Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Viszont éppen az a gond, hogy perpill nekem úgy fest, csak 1 ember foglalkozott a forrással, és nem épp mostanában. Olaszul tudok, latinul picit, és tudok itthon olyan embert, akinek ez a szakmája, és látott már kardot közelről,
lehet majd rákérdezek nála. Bár annyira azért nem érdekel a dolog :)
Kiindulva abból, hogyan változott a jelentés két Fiore vagy Meyer fordítás között, és hogy még mindig sok a baromság,
én azért szeretek legalább 2-3 fordítást, meg az eredeti szöveget is látni egymás mellett.
Pl a kéz alaphelyzeteit, mindkét helyen elég hülyén fordítják:
Fiore-ben guardnak fordítja bölcsen a fordító: "Fiore uses the expression prese de spada which means literally grips of the sword. He means the guards." Ja, nyilván azért ír prese de spada-t guardia helyett :)
Meyerben Norling szereti azt sugallni hogy grip váltás történik, miközben többnyire csak a csukló forog, és itt a kardfogás szintén a kéz vívásból már jól ismert alaphelyzeteire utal (a legtöbb forrásban az ábrázolásokon a kard mindig lappal az olvasó felé van, ergo a kéz kardhoz mért pozíciója irreleváns. A kéz pozíciója határozza meg az él irányát, így általában nem fogásváltás történik, csak mondjuk prímből tercbe fordul a kéz)
1) Szokásos HEMA-s struccpolitika: Megfogalmaztam néhány kritikát, amik miatt nem szeretnék indulni egy versenyen,
erre megkapom, hogy ne kritizáljak, ha nem indultam rajta.
Lehet pont azért fogalmazok meg kritikát, mert bízom benne, hogy az emberek egy része
megfogadja, és megpróbál pl kevésbé balesetveszélyesen vívni, ergo nekem is több kedvem lesz versenyezni, neadjisten pár törékenyebb lánynak is meghozza a kedvét ehhez a szép sporthoz.
2) Ha karból vágsz, a dussack meg cutlass is le tud érni (pláne, hogy elég mélyen állunk, meg bele is dőlünk) De általában a rapírt, a hosszúkardot, meg a szálfegyvert sem szoktam beleállítani a földbe. (elég nehéz volt levetkőzni a régi rossz szokásokat, de már elég jól megy, lásd 3. pont)
Cutlass esetében (szándékosan nincs kedvem más fegyverekről vitázni, itt elég dokumentáció áll rendelkezésemre ahhoz, hogy ne kelljen) lényeg pont az, hogy vágáskor a vertikális komponens elsősorban nem a kar lefelé mozgatásából, hanem előredőlésből (csípőhinta) származik. (amúgy a horizontális is csípőből jön, de az nem releváns földütés szempontjából)
Sokkal jobban tudod kontrollálni a vágásod, ha a karod a testedhez képest folyamatosan stabilizálva van mell/hát/vállban, és testből mozogsz,
mintha a testedhez képest mozgásban lévő karod kéne megállítani elülső deltából (ami lássuk be, nem túl nagy és erős izom).
Érdemes megfigyelni az alábbi képeken a vágások végállapotában a mell, váll, láb, csípő pozícióját a guardokhoz képest (ahol egyenesen áll a fickó) A kar nem nagyon mozdult (első körben merev karral gyakorolnám, és ha már megy, lehet játszani azzal, hogy pontosan mit csinál a kar, itt nem elég a terjedelem ennek kifejtésére, lásd 3. pont), a törzshöz képest továbbra is előre van nyújtva. A törzs viszont már lefelé néz.
Ergo a vágás kezdő és végállapota hasonló, mint "karból" vágáskor, viszont a test pozíciója más.
Nehéz fegyvereknél nekem ez vált be. Akkor jöttem rá, mikor egy kétkezes bárddal alkar-vastagságú ágakat vágtam ketté szálirányra merőlegesen. Egyszerűen tépte az elülső deltát a lezuhanó bárd, és a random felületű fában elmászott a penge oldalra (struktúra hiánya, ugye), ha karból próbáltam odasuhintani. Ha törzsből dőltem, és kb beleguggoltam a vágásba, egyből vitte.
