Jóember! Itt az avarok túléléséről van szó, amit te következetesen tagadsz. Erre jössz azzal, hogy 870 körül az avarok gyengék voltak, földet túrtak, meg adóztak. Felhívnàm becses figyelmedet, hogy ez utóbbi tevékenységek egyik alapvető kritériuma, hogy az illetők élnek. Hetven éven át, két méterrel a föld alatt nyugodva a földtúrás és az adózás felettébb nehézkes ugyanis. Ha 870 táján említésre méltó nép Pannóniában az avar, akkor az összes táblázatod, meg grafikonod a kukába való. Azokban ugyanis már rég kihaltak.
És mielőtt valaki megint bedobná a hülye táblázatokat meg grafikonokat az avarok kipusztulását bizonyítandó, újra a keltezés problémájáról, most nem tőlem, hanem Takács Miklós “avarista” régésztől:
Mely időpont tekinthető településrégészeti szempontból az avar kor végének?
A dolgozat e fejezetét is a fentebb már alkalmazott módon, azaz néhány nyilvánvaló meg- állapítással kell bevezetni. Első helyen azt kell rögzíteni, hogy az alább ismertetendő elemzések és viták kiindulópontját az Avar Kaganátus megszűnését taglaló írott források jelentették és jelentik, így az írott forrásokból kikövetkeztetett időrendi megállapítások képezik azt az alapot, amelyekhez a régészeti leletek kronológiáját is igazítani kellett. Második helyen pedig arra a szintén nyilvánvaló tényre kell itt is felhívni a figyelmet, hogy bár az avar kor megszűnéséről szóló viták és eszmecserék igen nagy hatást gyakoroltak az avar kor településeinek keltezésére, mégsem kétséges, hogy a kérdésfelvetés a temetők kutatása során fogalmazódott meg. Olyannyira igaz e tény, hogy a funerális régészettel foglalkozó régészek nem is várják azt, hogy a telepkutatások részéről új impulzusok érkezzenek az avar kor végének meghatározásáról szóló vitákban. Annak következtében sem, hogy a kerámia keltezése – ahogyan erre fentebb, e dolgozatban magam is több helyen utaltam – szintén több ponton küzd kronológiai nehézségekkel. Érdemes megismételni a nagyobb nyomaték kedvéért: az írott források értelmezése játszott és játszik alapvető szerepet az avar kor megszűnéséről folytatott vitában. Így súlyosan esik latba az, hogy az avarok 8. század végi – 9. század eleji kiirtásának a tétele már a 19. században megfogalmazódott, és történésznemzedékek sora fogadta el azt. Sőt e tétel a magyar történeti kutatásban mintegy újjá is született a 20. század második felében, néhány neves történész elemzései nyomán....
Különösen kedvező fogadtatásra talált az avar katonai elit 9. század eleji kiirtásának tétele az avar presztízstárgyak kutatásában. Mondhatni a régészeti kutatást fél évszázad- ra meghatározta az, hogy Bóna István elfogadta a bolgár irtóhadjárat elgondolását. E tény súlya annak következtében nő meg igazán, ha nemcsak Bóna István kutatástörténeti jelentőségét vesszük figyelembe, hanem azt is, hogy az avar kori anyagi kultúra időrendje hagyományosan – tehát az avar kor régészeti kutatásának a dualizmus kori kezdetei óta – a jellegzetes avar presztízstárgyak, kicsit leegyszerűsítve: az öntött avar övgarnitúrák időrendi besorolásán nyugszik. Így alig lehet túlbecsülni azon tény erejét, hogy az avar övgarnitúrák gyártásának megszűnését a kutatás a 8–9. század fordulójára, az Avar Kaganátus bukásának idejére tette. E megközelítést látszott erősíteni azon meggyőződés, amely az övgarnitúrákban az avar hatalom jelképét igyekezett láttatni, egyes szerzőknél azon meggyőződéssel is kísérve, amely szerint az övgarnitúrák nemcsak a szabad felnőtt férfi státusát jelképezték volna, hanem egy sajátos, talán az avar központi hatalom által is befolyásolt (sőt irányított!) beiktatás eredményeként kerültek volna tulajdonosukhoz. A központi hatalomhoz köthető övveretgyártó műhelyek létezésének a lehetőségét azonban igencsak megkérdőjelezték az újabb kutatások...
