...nagyon ovatos hangnemben mereszkedem kerdezni: lehetseges e hogy kapcsolat van a magyar Csomor es a csuvas "şĕmĕr" (=pusztit/ rombol vagy rom) szavak között ?
Az Enikő semmiképpen sem becézett alak, alapban, sőt, az Eni az Enikő becézése. Közfelfogásban.
Amit a kicsinyítőképzőről meg írsz, az nem így igaz. (Illetve nem ez a tudományos vélemény). A -kő/-kó is lehet kicsinyítő képző, nem csak a -ka/-ke. És a -ka/-két sem a szlávból eredeztetik, az legfeljebb hozzájárulhatott, hogy kiszorítsa a többi kicsinyítőképzőket (puszta -cs, -d, stb.). A -k- gyökerű kicsinyítőképzőket finnugor eredetűnek tartják.
Igen, de ez sztem nem a melltű boglár, hanem a "becézetlen" Boglárka. Annál is inkább, mert ha jól tudom, a csinos hölgy kolozsvári és mikor ő született, ott divatnév volt a Boglárka. Gondolom, a szülei csavartak rajta egyet.
"De a Vujity Tvrtkóval történt még a háború alatt, hogy valakik fegyvert fogtak rá és rászóltak, mondja meg a nevét. Ekkor ő elájult és szerencséje, hogy horvátok voltak a fegyveresek, mert a keresztneve egyértelműen horvát"
Eredeti neve amúgy kb. "Szabó Géza", csak felvette édesanyja horvát családnevét és választott hozzá egy kifejezetten horvátos keresztnevet.
A közszói eredetű ómagyar személyneveken belül úgy látszik, elkülönültek a női nevek. Ezek a leggyakoribbak (Berrár Jolán gyűjtötte össze őket): Sebe, Csala, Liliom, Viola, Rózsa, Gyöngy, Mag, Nyesd, Hugyud. Viszont a hét napjaiból lett neveket adhatták fiúknak és lányoknak is: Péntek 32 ffi és 7 női, Szombat 22 ffi és 9 női előfordulás.
Nézd át ezt az oldalt: http://www.behindthename.com/nmc/ser.php
Sajnos úgy látszik, amit leírtam, az így elég leegyszerűsítő. Bizonyos keresztnevek ma szerbnek számítanak: Bogdan, Jovan, Nebojsa, Obrad, Predrag, Sava, Uros, mások horvátnak: Andelko, Drazen, Franjo, Juraj, Zelimir, Zvonimir, vannak olyan párok, mint h. Antun / sz. Antonije, h. Josip / sz. Josip, h. Mihovil / sz. Mihajlo. Viszont megnéztem az ezekből képzett családneveket és ugyan pl. a Jovanovic-ok, akiket találtam, mind szerbek, de találtam szerb Antunovic-ot, Josipovic-ot is és magam emlékszem szerb Andelkovicra a 18. századból, vagyis úgy látszik, a nem egyértelműen nyugati (Franjo) vagy keleti (Sava) keresztnevek kivételével a legtöbb általában a 19. vagy a 20. században kapta az etnikai jelöltségét. De a Vujity Tvrtkóval történt még a háború alatt, hogy valakik fegyvert fogtak rá és rászóltak, mondja meg a nevét. Ekkor ő elájult és szerencséje, hogy horvátok voltak a fegyveresek, mert a keresztneve egyértelműen horvát (Trvtko egy Kotromanic-házbeli bosnyák uralkodó volt a középkorban, akit a katolikus vallása miatt a horvátok nyúltak le maguknak). Ez az anekdota arra rávilágít, hogy a derék délszláv gerillák úgy tudták, meg lehet mondani valakiről a neve után, hogy hova húz.
Sokat segitettél Köszi a muszlimoknál könnyebb megállapitani mint horvát vagy szerbnél!Ezt a két népet szinte csak a vallás külömbözteti meg a másiktol ide értve a monte negroiakat is elkondolkodtato hogy voltak képesek irtani egymást kb mint ha mi meg a székelyek háboruznánk elég morbid szörnyü még belegondolni is!