3) Nesze, akkor építő jellegű kritika: többet kéne gyakorolni a vágástechnikát,
fókuszálva arra, hogy ne lefelé/oldalra, hanem elsősorban előre mozogjon a kar (kb mintha szúrnál). Így stresszhelyzetben javul a kontroll, és nem koccolja le a kard a padlót.
Most a videón elég randomnak tűnik a vágásmechanika, néha jó, néha nem (ezért fontos a konzisztencia tesztvágásnál,
nem lehet megállni, ha egyszer épp sikerül). Meg kéne nézni, hogy amikor jó, mitől lesz jó, és arra fókuszálni gyakorlásnál. A külső-felső oldalról indított vágások általában jobb minőségűek, én azokkal kezdeném, és ha ott már megvan a logika, átültethető a többi irányra.
Egy ilyen hiba éles karddal már tesztvágás közben is életveszélyes lehet, mert ha a cél eltéríti a kardot,
és nem tudod megállítani a pengét, belevághatsz a lábadba (anno volt egy kép pont ilyen balesetről,
nem kevés öltés lett a vége, és gladiussal követte el az illető, ami mégcsak nem is hosszú).
Ezért van az longpointon, hogy a mozgó célra (ergo stresszhelyzetben) történő
vágás csak az alapszámok után van. Különben elég sok baleset lenne. Álló cél ellen "könnyű" vágni, mert fókuszálhatsz, mozgó cél ellen látszik, hogy még az amúgy
elég jó vágók is szétesnek picit.
4) Nem erős feltétlen találatokat akarunk pontozni, tőlem megérinteni is elég a másikat vágással, ha nem pattan el a plüsi a célról, jár a 10 pont.
Legalábbis, ha elhisszük, hogy bele tudott volna menni a test, és nem valami hülye,instabil állásból hozta össze, és nem csak véletlen épp hozzáért a másikhoz. De sajnos nem hiszek a szubjektív bíráskodásban, így elvárunk valami minimális erőt, és mérjük a rebound-ot mellette.
A maximális erő mérése még kérdéses, lásd a törékeny lányok problémája. Persze érhet "agyonverni" a másikat (már amennyire ezt egy plüss cutlass engedi), és célravezető is, hiszen ha egy erős találat kizökkenti, lehetőséged van ráduplázni egy magasabb
pontértékű találattal (pl kar-fej, vagy egy erős, de rossz struktúrájú találat, majd egy jobb minőségű vágás).
De így hátrányba szorulnak (esetleg elrettennek) a törékenyebb, madárcsontúbb vívók, ami ugyan reális, de
nem biztos, hogy jó dolog.
A szúrásnál épp gondban vagyok, kéne némi "gyűrődési zóna", hogy egyrészt ne törj vele bordát, másrészt pedig azért, hogy elkerüljük a merev gyakorlófegyveres stop-thrust anomáliát (elkerülöd az utánütést, mivel a
szúrás megállítja az ellenfelet, ahelyett, hogy keresztülmenne rajta). Illetve hogy pontozásban ne járjon tus azért, ha éppen csak megérintesz valakit. Emellett van egy új fejlesztésem, ami a szúrás 40/60 szabályát próbálja majd kicsit jobban tudatosítani (nehezebb lesz "kihúzni" a fegyvert)
Milyen forrásmegjelölésre lenne még szükséged? Ott a 2012-es cikk.
Vagy valami ilyesmire: pl. Brugge Városi Levéltár MS 1817/9055? Tudsz-e latinul, flamandul, Mittelhochdeutsch-ul stb., hogy el tudnád olvasni, összevetni Matt fordításával?
"A franko-belga az nem Fechtschule szerintem..." Igazad van. Ez egy igen lényeges szempont.
Fechtshule: "Iskolán kívül szerintem elfogadható annak tiltása, egyszerűen vadidegen, egymást nem feltétlen kedvelő emberek között nem működik a dolog." (Pl. Marxbrüder vs Federfechter)
0 szúrás.
Belga vívócéhek: "The fencing guilds typically met each Sunday to fence, and held regular competitions with various weapons. This typically consisted of "prize-playing", in which one fencer put up a prize (typically a tin or pewter vessel of a certain value) and defended it against the other members of the guild. Once per year, the guild held a special fencing tournament in which all the guild brothers were required to "play for the kingship." The winner of this tournament was awarded the title of "King of the Guild", and enjoyed great prestige and special privileges for the remainder of the year."
