Van, amikor nehezebb lejönni egy hegyről, mint felmenni. Pedig felfele sem volt könnyű az út.
Tegnap mentem egy Kemence-Magasfa-Kemence kört.
A tapasztalatok - most minden irodalmi beszámolót nélkülözve - :
1. azt hiszem magam részéről elértem a technológiai üvegplafont és száznyolcvan fokot fordulva a továbbiakban elindulok a visszafejlődés útján ezzel végérvényesen megpecsételve kihalásomat. Többet nem túrázok Tuhu térképpel. Hiányzik a lépték, a papír térkép részletessége és precizitása. Ezzel nem leszólni akarom a TUHU készítőit, hiszen már így is rengeteg munkát tettek bele és az új térképes elrendezés lényegesen könnyebb, mint a régi volt, de nekem nem vált be túrára. Megnézni a lehetőségeket jó lesz, de megyek vissza a papír térképhez.
2. Az útvonalam - Kemence vasútállomás-sárga kör-piros négyzet-piros sáv-zöld sáv- zöld kereszt - erdészeti szerpentin és ismét sárga kör volt. Azért döntöttem ezen hegy mellett, mert ő a Börzsöny második legmagasabb csúcsa, ha jól tudom 913méterével és gondoltam rágyúrok a hegymenetre.
3. Az út nagyon szép volt, mindenkinek ajánlom. Az erdő nagyon szép a piros négyzeten, különösen az elején szép hegyoldali legelők vannak, majd egy ritkásabb tölgyes, hosszú fűvel.. Később egy hegygerincen haladva hullámzás indul egyre nagyobb amplitúdókkal. Szinte lehet látni még a fákon keresztül is, ahogy fenyegetően közelít feléd a nagy hegy vonulata, ami már az X-edik kaptató után is még bőven a fejed fölé magasodik. Aztán jön egy meglepi balra le - itt nem tudom, hogy fog megmaradni az ösvény, mert az erdőírtás, a meredek hegyoldal és az erőzió már most izgivé teszi a haladást, a másik oldalon ahol vissza kell kapaszkodni pedig sikongatós csalán nő vállmagasságig, ami huzamosabb ideig ingerelte hónaljtájt az erogén vagy erdogán zónákat. A Magasfa tetején sajnos nincs tábla, holmi vaskorszaki sírokra emlékeztető kőhányásokból lehet következtetni arra, hogy felértünk - meg abból is, hogy innentől lefelé visz az út.
A Magasfa oldalán lefelé haladva, letérve az ösvényről lehet kikandikálva szép panorámát látni, de aki arra jár, ne kövesse el azt a hibát, amit én, hogy itt lőttem szét az összes aksi cellát, mert ez a kilátás sehol nincs a zöld kereszttel ellátott erdészeti szerpentinen láthatótól. Sőt, ha én bárkinek javasolhatnék valamit, akkor a Magasfát inkább ezen az úton közelítse meg, mert olyan kilátás nyílik, amihez foghatót mondjuk a Sasbércen vagy a Gazostetőn lehet látni. Sajnos itt már nem volt egy korty nafta sem a telómban, pedig olyan naplemente volt, hogy a lélegzetem is elakadt.
Mindazonáltal a lefelé út jobban megviselt, mint a felfelé, ebben szerepe lehetett annak is, hogy a szerpentin olybá tűnt, mint az éjszaka, ami soha nem érhet véget. Enyhítette a menetet az, hogy számos szarvassal találkoztam útközben. Csodálatos koronáik voltak.
