Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
De csak azért, mert azok akik a helyreállításban dolgoztak, elmondták, hogy a honvédségi technika/PTSZ/ nélkül esélyük sem lett volna hogy bátmit is tegyenek, mert a a rendelkezésükre álló eszközök nélkül sok helyen megközelíteni sem tudzták a kidőlt oszlopokat. Ők ezt több helyen is megköszönték a seregnek.
Attól még tény marad, hogy 1972-ben amikor Börgöndön az őrbódék helyett megépültek az első őrtornyok, az volt a parancs, hogy a kétórás váltásból az őr max 10 percet tölthet az őrtoronyban.
Többet nem.
S mivel a 4 börgöndi őrből három jól látható volt a laktanya sok pontjáról ezért nem is nagyon kockáztatták meg az őrök, hogy ezt a szabályt megsértésék 4,00-től 23,00-ig.
23.00 óra és reggel 4,00 között valószínűleg voltak olyan őrök akik lazábbra vették a figurát.
Az őrtornyok megépítése ellen az akkori tisztikar erősen morgott, mondván puhává teszi a katonát/őrt.
Tudom, hogy 1973-tól, amikor a Légvédelmi Kiképző Központ elköltözött Börgönről és a Csapatrepülő Parancsnokság helikopteres ezrede települt oda 180 fokos fordulatot vett az ügy.
Onnantól az addig rettegett Börgönd sorkatonai álomhellyé változott, beleértve az őrökkel szembeni bánásmódot is.
Hiányos ismereteim szerint a Csapatrepülőknél - őrséggel kapcsolatban - nem fordultak elő azok az őr rendkivüli események (halálesetek, lövöldözések, stb.) ami az MN 9548-nál ha nem is mindennaposak voltak de egyáltalán nem voltak ritkák.
A véleményalkotás egyoldalúságának cáfolata nem igényli a- még oly megalapozott - vádak megismétlését, sokkal inkább a mérce kiterjesztését a figyelembe nem vett tényekre, történésekre.
Egyébként pedig annak nevezem, aminek gondolom, ha már - kéretlenül és minden erre vonatkozó előzmény nélkül - nekem válaszolva leírtad.
Feleslegesen tetted és sajnálom, hogy felültem a provokációdnak, figyelmetlen voltam.
Tehát a válaszomban - minden sanda gyanúsítgatásod ellenére - azt írtam le nekem nincsenek ilyen papírjaim.
Bár - mint sokan másokat, úgy engem is - nyilván érdekel kik voltak a felmenőim, de az számomra nemzedékek elteltável totálisan mindegy, melyik templomban, melyik faluban jegyezték be őket az anyakönyvbe.
Számomra az identitás önkéntes választása fontos érték. Nem csak Petőfinél, de az aradi vértanúk és későbbi követőik esetében is.
Azt tartom a magyarság egyik páratlan történelmi teljesítményánek, hogy kunokat, besenyőket, jászokat és még népek tucatját volt képes befogadni, beilleszteni saját mozaikjába ezer éveken át. Ritak történelmi teljesítmény, erről írtam már, akár a görögökkel, akár a rómaiakkal hasonlítom össze.
A kiírtott munkaszolgálatosokról pedig nem a válogatott módszerekkel írtott és a hetvenes évekig sterilizált, kényszer állami gondozásba vett, családjuktól elszakított (bármilyen törzhöz tartozó) benszülöttek jutnak eszembe, bár ez is kétségtelenül embertelen és gusztustalan módja volt egy nép elpusztításának, és nem jár érte hetente vezeklés, megemlékezés, végtelenített kárpótlás, hanem sokkal inkább a nagy háború szörnyűségei során tízmilliószám kiírtott civilek, hadifoglyok és katonák. Világszerte.
Meg persze számos gusztustalan részlet ami a róluk alkotott képet tovább árnyalja, nagyjából úgy, ahogy itt írva vagyon:
Sokat elmond rólad, hogy azt, hogy a nyilasok kutakodtak a nagyapám fitymájának megléte után, te pedigrének nevezed. Miért nem inkább ingyenes családfa-kutatásnak?
Nos, amíg neked - mondjuk - a kiirtott munkaszolgálatosokról is az jut az eszedbe, hogy de a maorik meg emberevők voltak, ezirányú vitáinkat felfüggesztem.
Hadmérnöki irányultságú írásaidat továbbiakban is nagy figyelemmel és tisztelettel követem nyomon.
