A sok gy-s ismeretlen eredetű szó már nekem is feltűnt. Az ü, ű kezdetű szavak pedig pár kivétellel mind ismeretlen/bizonytalan/vitatott eredetűek. (Legalábbis a Szókincsháló alapján)
Érdekes gondolat az egykori nagy kihalt nyelvről, mely esetleg soksok szót kölcsönzött az akkori ugoroknak. Többen egy iráni nyelvre gyanakodnak, pl. mai vélemény szerint Attila vezető hunjai valszeg nem török, hanem egy iráni nyelven. beszéltek. Ezt a ma már klasszikus Attila és hunjai új kiadásának előszavában olvstam.
Igen, ez is személynévi helynévadás, mint elég sok Árpád-kori névadás. Alapja egy személynév, mely már 950-ben a kalandozó magyaroknál használatos volt és egy bizánci követjárás idején lejegyezték. Ez az ótörök qal- '(meg)marad' ill. qal 'öregember' szóra megy vissza. Itt az öreg inkább egy bölcs, tapasztalt ember, mint trotyli. Ebben a korban még nem élethosszig tartó nevek voltak, így egy bölcs idősödő embert nevezhettek Öreg-nek idővel. Ilyen becenév mai is ezer lehet az országban.
Biztos, hogy nincs köze a magyar hal szavunkhoz. Létezik a KM-ben több Kál nevű helység, de a régi írásképekben egyiknek sem volt -a végződése és ma mindegyik á-val szerepel, Kál v. Káld. Létezik még a Kara, Kára, Karád névcsoport és ebben egy Kalapár helynév. Ez egy bizonyos Kara Pál személyé lehetett, aki feltehetőleg kun származású volt. Mivel az 1560-ban még Karapál-ként lejegyzett helység ma Kalapár, így esetleg elképzelhető ennél az érmelléki helységnél is egy Kara > Kala változás. Ha ez az igazság, akkor ez feltehetőleg személynévből keletkezett névadás és alapja a Kara szn., mely szn. török, Mo-n ez feltehetőleg kun. Jelentése t. qara 'fekete'.
Ma Romámia-Erdély területén van, volt, Érszentkirályhoz tartozik az Érmelléken. Ezen a tájegységen hihetettlenül gazdag vizi világ volt. Három megyényi berek.
Azért kérdéses lehet, hogy mit nevezhetünk egyezésnek. A hasonlóság még nem egyezés, különösen ha nincs meg hozzá a rendszer. Márpedig meglepne, ha egy rendszer felállításához elegendő adat lenne.
És persze a hasonlóságnak ha bebizonyosodna is, a közös eredeten kívül elképzelhető lenne más magyarázata is.
De mondom, majd utánanézek, hogy ne ennyire tudatlanul akarjak a témáról beszélni.
Minél több nyelvet (és minél több nyelvcsaládból) hasonlítunk össze, annál kisebb az esélye annak, hogy a közös, mindegyikben vagy a legtöbben meglévő egyezés a véletlen műve. Ez matematika. Greenberg, Dolgopolszkij. Ezzel a módszerrel nagyon minimálisra lehet csökkenteni a véletlen egybeesés valószínűségét és mivel az egész euroázsiai övezet nyelvében megtalálható, hasonló hangalakban, hasonló jelentéssel és egymással szomszédságban, így a kapcsolat ténye igazolt. Azaz a m. hal és a. whale rokon és még sok más is.
Ezzel a módszerrel Greenberg kimutatta, hogy az amerikai kontinensen az eszkimó és a na-dane nyelv kivételével az összes nyelv egy tőről fakad, annak ellenére, hogy több nylvcsaládba vannak sorolva. Persze ezzel a módszerrel csak a kapcsolat ténye igazolható, iránya nem. Innen oda, onnan ide vagy közös ős.
A Szókincsháló alapján el is kezdtem gyűjteni azokat a főneveket, amelyek vélhetően nagyon ősiek (pl. testrészek, rokonsági fokozatok, természeti elemek nevei) és ismeretlen vagy bizonytalan eredetűek.
Majd lehet, hogy ide is beteszek egy csokorral, ha lesz időm rá...
"Valószínűleg azt a fél tucat szót is, amelyet "ugorkori török átvételként" kezelnek inkább így kell értelmezni (nyereg, nyak, hattyú, hód, stb.) (mármint átvétel mind a magyarban, mind a törökben egy harmadik nyelvből)."
