"(Madar és Upas előtt Bélák – a gyakori Ar-Béla név –, és Csabák uralkodtak a térségben – Arvisura.)"
A mai napig lövésem sem volt arról, hogy létezik egy Sípos Erzsébet nevű "kutató". Az Upas ibn Madar téma miatt kezdtem el keresni, és találtam meg a könyvét. Pont ebben a részben szerepel az Arvisura. Ellenőrizd, Bernát már megtette, a könyv a MEK-en van, így egy ideig nem fog eltűnni.
Az Arvisura még vagy 7x szerepel a szövegben, plusz külön a felhasznált irodalomban. (Összesen 9x)
Szerepel vagy nem szerepel? Pontosan adatoltam?? Ennyi.
Címkórság?!
(Remélem, jól ismered a Miskolci Bölcsész Egyesület történetét? Az akkreditációját is? A végeredményt is???)
VSz, az a címkórság, ha egy magán(nem)egyetem jogosulatlanul doktori címeket osztogat, és azt valaki használja is.
(Lásd a kecskeméti újságcikket.) Mondjuk, a parabolikus dr. címhez ('Dr.) képest, a MBE által adományozott cím szinte már "tudományos fokozat". :-DD
"Az anyagi vonzat pedig: a parabolikus doktori cím licencelése potom 249 ezer forintba kerül. És ami nem kell hozzá: érettségi, egyetemi diploma, tételek megtanulása, vizsga, kutatás, disszertáció."
"Tragédiák kísérik a magyarok régi hitükhöz való ragaszkodását. Ismeretes Kupa fejedelmi származású vezér felnégyelése, a nép fellázadt. (Koppány felnégyelése miatt is lázadoztak. Olyan négy város falaira függesztették ki testi maradványaikat, melyeknek gondolatban összehúzott átlója keresztet adott ki: „csak a kereszt győzhet”!)"
"(Nem ismerjük az özönvíz előtti Kárpát-medence közigazgatási felépítményét, de magyar részről mindig ez a törzs volt a királyi jogcím hordozója, kezdve az ős Arpacstól.)"
"Rövid idő alatt városok nőnek ki a földből, délen Zaporog/Zaporogye fővárosnak számít, sorban épülnek a „káta” városok: Tenyő-káta, Karakán-káta, Szalma-káta (stb.; – Padányi V.; – KA: kapu, bejárat, TA: mellett, körül); a városok sorát Kiev zárja. Kievtől északra épült Győr („oppida”, azaz gyűrűvár volt), a szavárd-magyar Nyék-törzs területének központja. A medence jelentős városa volt Szuwar (orosz régészek tárták fel az I. világháború előtt). Kiev régi város volt már ekkor, erődjét Ügek fejlesztette valódi védművé. Korábban Keö, Csák és Geréb hadnagyok három dombon egy-egy várat építettek. A várakat kapcsolta össze Ügek háromszög alakban, sarkaiban az eredeti várakkal. Kiev ipari és kereskedelmi központ lesz, vámhely, vásárváros és a kardgyártás központja."
Hát kérem szépen, ehhez szimplán nincs mit hozzátenni ...
"Padányi Viktor, örmény kútfők és más források alapján a következő uralkodókat sorakoztatja fel: Szurhab-Venaszep (190– 210); tanhuk eddig és a továbbiakban: Csovanszir/Csobánc, Ketrehon (327-ig uralkodik), Urnajra, Charaton (fekete hun lehetett), Richa/Ruga (434-től), Buda/Bleda (434–445)."
Mert hogy szláv beütés "lehetett" hunéknál ...MÁR 400 körül ...
a tőle idézett résznél pont nem az Arvisurát használta forrásként. Vagyis csakis lejárató céllal írtad a kedves kis hozzászólásodat.
??
