Sziasztok! Néhány családnév eredete érdekelne. Ezek a saját családomban előforduló nevek. Nos: 1. Mitrik 2. Bukovszky 3. Rebecsák 4. Bejó 5.Karpi
Ezek az ősök Borsod megyében Szendrőlád és Felsőtelekes falvaiban éltek és gondolom javarészt szlovák és ruszin eredetűek voltak. De csak gondolom, ezért kérem a segítségeteket a jelentésekkel és az eredettel kapcsolatosan. Pl Mitrik szlovák?ruszin? esetlek lengyel?
Az addig oké, hogy lehettek a Káma vidékén a magyarok ősei, de, tudod, 1500–2000 év alatt, amott később orosz nyelv hatása alatt, stb. elég valószínűtlen, hogy egyforma alakúra fejlődjön a két név, amennyiben egy volt az alapja.
A gy-s szavaink tényleg zömében türk eredetűek. A Káma vidékén (igazából nyugatra tőle) türk jelenléttel (volgai bulgárok) viszont csak jóval azután számolhatunk, hogy a "mi" magyarjaink már megtelepedtek a Kárpát-medencében.
Szóval summa summarum, valószínűnek nem tartom.
((De miért kérdezed, hogy hogy lett Gomából Gyoma? Hol állt Goma? A középkori magyarországi adat csak helyesírási jelenség, ott a G /gy/-t jelöl.))
No, ebben én azért nem lennék annyira biztos. Ugyanis a Káma mentén csak-csak előfordultak régebben a magyarok.
Viszont érdekes, hogyan lett a Gomából Gyoma. Amúgy gy-vel kezdődő régi szavaink azt hiszem többnyire török vagy olasz eredetűek, ami ugyancsak nem mond ellent a Káma vidékének.
Tudod, Magyarországnak is van Bihar megyéje, meg Indiának is van egy Bihar tagállama... Na, a kettőnek kb. annyi köze van egymáshoz, mint a te falvadnak a Káma mellékfolyójához.
(Dema v. Dim), 430 km. hosszu mellékfolyója a Bjelajának Ufa orosz kormányzóságban; az Obscsij-Szirten ered és Ufánál torkollik. Partjain rézérceket bányásznak.
Ha már lúd...! Gyomán lakom. Az etimológiai szótár aztmondja:1332-Gama. Puszta személynévből, magyar névadással.1215/1550: Gyoma szn. 1216/1550 Gyama. Az alapjául szolgáló szn. etimológiája nincs tisztázva. Szerintetek? A neten erről sem találni semmit. Egyszer valaki azt mondta, hogy állítólag a Káma folyónak van hasonló nevű mellékfolyója. Ami ugye érdekes lenne:)
Megnyerően érdekes kérdés. Az ember kapásból azt mondaná, hogy ez a Márton keresztnév írásválatozata alapján kialakult névváltozat. Ez valószínűleg igaz is, de meglepő, hogy mennyire elterjedt helynév ez Angliában és előfordul Új-Zélandon is.
A lengyelhez annyit, hogy akár óoroszoktól, akár a "lengyelektől" maguktól is átvehettük:
ugyanis mielőtt Mieszko és tsi. egyesítették volna a lengyeleket, nekik is több törzsük volt. Köztük a poljánok és a lendzsánok is, egyebek mellett. Gondolom, a magyarok (érthető módon) a délen-délkeleten székelő lendzsánokkal találkoztak először, de a lengyel etnikum önmegnevezése pedig a központi, a királyi székhely körüli poljánoktól ered, innen vették át a többi környező népek is.
A lendzsán törzsnév etimológiája ahogy leírod simán elképzelhető, lévén, hogy polján, drevlján, stb. (pl. a Nesztor-krónikából) törzsnevek is ilyet jelentenek. (alföldlakó, erdőlakó, hegylakó, stb.), gyakori szláv törzsnévadási gyakorlatnak tűnik. (a drevljánok lehet, hogy nem szláv népesség voltak, hanem balti vagy baltifinn, de a krónikában a névadásuk szláv szemszögből szláv szóval történt, mint ahogy a "németeket" is szláv kifejezéssel nevezték el, nem a germán neveket vették át).
Úgy látszik, első magyar adata helynévi, a 11. századból (1084): Nemti. Azt írja a tankönyv, hogy az ómagyar kor elején még nem létező c-t a jövevényszavakban helyettesítették: Marót (< moravec), csap (< zapf), császár (< cesar) és hogy később pont a nagy tömegű jövevényszó hatására vált volna a hangrendszer részévé.
Nagyon alapvető etnocentrikus elképzelés, hogy a másik nép tagjai igazából nem tudnak beszélni, csak gagyognak. Úgy tudom, ez az eredete a hellének által minden nem hellén megjelölésére használt bárbarosz szónak és úgyszintén a 'gügyögés' képzetéből ered az asztúriai-leóni nyelvjárások bable neve. A német csehül ma is němec (mint Jan Němec, Az ünnepségről és vendégekről és A szerelem mártírjai filmek rendezője). A román nyelv régi szláv (és vsz. nem dél-, hanem egyházi szláv) szókincséhez tartozik a ma már kicsit pejoratív neamţ (nyámc) szó (kb. 'fritz') (vö. a magyarul Karácsonkő néven is ismert moldvai város Piatra Neamţ nevével, ahol a középkorban németek laktak).
