Keresés

B. Huszta Irén

HÚSVÉT-KÖSZÖNTŐ

eljött a

húsvét, kinyílt

az ibolya, gyönyö-

rű virágok csodás illata

leng a napfényben – lányok

mosolya boldog villanás… lel-

künk dalol ma. megújulásról szól

az éneke, ma  van a  feltámadás

szent ünnepe… nap melege vi-

rágot csal az ágakra, ben-

nünk virul a szeretet

b o l d o g-

sága.

B. Huszta Irén

FALEVÉL

e

gy

meggy

falevél táncol

az  öszi  szélben a

hegye  még zöld de a

hogy  fellebben  megvillan

rajta az októberi bíbor vörösen

pörög  a  szellő  kóbor  szárnyán

érdekes színátmenetben amilyet

festeni ecset képtelen és szóval

leírni is lehetetlen a zöldből

sárgán át mély-bíborba

érkezik s egyszer

csak lehull

a por

b

a

.

.

.

B. Huszta Irén

TALÁN NEM PUSZTÁBA

(Bíztató)

Annyira írnék valami szépet

De mostanában nem találnak a szavak

A múzsa sem csókolja hűs homlokomat

Csak a vágy feszíti szívemet

Szeretnék szólni mindenkihez

Adni egy szót

De ki érti meg

Mit lelkem tépett ködfátyolán át

Kiáltanék

A kínai nagy-fal vastagságát

Közelítő elzárkózásba

Nem lehet ék

Fényévnyi burkokon szavam

Melyekbe

A félelem közöny-álarcától zárva van

Reszketve dobbanó szívetek

S úgy szomjazza a szeretetet

Mint forró futóhomok a nyári zivatart

Mint aki nem tudja

Mit akart

Tétova léptem kopog a kocka-köveken

Szürke atomjaiba ellátó szemem

Sugara simogatja az azúrkék eget

Napfénytől s hálától homályosultan

Ám felzeng valahol opálos-halkan

Szimfónia szelíd-lágy andante tételeként

A dallam

S suttogva semmibe-zokogó szavam hozzá a szóló-ária

Mely lelkem legmélyebb zugából búgja

A mélybíbor orgona-

S a fényfehér hárfa-hangokat

Kiáltva

Talán nem mindig pusztába

Amit a szavakká újrarendeződő hangok zúgnak

S amelyeknek értésébe beleremegek

Halljátok-e vajon az üzenetet

A hópelyhek néma táncában

Madarak ujjongó dalában

A szélben csendes levélsusogásban

Lágy-halk patakcsobogásban

Éjkék bagolyhuhogásban

A télben is hajlongó sás-suhogásban

Szívem minden dobbanása

Csendes dobpergéssel szólít

Szeretetben és a csoda

Örömében szállsz az égig

Szeretem azt aki te vagy

B. Huszta Irén

PEREGNEK…

Átaludni az életet,  Átaludni

a halált, Át a tavaszt őszt és

telet, Értelmét úgyse’ ta-

lálsz. Peregnek homok-

szem percek Élet ü-

vegcsék nyakán,

Bármit te-

szel,

csak  üre-

sen  Zizzennek a

léten át.  Mi  értelme

megszületni, s csak várni

az elmúlást? Ha belül nem

érint  semmi – Nem  is élsz,

c s a k     v e g e t á l s z  …

B. Huszta Irén

HOLDFÉNY

h o l d-

f é n y - b ő l

szőttem  álmaimat,  talán

azért oly változékonyak. fogynak

és híznak mint a hold, álmodok napot

és folyót, repülést sétát és vad táncokat,

s hogy levethetem még a láncokat, melyek

ágyhoz  kötik  testemet, s éjsötétbe  mártják

lelkemet.  benne  a  hold  és  a  csillagok éji

fénye  tündököl  ragyog…  álmodni  már

csak  éjjel  álmodom,  alva  és  ébren

a  hold   az   én   napom… szelíd

lágy  égi  fénnyel  fonja  be

sötétbe  rejtett  földi

l é t e m -

e t …

2005

B. Huszta Irén

SZIMFÓNIA

Hegedűszót hoz az őszi szél

Tiszta hangok lágy hullámait

Mélységekről susogva mesél

Dallamívek egymást kergetik

Pengő táncot jár a kottafej

Tengervíz víg hullámtaraján

A cselló halk szólót énekel

Muzsikál egy ó-gregorián

Basszust billeg a nagy zongora

Hószín-ében billentyűivel

És a mélyen búgó orgona

Fehér s lila virágot növel

Mackós-mélyen cammog az üstdob

S csilingel hozzá a háromszög

Néhány hangot csillagokra lop

Így az ég is dalolva dörög

Fényt üzen a kürt s a trombita

Villámokat szór vélük az ég

Szelíden felel halk fuvola

Ily gyönyörűt sosem játszott még

És zeng is a lét-szimfónia

Egyszerre szól milliónyi hang

S a zene a csend édes fia

Zengje néma lelkünket harang

B. Huszta Irén

HIHETETLEN…

amikor már elhittem, hogy minden úgy jó, ahogy van;