Nem szabad elfeledni azt sem, hogy a magyar alapszókincs jelentős része (kb. 30 %-a) ismeretlen vagy bizonytalan eredetű.
Ezzel kapcsolatban olvastam egy könyvben, hogy elvi szinten már felvetődött a nyelvészek körében, hogy az ótörök és az óiráni nyelvek mellett kellett lennie további - ma már kihalt - ősi nyelvnek vagy nyelveknek a kelet-európai vagy esetleg a közép-ázsiai térségben, amelyből a magyar szavakat vett át.
Elviekben persze az is lehet, hogy ezek ősidők óta magyar szavak, csak a többi finnugor nyelvből már kivesztek.
Persze nagy valószínűséggel már soha nem fogjuk megtudni a teljes igazságot ezzel kapcsolatosan...
Mint WdW már írta, a törökben és így a csuvasban más jelöli a halat. Ezen nyelvekben a pisztráng ill. lazac neve rokon a magyar hal-lal. Hasonló a helyzet a mongolban is.
A mai Magyarországon nincs ilyen nevű település hivatalosan. ,lwegfeljebb településrész lehet. A FNESz sem ismeri. Ez nem jelenti azt, hogy nem létezik vagy nem létezett, de a rendelkezésemra álló adatok alapján nem találom.
Az angol whale-t az angol etimológiai szótár csak az ógermán khwalaz-ig vezeti vissza, megemlíti még, hogy talán a latin squalus (egy nagy tengeri halfaj) szóval is rokon lehet:
"O.E. hwæl, from P.Gmc. *khwalaz (cf. O.S. hwal, O.N. hvalr, hvalfiskr, Swed. val, M.Du. wal, walvisc, Du. walvis, O.H.G. wal, Ger. Wal); probably cognate with L. squalus "a kind of large sea fish."
Valójában nem sokat. Andronov az orosz illetőleg -mivel nem mai az elképzelés- feltehetően a Szovjet Akadémia nyelvészének elmélete, melyet Pusztay Jánostól olvastam. Egyszer kutakodtam a hálón és akkor bukkantam Andronov akadémiai tagságára ill, egyik fő kutatási területe a dravida nyelvek. De térjünk vissza a kérdésedhez, a nyelvi építőelemekhez.
Az egy ellentétes szemléletmód. Na nem tudományellentétes, hanem a globalitását nézve. Nem a nyelvek és nyelvcsaládok összessége felöl vizsgálódik, hanem a legkisebb nyelvi elem, nyelvi építőkocka felöl-
"Andronov a történelem előtti időkbe helyez egy bizonyos nyelvi építőanyagot, amely már a nyelvcsaládok kialakulása előtt kész, s ebből a matériából a kialakulóban lévő alapnyelvek, nyelvcsaládok felhasználnak bizonyos mennyiséget. Innen származik az a hasonlóság, amelyet nem lehet magyarázni sem rokonsággal, sem kölcsönös egymásra hatással, sem véletlen egyezésekkel. Elméletét Andronov az alábbi ábrával szemlélteti:"
Az ábrát nem tudom berajzolni, de valami ilyesmi:
nyelvcsaládok: dravida(..., Y, ..., X, ...) ... uráli(..., X, ..., Z, ...) ... A(... N, ..., Y, ...) ... B( ..., M, ..., Z, ...)
nyelvi építőelemek: Y, N, X, M, Z, ...
Ennek megértéséhez tekintetbe kell venni, hogy a történelem előtti időkben (én erre azt mondom, hogy alapvetően a mezőgazdaság elterjedése miatti letelepedés előtt) tucatnyi nagyságú hordákban élhettek egy bizonyos területen vissza-vissza térően vándorolva és a szomszédos hordák között valamiféle rokoni kapcsolat volt, tudtak egymásról, tartották a kapcsolatot, cserélődtek a személyek. Minden irányban a szomszédok egy kicsit másképp beszélhettek, de értették egymást. De pártucat hordával arrébb már csak nagyon nehezen, míg még messzebb már sehogy. De az átmenet mindenfelé nagyjából folytonos lehetett. Ez úgy nézhetett ki, mint a mai időkben –még egy rövid ideig- az ausztrál aboriginek pama-nyungár nyelvekhez tartozó nyugat sivatagi nyelv nyelvjárás-láncolata. A pama-nyungár nyelvek Ausztrália 90 %-át felöli és ennek negyedén terül el az említett nyelvrendszert használó emberek élőhelye. Mára már a legtöbbjük beszéli az angolt és egy idő múlva el fog tűnni ez a nyelvi képződmény. Persze a szűkösebb időkben lehettek konfliktusok és ekkor az eltűnő köztes hordák miatt távolabbi hordák is békésebben vagy harcosabban kapcsolatba kerülhettek egymással. A kapcsolatba lehet érteni harcot, kereskedelmet, "házasság"-ot, stb-t. S mivel a nyelvi építőelemek hordozói az emberi tudat, így az emberek vándorlásával ezen építőelemek is vándoroltak.
