Kabóca lehetett. Pár évvel ezelőtt egy nyári reggelen a Köves-bérc déli oldalában szaladtam bele egy kabócakórusba, szinte zengett tőlük az egész erdő!
Milyen állat(?) ami olyan csörgés szerű hangot ad ki mint egy csörgőkígyó, de gondolom csak nem az volt. 2 hete Budán a Csiki-hegyekben sok ilyet lehetett hallani.
Bizony vigyázni kell a túra közbeni alkoholizálással! Emlékezetes sztorim, hogy 2014-ben, amikor az RPDDK-t járva Halogyra érkeztem, Kónya uram fogadott a kocsma déli zárva tartása közben is, leültetett a terasz lugasa alá, ittam egy sört, meg valami szilvapáleszt is hozott, na ez utóbbi (vagy a sör és házipálesz vegyülete) alaposan kifejtette a hatását! Először is, továbbindulva eltévedtem a faluban, aztán olyan jókedvem kerekedett, hogy a Himfai-tó bekamerázott partján széles vigyorral beleintegettem a biztonsági kamrába! Na, erre aztán pár perc múlva megjelent a helyszínen egy rendőrégi Astra a marcona közegekkel!
Természetesen nem azért jöttek, mert belecsápoltam a kamerába, de akkor egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy jobb lett volna nem húzogatni az oroszlán bajszát!
Egyébként lehet, hogy "tudományos alapon" nem jó, ha sörzünk a túra alatt, de olyan jólesik a melegben! Sajnos most, hogy bicajjal kezdtem országot járni, ezzel fel kellett hagynom, mert úgy gondolom, országutakon közlekedni veszélyes üzem, ráadásul az ott rohanó többtonnás pléhkasztnik között én vagyok a legsebezhetőbb a drótszamáron. Szóval oda maximális józanság és meggondoltság szükséges.
Köszönöm a sok, sok információt, véleményt. Én konkrétan arra gondoltam, amit Hörpölin is megemlített, hogy ez a hely ugye tudomásom szerint magántulajdon. Hajnal 2 óra van, indulok én is
majd megoldom a sátrazást. Még egyszer, köszönöm a segítséget!
Előre bocsátom, hogy nem szeretem a szesz ízét, úgyhogy bort csak kólával (kicsit több kóla, kevesebb bor, bor nem is kell) de télidőben a forralt bor kellően fűszerezve és gyümölcsökkel gazdagítva azért lecsúszik.
Nagykovácsiban a Szénásokon tartottam egy menetet és a téli hidegre való tekintettel ellátogattam a Muflon-etető nevű ikonikus helyre. Mint utólag kiderült, inkább Muflon itató vagy Maflára itató. Egyébként OKT pecsételőhely - csak a kezdőknek mondom. Pechemre volt forralt boruk.
Már amikor ittam, tudtam, hogy baj lesz, mert savanyú volt, mint az epe, egyértelműen fiatal, forrásban levő bor volt. Mivel kifizettem, legyűrtem.
Ezután felcsatoltam a botokat és nekiindultam a Nagy-Szénásnak.
Először csak az volt fura, hogy a lépteim pillekönnyűek lettek. Később az is feltűnt, hogy a szám meggátolhatatlanül széles vigyorra húzodott. Mikor a hegytető alatti utolsó meredélyhez értem, már minden annyira vicces volt, hogy kénytelen voltam telitorokból kacarászni.
Arra emlékszem még, hogy az időközben szintén Bud Spencer-esre szűkült szemnyílásomból úgy láttam, hogy a botok úgy néztek ki, mint valami csápok és rémlik, hogy repkedő mozdulatokkal libbentem ide-oda az út két oldalán, mint valami elfuserált szarvasbogár, a hátamon pattogó túrapotrohhal és folyton az átesés határán balanszírozva.
Az mentett meg, hogy ott van egy meredekebb szakasz és nagyon hidegen fújt a szél. Így is van 15 perc amivel nem tudok elszámolni az életemből.
Szóval az újonc kéktúrázóknak csak azt tudom mondani, hogy ha a Muflonosnál pecsételnek, vigyázzanak a az itókákkal, nehogy a végén a füzet helyett egymás homlokára csattintsák a pecséteket széles karmozdulatokkal és roppant vidáman.
Valaki mesélte, hogy Zalában nagyon résen kell lenni, mert hogy ott valamiért minden gazda erőlteti az Othello-t, amit maguk között is csak guggolós bornak hívnak. Azért guggolós, mert mindenki igyekszik guggolva elosonni a pince előtt, nehogy a gazda észrevegyen és behívjon kóstolóra...