egy olyan tényre kell ismételten utalni, amelyet egy korábbi tanulmá- nyomban214 már ismertettem. Már több mint fél tucat kései avar kori telepet sikerült fel- tárni a Kaganátus nyugati, illetve déli kapujában, és ezek egyikében sem kerültek elő a 8–9. századi háborús pusztítás nyomai. Különös jelentőséggel bír e vonatkozásban a lébénykaszásdombi, illetve zimonysóderbányai [ZemunŠljunkara, Szerbia]lelőhely. E telepek a hadfelvonulási útként szolgáló limesút adott szakaszától csak pár száz méterre kerültek elő, égésrétegek vagy az egyes objektumokba beledobált emberi vázak nélkül. A Kaganátus kapuiban fekvő, kései avar kori telephelyek tehát a jelenleg ismert adatállomány alapján arra utalnak, hogy a frank és bolgár hadjáratok217 – joggal feltéte- lezhetően – nem hasonlíthatók az 1241–1242es tatárjáráshoz vagy a 16–17. századi török dúlásokhoz. Végső választ e kérdésben is természetesen csak számos további ásatás tanulsága alapján lehet majd megfogalmazni, a jelenleg rendelkezésre álló adatok azonban nézetem szerint már alkalmasak a fentebb vázolt munkahipotézis kialakítására.” Stb
Akkor összefoglalva a datálás problémáját. A temetők lezárását úgy datálják, hogy azt a jellegzetes avar viselet, az övek eltűnéséhez kötik. Ezt az eltűnést pedig az avarok országának írott forrásokban egyértelműen datált pusztulásához lövik be. Nagyon felszínesen, de röviden fogalmazva: A temetőt 700 körül nyitják, és a “legszélső“ 20 százalékában már nem található öv > az övek gyártása 800 körül befejeződött, tehát az öves rész nagyjából száz évet ölel át > a maradék 20 százalék 800 után indul, és nyilván 820 körül lezárul. De mi van, ha az egész öves elmélet marhaság, és az igen egyszerűen elkészíthető csecsebecsét az avar birodalom bukása után is ugyanúgy gyártották tovább? Akkor borul az egész időrend. Főként, mert semmi nyoma a háborús pusztításnak. A kérdés hamarosan el fog dőlni mert már sokan rajta vannak az ügyön. A radiometrikus kormeghatározás és a genetika majd kimondja az ítéletet.
Azt kellene már megérteni, hogy a kutatásban nem arról folyik vita, éltek-e a 9. századi Kárpát-medencében a 8. századi avarok leszármazottai, hanem arról, hogy mekkora volt ez a népesség.
És nem arról van szó, hogy a galád régészek vagy szándékosan, vagy ostobaságból direkt visszadatálják a 9. századi leleteket a 8. századba, hanem arról, hogy minden erőlködésük ellenére sem tudnak tömegeket kimutatni.
László Gyula 1957 és 1980 között tanított a régészeti tanszéken. Olyan sikeresen mosta a hallgatók agyát, hogy szinte mindenki avaros akart lenni a mester hatására, népvándorláskorosnak alig mentek. És ezek a László Gyula bűvöletében élő kutatók sem tudtak avar tömegeket kimutatni, akik magukba olvaszthatták volna a honfoglaló magyarokat.
“(3) Eddig feljegyeztetett, hogy lettek a bajorok kereszténnyé, és összeíratott a salzburgi szék püspökeinek és apátjainak listája. Most hozzá kell tenni, hogyan nyertek tanítást a szent hitben, és lettek kereszténnyé a szlávok, akiket karantánoknak neveznek, és ezek szomszé- dai, s hogyan űzték ki a hunok a rómaiakat, a gótokat és a gepidákat Alsó-Pannoniából, és birtokolták azt, mígnem a frankok és a bajorok a karantánokkal együtt állandó háborúkban szorongatván legyőztek őket. Azokat pedig, akik felvettek hitüket, és elfogadták a keresztségét, a királyok adófizetőivé tettek, és a földet, amelyen ott maradván laknak, a királynak fizetett adó fejében egészen a mai napig birtokolják.”
