Sziasztok! Szed valaki kènyszerbetegségre escitalopramot? Múlthét szerda óta szedem,a harmadik napon a poklot èltem át,azóta picit jobb de még nem vagyok túl jól. 7 èvvel ezelőtt cipralexet szedtem,de attól semmi bajom nem volt.Köszönöm válaszotok!
Drukkolok neked! Valamennyire jobban vagyok én mostanában.:) Ha akarsz beszélni valakivel erről, akkor én mindenképpen nyitott vagyok rá, mert még előttem is rengeteg a kérdőjel...
köszi! :) Majd megnézem. Nehéz dolgok ezek és nyilván a legtöbb ember meg sem érti, vagy abban lelik örömüket, hogy beszólnak. Én sem hittem, hogy ilyen erős tud lenni egy mentális gond. Vannak akik nem is tekintik a mentális betegségeket rendes betegségeknek és " nem normális"-nak tartják azt, aki benne van egy ilyenben.
Nagyon szívesen :) Örülök, hogy kicsit jobban aludtál és kicsivel jobban is érzed magad. Ettől függetlenül lépned kellene, mert még szorongást is érzek Benned, ami szintén nem kellemes érzés.
Nincs melletted senki, szülők, társ, testvér, aki segíthetne abban, hogy helyetted megtenné a kezdő lépéseket egy alapos pszichiátriai kivizsgálásra? (egy szorongósnak a kezdő lépések a legnehezebben. Saját tapasztalat :) )
Természetesen nyugodtan elmehetsz a háziorvoshoz is, de azt gondolnám, hogy jobb minél előbb pszichiátert keresned. (a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba úgyis kell időpontot kérned, tehát így is beletelhet egy-két hétre, mire bejutsz. Oda nem kell beutaló. Mármint a pszichiátriai gondozóba)
És még annyi tanácsom volna, hogy minél előbb elmész pszichiáterhez, annál jobb. Ugyanis, ha tényleg kényszerbetegséged van (OCD), akkor minél előbb jó volna megkezdeni a gyógyszeres kezelést ÉS mellé még pszichoterápiát. Mert a kettő csak együtt fog működni. Minél tovább húzod a dolgot, annál nehezebb lesz, és annál többet szenvedsz.
Semmi gond, bár most mindkét hozzászólást ugyanazzal a nick-kel írtad :)
A kényszerbetegség (OCD) fő ismertetőjele, hogy az illetők maguk is tisztában vannak azzal, hogy ezek a tünetek kórosak. A leggyakoribb kényszergondolat általában a fertőzéstől való félelem, utána pedig az agresszív kényszergondolatok következnek gyakoriságot tekintve. A leggyakoribb kényszercselekvés pedig a túlzott tisztálkodás.
Célszerű volna orvoshoz fordulnod - pszichiáterhez -, aki meg tudja állapítani, hogy tényleg erről van-e szó, és ha igen, akkor milyen súlyosságú az eseted.
Sziasztok! Egy rádióriporthoz keresnék valakit, aki kényszeres vásárlástól szenved. Elkísérném őt egy vásárlásra és közben beszélgetnénk. Ha tudtok valakit, aki nyitott lenne ilyesmire, kérlek, írjatok! Köszönöm!
Át kellene menned a bura.hu-ra, ott több segítséget kapnál - akár még szakembertől is. És több Hozzád hasonló problémával küszködővel tudnál beszélgetni. Ott senki se szólna be Neked.
Emlékszem, még nálam is felbukkant ez az "írd meg a történeted, biztos megvenném", és ennek változatai, ahogy a szomszédos topikban is, persze gunyoros felhanggal. :)
Azért néha jókat tudok röhögni, amikor ide feljövök.
Ez egy új fordulat lesz a pszichológia fejlődésében, jelentkezz valamelyik egyetemre pszichológia szakra és a diploma megszerzése után változtasd meg briliáns ötleteiddel a tudomány fejlődési irányvonalát! Már szinte látom az újságokban meg az interneten, hogy: Gec Imre pszichológiája. Figyelj! Én meg fogom venni a könyvedet, ha írsz majd egyet.