"The Franco-Belgian guild rules are the most detailed set of rules that have been documented to date."
Írtad: "A mondandóm arról szólt, hogy az egész bizonyos, hogy az iskolán belül volt szúrás."
A francia-belga vívócéhek szabályzatai alapján elmondható: egy adott iskolán belüli versenyekensem volt szúrás.
Ui.: Ha még ez sem lenne elég, akkor a HEMAA FB-oldalán rendszeresen posztol Matt Galas. Keresd meg.
Ui. 2.: Exclusive Interview with Matt Galas (2006)
Elég sok infó található a kezdetekről, milyen előadásokat tartott.
"Last year I lectured on the subject of Belgian fencing guilds in general. This year I intend to present a detailed presentation on the rules used in the yearly longsword tournaments. I'll present sets of rules from 1606, 1618, and 1753. I may also present the rules for a rapier tournament held in 1716." Tehát 2005-ben, meg 2006-ban is tartott erről előadás, valószínűleg Dijonban.
"De tudod mit? Majd énis jól befikázok mindenkit,"
Az rendben is volna, a probléma abból fakad, hogy te már most is befikázol mindenkit. :D
Persze, hogy emlékszem, mikről beszéltünk, és dicséretes, hogy saját versenyt szervezel, de akkor sem jártál más nyílt versenyén. Ha csinálsz egy fasza nyílt versenyt, ahol szépen, technikásan vív mindenki, senki nem vág bele a földbe (mondjuk a cutlass úgysem ér le a földig :) ), és a bírók gyakorlatban is jól tudják pontozni az erős találatokat, akkor azt mondom, igen, ez a rendszer ebből a szempontból jobb.
Addig viszont az nem építő jellegű kritika, hogy a szablyaharc rendszere klopfolás és a kontroll teljes hiánya.
Ez milyen? Itt azt hiszem, teljes kontroll volt: (14:02-től és 17:45-től jövök)
Akkor hogyan jellemeznéd a padlóba vágást? Kiváló korhű technika? :) Szerinted mi okozza a jelenséget?
A mély állás vs fejvágás témát nem teljesen értem. Ha az ember eleve alacsony, és mélyen áll, és előre rakja a fejét,
akkor annak pont az lenne a lényege, hogy invitálja a másikat fejvágásra (és mivel 90%-ban fejvágás jön,
kidolgozhatsz ellene valami jó technikát), mert minden más sokkal messzebb van. Plusz a dőlés és a mély állás miatt testből
meglepően gyors elmozgásokat lehet csinálni csípőből (ami a fejed vonalában már métereket jelent).
A nyílt versenyes témával kapcsolatban nem érzem jogosnak a kritikát.
Speciel ha rémlik, nemrég facebookon épp neked pedzegettem, hogy bár abszolút nem a profilunk,
jobb híán lenne igény fémszablyás versenyre a részünkről.
Illetve korábban a HEMA csopiban tartottam igényfelmérést cutlass-es versenyről is, amit, mivel láttam rá igényt, azóta is kitartóan szervezek, nem kevés pénzt, időt, és kutatást beleölve az előkészületekbe.
Ez jelenleg ott tart, hogy van 20db vívómaszkunk, illetve úgy 12db cutlassünk, és teszteljük, hogyan lehet moddolni a dolgokat,
hogy szájízünknek megfelelő legyen a történet, biztonság szempontjából (ha tud valaki jó budget nyakvédő megoldást, az szóljon). Illetve balanszolgatjuk a szabályrendszert.
De tudod mit? Majd énis jól befikázok mindenkit, aki nem jön el rá, mert nem kedvel, vagy mert mert abszolút nem ez a fegyver a profilja,
vagy mert nem tetszik neki, hogy a pattogós vágásaira folyamatosan 1 pontot kap (10 helyett) a struktúra hiánya miatt,
esetleg csak nincs kedve ezek mellett 100-200 kilómétereket utazni :)
Már jó pár Schundi féle versenyen voltam, és az elmúlt évek legjobb élményei voltak számomra, nemcsak a vívás maga, hanem a találkozások, beszélgetések, ötletelések miatt is. Volt mindenféle stílusú ember, nagy távolságot tartó, lerohanó, szurka-piszkáló, klopfoló, stb., de az rosszindulatú túlzás, hogy agyatlan klopfolás az egész. Ki kéne egyszer próbálni, aztán osztani az igét. ;)
Hucker Ferenccel (rapíros amúgy) élmény volt vívni, mert én se az agyatlan stílust szeretem. Itt a meccsünk 2:36-tól:
Matt Galas: Guidelines for Running a Traditional Franco-Belgian Tournament (2012)
"Valid Technique
When fighting with the longsword, only cuts are allowed. These must be delivered with the flat of the blade, which is chalked so that the marks can be seen. Thrusts, one-handed thrusts, one-handed cuts, half-sword techniques, pommel strikes, strikes with the cross, punching, kicking, and grappling are not allowed."