"A Kaukázus („Magyar-hegység”) déli oldalán élő, többnyire magyar lakosság Kr. u. 625-től arab megszállás alá kerül. Már korábban, a várható arab hódítás hírére kisebb-nagyobb népcsoportok hagyják el a Kura térségét, észak felé menekülve. Több katonai felkelés is kirobban a megszállók ellen; egy-egy csata fedezéket nyújt a menekülők számára. Az első nevezetes összecsapás 739-ben történik. Az arabok vezére Marwan; magyar részről Upas ibn Madar vezeti a támadást. (Madar fia Opos). Az arab túlerő Mazar erődjébe szorítja őket, melyet az arabok körbezárnak. Egyik éjszakán Upasnak sikerül áttörnie az ostromgyűrűt, és megmaradt katonáival északra menekül a kazár király védelmét kérve. Ekkor a magyarok kazárfüggőségbe kerülnek, és mint segéd-haderő vesznek részt a kazárok arabok elleni háborújában 751-ben; a csata a Kaukázus déli oldalán zajlik. (Madar és Upas előtt Bélák – a gyakori Ar-Béla név –, és Csabák uralkodtak a térségben – Arvisura.)"
És nagyon jól tudod, hogy a tőle idézett résznél pont nem az Arvisurát használta forrásként. Vagyis csakis lejárató céllal írtad a kedves kis hozzászólásodat.
"...illetve a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem Magyarságtudomány Szakát is elvégezte; „Kultúrák kialakulása Mezopotámiában és a Kárpát-medencében” című szakdolgozatára magánegyetemi kisdoktori címet kapott."
740-ben tehát kazár engedéllyel és kazár fennhatóság alá kerülve a Kaukázus északi oldalára, arabmentes térségbe kerültek a szavar magyarelődök (benne a megyer törzzsel). Ezek a szavarok szervezték meg a szomszédságukban élő alánokat, bolgárokat, és az érkezésük után 60 évvel (800 k.) szembefordultak a kazárokkal, és uralmuk alá vonták a Donyec vidéket. Ettől kezdve állandó háborúskodásban álltak a kazárokkal
Ez egy nagyon jó, a forrásokon alapuló leírás . Ami hiba van benne, az a szokásos. Sipos E. is azt hiszi, amit a főáramú tudósaink. Jellemzően mindenki úgy gondolkozik, hogy megtalálta a magyarok őstörténetét. Pedig mindnyájan csak a magyarság egyik ágának gyökerének a nyomára bukkantak.
Amiről SE elfeledkezett, az a történet folytatása, melyet más forrásokból, néphagyományból ismerünk.
740-ben tehát kazár engedéllyel és kazár fennhatóság alá kerülve a Kaukázus északi oldalára, arabmentes térségbe kerültek a szavar magyarelődök (benne a megyer törzzsel). Ezek a szavarok szervezték meg a szomszédságukban élő alánokat, bolgárokat, és az érkezésük után 60 évvel (800 k.) szembefordultak a kazárokkal, és uralmuk alá vonták a Donyec vidéket. Ettől kezdve állandó háborúskodásban álltak a kazárokkal.
"A Kaukázus („Magyar-hegység”) déli oldalán élő, többnyire magyar lakosság Kr. u. 625-től arab megszállás alá kerül. Már korábban, a várható arab hódítás hírére kisebb-nagyobb népcsoportok hagyják el a Kura térségét, észak felé menekülve. Több katonai felkelés is kirobban a megszállók ellen; egy-egy csata fedezéket nyújt a menekülők számára. Az első nevezetes összecsapás 739-ben történik. Az arabok vezére Marwan; magyar részről Upas ibn Madar vezeti a támadást. (Madar fia Opos). Az arab túlerő Mazar erődjébe szorítja őket, melyet az arabok körbezárnak. Egyik éjszakán Upasnak sikerül áttörnie az ostromgyűrűt, és megmaradt katonáival északra menekül a kazár király védelmét kérve. Ekkor a magyarok kazárfüggőségbe kerülnek, és mint segéd-haderő vesznek részt a kazárok arabok elleni háborújában 751-ben; a csata a Kaukázus déli oldalán zajlik. (Madar és Upas előtt Bélák – a gyakori Ar-Béla név –, és Csabák uralkodtak a térségben – Arvisura.) "
"...hogy én igazolni tudom a honfoglalók közti török (és nem magyar) nyelvűek dominanciáját."