17 éves gimnazista srác vagyok, Tamásnak hívnak és OCD-től szenvedek. A kényszerbetegséget 2 hónappal ezelőtt diagnosztizálta egy pszichiáter. Agresszív gondolatok gyötörtek. Láttam a "lelki szemeimmel", ahogy leszúrom szeretteimet. Volt, hogy ellenőriztem is reggel, hogy nem tettem-e meg mégis. Nagyon szorongtam, majdnem szétrobbant a fejem is és még szédülés is jelentkezett a legrosszabb pillanataimban. Továbbá rettentően félek a betegségektől, sőt képes vagyok magamra vetíteni a tüneteket és erős szorongást megélni ezáltal. Néhány éve a homoszexualitástól való félelem gyötört, az a gondolat kapott el, hogy mi van ha vonzódok a férfiakhoz és emiatt nagyon befordultam és szorongtam. Azzal próbáltam átbillenni ezen, hogy megpróbáltam elmagyarázni magamnak, hogy márpedig én nem érzek semmiféle vonzalmat egy férfi iránt sem. Aztán beleszerettem egy lányba és elmúlt a szorongás. Ezek a leggyötrőbb kényszergondolataim, de vannak ezenkívül még ruminációim is, amik úgynevezett "kérődző" gondolatok, tehát vissza-vissza térnek és a beteg rágódik rajtuk, pedig tulajdonképpen irracionálisak. Ilyen legerősebb ruminációm az, hogy a körülöttem élő emberek és úgy egyben az egész világ nem valódi. Van amikor a rágódás olyan mértékű, hogy akaratlanul is tovább gondolom. Pl.: "Nem valódi a világ, talán képzelem. ""Nem valódi emberek, minek beszélek velük."Ezek számomra még félelmetesebbek, mint a kényszergondolatok, mert ezek közelebb vannak az egészséges pszichológiához, tehát ezen eltöprenghet bárki, de csak egy kényszerbeteg rágódik és szorong tőle. A kényszergondolatot lezárhatjuk egyszerű gondolat-STOP-pal is pl.: "Nem bántom a tesómat, mert az értékeim nagyon fontosak és védem őket és amúgy is képtelen lennék ilyen cselekedetekre. Állj gondolat!" Ez be szokott jönni. :) Vagy elképzelem mélyen a gondolatot, de attól mindig kikönnyezek. Amúgy 200 mg sertralin-t szedek napi szinten, meg a rumináció ellen kezdek most nagyon kis adagban egy másik gyógyszert is szedni. Azért javulást érzek most már. Nagyon nagy fájdalmat okoz a betegség, foggal-körömmel kapaszkodok a szeretteimbe és ők zömmel támogatnak is. Nagy félelmem, hogy skizofrén leszek. :/ Na de minden jót! Erőt és egészséget! Jobbulást a mentális nyavalyákkal küszködőknek! Aki szeretne velem beszélgetni, az írjon és akkor megtárgyalhatunk bármi betegséggel kapcsolatos dolgot! :))))
Alexa, Reka, nekem is ugyan ezek a tüneteim voltak, szerencsére most már kevesebb, talán azért mert hozzászoktam és/vagy tudom hogyan "kezelni"őket. Mondjuk szülni nem szültem és nem is fogok, mert fiú vagyok, de ez csak szerintem egy kép, amire kivetíti a betegség magát, ergo baba lehet más: szülő, pár, rokon, kolléga, stb. Ha van kedvetek írni róla, jelezzetek. üdv
Szevasztok! Olvasgattam már néhány hozzászólást és a igazság az hogy itt is lehet hogy sok embernek nem a kényszerbetegség az igazi baja. Az én problémám is ilyen tünetekkel jár bár van tikkem és a tik meg kényszerbetegség egyszerre az PANDAS betegség. Streptococcus okozza akár lyme is lehet. Kitudja még mik okozhatják. Érdemes ennek utánanézni,erre anitbiotikus akár homeopátia lehet jó. Angol oldalakon többet lehet megtudni itt mindenki a gyógyszert meg az évekig húzódó terápiákat javasolják.
