antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Augusztus 31-én múlt 150 éve, hogy elhunyt Charles Baudelaire, francia költő.
Charles Baudelaire
KORÁBBI ÉLETEM
Sokáig nagy, dicső termek vendége voltam, száz színt vert bennük a tengeri nap tüze, s pilléreik között az este fekete barlanggá nőtt, bazalt egekké boltozottan.
Az ár-apály a menny képét dajkálta, de zenéjében, az ős, mindenható dalokban, ott csengett, gazdagon s egyre misztikusabban, az égő alkonyat, szemeim öröme.
Ott éltem, s gyönyöröm volt e nyugodt, szines kép, ott éltem, víz, azúr és ragyogás között; homlokom meztelen, illattal-öntözött
rabszolga négerek hűs pálmákkal legyezték, s mind csak egyet akart: föltárni, mi lehet a bús titok, amely úgy gyötri szívemet.
Augusztus 31-én múlt 197 éve, hogy elhunyt Ungvárnémeti Tóth László költő.
Ungvárnémeti Tóth László
A magvető
Egy öreg, ki néha (hogy a bohót tanítaná, S eszére hozná) esztelent játszik vala, Felül egy ladikra, mellyet egy evező legény Félkézzel is lehajthatott, s megyen a folyón, A gyülekezet, mely valami pompás ünnepet Ülvén, csoporttal jára a vízpartokon, Csak oldalaslag nézte, mit akar, s mit csinál, Mikor ő marokra szedi, s marokkal szórja be A vízbe a magot. - Erre a nép nagy kacajt Üte; - Ő pedig: Hát nektek, úgymond, mi bajotok? Miért kacagtok? mert, hiszem, ha engemet Csak azért nevettek, hogy ideszórom a magot, Magatokat is ki kellene úgy nevetnetek. Minden pazárló úgy teszen, mint én teszek; Minden sibarita úgy teszen, mint én teszek; Minden könyv-író úgy teszen, mint én teszek; Minden recensens úgy teszen, mint én teszek; Minden mesélő úgy teszen, mint én teszek.
Augusztus 30-án ünnepelte 74. születésnapját Adamis Anna, költő, dalszövegíró, előadó. Isten éltesse!
Koncz Zsuzsa
1958-as boogie klubban
Dalszöveg
A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó! Millióan voltunk, kik élve bejutottunk, Óó A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó, jó!
Csuda hely várt, sok fura fej állt, A zene már szállt, ó, Ó, igen, igen, igen, ott volna jó. A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó, jó!
A kedvem ott más, van ismerős száz, S egy oly vidám ház, khmm, khmm, ó-óóó. Ó, ó ó ó , ott volna jó, A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó!
A boogie-woogie-klubban, ma bár és kártyaklub van, hmm, A szűk kis kapu alatt a tábla rég leszakadt, hmm! Barátaim az úrban, a boogie-woogie-klubban volna jó, jó, jó, jó!
Szép napot Neked Kedves Teresa, és az erre járóknak is.
— — —
Reményik Sàndor
” Istenem”
Pap volt. Tiszteletesnek titulálja, S vigyázza lépteit az ápoló. Az arca: végzetbarázdálta föld, A szeme: két nagy, hullámtalan tó. Köd úszkál rajtuk s borong tétován, Mint hajnalban a tengerszemeken, - Hervadt, igétlen, öntudatlan ajka Csak egy szót morzsol folyton: Istenem.
"Istenem, Istenem, Istenem... "
Ötvenszer egyvégtiben: Istenem, - Hogy a hallgatót hideg futja át, Figyelve e szívetlen, szárnytalan, S dadogva mégis dübörgő imát. E lélek infernókat járhatott be, Amíg a téboly partján kikötött, - A csendes téboly árnyai alá: Az Isten még oda is vele jött.
"Istenem, Istenem, Istenem... "
Ötvenszer egyvégtiben: Istenem. Ha szólnak hozzá, ez a felelet, Minden kérdésre ez a felelet. E száj az együgyűség kapuja, S az örökkévalóság malma lett. Csak jár, csak jár, őrülten őröli A Mindenható egyetlen nevét, És közelében félve halkul el És megdermed az emberi beszéd.
"Istenem, Istenem, Istenem..."