s véltem, hogy az éj nekem már örökre csillagtalan;

a napot ezután mindig vad viharfelhők takarják;

nem tudok már elbújni sem, hiába nyújtja karját

a dörgés hátán fényesen cikázva érkező villám;

eget ívben földhöz kötő színes kapu, a szivárvány

is hiába nyílik meg, s feszül a láthatár szélén;

nem látok tarka virágokat soha már a rét zöldjén;

amikor már-már feledtem, hogyan tud perzselni egy csók;

hogy kelnek lángos életre rég’ ereimbe fagyott folyók;

s mily borzongató az érintés, melyet szerelem-tűz hevít;

hogy tud vágyni szerelem hű szíve – ha kell – akár évekig;

milyen, amikor boldogan belesemmisülünk az egységbe –

izzó-hevesen merülve el az érzések örvényébe…

mindent feledtem volna már sorsomba beletörődve,

bezáródva csigaház-szobám spirálos legmélyébe…

ám ekkor érkeztél te, kedves mosolygós napsugár –

sorsom ajándékaként… még nem is hihetlek igazán;

bár csoda történt – szívünk-lelkünk egyszerre nyílt ki tágra

találkozásunk arany-napfényben izzó varázslatára…

B. Huszta Irén

EGY PILLANGÓ ROMÁNCA

e

gy

pillan

gónak

megtetszett

egy katicabogárka

gyönyörű, piros-fekete-hét-pöttyös szárnya

hiszen  az  övé  csak  egyszínű, napsárga.  már

rebbent  is  utána  virágról  virágra, el  is  felejtette

hogy  ő  egy  gyönyörű  lepke, mindenütt  csak  a  fekete

pöttyöket kereste,  repült a piros szárny után reggel, délben

és este, amig az éj fekete fátylát a földre terítette.  a holdvilágot

eltakarta  hatalmas  eső-felleg,   nem  látszott  már  piros  szárny

sem  a  fekete  pöttyek,  az egész  napi  röpködéstől  a  szerelmes

elpilledt,  egy   estike  illatos  szirmán  üldögélt,  s  pityergett

az  égen az éji felhő megdagadt-megszakadt,  eső  áztatta

lucskosra  a  pillangószárnyakat,  elnehezedtek  a

fátyolszárnyak,  csak  úgy   mint  a  lélek,  nem

emeltek pillangó-testet soha-soha többet

belehalt a szerelembe egy virágkehelyben

úgy, hogy ebből a katicabogár mit se sejtsen

nem  tudta, hogy  néhány  hét  múlva  ő

is  más  lenne

így  egy  napig

tartott   csak

romantiku

s sze

rel

m

e

B. Huszta Irén

SZERETLEK

szeretlek magadért

ölelő szívedért

kimondott és csendben maradt szavakért

szeretlek magamért

boldogság-percekért

lélek mélyén eredő szerelemért

szeretlek Istenért

hálatelt imákért

könnyekért és reményt adó kegyéért

szeretlek mindenért

ami vagy s mi lennél

szívvirágos nyárban nyíló tavaszért

2005

B. Huszta Irén

ITT VAGYOK…

…b á r            m o s t

c s e n d ben.   T o l l a m

 ahogy  fogom   k e z e m b e n,

szag-ga-tott   sort   hagy,  szívem

megszakadt,  lelkem   nyomokban,

 életem romokban. Most a fájdalom

 vagyok,  hát  hallgatok.  Egyetlen

 jó  érzés,   ami   megmaradt:

én  szeretet   nélkül   nem

tudok  mégsem  lenni,

 s   ha  mégis  élek,

egyszer talán

 szívem is

 ú j r a

éle

d.

2005

B. Huszta Irén

TANÍTÁS

Néha még felsejlik

A régmúlt homályos ködfátyolán át

A sejtjeimbe égett fájdalom

Izzó stigma minden ráncomon

Melyet a feledés legmélyére igyekeztem temetni

S amitől illúzió-létemben legtöbbet kaptam

Mert megtanított

Örülni a jónak

Szeretni a boldog pillanatokat

Tisztelni a szépséget

Mint mennyei kékséget

Hódolni a tisztesség előtt

Mely naponta fehér ruhát ölt

Elfogadni a világot

Meglátni az árnyékban a fényt

Fehérben a szivárvány minden színét

Észrevenni a reszketve kinyújtott kezet ha kér

És ha ad

Meghallani a mindenséggel eggyé-válás

halk szimfóniáját

Tudni

Hogy csak kétségből lesz egység

Megtanultam hát szenvedésből a leckét

2005

B. Huszta Irén

MADÁR-DAL

teli-

holdas éj-

szaka, vagy

trópusme-

leg al-

ko

ny.