Idemásolom eszmefuttatásom egy másik topikból, talán itt kevésbé OFF. Kíváncsi lennék, a témában jobban elmerült személyek hogy látják:
Létezett ilyen a kereszténység felvétele előtti magyar neveknél, hogy férfi-női pár?
Mert nekem mintha úgy tűnne, hogy teljesen eltérő nevek voltak a két nemnél. Sőt, ez annyiban tovább is él szerintem, hogy a később más nyelvekből átvett nevek is többnyire az egyik nem körében honosodtak meg nagyobb arányban (lásd Mária - Márió/Máriusz, Dániel - Daniella, István - Stefánia, János - Janka/Zsanett, vagy ott a Mihály, míg a Michaela nem honosodott meg, másik nemnél említhető az Angéla, külföldön van férfi párja, pl. Angelo, nálunk nem nagyon fordul elő). Bizonyos férfineveket annyira ritkán adnak, hogy sokan azt hiszik, női nevek, mert a megfelelőjükkel keverik őket: Valér, Cecíl, Valentin.
Talán ahhoz is lehet némi köze ennek, hogy nálunk nincs nyelvtani nem.
Nem értek a délszláv ügyekhez, még a terminusokat sem ismerem, de azért lenne hozzászólnivalóm. Egyrészt a legtöbb délszláv családnév -ićre végződik, előtte meg általában az apa neve áll, ami ugye eredetileg egyelemű személynév. A középső délszláv nyelvjárásokat beszélők a vallásuk alapján oszlanak horvátokra, szerbekre és muszlimokra és ez elég nagy kulturális különbség, ami a névállományban is tükröződik. Egy Alibaić vagy Ismailović nagy eséllyel muszlim lesz, mert Ali basából és Iszmailból + szláv képzőből áll a neve. Amennyire a nyugati és a keleti egyház szentjei eltérnek egymástól, olyan mértékig válnak szét az ezekből képzett családnevek is (illetve még ugyanazon szentnek is lehet inkább az ortodoxok, ill. a katolikusok által használt névalakja). A szerbek és horvátok ugyan nem nyelvjárási választóvonal mentén válnak szét, de a szerbek többsége a sto nyelvjárások ekavski típusát beszéli, amit csak nagyon kevés szlavóniai horvát beszél. Az ekavski név az ószláv jat egyik mai megvalósulási módjára (/e/) utal. Úgy tudom, a korábbi századokban is jellemzően "szerbes" dialektus volt. Ha egy névben ilyen alak fordul elő, az nyilván "szerb"-nek minősül. De amit elmondtam, kritikával kezelendő, mert csak angol nyelvű irodalomból ismerem az egész délszláv nyelvi helyzetet.
Megint csak az itt MÁR felhalmozott tudásbázisra hívnám fel a figyelmedet. Egy ilyen kérdésre nem két mondat a válasz. S ne várd, hogy majd jön valaki és elmagyarázza, ami nem kizárt, de ha nézed, mostanában "nem jellemző". A közelmúltban (nincs egy hónapja) ajánlottam a 6457 hsz-ben egy összefoglalót, annak a végén - túl azon, hogy összeszedi a típusokat - van egy link kifejezetten a magyarországi horvátok történetéhez, abban az is le van írva, hogy a horvátoknál 3 nyelvjárás van, tehát még azserint is tájolhatók a nevek, de ezt itt is megtalálod, ebben a topikban (de van a másik link felette számos hasonló dolgozathoz). S - mivel gondolom ezt Te is így tájolod, valahol a horvát és a szerb etnikum szétválásánál kell kezdeni, pusztán a neten is szép számmal van erre olyan információ, amit magad is fel tudsz dolgozni (mert úgy vannak megírva).
Azon a blogoldalon (www.toriblog.blog.hu) egyébként a szerbek és a horvátok eredetéről is van néhány figyelemreméltő poszt.
Vagy annyi a válasz (ilyet is játszhatunk), hogy Igen; Igen; Nem. De ez nem biztos, hogy a nyelvészet eszközeivel vizsgálva mondható meg egy névről (hanem néprajzi, történeti földrajzi, stb. eszközökkel). Ahogy a Fekete, Kövér, Pálfi, s még sorolhatnám milyen nevek minden nyelven 'megvannak' (kinek-kinek persze a saját nyelvén).