Nótári Tamás jegyzete:
Eos autem, qui obcdicbant fidci ct baptismum sunt consccuti, tributarii fccerunt regum ct terram, quam possident rcsidui, adhue pro tributo retinent regis usque in hodicrnum diem. E mondat kulcs- fontosságú bizonyíték az avar népesség létérc a 9. század második felének Pannoniájában....
Nemrégiben egyetértettünk, hogy a mellbevágó avar(kori) lelethiány a 9. századból, éppen mondjuk a 8. századi volumenhez hasonlítva, no meg a korabeli források egybehangzó tudósítása valamiféle avar "vész"-ről mindenféleképpen utal egy 9. századi kataklizmára, mely az avarok tetemes elvándorlásához vezetett.
A minap láttunk itt térképeket az avar birodalom aktuális és befolyás szerinti kiterjedéséről, egy sem ért el az akkori Horvátországig, mégis a DAI horvátországi avarokat említ 950 körül. Tehát akik nem voltak őshonosak ott, és bizony lehettek odavándoroltak. Mint ahogy az Enns folyó mellett is említenek 9. századi források egy "Avariát", a morvaországi régészeti leletek meg "avaro-szláv"-nak mondottak ma már, ily engedékenyek lettek csehék.
Magyarán: avar sírok tízezrei hiányoznak a 9. sz.-i KM-ből, tekintve a 7-8. századi avar sírsűrűséget itt.
Ennyit nem "datálhatnak félre" a régészek (nem csak a magyarok, az ADAM >80 régész bedolgozásával készült.)
Volt egy Manysi fejedelem úgy hivták Aszika a folyivizet pédául ob folyót asz -nak nevezik legközelebbi nyelvrokonaink és a magyarok is aszó nak nevezték az időszakos vizfolyásokat.A burtasz nép neve tehát bőven őszekapcsolható finugorokkal.A pallasz kislexiknban egy török hagyomány szerint burtasz és bolgár Gumari fiai voltak és tölük származnak a makarok és a baskirok. Az arab utazok szerint Burtaszok a fekete róka prémjéről kapták a nevüket bürt +asz bört száritó csak hogy legyen gyorsan egy magyar etimologiája a szónak.A vogulok is osztjákok .A jászok magyarországi népcsoport.
Furcsa helyzet a 250 éven keresztül folyamatosan létező avarokat teljesen aszimilálták alig 80 esztendő alatt, ennek az aszimilációnak még annyi bizonyitéka sincs, mint avar magyar együtélésnek.
Ha nagyon akarom akkor visszont az avar továbélésre vannak bizonyitékok.
Látható, hogy a "magyarok" (ungari) 892-ben tűnnek fel, és az avarokat CSAK a (leendő) honfoglalók képbe kerülése után "magyarozzák" és viszont.
Az összecsapások hevessége még csak feltételezés szinten sem engedi meg, hogy a KM-i avarok akár lokálisan csak, "feltámadtak", "erőt gyűjtöttek" évszázadnyi tespedés után (= Nagy Károly ill. utódai előtti totális behódolás), teljes szilencium jövén felőlük. Ehhez még a Conversio: avar menekültek bantusztánja, földtúró és adófizető parasztokká degradálódása.
Szabados "naívsága" (de szépen mondtam most) kell ahhoz, hogy az avarok esetleg "várták" a honfoglalókat, a morváktól/frankoktól eltérően semmi csatazaj az avar pusztákon, semmi ellenállás; csak nem "szövetségest" láttak a bejövő magyarokban?
