Eltévesztettem, Zufanek, nem Jelinek, de mindkettő cseh persze. A Jelineknek a 10éves kóser érleltje az ajánlott, a Zufanek meg egyszer ilyen, egyszer olyan eléggé szór a minőség, de csak az érlelt ami érdekes. A marcipán túltengést nem magíz okozza, hanem utópárlat, ha a magot tolod túl, az keserű lesz, ezért nem is érdemes beletenni főzéskor, hanem, külön egy kis fazékban kifőzni a magot töményen a pálinkában és csak annyit tenni ebből az "esszenciából", amennyi éppen jólesik, így lehet szabájozni, ez is cseh recept.
aztán ellentmondásnak: a szlovák Jelinek Kothén spontán erjesztett szilvából olyan vastag, olajosat készít, ami 10fok alatt beopálosodik, hasonlóval sem találkoztam itthon.
Nekem ezek ízlenek, de a saját ízlésemnek vékonyak, Krumplié vastagabb, de van amelyikkel megkülönböztethetetlen, összeérnek kb. Szóval egy vastagabb tornyos párban van Krumpli nagy gőzterű kisüstijével. Most ebből az Aromat konkrétan hol van, azt nem tudom.
Igen. Régebben hittem abban, hogy a mosolygós, legszebb gyümölcsből kivágni a szépségfoltokat, lecipelni a pincébe a vilmost. Nem is értem ez hogy történhetett. Már a tulipános poharat is eltettem, vége ennek a kisújjal eltartásos eu konform vonalnak. Ez itt a kelet, a környező országokban, pláne a balkánon bőven van mit tanulni a szilva erjesztéséről és főzéséről, izgalmasabb, mint régebben gondoltam.
Hogyne, volt már itt minden, én most is fenntartom, hogy 180 fokos fordulatot venni és holnap teljesen másban hinni a szubjektív szinten működő kérdésekben az ok, az ízlés kérdése, a többi meg fizika vagy megértjük vagy nem. Évente 1-2 főzésre redukáltam magam szilvából, nem érdekel a fajta jelleg végtelen hajszolása, megpróbálom olyan szélesre, olajosra, vastagra hosszan erjeszteni és főzni, amennyire csak lehetséges és megy a tölgy hordóba pár hónapra. A 2019-es már egész jó. Idén lehet megpróbálkozom almával is, legjobb lenne almalevet beszerezni. Csak kisüsti, ezen biztos nem változtatok, én azt ajánlanám neked is, akár mennyire is sietős. :)
Hagyó, Kothe, Müller, Holstein, úgy rémlik mindegyikért rajongott itt már valaki, a saját műszaki megoldása miatt.
Vagy rosszul emlékszem.
Mindenesetre érdekes lenne (nekem biztosan) egy összehasonlítás, picit túllépve a melyik söröshordó az igazi, meg a des-t hogyan alakítsd át 10 lépésben vásárlás után témákon.
"a Hagyó-Spirit berendezésen előállított párlat íze jellemzően édeskés és lekváros jegyekkel rendelkezett, a Müller Aromat elsősorban a citrusos és a narancsolajos jegyeket hozta"
Az édeskés, lekváros az nem fajtajelleg, hanem erjedési melléktermék, míg a citrus, narancsolaj az (valószínűleg) primer fajtajelleg.
Ebből könnyű eljutni oda, hogy a Hagyó nem választ el olyan jól és marad benne édes, lekváros, olajos test. Míg az Aromat ezeket lefejti és meg tudja mutatni a citrust és a narancsot, amik egyébként fedve vannak.
De mi van, ha ezt így fordítjuk meg:
Az adott évjárat olyan gyenge, hogy sem citrus, sem narancsolaj nincs benne, neutrálisra érett be a gyümölcs, ebből az Aromat neutrális párlatot produkál, míg a Hagyó hozza a lekváros, édes eredményt.
Így meg is van a mítosz alapja, hogy a mozgólépcsős az róóósz, mert a szar alapanyagból nem sikerült a rézmikroszkóppal sem kimutatni semmit.
"A vizsgálatok alapján elmondható, hogy a fenti összehasonlításban szereplő berendezésektől függetlenül minden elkészült párlat minősége kiváló, ám a műszaki kialakításuknak és a főzőmestereknek köszönhetően egyes tulajdonságaik eltérhetnek."
Ezen a szinten a beállításokon több múlik, mint a készülék gyártóján. Ha azt vizsgálják, hogy ugyanazon a készüléken különböző beállítások mellett mit kapnak, legalább ekkora lenne az eltérés.
"Míg a Hagyó-Spirit berendezésen előállított párlat íze jellemzően édeskés és lekváros jegyekkel rendelkezett, a Müller Aromat elsősorban a citrusos és a narancsolajos jegyeket hozta. "