Az EWUng szerint a forrás az összes szláv nyelvben előforduló 'nemec' szóalak, amelynek jelentése 'idegen, semmiféle érthető nyelven nem beszélő ember'. Ez az ószláv 'немъ' alakra megy vissza, amely szintén átkerül a magyarba --> 'néma'. A szóvégi t-c eltérés abból következhet, hogy a szó átvétele akkor tortént, amikor a ,agyarban még nem ejtettek c-t.
Ez az etimológia pontosan egybeesik Vasmer szláv etimológiájával.
A lengyelt megértem, hiszen az oroszokkal Kiev környékén sokat barátkoztunk, onnan meg ugye a történelmi lengyelföld már nem volt messze. A Wikpédia szerint:iA magyar nyelvben használatos „lengyel” és „Lengyelország” szó eredete az óorosz lendo („irtásföld”, „szűzföld”) szó lendzsan származéka lehetett (azaz „irtásföldön élő ember”), amely az ómagyar nyelvben még lengyen alakban szerepelt.[2] Ráadásul a polski elnevezést is eredeztetik a a pole („mező”) szó, illetve az ebből származó polanie, amely annyit tesz, hogy „a mezők lakói”. Erre a következtetésre könnyen eljuthatunk, ha összehasonlítjuk a többi szláv nyelv hasonló jelentésű szavaival.(W) De ez legalább magyarázat! A német viszont? SZláv-szláv, de mit jelent? Nem mondhatunk "nemet" erre a magyarázatra?:)
Ha az óoroszból került át a magyarba, akkor lehetséges h honfoglalás előtti, mint a zsidó. Nem tudom, összefügg-e viszont a románban volt egy mára archaikus szó a lengyelekre (kb. magyar polyák), ti. leah.
Üdv! nem tudom volt -e már szó róla, de arra lennék kíváncsi miért nevezzük a németeket "német"-nek. Az etimológiai szótár ügyesen kikerüli a választ, a neten pedig nem tudtam föltenni a jó kérdést, viszont ezt a fórumot megtaláltam. A "lengyel" is érdekelt , erről a Wikipédia lengyelország címszó alatt azt írja, hogy az óoroszból került át a magyarba. A lengyeleket más nem is hívja így!
Homeopatikus alapon a legjobb segítség a Snoj által írt etimológiai szótár lehet: Marko Snoj: Slovenski etimoloski slovar. Druga, pregledana in dopolnjena izdaja. Ljubljana, 2003. :)))
Szlovénül kéne hozzá tudni, gyakori szlovén vezetéknév, e forrás szerint a maga 0,1 %-os arányával az 50-65. helyen a ma élők leggyakoribb vezetéknevei közt. (néztem online szlovén-angol szótárt, nincs benne, lehet ragozott forma, esetleg felszólító forma? (ez utóbbi megalapozatlan feltevésem, csak az oroszból vetítem át)
A kazahok sosem ejtettek kazak-ot sem, legfeljebb qazaq-ot, szabatos átírásban.
A kazah (ejtése kazaχ, mint a doh-ban) forma bár az oroszból való átvétel, mégis nem szerencsétlen, lévén hogy történetileg is a szóeleji türk q-t k-val vettük át történelmileg is, a szóvégi pedig spirantizálódott, γ-vé, amely folytatása a mai nyelvben a történelmi példákban ugyan hosszú magánhangzó (t. -aq > őm. -aγ > óm. -aβ ~ -au > m. -ó, höhö, "kazó"), de a -χ sem lenne elképzelhetetlen, lévén, hogy -γ nem létezik a mai magyar nyelvben, zöngétlen párja viszont igen (lásd fent említett doh és társai).
Csak hogy megmondjam a tutit. Unom már, amikor valaki azt állítja, hogy a (teljesen elterjedt [orosz eredetű], de immár) magyar, teljesen elterjedt alak "nem jó".
Ahogy a Király és a Pap családnév viselői között is kevés van, aki király vagy pap leszármazottja, így van ez a Törökökkel is. Azt olvasom, hogy Németh Béla Szigetvár története című könyve a legjobb forrás az enyingi Török család történetéhez, mindenesetre a dédnagypapája, Keményfalvi (Török) György már használta ezt a nevet. Csak arra tudok gondolni, hogy részt vett egy török elleni hadjáratban és ott kitüntette magát.
A Sándor családnév népszerűsége ugye a Sándor-regényekhez, tehát a lovagkultuszhoz (14-15. század) köthető, de mivel a köznépben csak későn és kevéssé terjedt el, Hajdú Mihály szerint inkább a Székelyföldön vált családnévvé.
Mivel a magyar családnevek a középkor legvégén, az újkor legelején alakultak ki, a népnevek közül azok játszanak, amelyeket akkor használtak: Cseh, Horváth, Rácz, Orosz (=ruszin), Tóth (=szlovák vagy horvát vagy általában szláv), Székely, Németh, Szász, Olasz, Oláh, Görög (ti. vallásilag), Török (ez talán bonyolultabb) stb. van, de nem nagyon, illetve csak helynévi áttétellel van Böszörmény, Besenyő, Alán, Úz stb. Meg Maczedón, Osztrák, Szlovák, Rutén se.
