"Elkepeszto mennyi anyag van ezekben a regi Volgakban."
Ez egy közkeletű legenda, aminek azonban nincs túl sok alapja. Persze itthon minden autó évtizedek óta "nagy dög" / "országúti cirkáló" névvel van illetve, ami négy és fél méternél hosszabb, és két liternél nagyobb lökettérfogatú motor hajtja.
Nem mondom, masszív, erős építésű autók a Volgák, és kicsinek sem nevezhetőek, de nincs bennük lényegesen több anyag, mint ami egy 4,8 méter hosszú, 1,8 széles felső-középkategóriás szedánba okvetlenül kell. Nem is olyan nehezek: 14 mázsát nyomnak a Volgák, ez kb. annyi, mint a W123-as "Zöldséges" Mercedes súlya. A két autó méretei, arányai pedig nagyon közel állnak egymáshoz.
A Közlekedési Múzeumben nincs Volga, amire gondolsz, az egy Zisz-115, amely 110-es modell páncélozott kivitele. Na, igen, az már más tészta. A 115-ös Zisz agyon ritka, kb. harminc példányban készült kivitel.
Szúrtam be a típusról pár képet a volgás blokk után, most is nyomatok párat. Ez egy hat méteres reprezentatív limuzin nyolchengeres soros motorral, és sokkal régebbi a Volgánál, meg jó pár kategóriával felette is van. Az autó egy harmincas évek végi Packard modellen alapul -Sztálin nagyon szerette a Packardokat.
Alant találsz képet a páncélozott Zisz 115 üvegéről -na, azon tényleg lehet álmélkodni. (Az utolsó két kép nem archív, de nem tudtam őket kihagyni.)