A zárolt pénzre év elején nem lehet közbeszerzést kiírni, novemberben meg már késő. Ezt a kb. 30-40 milliárdot csak akkor lehetne elkölteni, ha a valutatartalékra rájárva legkésőbb júliusban feloldanák a zárolást. Millió más kötelezettségvállalás beelőzi a honvédséget: valutahitelesek megsegítése, újabb rezsicsökkentés, pedagógus életpálya, stb.
A tárcavezető tájékoztatott arról, hogy 2013-ban hétmilliárd forinttal nő a haderő költségvetése, amelyből az idén is biztonsági tartalékot képeznek, amit ott használnak majd fel, ahol a „legnagyobb szükség lesz rá”.
Ilyen pofátlanul hazudni! A vezető szerveknél 20, a csapatoknál 10%-ot zároltak a költségvetésből, melyet csak akkor lehet felhasználni, ha a költségvetés bevételi tervei teljesülnek. Mint tudjuk, a költségvetés bevételi oldalán legalább 1000Md bizonytalan. Mikor derül ki a teljesítés, novemberben?
A háborúk utáni számonkérő bíróságok ritkán szoktak "tisztességesek" lenni, mint ahogy a háborúk sem lovagi párbajok! Ilyen esetekben "farkastörvények" uralkodnak, nem a jogrendiség.
OFF - Én pedig leírtam, hogy - felvetésekkel történő - egyoldalú reagálással nem lehet kettős mércét emlegetni. Ahhoz kell az "önkritika" is. Még akkor sem, ha a felmenőidről, nemzetedről, stb. van szó! - ON
A világ minden tisztességes bírósága különbséget tud tenni gyilkos és gyilkos között.
Meg is teszi.
De nem hagyja futni az egyiket csak mert ő a hatalom kegyeljte, vagy nem méri örök vezeklésre a másikat, csak mert nem kegyeltje a hatalomnak.
Ha ezt teszi az nem bíróság.
Ez a nürnbergi justicmordra is igaz.
Pont a hivatásunkat gyakorolva élhettük meg, hogy miként nyomtak le minket a mocsár legfenekére, majd amikor azt hittük már nem lehet lejjebb nyomni minket, még tovább nyomtak, bele az alapkőzetbe, és még mélyebbe is lehet, amint azt a maiak megélik nap nap után.
Ha ezt meg lehet tenni egy hadmérnökkel, tüzérrel, hadtápossal és a szakmai közösségével, hadsereggel, miért ne lehetne megtenni egy egész országgal?
Nem ezt éljük meg nap nap után szerinted évtizedek óta?
A hócipóm nyilván nekem is tele, bár nem rendelkezek kiterjedt pedigrével.
Az érvelésem pedig a záró hasonlatodnál messze igényesebb, még ha nem is minen esetben PC és esik egybe a véleményeddel.
Leírtam, hogy nem kezdeményezek ilyen vitát, hanem a felmenőimet, hazámat, legendáit, mítoszait, kultúráját érintően a kettős mérce jegyében született felvetésekre VÁLASZOLOK.
Ez pedig ez esetben szükségszerűen egyoldalú, mert pont, hogy azokat a példákat próbálom bemutatni amit a kettős mérce használata során figyelmen kívül hagy az olvtárs, akinek a hozzászólása kapcsán a példákat felhozom.
Nem azt mondom hogy nincs mit tanulniuk, de nem győztél meg. Árvíznél még talán, de ott meg ha konkrét helyzet van akkor úgyis van ott vízügyes, legalább mikor megkezdi a munkát, és akkor megmondja nekik hogy Béláim, ide és ide rakjátok a földet a markolóval. Az együttműködésre meg ott a mobiltelefon, ha le van adva hogy kiket lehet értesíteni, persze nem pestről kéne kiadni az utasítást hanem helyileg.
Nem feltétlenül csak hóból mentésre lehet használni a traktorost. Bár ott sem árt, ha a közút kezelők felhívják a figyelmét néhány dologra. Lehet gyakorolni az együttműködést is másokkal.
Árvíz idején pedig jó, ha nem akkor kell elmagyarázza neki a vízügyes, hogyan merre tolja a földet ha meg akar erősíteni egy gátat. Mikor mehet rá a gátra mikor nem. Van mit tanulni.
"A hóban elakadt autók kimentése nem katonai feladat. Ahogyan gátak építése sem."
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nálunk alapvetően nem a katonák feladata. De lehet olyan helyzet, amikor őket is be kell vetni ilyen feladatokra. Ennek több oka is lehet.
A többit hasonló módon látom. Sajnos az önszerveződésre és társadalmi munkára ilyen komoly feladatot nem lehet építeni. Ehhez törvényi szabályozás és központi koordináció szükséges. A kötelezettség mértéke pedig szintén törvény kérdése.