A franko-belga az nem Fechtschule szerintem, és az eredeti szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy az egykezes szúrás, vagy simán a szúrás tilos,
mert felsorolás van. Igazából Galas cikkéből sem egyértelmű: "When using the longsword, one-handed cuts and thrusts were prohibited.", és tudok olyan cikkéről, ahol azt mondja, lehetett, meg olyat is, ahol azt mondja, tilos. Szerintem a forrást kéne megnézni.
Illetve az általad linkelt cikkben: "Thus, one German rule-set forbids pommel, point, running in to grapple, arm-locks, kicks to the groin, eye-gouging, throwing dirt, and all dishonorable tricks that some know well how to use..." Szóval ő is egyetlen árva fennmaradt szabály alapján próbál általánosítani.
Gyaníthatóan amúgy a 16. század vége felé jött be a nemszúrósdi, amikor lovagi harcművészet
helyett már elment a dolog a sport irányába (a Federfechtereket legalábbis emiatt köpködték,
a korabeli versikék tanulsága szerint, később sem ritka a katonai és a civil vívók ilyen jellegű szembeállása)
De különösebben engem sem mozgatnak meg a különböző HK versenyek. A mondandóm arról szólt, hogy az egész bizonyos, hogy az iskolán belül
volt szúrás. Iskolán kívül szerintem elfogadható annak tiltása, egyszerűen vadidegen, egymást nem feltétlen
Egy lista azon magyar nyelvű könyvekről, melyek nem vívókönyvek, tehát van itt vívástörténet, önéletrajz, életrajz meg minden egyéb, 1837-től napjainkig. Külön jelöltem azokat a könyveket, amelyekről írtam már bejegyzést. Kimondottan izgalmas lenne, ha minden egyes könyvről készülne egy megfelelő szinvonalú összefoglaló. (A távoli jövő tervei között... esetleg <sóhaj> )
Azt írtam a decemberi meghívásos, szablyás eseményről: "...hiszen mindenki jól jár egy ilyen rendezvénnyel." Látom, hogy némileg kételkedsz.
Pedig így van.
Aki félti a fejét-kezét-egyebét, az nézheti és szurkolhat. Netalán tanulhat a látottakból, anélkül, hogy kockáztatna saját testi épségét.
Aki részt vesz, az gazdagodik egy kellemes élménnyel. (Tibornak és a többieknek láthatóan nem vette el kedvéd pár horpadás. Pedig én is úgy látom, hogy egy polifoamos gyakorlóval fejvédet horpasztani egyértelműen túlzás.)
Az oktatottak pedig kapnak egy olyan oktatót, aki ebben is kipróbálta magát, talán egy-két dolgot jobban megért, integrálni tudja a tananyagba.
A víváskutatók - netalán álruhát öltve - elmehetnek elemezni a látottakat, meg fanyalogni, amiért majd jól megkergetik őket. ;-)
Végül a herold az egyszerű nézőknez fordul - pont úgy, mint a Lovagregény c. filmben - és így szól: "És ti, dicső csöcselék..." élvezzétek a műsort...
Mindenki jól járt? QED
Más. Publikációk formátuma, terjedelme. A lényeg - jelenjenek meg dolgok: hozzászólások, bejegyzések, cikkek, könyvek vegyesen. Mindenki válasszon kedve szerinti formátumot. Elérhető, visszakereshető helyeken. Utána következhet a peer-review rész.
Nem különösebben érdekel a hosszúkardvívás, de ennek ellenére, valahogy megragad a fejemben pár dolog.
Írtad: "A szúrás csak egy bizonyos Fechtschule fennmaradt szabályrendszere szerint volt tilos." "Viszont 1 db megmaradt szabályzat alapján nem lehet kijelenteni, hogy ez az összes versenyen így volt..."