Ha szomjas vagyok, és jól esne egy sör, nem fogom vissza magam, de nem minden kocsmában kóstolom meg milyen az ottani.
Kicsit más:
A tavaszi túrámon egy boros pincéhez keveredtem. A gazda megkínált 1 (azaz egy) pohár, nagyon finom vörösborral. Szomjas voltam, melegem volt, nagyon jól esett. Útbaigazított, elköszöntem, majd egy 20 perc múlva, miután nagyon "imbolygott" az út, leültem az útszéli padkára, ki sem bújtam a zsákomból. Aztán csak a következőre emlékszem: az út szélén, a padka lábánál édesen alszom, még mindig a hátizsákomban. Szerencsére még időben felriadtam a felém közeledő, elég hangosan beszélgető fiatalokra, mert nagyon kínos lett volna ha látnak, amint egy pohár bortól "részegen fetrengek" az út szélén. Hát így jártam...
2 napnál többnél már szól az ember. Az egy hetet azért írtam, mert ugye egy erdei tábor - mán legalábbis a tisztességes fajta - egy hétnél indul. Aztán ott van Bogáti Péter Ágasvári csatája... az azt hiszem volt vagy két hét?
"Csodálattal adózom az emberekbe vetett bizalmuk előtt"
:-)
Hörpölin úr, ha már írok
elébb kibontottam egy lidlis kézműves APA-t, innen jutott eszembe az én nagy problémám
a túrák alatti kocsmázás
volt múltkor téma, hogy mennyire fontos a hidratálás, sóutánpótlás stb
ellenben a sör tudományos alapon nem jó a szomjas embernek
amíg ezt nem tudtam, vígan iszogattam, most viszont nap végére mikor teljesen kivagyok már, akkor ráfogom a túra közepén elfogyaszott sörre, hogy biztos azt nem kellett volna
már ott tartok, hogy kocsmába lépve mikor nyitnám a szám egy sört kérve, eszembe jut a nap végi kifacsart állapot és inkább szégyenszemre lónyálat iszom
ki hogy van ezzel?
sör előtt meg kell inni egy korsó szódát és akkor nem lesz baj? :-)
(de félek, hogy attól esetleg béka nőne a hasamba)
Az erdőtörvény szerint egy-két napot eltölthetsz vadkempingezve tudtommal. Egy hét tartózkodás esetén kell engedélyt kérni. Illetve ott nem lehet sátrazni, ami védett terület.
Ezzel én pl egyet is értek. két nap után már megterheled az adott helyet.
Nézd, amikor én sátras túrát tervezek, akkor a térképen megnézem, hogy van olyan hely, ahol senki nincs. Aztán ott verem le.
A GoogleMaps felülnézete nagyon szépen mutatja, hogy hol a koldusszállási ház és hogy a környékén semmi más lakott rész nincs, ellenben van egy rohadt nagy mező, ami szinte ordítva kínálja magát, hogy ide ide ide
Mindenki máshogy csinálja.
Illetve szintén ki mit tud - ne csak nézz, hanem láss, ne csak láss, hanem nézz... vagy hogy volt a nóta.
Sok-sok év tapasztalatából kiindulva jutottam el arra a szintre, hogy előre soha nem idegeskedek, hol lehet majd sátrat verni. Ugyanis sátrat verni mindenhol lehet, néhány négyzetméter nagyjából sík hely mindenhol adódik.
Én mondjuk a vadászház tisztásán nem vernék sátrat, mert nem szeretek mások látóterében sátorozni, de vannak olyanok, akiknek nincsenek ilyen skrupulusaik. Csodálattal adózom az emberekbe vetett bizalmuk előtt, de én inkább elhúzódom kissé távolabb a civilizációtól. Arrafelé tölgyesek vannak, és ahogy emlékszem, eléggé tiszta aljúak, ahol bár fű nincs, de jó vastag az avar a fák között. Az se rossz, mert puha, jólesik a fekvés rajta.
Amúgy az erdészház tisztása lehet hogy magántulajdon, és ide szerintem már az erdőtörvény se vonatkozik, ami megengedi a 24 órát meg nem haladó sátorverést. Tehát, ha mégis úgy döntesz, hogy ott akarsz sátrat verni, jó lenne megkérdezni az ottaniakat, megengedik-e? Aztán ha nem a válasz, akkor odébbállsz. Tágas az erdő, találsz majd helyet benne! :-)
Sötétedés után kell felverni és akkor nem látják meg.:)Én mondjuk a vérszívók és a tavi szörnyek miatt kicsit beljebb mennék és reggel visszamennék a tópartra.:)