Hogy zakatol a megbomlott malom! Az Isten neve: óriás malomkő, Benne a világzúzó-hatalom. Csak jár, csak jár, őrülten őröli Hulló hóvá az élet rongyait... Ó, szent és szabadító őrület: A legnagyobbra mégis megtanít.
Ha adsz nekem részt a feltámadásban Ó add Uram, támadjak fel virágban, Harangvirágban örvények felett, Himbálják viharok a kelyhemet, Vagy örökkévaló csend simogasson, Csengjek misére sziklatemplomokban, Bazalt-tornyokon hajnali misére, És ne kérdezzem: mért élek, mi végre, Hadd hervadjak egy kicsit boldogabban, Hadd lássam kissé szebbnek az eget, Figyeljek jobban mélységek szavára, A csengetyűmmel dícsérjem neved: Harang a harangozót, Istenem.
Jó reggelt, szép napot, sikeres hetet kívánok Mindenkinek Dénes, Aurélia és Ábris napján!:-)
Ma Ábrahám, Ábrám, Ábrán, Andor, Dienes, Dionízia, Elemér, Gerjén, Günter, Ibrahim, Ibrány, Ruztem, Sára, SáriSzelli, Szibill, Szibilla és Velmira napja is van!:-)
Ábrahám a csillagos égbolt alatt
Siklós József
ÁBRAHÁM
Eredj ki – szólt egy Hang – A földre, melyet ÉN mutatok néked. – Múltat, emléket, ezer köteléket szempillantásban háta mögött hagyva indul Ábrahám, minden hívők atyja.
„A földre, melyet ÉN mutatok néked.” Sötét itt minden. S fénylik az ígéret.
Augusztus 30-án múlt 443 éve, hogy megszületett Szenczi Molnár Albert, nyelvtudós, zsoltárköltő, műfordító, református lelkész, filozófus, egyházi író.
Szenczi Molnár Albert
VIII. ZSOLTÁR
C. M. Csudálkozván dicséri Szent Dávid az Istennek az teremtésben való nagy hatalmát és az teremtett emberhöz való jókedvét.
1 Ó, Felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Melly csudálatos az te neved nékünk! Nagy dicsőséged ez egész földre Kiterjed, és fölhat az egekre!
2 Dicsérnek téged még az csecsszopók is, Szájokban viselik nevedet ők is, Kik által ellenséget megejtesz, És bosszúállót megszégyenítesz.
3 Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak, Mellyeket az te ujjaid formáltak, Az eget, holdat, az fényes napot És szép renddel az sok csillagokot:
4 Csudálván mondom: Micsoda az ember, Ki tetőled ennyi dicsőséget nyer! De micsoda az embernek fia, Kiről fölségednek van illy gondja?
5 Az Angyaloknál noha egy kevessé Kissebbé tőd: de nagy dicsőségessé Teremtéd őtet, és magasztalád, Nagy dicsőségre fölkoronázád.
6 Kezed munkáján őtet Úrrá tevéd, Hogy azokkal bírna, néki engedéd, Valamit ez világra teremtél, Mindeneket lába alá vetél.
7 Juhot, ökröt és egyéb állatokat, Az hegyen és völgyön élő vadakat, Kik az erdőkön széjjel legelnek, Avagy az sik mezőkön tengenek,
8 És az röpöső égi madarakat, Kik hangicsálnak szép melódiákat; És sok halait az nagy tengernek Birtokában adád az embernek.
9 Ó, fölséges Isten, kegyelmes Urunk, Melly csudálatos az te neved nálunk! Fölségednek melly nagy dicsősége, Mellyel teljes ez föld kereksége!
Augusztus 29-én múlt 79 éve, hogy elhunyt Karinthy Frigyes, író, költő, újságíró.
Karinthy Frigyes
Vérmező, 795. május
III.
A hűs, magos terembe hogy' kopogtak a szavak: Lobogtak gyertyalángok sötét tetők alatt. Ólmos, kifáradt arcok, fehérlő árkusok, Vibráltak, összefolytak. - A jegyző olvasott.
Ó, hogy feküdt a posztón a szürke napvilág. Hosszú, setét sorokban hallgattak a bírák. A Hétszemélyes-Tábla. - Mögöttük a falon, Kőarcú Krisztus-isten, meredten és vakon
Hétszázkilencvenötben... Martinovics apát. Királysértés... A császár... Röpiratok, ruhák... ... Az instituciót birálták... ellenezték... Gyűlések... föld alatt... Respublikánus eszmék...