Szinte biztos, hogy nem 1 db versenyszabályzatról van szó, az utolsó ilyen Fechtschule valamikor 1740-ben került megrendezésre Breslauban (mai Wroclav), szóval egy 300-350 éves időszakról beszélünk, amikor a nagyobb városokban évente többször is volt vívóverseny, Belgiumtól a Danzigig. Nehezen tudom elképzelni, hogy csak egy bizonyos szabályzat tiltotta volna a szúrást, és csak ez maradt fent.
Rögtön egy példa - a belga-francia szabályrendszer is tiltotta féderrel történő szúrást.
1) Mennyien hemázunk itthon, és ebből hány ember versenyzik? :)
Szóval a "mindenki jól jár" azért erős túlzás. Nekem személy szerint inkább balesetveszélyesnek tűnt a történet,
legalábbis a plüsitől horpadó fejvéd nem feltételez sok kontrollt, én pedig féltem az ujjaimat.
De aki szeret versenyezni, az biztos örül neki.
Személy szerint épp nem értem rá a többiekkel vívni 1 hónapig, és így volt időm kutatgatni,
illetve foglalkozni pár rossz beidegződéssel az alaptechnikákban, és baromi sok apró, de hasznos részletre jöttem rá,
a csukló/ujjak mozgását, illetve a mestervágásokat és a középvonal használatát illetően. Kéne mégegy hónap, meg egy jobb vívóbábu. Ilyenkor mindig kezdem azt érezni, hogy jelenleg leginkább vívás hátráltat abban, hogy jobb vívó legyek :) Persze ez nem igaz, csak kell a periodizáció.
Kísértetiesen emlékeztet a szitu egy mozgásminőség szakértő panaszára: Az lett volna a dolga, hogy javítsa az erőatléták alapmozgását, de mivel azok napi 2x edzettek, így az ő heti 1
foglalkozása nem igazán volt elég arra, hogy eltűnjenek a rossz beidegződések.
2) Én egy ideig gondolkodtam vágás szemináriumon, sőt, fel is kértek rá idén, hogy egyik HK szemináriumon
beszéljek ilyesmiről majd, de akkor nem értem rá, azóta pedig rájöttem, hogy nem lenne sok értelme.
Akit tényleg érdekel, most is odajöhet hozzám megkérdezni, egy tömegrendezvényen
pedig nem jönne át a lényeg.
Arról nem is beszélve, hogy azóta kicsit jobban utánajártam, és a mozgás vertikális komponensét illetően tisztáznom kell még pár dolgot (Edelson mond valamit, de Japán battodosoknál látok eltéréseket, és jelenleg a források inkább a battodosok felé billentik a mérleget)
A játékelmélet nem egyszerű dolog, főleg ha bejön a képbe a kommunikációs zavar a felek közt. Facebookon rendszeresen van rage abból, hogy nincs metakommunikáció. Ha az ember lájkol egy postot, és
úgy ír kritikát vagy kérdést, az már jobban működik, de ez sem tuti recept.
A tanulmányok, könyvek tekintetében a legnagyobb probléma, hogy ma már bárki írhat ilyet
(az itthoni oktatás igen változó színvonalát figyelembevéve a diploma sem jelent garanciát a minőségre, sőt), és sokszor már az alapoktól baromság az egész, bizonyos, alapvető hiányosságok (rosszabb esetben a gondolkodás hiánya) miatt.
Annál, hogy a vakvilágba publikálunk egy terjedelmeset, szerencsésebbnek érzem a postolást, egy-egy rövidebb témáról. Ott az ember a reakciók alapján szép lassan át tudja gondolni a teljes képet, és árnyalni a dolgot. Aztán,ha elég kritikát gyűjtött be, és átment pár iteráción a cikk, jöhet a következő. És a végén esetleg ezeket összefűzheti egy nagyobb művé, ami jó remélhetőleg lényegesen kevesebb baromságot tartalmaz már.
1. Azt, hogy a középkori szabályok folytatásaként történt így, csak én vontam le következtetésként az olvasottakból (ezt jeleztem is). Ezek szerint helytelenül.
A hétvégi tornán (és főleg a csatában) azért volt tiltva, mert balesetveszélyes.