Ha ehhez rendelkezésre állt egyáltalán néhány tucat avar szem és avar kar, akkor sem. Mert szimplán nem voltak tényezők. Egyik irányban sem. Főleg nem egy politikailag szétcincált KM-ben nem, és főleg nem a frankok, morvák, szlávok, gepidák, bolgárok mellett (ellenében) nem. Akik fizikailag, kulturálisan és talán nyelvileg is, az agyagba döngölték őket, "várva" a honfoglalókat...
ITT állnak a résztudományok adatbázisai. Mi ellen hazaffyas buzgalmakkal nem érdemes morgolódni. Szalontai, Madaras, Szathmári, Szentpéteri célirányos munkásságának sok évtizedes eredménye alapján sem, de Fóthi és Bollók sommázata után sem. Mert egyszerűen röhejes a dolog, igénytelen hőzöngés a tudománnyal szembe menetelni.
Anyázni a kutatókat, nos, az már csak nem is topik kategória.
235 éve halt meg Sajnovics János, és 250 éve jelent meg fő műve, a Demonstratio
2020-05-03 21:30:23
"A következő, nyelvtani fejezettel Sajnovics azt az elvet szemléltette, hogy két nyelv rokonságának igazolásához legalább annyira szükséges a nyelvtani egyezések bemutatása, mint a szókincsbeli azonosságok feltárása. Sajnovics a magyar és a lapp nyelv több, a korban már ismert összefüggésére hívja fel a figyelmet, de számos új elemet is bemutat. Ilyen például az azonos többesszámjel (pl. lapp guole-k és magyar hala-k), a középfokjel (pl. lapp nuorab és magyar fiatalabb), továbbá annak a megállapítása, hogy egyik nyelv sem egyezteti számban és esetben a jelzőt és az azt követő jelzett szót. Sajnovics arra is kitér, hogy mindkét nyelv gazdag kicsinyítő képzőkben, valamint azonos eredetű számneveket (pl. lapp kuökte és magyar kettő), névmásokat (pl. lapp mii és magyar mi) és birtokos személyjeleket (pl. lapp ačča-m, ačča-d és magyar atyá-m, atyá-d) is bemutat. Az igékkel kapcsolatban leszögezi, hogy a ragozás sokszínűsége miatt elsősorban a töveket érdemes egybevetni (pl. lapp él-am és magyar él-ek), majd kitér a jelek és a segédigék rendszerére, végül pedig felhívja a figyelmet arra, hogy mindkét nyelvben nagy számú származékszó található és ezek képzésmódja is sokban hasonlít."
Lappék pedig jó régen lefalcoltak már a famíliáról.
"László Gyula (1910–1998) nevéhez elválaszthatatlanul hozzátapadt az úgynevezett kettős honfoglalás elmélete,5 melynek térképes argumentációjához egy olyan, máig meg nem haladott illusztrációt6"
Az elhíresült LGY térkép! Vajon mi az az információ, amit a térkép ábrázol, és "máig meg nem haladott"???
Magától Szentpéteritől olvashattad: LGY térképén a szumma későavar (tehát 670-től számított) és a honfoglaló temetkezések 1 térképen történt ábrázolása egyidejűséget SUGALL.
Így "máig" hiányzik egy olyan térkép, amelyen a honfoglaló sírok mellett KIZÁRÓLAG a 850 után földbe került avar (kori) sírok vannak, azaz akik megérhették a honfoglalókat.
Azóta megszületett az én válaszom: a későavarok a soros temetők megnyitásáig (950) együtt éltek (egymás mellett) a honfoglalókkal, majd 950 körül a szegény rétegek összeolvadtak.
És akkor ezek a későavarok 100-150 évig éltek? Mind matuzsálem volt?
Mindenkinek a véleménye egyformán érdekel. A vélemények miatt vagyok itt, nem azért, hogy törzsközösségbe szerveződött nicknevek egymás közötti piszkálódásában vegyek részt, vagy betagozódjak valahová. Netuddki véleménye is ugyanarról a rajtvonalról indul nálam, mint Bernáté. Csak azok igazságtartalma és a logikai felépítése érdekel. Semmi más.