Ez itt... ez konspirált... Titokban, föld alatt Forralva lázasan rettentő dolgokat - Császárt... Meg államot..., igy sorba szól a vád. - S lefordította titkon a Marseillaise dalát.
A Marseillaise dalát!... A vén szivek felett. Ó hogy riadt keresztül a nyirkos rémület! Ó hogy vált hamuszínre megrebbenő szemök! ... Párizs!... A Marseillaise!... Hétszázkilencvenöt!
Augusztus 29-én múlt 155 éve, hogy megszületett Maurice Maeterlinck, belga flamand származású, irodalmi Nobel-díjas, francia nyelvű drámaíró, költő, esszéíró.
Maurice Maeterlinck
Megöltek három kisleánykát
Megöltek három kisleánykát s nézték szívét a három kisleánynak.
Az elsôbôl boldogság áradt s amerre csorgott vére végig, három kígyó sziszegett három évig.
A második szíve vidám csak, s amerre csorgott vére végig, három bárányka ugrált három évig.
A harmadikban bú volt, néma bánat s amerre csorgott vére végig, három arkangyal állt ôrt három évig.
Augusztus 29-én múlt 583 éve, hogy megszületett Janus Pannonius, az első, név szerint ismert magyar költő.
Janus Pannonius
A KÖLTŐ MARTIALISHOZ
Költők csillaga-dísze, Martialis, tréfák atyja, finomka élceké is, játszó rigmusoké, csufolkodóké, ki mellett Plautus is aféle bunkó: úgy, ahogy tehetem, követni foglak. Phoebus, Múzsa-csapat - kit érdekelnek! Nem kérem soha én a pártfogásuk. Téged hívlak az istenek közül csak, költő én magam is, tehát vetélytárs, kérlek, meg ne tagadd magas kegyelmed. Sőt inkább, ha a Szűkszavú Öregnek képzelgése igaz; vagyis, hogy egy-egy lélek átröpül új meg új személybe, a szent Homérosz is Enniusba szállott aztán, hogy - gyönyörű madár - megírott hímű szárnyain égbe nem suhant már, - mondom, hogyha igaz: te jöjj belém át, s én, lelked ha ki bírom érdemelni, hidd meg: a magamét elengedem majd.
Augsztus 28-án múlt 38 éve, hogy elhunyt Konsztantyin Mihajlovics Szimonov, orosz író, költő.
Konsztantyin Szimonov
Várj reám
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom; várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap, várj, ha nem is jön levél innen néhanap; várj, ha nem vár senkit ott haza senki már, s ha nógat is bárki, hogy nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök. Fordulj daccal el, ha álltatják ösztönöd, hogy: feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom is, s jóbarát már egy se vár-- ...szinte látom is: borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De te várj s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek minden vészen én. Aki nem várt, rám nevet: "Szerencsés legény". Nem tudhatja senki sem, te meg én csupán, hogy te jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogy ? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.
Augusztus 28-án múlt 99 éve, hogy elhunyt Dóczy Lajos, költő, drámaíró, műfordító.
Dóczy Lajos
A csók
Nem értik meg, csak a suttogók, Hogy mi az édes, az igazi csók. Nincs abba jog, nincs akarat, se szándék, Nem csere az, de kölcsönös ajándék, Szüli a perc váratlan, hirtelen, Midőn egy szikra gyújt két födelen. Édes a csók, ha alszik kedvesed S mit önként adna, lopva elveszed; Édesb a csók, ha durcás ajakat Megrabolsz csókért, melyet az nem ad. Legédesb csók, ha minden szomjú fél a csókot adva, csókot lopni vél, Ha vágyát érzi csak, de nem jogát, Csak menni vágy s nem érzi azt, hogy ád. Ám ilyen csókot is százat terem, Nem házasság, de édes szerelem; De ami ennek is még mézet ád: Ha a világ, az irigy, a mostoha, Mint őrszem leskelődik rá s reád, S jön perc, hogy érzed: Mostan vagy soha! S a karba kar és ajkra ajk repül, S minden erő és érzés az ajkba gyűl, Mindenik első, végső mindenik, Mindenik csókol és csókoltatik; A vágy, mint búvár, amint vízbe ére, Leszáll a pillanatnak fenekére - Óh, egy arasznyi percben mennyi kincs! Nem is csók az, hidd el, amely tiltva nincs!