2. Oktatni ettől még nálunk is oktatják - és tudtommal a védőfelszereléses vívásban alkalmazzák is.
Ez úgy 2006ban volt, senki nem szólt a szúrás miatt, engem is szúrtak meg,
valószínűleg akkor még nem annyira volt elterjedt ez a félreértelmezett nézet a németek és a szúrás viszonyáról.
A szúrás csak egy bizonyos Fechtschule fennmaradt szabályrendszere szerint volt tilos. A Fechtschule vívóiskolaként fordítása nem kifejezetten szerencsés, mivel eseményt takar (nyílt versenyt több iskola között), nem pedig konkrét iskolát.
A biztonsági szabályok azért voltak, mert kb ősellenségek voltak a résztvevő iskolák,
és többnyire ezen szabályok mellett is elég durva mészárlás alakult ki, mivel a vérző fejsebért fizettek. A vérző fejseb szabály egyébként megmagyarázza a szúrás tiltását is: ha beletolsz valakinek a fejébe egy tompa kardot
úgy, hogy vérezzen, az jó eséllyel nem éli túl a dolgot.
(amúgy zseniálisan leegyszerűsített bármiféle bírózást. vérzel? akkor buktad)
Viszont 1 db megmaradt szabályzat alapján nem lehet kijelenteni, hogy ez az összes versenyen így volt, azt
meg kifejezetten hülyeség, hogy a németek nem szúrtak.
De a rendes iskolákban, ahol a tanítás folyt, lehetett szúrni (meg biztonságosan vívni védőfelszerelés nélkül),
Meyer is tanít szúrást. Nagyjából el is mondja, hogy amikor élesre ment a gyilok,
akkor kellett, de mostanában már nem divat tanulni. Gyaníthatóan azért, mert
már mindenki csak a versenyre tápolt :) Hiszen ekkora a hosszúkard már nem volt meghatározó szereplő
a többség számára a csatatéren és a civil életben, leszámítva pár elvetemült profit (Doppelsöldner).
"Talán a 2015-ös Tornán olyan szépen torkon - fejvéd szakállon - szúrtak, hogy csak nyekkentem. Pedig elméletileg nem lehetett szúrni. "
Azt nem mondom, hogy nem fordult elő, plankoltunk is miatta időnként, de ettől még nem számított szabályos találatnak. Sőt, a többség amennyire láttam az ellenfélnek adta a győzelmet egy ilyen akció után.
Arra próbáltam célozni, hogy ha mindenkit szabálytalan akcióval győzött le, az eléggé... illetlen dolog szerintem.
Talán a 2015-ös Tornán olyan szépen torkon - fejvéd szakállon - szúrtak, hogy csak nyekkentem. Pedig elméletileg nem lehetett szúrni. Anyáztam csendesen és folytattam, szerencsére nem lett belőle nagyobb baj.
"...akkor a következő bolondért akit ugyanaz érdekel, ami téged, de idő- vagy térbeli távolság nem teszi lehetővé, hogy beszéljetek."
+ sok
Ui.:
És ilyen önkéntes "bolondok" gyűlekezete hozza létre az olyan klassz dolgokat, mint pl. a Wikipédia (5,5 millió angol szócikk).
"Én az első hosszúkardos edzésemen két oktató kivételével mindenkit azonnal kipontoztam nyakra szúrásból (plüsivel)."
Izé, nem tudom merre jártál, de nálunk pl tilos szúrni (követve ezzel egyébként a középkori vívóiskolai hagyományokat, amennyire a Kardlapban írtakra emlékszem)
Publikálni meg nem azért kell, mert bárki elismerné, egy rakás tudományos elmélet kitalálója annyira szegény/elfeledett maradt élete végéig, hogy még tévét is csak gyertyafénynél tudott nézni :)
Ha úgy tetszik, az emberiség általános javáért, ha ez nem tetszik, akkor a következő bolondért akit ugyanaz érdekel, ami téged, de idő- vagy térbeli távolság nem teszi lehetővé, hogy beszéljetek.
1. Nem vettem kötözködésnek. Normális hangnemben társalgunk. :-)
Vadidegen fegyverrel & 0 tapasztalat: Azért előbb kölcsönvettem egy ilyen plüsikardot a helyi AE-oktatótól, hogy szokjam, lássam a lehetőségeit. Utána pedig készítettem másolatokat, azzal gyakoroltunk egy keveset a párommal. Így volt valamennyi - minimális - tapasztalat, plusz igyekeztem mindent elolvasni, pl. Sch.... blogjának Meyer hosszúkardvívásáról szóló bejegyzéseit.