Miután letelepedtek vagy legalábbis nem akkora területeket érintően mozogtak az emberek, elkezdődött a valamilyen oknál fogva fontosabb helyek körül kialakulni a nyelvhasználati eltérések közötti kiegyenlítődések és kikristályosodni a nyelvek, nyelvcsaládok. A gócpontoktól távolabbi helyek ide is, oda is adhattak építőelemet. Illetve lehettek már akkor is olyan építőelemek, melynek használata már akkor is több későbbi gócőponton ívelt át. Ilyen szavak lehetnek az említett hal vagy víz, só, de akár az alma szavunk korabeli megfelelője. De ne csak szavakra gondoljunk, hanem fonémákra, nyelvtani elemekre vagy akár mondatszerkesztésre is.
Ezek eredményei a mai nyelvcsaládok.
Eme felvázolt sablonos folyamat pontosságát nem ismerhetjük, de a nyelvcsaládok kialakulását érhetően szemlélteti.
Ezen elmélet semmivel sem tudománytalanabb, legfeljebb a lehetőségei miatt még kidolgozatlanabb. De a fa struktúrát alkalmazó nyelvcsalád elméletekhez képest az időtávja nem lehetárolt a múlt oldaláról. A fa struktúra miatt a hagyományos elmélet csak a letelepedés utáni időkre alkalmazható kielégítően. Persze számomra továbbra is az Andronov-féle nyelvi építőanyag elképzelés a leghihetőbb. Ezen szemléletmóddal teljes mértékben leírható lenne az ausztrál aborigin nyelvek kapcsolatrendszere is, melyet a jelenlegi nyelvcsaládi struktúra szemléletével igen nehéz megfogni.
- Érdekes módon a Starling ezt a PA *kalu 'pisztráng, lazac' szót nem köti a PA *k`ùla 'vmely nagy hal (a k. of big fish)' mellett a teljesen világméretű nosztratikus kVlV 'nagy hal' csoportba [V - vmilyen mgh], melyben a magyar hal szavunkkal egyetemben az U *kala 'hal' [nagy jelző nélkül!!!] is benne van, melynek része a PIE *(a)skʷal-, *kʷal- 'vmely nagy hal, bálna' is. Ez utóbbiból jön az a. whale 'bálna' is, így a hal szavunkkal ezen angol szó végső soron rokon. De van még pár indián és afrikai nyelv is, melyben megtalálható.
- A tó Bajkál elnevezését az orosz nyelven keresztül ismeri a világ, de a környéken török és mongol nyelvű népek éltek és ezektől vehették át, így a mongol bajgal G-je nem feltétlen egyenesági, hanem lehet oldalági eltérés is, mert lehet, hogy az átadó nyelvben K volt.
- Jelentéstanilag vizsgálni kellene, hogy a török nyelvekben az ilyen jelzős szerkezet lehet-e átvitt értelemben 'halban gazdag' v. 'bő halú' jelentésű a 'nagy/gazdag hal' mellett. Ehhez már altajista szükségeltetik.
Jankovics Marcell valamelyik - most meg nem mondom, melyik - könyvében hoz egy olyan etimológiát, hogy a Bajkál jelentése 'halban gazdag'. Hogy ezt honnan veszi, nemt'om, mindenesetre az itt felhozott magyarázatok közül nekem ez a leginkább tetsző. Persze mind Jankovics etimológiája, mind az én szubjektív véleményem a Ti szakértő szempontjaitok szerint meglehetősen tudománytalan (úgy rémlik, hogy forrás, szakirodalom nem volt megadva - ha igen, elnézést, megígérem, hogy fogom szedni a cavintont).
Ettől függetlenül az író elemzésében van némi ráció: baj- > bő, illetve kala > hal (arra momentán nem emléxem, hogy az összetétel baj- részlegét összefüggésbe hozza-e a mai magyar bő-vel; lehet, hogy ez már csak az én fantáziám szüleménye - évekkel ezelőtt olvastam).