szívem

tele  szeretet-

tel,  s  nincsen

kinek adnom. ráöntöm

hát a rózsára – legyen  még vörösebb,

erre  a földi  világra,  hadd  legyen  melegebb.

pillangóra és madárra, fűz búra hajló ágára, tenger-

re és homokpartra, a napra  s a csillagokra. fölfe-

szített szivárványra,  teremtőmre és Jézusra…

a szív legszen-

tebb dalára – tisz-

tán szóljon, s szépen,

kinek füle jó, az hall-

ja teljes szépségé-

ben… a szeretet

lágy dallama át-

öleli szíved,

felszabadít,

s griff-

madár-

ként röpí-

ti fel lelked.

B. Huszta Irén

BALZSAM-ÉJ

Csodálatos este van

Én tele vagyok szeretettel.

Az asztalon gyertyaláng lobog

Lelkemben Jézus szíve dobog

Gyönyörű zene fülemben

Ez a csendszimfónia.

Bársony-puha gondoskodás

Óv engem minden fájdalomtól.

Közeleg a nyugtató éj

A léleknek szelíd szentély.

Mint lágy fénybe, zuhanok

Az álomölelésbe.

B. Huszta Irén

ŐSZI DISZTICHONOK

Zizzen az őszi levél, ha lehull az almánk ma az ágról –

Gesztenye koppan elém – szürke a távoli ég –

Csörren a talpam alatt öregen az avar ma a fákról,

Egy csoda-fellegen ég  nap tüze, s égi levél –

Szél takarítja kopaszra az ágakat pörge levéltől,

Szívem is őszbe borult – mint odakint a fakult

Fénye a napnak – a szürke köd árnyain sárgul a rőtből –

Zörren a lába nyomán csörge októberi táj…

B. Huszta Irén

,,…HIT, REMÉNY, SZERETET…”

Amikor csekélyszik szívemben a remény

Egy ég-küldte angyal mindig nyújtja felém

Szerető karjait. Szárnyára emel,

S repít a boldogság felhőjébe, fel…

Már-már újra rág belül a jégfogú magány

Mindenki kerül a Földön, s égen is talán…

Ám szól a telefon, s jön a jó barát,

Hol egyik, hol másik, s lelkem festik át.

Váratlan kiadás csapolja meg tárcám,

S hirtelen odalesz létbiztonság-álcám…

Kétségbe esnék, ha lenne rá erőm!

Hol a szükség, oda segítség is jön.

Gyakran föladnám már egész életemet.

Ború, kín, és keserv, hogy éljek veletek?

Ilyenkor süt ki a Nap, s ragyog le rám,

Hályogom lehull, és tisztán látok már.

A Nap fénye árnyak mögül is melegít,

Szerető ölelés szögletet kerekít,

Rányitja szemem a kis ibolyára,

A Teremtés összes csoda-dalára.

S amint hallom a tavasz suttogó hangját,

Szívemben remény virága tárja szirmát,

S újra tudok hinni boldog percekben.

Áradó fény fátyla lelkünkre lebben…

B. Horváth István

HA

amikor elmész, valami

mindig itt marad

néhány tárgy, virág, limlom, íz

meg emlékdarab

amikor megjössz, valamit

mindig adsz, hozol

pedig jól tudod: én vagyok

aki tékozol

amikor itt vagy, valamit

hozol és viszel

elhiszlek, hogy vagy, ha te is

engem elhiszel

Szabadság,

szerelem!

[83.]

B. Foky István

DÍCSÉRTESSÉL, JÉZUS KRISZTUS!

S annak neve, aki

áldott az asszonyok között!

Dícsértessél annak híre,

aki boldogan az emberbe költözött!

Dícsértessél annak jövetele,

aki messzi útról övéihez megtér,

áldassál annak virrasztása,

aki már nem ittlétével is közöttünk él.

Laudetur, laudetur;

te tervezett és te, tervezetlen jövendő!

Dícsértessél akárhány születendő

Kisjézuska-érzület Karácsonya,

egy életfáról sugárzón zöldellő Újesztendő,

Boldogságos Szűz Mária!

A bezdáni ember szabadkai ver-

sei, 2009. december 23. [117.]

B. Foky István

PEZSDÜLÉSMOTÍVUMOK

Még csupán ritkás, nem eléggé tömött,

szikkadt nyár gebe kalásza.

Még nagyon könnyen bomló, mindene zötyög,

akár a férfi-nő életjáték násza.

Nem szorosan összefüggő, csupán érintés,

valahogy így köt zápor után a homok.

