)
Feladás: lásd fent
Szintidőn túli teljesítés: nem volt
Átnevezés felfelé: nem
Átnevezés lefelé: nem
Leghosszabb táv: gyalog 38,7 km (PVV); kerékpárral 69,4 km (Mezőföld)
Legrövidebb táv: 14,6 km (Somló 15)
össz. km: 431,6 km
össz. szint: 9740 m
A szombati előzmények után nem csoda, hogy Güsziológussal arról beszélgettünk, hogy idővel én is alföldistává válhatok... és akkor majd együtt rójuk a gyönyörű síkot.. :))
Egy tanács ha gyorsan akarsz menni (saját tapasztalat hogy általában beválik): ha nem kocsival mész ki a túrára akkor előtte nézd meg, hogy a túra után mikor van busz vagy vonat olyan időpontban ami még esetleg megjátszható, de a laza tempónál többet kíván. Velem elég gyakran előfordult hogy valami ilyesmit kellett csinálnom mert különben nem tudtam volna hazajutni. :)
Egy idő után viszont annyira hozzászoktunk az ilyesmihez hogy akkor is rohanunk ha nem muszály. :)
A rohanás alatt nem a futást értem mert azt tényleg csak akkor vetem be ha már nagyon muszáj, na meg a lejtőkön de az már jóformán evidens. Meg aztán nem is szeretek futni, de mivel a gyaloglótempóm elég jó nincs is rá szükségem ahhoz hogy jó időt menjek. A tortúra óta még nem voltam túrázni így nem tudom hogy hogyan fog menni a téli mecsek de egy nagyobb kihagyás velem általában csak jót tesz mert feltölt energiával. (de azért egy hónap feltöltődés már nekem is durva, mert azt levezetni sokáig fog tartani)
Egyébként ha annyit futottál mint amit leírtál akkor valószínűleg az emelkedők fogtak vissza, vagy az ellenőrzőpontokon töltöttél viszonylag több időt. Mert ha a 25 km-t 5 óra alatt abszolváltad még így is akkor csak erre tudok gondolni.