Olyan kevés hír van manapság, ami nem politika, nem valami celeb nyavalygásáról szól, vagy pedig arról, hogy ki kit ölt, rabolt ki. Szerintem a maci üdítő kivétel a média jelenlegi hírfelhozatalában! Meg aztán, ahogy írtad: ő már a MI macink! Ő lesz majd a Nemzet Medvéje. :-)
próbáltam fröccsöt is, de mivel nem vagyok nagy boros, csak a sport fröccsöt (1 rész bor 4 rész szóda)
viszont azt a kocsmákban nem annyira szerették, azt hitték sóher vagyok.. (kb 150 ft egy ilyen)
lónyálat meg azért, hogy legyen valami energia is, ha már iszom
ja, a sör különben eléhezés esetére nagyon jó, gyorsan felszívódik és megvan a kezdő energia a betolandó kaja megemésztéséhez (ugyanezt tapasztaltam bármilyen cukros lónyállal, vagy akár egy forró levessel, szóval célszerű ezzel kezdeni, aztán pihegni egy picit és jöhet a nehezebb kaja. máskülönben még baj is lehet :-)
A túra közbeni alkoholfogyasztásnál én a sör vs. fröccs döntést vizsgálgattam (lónyálat szinte soha nem iszom), így az alapkérdésre igazából nem tudok válaszolni. :)
Azt viszont megfigyeltem, hogy a sör általában akkor váltott ki fogyasztás után nálam negatív hatást, ha eleve nagyon fáradt voltam (elsősorban alváshiány, nem fizikai igénybevétel miatt), vagy amikor nagyon meleg időben folytattam az utamat. Megpróbáltam utánajárni a biológiai magyarázatoknak, de gyanítom hogy csak a felszínt kapargatom:
Ami biztos, hogy a sör szénhidrát-tartalma magasabb, illetve kevesebb benne a só mint a borban. Meleg időben (akár tűző napon) kapaszkodsz mondjuk egy emelkedőn, és a mellet hogy izzadással sót is vesztesz, sűrűn veszed a levegőt, az pedig a vér ph-ját is elkezdni növelni. Ez talán tűnik egy megfoghatóbb összefüggésnek.
Az álmosságnál nem tudom, talán a vércukorszinttel lehet valami. Végül is, ha üres gyomorba kerül a sör, akkor az alkohol állít fejre, ha pedig úgy egyébként éhségérzet nincs, akkor pedig a szervezet simán csak nem óhajt mozgás közben még a szénhidrát bontásával is foglalkozni, miközben arra koncentrálja az erőforrásait hogy a központi idegrendszer funkciói kifogástalanul működjenek.
Fröccs, vagy kisebb mennyiségű tiszta bor egy túra során nekem gondot még nem okozott, sőt:
Túlélőtúra, ötvenvalahanyadik kilométer, már a szintidőből kicsúszva. Őrség, Farkasfa (akinek nem ismerős - ez egy völgyben lévő hely). Megittam két fröccsöt, aztán a csapat élére állva, énekelve kapaszkodtam ki a faluból, és meneteltem Szentgotthárdig. :)
Kabóca lehetett. Pár évvel ezelőtt egy nyári reggelen a Köves-bérc déli oldalában szaladtam bele egy kabócakórusba, szinte zengett tőlük az egész erdő!
Milyen állat(?) ami olyan csörgés szerű hangot ad ki mint egy csörgőkígyó, de gondolom csak nem az volt. 2 hete Budán a Csiki-hegyekben sok ilyet lehetett hallani.
Bizony vigyázni kell a túra közbeni alkoholizálással! Emlékezetes sztorim, hogy 2014-ben, amikor az RPDDK-t járva Halogyra érkeztem, Kónya uram fogadott a kocsma déli zárva tartása közben is, leültetett a terasz lugasa alá, ittam egy sört, meg valami szilvapáleszt is hozott, na ez utóbbi (vagy a sör és házipálesz vegyülete) alaposan kifejtette a hatását! Először is, továbbindulva eltévedtem a faluban, aztán olyan jókedvem kerekedett, hogy a Himfai-tó bekamerázott partján széles vigyorral beleintegettem a biztonsági kamrába! Na, erre aztán pár perc múlva megjelent a helyszínen egy rendőrégi Astra a marcona közegekkel!
Természetesen nem azért jöttek, mert belecsápoltam a kamerába, de akkor egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy jobb lett volna nem húzogatni az oroszlán bajszát!
Egyébként lehet, hogy "tudományos alapon" nem jó, ha sörzünk a túra alatt, de olyan jólesik a melegben! Sajnos most, hogy bicajjal kezdtem országot járni, ezzel fel kellett hagynom, mert úgy gondolom, országutakon közlekedni veszélyes üzem, ráadásul az ott rohanó többtonnás pléhkasztnik között én vagyok a legsebezhetőbb a drótszamáron. Szóval oda maximális józanság és meggondoltság szükséges.
Köszönöm a sok, sok információt, véleményt. Én konkrétan arra gondoltam, amit Hörpölin is megemlített, hogy ez a hely ugye tudomásom szerint magántulajdon. Hajnal 2 óra van, indulok én is
majd megoldom a sátrazást. Még egyszer, köszönöm a segítséget!
Előre bocsátom, hogy nem szeretem a szesz ízét, úgyhogy bort csak kólával (kicsit több kóla, kevesebb bor, bor nem is kell) de télidőben a forralt bor kellően fűszerezve és gyümölcsökkel gazdagítva azért lecsúszik.
