- Érdekes módon a Starling ezt a PA *kalu 'pisztráng, lazac' szót nem köti a PA *k`ùla 'vmely nagy hal (a k. of big fish)' mellett a teljesen világméretű nosztratikus kVlV 'nagy hal' csoportba [V - vmilyen mgh], melyben a magyar hal szavunkkal egyetemben az U *kala 'hal' [nagy jelző nélkül!!!] is benne van, melynek része a PIE *(a)skʷal-, *kʷal- 'vmely nagy hal, bálna' is. Ez utóbbiból jön az a. whale 'bálna' is, így a hal szavunkkal ezen angol szó végső soron rokon. De van még pár indián és afrikai nyelv is, melyben megtalálható.
- A tó Bajkál elnevezését az orosz nyelven keresztül ismeri a világ, de a környéken török és mongol nyelvű népek éltek és ezektől vehették át, így a mongol bajgal G-je nem feltétlen egyenesági, hanem lehet oldalági eltérés is, mert lehet, hogy az átadó nyelvben K volt.
- Jelentéstanilag vizsgálni kellene, hogy a török nyelvekben az ilyen jelzős szerkezet lehet-e átvitt értelemben 'halban gazdag' v. 'bő halú' jelentésű a 'nagy/gazdag hal' mellett. Ehhez már altajista szükségeltetik.
Jankovics Marcell valamelyik - most meg nem mondom, melyik - könyvében hoz egy olyan etimológiát, hogy a Bajkál jelentése 'halban gazdag'. Hogy ezt honnan veszi, nemt'om, mindenesetre az itt felhozott magyarázatok közül nekem ez a leginkább tetsző. Persze mind Jankovics etimológiája, mind az én szubjektív véleményem a Ti szakértő szempontjaitok szerint meglehetősen tudománytalan (úgy rémlik, hogy forrás, szakirodalom nem volt megadva - ha igen, elnézést, megígérem, hogy fogom szedni a cavintont).
Ettől függetlenül az író elemzésében van némi ráció: baj- > bő, illetve kala > hal (arra momentán nem emléxem, hogy az összetétel baj- részlegét összefüggésbe hozza-e a mai magyar bő-vel; lehet, hogy ez már csak az én fantáziám szüleménye - évekkel ezelőtt olvastam).
Ez már érdekes alak, habár nem tudom a pontos kiejtést és azt, hogy az eltérés lehetséges-e. De jelentésben és a helybeli közelségben (mongolok a tóhoz) megfelelő. Innentől már egy igazi altajista (turkológus) kellene.
Bajkál 'tó Kelet-Szibériában' [1816: Baikal: Hübner: Lex. 1: 277] Az or. Байкáл átvétele. Ennek forrása bizonytalan. A jakut bayaγal (< *bay köl) 'tenger' [tkp. 'gazdag tó', azaz 'nagy tó'] számításba jöhetne, de a mongol Bajgal 'Bajkál' g-je akadályt jelent.
---------
Innentől kezdve jelenleg hivatalosan az eredete ismeretlen. AS mongol esetén a g-k összeférhetetlenség okát nem ismerem.
A Vajk változatban még magyarázni kellene az /l/ hangot.
A tréfa az olasz truffa átvétele, állítólag középkori olasz mutatványosok beszédéből vettük át.
A drót az irodalmi német Draht osztrák-bajor Droht változatából került átvételre, valamikor a 18. sz. végén, 19. sz. elején.
Ezek esetében a szabály már bizonyosan nem volt aktív, de a délszlávból átvett drága esetében Tótfalusi kivételként említi, hogy nem lett feloldva a szóeleji dr- hangcsoport.
A drót esetében érdekes, hogy van erre szép magyar szavunk is, a fémhuzal, a többség mégis inkább a drótot használja.
Szvsz. biztos, hogy a lezárulás a nyelv különböző szegmenseiben máskor, ősszességében évszázadok alatt ment végbe.
Először -latin szavak hatására- az "elit" nyelvben, aztán a német szavak tömeges importjával már a polgárság is érintetté vált, legvégül a "nép" nyelve, ami állítólag még a közelmúltban is létrehozhatta a derót-féle szavakat, vagy akár ma is*.
Azt is betippelném, hogy különféle hangkapcsolatokat is máskor kezdett megengedni a nyelv. A szlávban, latinban, németben gyakori st-, szt-, stb. biztosan korábban lett lehetséges, mint a szomszéd topikban megvitatott, viszonylag ritkán előforduló psz- **.
Némileg OFF ebben a topikban, de azt tudja-e valaki, hogy a drága, drót, tréfa stb. átvett szavakban a magyar nyelv miért nem oldotta föl a szóeleji mássalhangzó-torlódást?
Bár a dél-alföldi tájszólásban hallottam már derága és derót ejtést is...
Talán közvetlenebb kapcsolat feltételezhető a török *bĀjk-nak a Bajkál tó nevével, mint a magyar bagoly hangalakkal, de ezt a lehetőséget a FNESz nem is hozza.
Mindkét alaknak van egyéb ázsiai kapcsolata is, előbbinek mongol, tunguz-madzsu, koreai, japán és még urali is (lapp, kamassz), utóbbinak, mongol, tunguz-mandzsu. Ebből következően ezek nem származhatnak a magyarból, marad a feltételezett törökből való átvétel. Már csak azért sem, mert tartósan csak a második csoportbeli csuvasokkal, esetleg baskírokal voltunk tartósabb kapcsolatban, (az oszmán török kései kapcsolat), s ez ráadásul hangutánzó, mint az ehhez kapcsolható magyar uhu szavunk is, ami 1822-es első írásképű. Az előbbinél még magyarázni kellene a j -> ly váltás és g <-> ly hangátvetés megtörténtét is. Korábban a j és ly nem volt azonos hangértékű. Logikailag létezik még a közös eredetből származtatás, de ennek technikái, metodikái még nincsenek kellő minőségben kidolgozva. (A Starling pl. ezen is munkálkodik.)
Ebből is látható, hogy mennyi mindentre kell tekintettel lenni egy szó etimológiájának meghatározása során és itt csak egy-két dolog került elő. Így megállapíthatjuk, hogy a magyar bagoly szavunk a nyelvtudomány mai állása szerint ismeretlen eredetű.
Mint a hozzászólásomban írtam is, nem vetettem el az egész listát. Hoztam is két valós példát, s lehet, hogy a csuvasosok között még akadhat pár jó. De alapvetően a tudomány nem így működik. A tudományt az igazság érdekli és nem az érdekesség, s tudományosan nem így kell tálalni, melyet egy valamire is tudományosan képzettebb laikus, mint és és páran még itt a rendszeres olvasók között, élből kiszúr. De azt is jeleztem, hogy a tudományos igényű leellenőrzés nem a kisujjból történő kiszopással történik, hanem több szakirodalom átbogarászásával. Ez pedig sok időt igényel. Előtte egy cost-benefit költség-haszon ellemzést hajt végre pillanatok alatt az agyunk és azt az eredményt adja, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni, mert nem éri meg. Én is csak azért vettem a fáradtságot, hogy ne az legyen, hogy rád sem böfögött senki.
Így most már ismered az igazságot a beírásodra történt nem-reagálásról is és a beírásod tudományosságáról is. Innentől kezdve rajtad áll, hogy elfogadod-e a tényeket vagy álmodozol.
Persze, ha kérdésed van, itt mindenki a (tudományos) tudásának legjavával fog válaszolni reá, rajtad és csakis rajtad áll, mit fogsz ebből elfogadni.