ntk,
Nem tudsz te semmit sem igazolni, mert ehhez az kellene, hogy a tudományban elfogadott módon publikálj, a hozzáértők kiértékeljék, elfogadják vagy elutasítsák stb. De még arra a szintre sem jutottál, hogy az Ősi gyökérben vagy a Mikes Internationalban jelenjen meg egy-két cikked.
Továbbá az egyetlen tudós (SB), aki foglalkozott itt az elképzeléseiddel, az konkrétan körberöhögött.
A topik felkészültebb tagjai pedig rendszeresen szép "-" jelzik a véleményüket. Egyéni csúcsod: -9/+1
"A nyelvészeti kutatások eredményei a korai magyar és a székely nyelvi rétegeket határozottan elkülönítik egymástól. BENKŐ LORÁND szerint a nyelvjárásilag erősen tagolt Székelyföld három fő nyelvjárástípusra válik szét: 1. A marosszéki székelység, amely az Őrség-Őrvidék mellett Pozsony környéki magyar szórványokkal mutat rokonságot. 2. A telegdi székelyek a baranya-valkói magyar nyelvi részlegekkel, a 3. sepsi-orbai-csíki-kézdi székelyek megint az Őrséggel-Őrvidékkel állanak nyelvjárás-történeti és névtörténeti alapon világosan kimutatható kapcsolatban. Mindez egyértelműen utalna a különböző székely csoportok Kárpátmedencén belüli származási helyére (BENKŐ L. 1991: 58–60)."
Ami, ha igaz, azt jelzi, hogy a székelyek éppoly magyarok, mint a többi magyar.
Révész saját véleménye:
1. Amennyiben a székelyek 10. század végén, 11. század első felében történt, az említett területről való áttelepítésével számolunk, figyelembe véve az embertani eredményeket is, akkor elődeiket csakis a karoling peremkultúra vegyes, bár zömmel avar eredetű etnikumában kell keresnünk. A Zala folyótól nyugatra ugyanis a telepítés bázisát adó magyar népesség vagy nem létezett, vagy éppen csak akkoriban települt oda. Ez azt is jelentené, hogy az említett peremkultúrás népesség (akkorra már?) magyarul beszélt. Erre nézve azonban semmilyen adattal nem rendelkezünk.
2. Ha a székelyek nagy része mégis az Őrvidékről került Erdélybe, az nem történhetett korábban a 12. század második felénél, illetőleg a 13. századnál — ugyancsak a korábbi magyar etnikai bázis hiánya miatt. Ez esetben viszont nem számolhatunk korábbi királyföldi jelenlétükkel, s elesik mind BÓNA, mind BENKŐ LORÁND koncepciója.
3. Ha viszont az általánosan elfogadott nézetek szerint a 11–12. század fordulója körüli évtizedekre tesszük erdélyi megjelenésüket, s magyarázatot kívánunk találni az őrségi és a háromszéki nyelvjárások közötti hasonlóságokra, akkor egyetlen lehetőségünk marad: azt feltételezni, hogy a két említett vidék székely lakossága egy korábbi közös, de számunkra a Kárpát-medencén belül közelebbről ismeretlen területről rajzott ki a nyugati és a keleti határszélekre. Magam ezt tartom a legvalószínűbb lehetőségnek (részletesebben lásd RÉVÉSZ 2013: 618–624)."