Augusztus 28-án ünnepelte 34. születésnapját Dobai Bálint költő. Isten éltesse!
Dobai Bálint
Titántorkú Sámson [verse #2]
‘make his fight on the hill’ (Metallica: For Whom the Bell Tolls)
Sámsonnál a hegyen van egy aggregátor1, erősítő, gitár, s ott fönt vad metált tol, klasszikus számokon edződik a Hangja, mikor fülébe kong a város harangja, s nyomában a pánik foszlányai jönnek, lelke nem áll ellen ilyen kín-özönnek.
Lerombol2 a völgybe, elborult szemekkel, magában dohog, hogy hát, ha nektek ez kell, kitakarítom én az egész porfészket, itt rendetlenkedni mégis hogy’ merész’tek, s mondja még magában, pedig nem is látja, mi hozta a várost ilyen szörnyű lázba.
De amikor leér, már minden világos: öt vad hadseregtől kínlódik a város, korrupt rendőrök és kibérelt birkózók dúlják föl a teret, kisutcát és korzót, az öt család rendelt népirtó-üzemet, felhúzhatta őket a medvés üzenet.
Sámson nagyot kacag, Hangja messze nyúlik, s mint az agarak a folyton szökő nyúlig3, mind az öt hadsereg hősünk irányába úgy szalad, ahogy csak engedi a lába, de Sámson nem nyuszi, és csak áll nyugodtan, mikor néhány gengszter felkiált, hogy: Ott van!
Hősünk dudorászik egy kis Metallicát4, de hangja a tömeg zaján nem hallik át, s mikor minden arcra már egy pofont rákent, akkor tart a dalban ott, hogy „die by my hand”5.
Ezt egy árnyalattal hangosabban mondja, összeszorul ettől a szájhősök gyomra, és elhajigálva pénzt, paripát, fegyvert, behúzott farokkal, mint ahogy a megvert, s lángcsóvával egybekötött régi rókák6, a gonosz vetését vadul letarolják; futva viszik a hírt szerte a megyébe, miről dudorász’ a titánhangú gége.
Hősünk felméri, hogy mekkora a káosz, majd pár tonna fémet válogat magához7, fölkeresi újra a tudatos kukát, remélve, hogy most is kap győzelmi kupát8, de a kurva helyett néhány hivatalnok fogadja, és ettől megszeppen a bajnok.
Megszólal az egyik, nagyon határozott, kezében még szárad a friss határozat, miszerint a város vezetése várja, hogy mint áldozatnak, megtérül a kára, és mivelhogy Sámson a kár okozója, – figyelembe véve, mennyi is egy óra közmunka díja most, meg az alapkamat – le kell dolgoznia százötven év alatt, kelt itt és itt, ekkor, aláírás, pecsét, két rövid krákogás, s véget ér a beszéd9.
Sámson úgy fordul meg, és úgy indul útnak, hogy a légmozgástól ezek felborulnak.
________________________________
1 Villanygyártó masina. 2 Indulatosan lemegy. 3 Agár: gyors kutya, versenyzésre tenyésztik. A pályán sínen körbefutó gépnyúllal serkentik az agarak futását. 4 Amerikai heavymetál-muzsikusi egylet. 5 Angol. Jelentése: „Halj meg a kezemtől!” Idézet a Metallica Creeping Death c. művéből. 6 Amiképp az Írás is mondja: „Ezzel Sámson elment, fogott háromszáz rókát, s szerzett egy csomó csóvát. Az állatokat farkuknál összekötötte egymással, és minden két farok közé tett egy csóvát. Aztán meggyújtotta a csóvákat, és nekieresztette a rókákat a filiszteusok vetéseinek. Így meggyújtotta a kévéket meg a lábon álló vetéseket, aztán a szőlőket és olajfákat is.” (Bírák könyve, 15:4-5) 7 „Soha ne hagyd, hogy a káosz / odaláncoljon magához!” (Tankcsapda: A világ disco) 8 Díj, elismerés értelemben. 9 Amiképp az Írás is mondja: „Erre Júdából lement háromezer ember Etám sziklabarlangjához, és így szóltak Sámsonhoz: Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit tettél?” (Bírák könyve 15:11)