Sz332 már leírta: tessék elmenni 2 évre olimpiai vívást gyakorolni.
"Csak ehhez az kellene, hogy el kellene hajtani az összes kungfu oktatót 2 évre olimpiai vívni, meg 2 évre HEMA-zni, és egyből óriási szintlépés lenne tudásban és használhatóságban." (HM, 85950. hsz.)
2. Ha már játékelmélet, akkor nekem a Generous Tit for Tat változat tetszik a legjobban.
Annyi biztos, hogy adni jó, valahogy ösztönösen az, ettől jobban ketyeg az ember immunrendszere, és félig telinek látja azt a bizonyos pohárat. Még akkor is, ha ebből nincs azonnali és látható profitja... csak valami hosszú távú "karmikus varázslat".
Egyértelműen változtathatunk dolgokon. Gondolj bele, hogy pl. milyen nagy dolog a Sch... által szervezett verseny. Egész biztos, hogy sikeres lesz, aztán híre megy. Sokan elgondolkoznak: miért ne tudnánk mi is csatlakozni, netalán valami hasonlót csinálni, hiszen mindenki jól jár egy ilyen rendezvénnyel.
1) Nem kötekedésből mondtam az alapokat, meg az erőnlétet, hanem pont azért, amit magad is tapasztaltál. Vadidegen fegyverrel, zéró tapasztalattal is lehet szép eredményeket hozni, ha vannak alapok.
"igen jól hasznosíthatóak az olimpiai kardvívás elemei, módszertana" A vicces az egészben, hogy hosszúkardvívásban is jól hasznosítható, sőt :)
Én az első hosszúkardos edzésemen két oktató kivételével mindenkit azonnal kipontoztam nyakra szúrásból (plüsivel). Ami viccesebb, hogy nem olyan régen, egy hosszúkard ellen szintén szúrásból domináltam, úgy, hogy nálam cutlass volt.
Valószínűleg azért, mert a zornhau fétis helyett simán csak szurkáltam egy párnára, undorítóan sokat, és megtanultam jól felmérni
a távolságot, és a tempót, hogy mikor érdemes odaszúrni egyet.
A másik vicces story, hogy van, aki éveken át gondolkodott rajta, mi lehet a krumphau, született x db interpretáció, meg jósok hülyeség. Aki meg vívott, annak általában hamar leesik, hogy simán egy szekond/szeptim.
2) Én külföldön sem feltétlenül látom a nagy szakmai elismerést 1-1 publikációért HEMA-ban, pontosabban akit szeretnek,
azt publikáció nélkül is szeretik, akit meg utálnak, azt akkor is utálják, ha épp egy eddig nem ismert forrást hoz ki, és dolgoz fel.
Ez kicsit játékelmélet. Egy környezetben, ahol mindenki tök jófej, megéri jófejnek lenni, ellenséges környezetben viszont nem.
Itthon mondjuk nem tudom, mennyire van "közösség", aki publikációk tekintetében mérvadó (ergo van némi online jelenléte). Facebookon van pár ember, itt van pár ember. Általában 1-1 csapat vezetője,
esetleg 1-2 seniorabb ember. Versenyeken meg általában nem a publikációkról szól a dolog.
Mi ott tartunk most, mint külföld Tobler, Clements, és a többiek idejében. Kint a GHFS az oktatási anyagát publikálta angolul, itthon meg a kidolgozott, topsecret, saját oktatási anyag a "selling point" egy csapatnál.
A mi oktatási anyagunk nem secret, de tök sok meló lenne kiadható formába hozni, mert elég parasztba' toljuk :) Bár lehet egy kalózos témájú publikációnál ez megengedhető :)
"Itthon pedig mindenki "ráül" a maga kis "titkos" anyagára" - még jó, hogy beszélek angolul, és pont nem érdekel, ki mit titkol. A publikáció egyébként a kutatás része. Olyan, mint a szülés a terhesség után. Anélkül nincs értelme a dolognak.