A 3. pont logikájához csatlakozóan akkor ez a megállapítás a háromszéki székelyeken kívüliekre is áll: minden csoportjuk "a Kárpát-medencén belül közelebbről ismeretlen területről rajzott ki " jelenlegi székelyföldi területére.
Várom annak az igazolását, hogy a honfoglalók hozták ide a magyar nyelvet. Mert ha nincs ilyen, akkor 150 év tudományos kutatása annyit ér, mint az én itteni bölcselkedéseim. Vagy igazak, vagy nem. A különbség csak annyi, hogy én igazolni tudom a honfoglalók közti török (és nem magyar) nyelvűek dominanciáját.
"Határozottan elutasította ugyanakkor KRISTÓ GYULA azon nézetét, mely szerint a fontosabb települések, tavak nevét a magyarok a szlávoktól vették volna át, akik a vizsgált térség (esetünkben a Délkelet-Dunántúl) alaplakosságát alkották volna. Régészként ehhez két dolgot szeretnék hozzáfűzni: az érintett területről teljes mértékben hiányzik a 9–10. századból bármely olyan régészeti lelethorizont, amelyet a Kárpát-medence más részeiről egyébként jól ismert szláv leletekkel rokoníthatnánk, kimutatható viszont a jellegzetes 10. századi keleti gyökerű régészeti hagyaték. Másfelől még senki sem tette fel azt a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy a tihanyi apátságnak juttatott javak szinte kizárólag a Délkelet-Dunántúlra koncentrálódnak, de attól nyugatra még véletlenszerűen sem jelentkeznek? Régészként erre talán tudok válaszolni. A Dunántúl Vörs–Kaposvár vonaltól DNy-ra eső részéről egészen a 11. század végéig egyetlen temetőt sem ismerünk. E sűrű erdőkkel borított terület lakatlan lehetett (az volt már az avarok idején is), ott nem volt kit és mit eladományozni."
Vagy elvándoroltak, de ott hagyták a helynévtáblát, hogy akik majd egyszer utánuk jönnek, ugyanúgy hívják, ahogy ők?
Ehhez legelőször is egy-két emberöltőnyi hiátust kell kimutatnod a "a jellegzetes 10. századi keleti gyökerű régészeti hagyaték"-ot hátrahagyóknál. Vagy akár más hagyatékot is az érintett területen. Szláv/avar nincs, a "nyugati rabszolgák" nem hozhattak magyar nyelvet, stb.
De ami a legfontosabb: ez a Révész- Bárczi megállapítás teljesen és ellenmondás mentesen belesimul a "magyar nyelvet a honfoglalók hozták" megállapítás egyéb (ennél akár erősebb, akár gyengébb) igazolási példáiba.
Igen, csakhgy nem az óperencián túlra vándoroltak,hanem egy dombbal arrébb. Nem hagyták el a Kárpát-medencét semmilyen forrás szerint sem, és a régészeti hagyatékuk is követhető ugyanezeken a területeken egészen a Géza fejedelem koráig, sőt azon túl.
“És a kizárólag a honfoglalóktól hátrahagyott régészeti hagyaték helyén 150 év múlva van 98 magyar helynév -- és csak magyar. Ez önmagában is verhetetlen logika... KŐKEMÉNY tudományos bizonyíték, nyelvészet-régészet-források teljes egybecsengése.“
Kőkemény alter-szerű marhaság. A honfoglalók szállási temetőinek ma már tényszerű, tudományosan bizonyított sajátossága, hogy igen rövid ideig használták, ezért nincsenek rokonok ugyanabban a temetőben, de vannak 100 kilométerrel arrébb. Tehát semmiféle összefüggés nem nincs egy nomád közösség 10-15 évig használt területe és a 150 évvel későbbi helynév között, amit ráadásul egy teljesen más genetikájú embercsoport használt. Vagy elvándoroltak, de ott hagyták a helynévtáblát, hogy akik majd egyszer utánuk jönnek, ugyanúgy hívják, ahogy ők? Agyrém.