Nagykovácsiban a Szénásokon tartottam egy menetet és a téli hidegre való tekintettel ellátogattam a Muflon-etető nevű ikonikus helyre. Mint utólag kiderült, inkább Muflon itató vagy Maflára itató. Egyébként OKT pecsételőhely - csak a kezdőknek mondom. Pechemre volt forralt boruk.
Már amikor ittam, tudtam, hogy baj lesz, mert savanyú volt, mint az epe, egyértelműen fiatal, forrásban levő bor volt. Mivel kifizettem, legyűrtem.
Ezután felcsatoltam a botokat és nekiindultam a Nagy-Szénásnak.
Először csak az volt fura, hogy a lépteim pillekönnyűek lettek. Később az is feltűnt, hogy a szám meggátolhatatlanül széles vigyorra húzodott. Mikor a hegytető alatti utolsó meredélyhez értem, már minden annyira vicces volt, hogy kénytelen voltam telitorokból kacarászni.
Arra emlékszem még, hogy az időközben szintén Bud Spencer-esre szűkült szemnyílásomból úgy láttam, hogy a botok úgy néztek ki, mint valami csápok és rémlik, hogy repkedő mozdulatokkal libbentem ide-oda az út két oldalán, mint valami elfuserált szarvasbogár, a hátamon pattogó túrapotrohhal és folyton az átesés határán balanszírozva.
Az mentett meg, hogy ott van egy meredekebb szakasz és nagyon hidegen fújt a szél. Így is van 15 perc amivel nem tudok elszámolni az életemből.
Szóval az újonc kéktúrázóknak csak azt tudom mondani, hogy ha a Muflonosnál pecsételnek, vigyázzanak a az itókákkal, nehogy a végén a füzet helyett egymás homlokára csattintsák a pecséteket széles karmozdulatokkal és roppant vidáman.
Valaki mesélte, hogy Zalában nagyon résen kell lenni, mert hogy ott valamiért minden gazda erőlteti az Othello-t, amit maguk között is csak guggolós bornak hívnak. Azért guggolós, mert mindenki igyekszik guggolva elosonni a pince előtt, nehogy a gazda észrevegyen és behívjon kóstolóra...
Ha szomjas vagyok, és jól esne egy sör, nem fogom vissza magam, de nem minden kocsmában kóstolom meg milyen az ottani.
Kicsit más:
A tavaszi túrámon egy boros pincéhez keveredtem. A gazda megkínált 1 (azaz egy) pohár, nagyon finom vörösborral. Szomjas voltam, melegem volt, nagyon jól esett. Útbaigazított, elköszöntem, majd egy 20 perc múlva, miután nagyon "imbolygott" az út, leültem az útszéli padkára, ki sem bújtam a zsákomból. Aztán csak a következőre emlékszem: az út szélén, a padka lábánál édesen alszom, még mindig a hátizsákomban. Szerencsére még időben felriadtam a felém közeledő, elég hangosan beszélgető fiatalokra, mert nagyon kínos lett volna ha látnak, amint egy pohár bortól "részegen fetrengek" az út szélén. Hát így jártam...
2 napnál többnél már szól az ember. Az egy hetet azért írtam, mert ugye egy erdei tábor - mán legalábbis a tisztességes fajta - egy hétnél indul. Aztán ott van Bogáti Péter Ágasvári csatája... az azt hiszem volt vagy két hét?
"Csodálattal adózom az emberekbe vetett bizalmuk előtt"
:-)
Hörpölin úr, ha már írok
elébb kibontottam egy lidlis kézműves APA-t, innen jutott eszembe az én nagy problémám
a túrák alatti kocsmázás
volt múltkor téma, hogy mennyire fontos a hidratálás, sóutánpótlás stb
ellenben a sör tudományos alapon nem jó a szomjas embernek
amíg ezt nem tudtam, vígan iszogattam, most viszont nap végére mikor teljesen kivagyok már, akkor ráfogom a túra közepén elfogyaszott sörre, hogy biztos azt nem kellett volna
már ott tartok, hogy kocsmába lépve mikor nyitnám a szám egy sört kérve, eszembe jut a nap végi kifacsart állapot és inkább szégyenszemre lónyálat iszom
ki hogy van ezzel?
sör előtt meg kell inni egy korsó szódát és akkor nem lesz baj? :-)
(de félek, hogy attól esetleg béka nőne a hasamba)