1. Garantáltan nincsenek annyian. Sokkal pontosabb számot is tudnék mondani, csak nem akarok felesleges feszültséget gerjeszteni. (Legalább 2010 óta figyelem a társaság működését, 6-7 versenyükre is elmentem, 3,5 éven keresztül edzettem egy helyi csapat mellett egy miskolci református templom hangulatos altemplomában. Kevés ember lehet az országban, aki külsősként többet olvasott volna róluk, mint én.)
A "kismillió" egyéb csoportot is próbáltam figyelemmel kísérni. Viszonylag megbízható adatok a 2010-es HEMA Census-ban lelhetők fel az Ars Ensis-ről, a SAGA-ról és a Kard Rendjéről. A többiek létszámát csak megközelítőleg tudtam megbecsülni. Szerencsére a modern technológia ad némi támpontot a korrekt becslésékhez.
2. OK, legyen 1994.
3. Elsősorban vívókönyvekre gondoltam, persze igaza van Sch....-nek: ide kell számítani a FS-dolgozatokat, a Kardlapot, a APD-t stb.
4. "A publikáció amúgy nem egyenlő a kutatással, és a többségnek nem jön be."
Ahogy Annatar írta: "Ez egy nagyon szomorú dolog." Külföldön pont azért lett ennyire sikeres a HEMA, mert rengeteg ember * ingyen * végezte a kutatást, eredmények feltöltését. Ezért lehet az SG adatbázisban ennyi szabadon letölthető régi vívókönyv. Ezért ilyen jó a Wiktenauer. Nálunk pedig az történt, hogy Király Sándor feltölti a huszárszabályzatot (1917), meg a Domján könyvét, és gyakorlatilag alig kap érte egy köszönömöt a közösségtől. Ez is rendkívül szomorú.
Nem véletlen, hogy Királynak elment a kedve a könyvírástól / publikálástól, pedig már 2013-ban pedzegette, hogy Arlowból le tudja vezetni a "tiszta" magyar szablyavívást, "megtisztítva" az olasz behatástól. Milyen érdekes lett volna megismerni egy ilyen vívókönyvet!
A durván plagizált anyag kutatási szempontból érdektelen, és eléggé szégyelnivaló.
"...félti a drágán kifejlesztett módszertant a konkurenciától..." Erre nem is érdemes reagálni (lásd a nyugati hozzáállást).
Sch.... írta: a HEMA mozgalom. Ingyen kapunk dolgokat, ingyen adunk dolgokat, és mindenki jól jár. Itthon pedig mindenki "ráül" a maga kis "titkos" anyagára és aztán csodálkozik, hogy nincs áttörés, fejlődés stb.
5. Mint már írtam, a víváskutatásom szerves része a tényleges vívás: szabadvívás minél több külsős emberrel, minél több csapatból, netalán többféle gyakorlófegyverrel. És persze a heti 1-2 gömbsúlyzós edzés, nyáron pluszban úszás, máskor pedig túrázás, futás, tollasozás. Nyilván az alaptechnikák sem maradnak el.
Szerencsére pont olyan korszakot tanulmányozok, ahol rengeteg az egymást kiegészítő forrás, igen jól hasznosíthatóak az olimpiai kardvívás elemei, módszertana. Így nem kell azzal foglalkozni, hogy "a többségnek még a kódexekben bemutatott állásokat sem sikerülhiánytalanul lemásolni".
Az egy külön érdekes mellékszál, hogy a grundvívás alapjait felhasználva sikerült összeállítani egy olyan hibrid - teljes mértékben történelmietlen (!); se nem Fiore, se nem Lichtenauer, se nem Meyer - hosszúkardvívó (mini)rendszert, ami viszont egész elfogadható módon működött AE tornán, a helyi hagyományőrzőkkel szemben, akiknek mellesleg ez lenne a főprofiljuk.
"A publikáció amúgy nem egyenlő a kutatással, és a többségnek nem jön be."
ez egy nagyon szomorú dolog. Én a tudomány szabadságában hiszek, és ahhoz bizony hozzátartozik, hogy ne titkolózzanak az emberek.
Egy történeti kutatás ráadásul 99%-ban nem jelent üzleti előnyt, viszont ha nem publikálod akkor a következő ember akit ugyanez érdekel, nem tudja egy lépéssel későbbről elkezdeni, hanem ugyanonnan kell ahol te kezdted anno. (feltéve ha egyáltalán a te forrásaid elérhetőek még)