Szabadossá válik, semmi fenyítés,

a fegyelemre nem talál okot

tájban szálló pelyva, már csépel az idő

és roma nő házfalat tapaszt.

Szőlőkert mögöttes parlagnak kinő

gondjából tegnapnak előttes panaszt.

Még minden csupán köztes, pezsdülésállapot,

valami indul, túl lazán, tétován.

Már mozdítaná a lóerő a hámot,

de marad minden a régiben. Lazán.

A bezdáni ember szabad-

kai versei, 1997 [40.]

B. Foky István

ÖSSZEHAJLÁS

Télvíz sarjadta búza

harmatzöld levélke-gondolatai

összehajlanak. Valahol

lélekgyökéren létről

gyötrődik burkában a

sejtmag.

              Hajoljatok össze,

télvízi gondolataink

harmatzöld levélkéi.

Pusztakép terült a dűlőkre,

zöld kánya sérti

levegőegünk.

Elfelé vérző sebeink

hegednek immár a lenni

idegeire... összehajlunk...?

A bezdáni ember szabad-

kai versei, 1994 [17.]

B. Foky István

HEGEDŰK A SZAKADÁLYRÓL

(Kovács Józsi gombosi prímás emlékére)

Tavasztáj csendjén holnap már csélcsap

füzike motoz esteledvén a Szakadályon.

Az óvatos akác még ma sem

mozdult virágzásra, kivár,

szokottan – utolsónak!

És ezen a dunai megalkonyodáson, a

gombosi határban hirtelen felsírnak

Ferencváros hosszan a Kökények hegedűi,

cigányimát suttog megannyi

nádbuga cizelláltan az alkonyatnak.

Immár térden hegedűk húrjai – imához,

mea culpa zokog bűnbánón

a Szakadályon halíváshoz – emberívásról!

Az élet peremén ingázásról

vérbajnak kaktuszvirágai

lobbannak vöröslőn, rőzse-mécsként

a homályban, és a beteg prímás most

búcsúzik az utolsó vonattól,

Szakadályon szakadt övéitől –

a hallhatóságba!

A bezdáni ember

szabadkai versei,

1991 [13.]

Atkári Gyula

LÉT – TÖRVÉNY

Képzelt vagy létező idő?

Múltba folyt széteső jövő.

Űrt, térré tágító erő.

Valóság: mindent elfedő.

A lét egy sor véletlen?

Vagy előre kitervelten,

Megírva minden percem?

Várjam, hogy majd bevégezzem.

Testet bérelt a lélek?

Vagy sejtek egységének

Ingerre reagáló,

Képzet érzetté váló,

Valós válaszra váró

Háromdimenziójában élek?

Istenkéz alkotta sors?

Vagy a semmiből lett torz

Erők egyetlen pontba folyt,

Fogható anyagot alkotott

Múlt-léttől folyton változott

Folyamatában kell élnem?

Egyetlen törvény lett minden.

Agyamba vésve, de nem értem:

Kezdeti léptéke a létnek?

Vagy egységnyi része az egésznek?

Érzékre képes sejtnyi kelepcék,

Fehérje-hálóval alkotott szövetség.

Jelenné váló kényelmes jelenség,

Életté álcázott teremtett betegség!

Ígéretek [11.]

Aszalós Sándor

ÚGY ELMONDANÁM…

Úgy elmondanám Neked, mi bánt,

hogy piritóst ettem

sajttal,

hozzá szőlőt szemeztem.

Úgy elmondanám, hogy hideg a kávé

s reggel a villamos nem várt rám.

Emberek tülekedtek az utcán,

az újságos kenyeret majszolt,

kisgyerek bömbölt,

s esőben sírt a Duna.

Úgy elmondanám Neked, hogy fázom,

a nap nem süt, a hold nem jár,

a csillagok némák.

Úgy elmondanám amit láttam,

s olvastam.

Egy kiscicát az ablakban.

Öregembert sétáltató kutyát,

fürge mókust, amint visszanéz,

jön a globalizáció, korrupt a rendőr,

és dolgozom,

szendvicset ma sem vittem.

Úgy elmondanám, hogy mi volt egykor,

hogy épül a ház, seprik az utcát.

Pudvás szagú kocsmák,

betér valaki olykor.

Cigiző házmestert és ráérő postást,

integető óvodást.

Elmondanám, hogy sárgulnak a fák,

gesztenye pattog a járdán,

s fűben rigó sétál nagy árván.

Úgy elmondanám, csak Neked,

Neked mondanám:

hogy mennyire szeretlek!

Asperján György

PÉLDÁJUK TANÍT

A tavasz most kínlódva érkezik,

mintha fájna neki, hogy létezik.

Növények ezt okkal nem észlelik,

mind tárulkozik, a napba feszül,

ragyogásba nyílik és menekül,

rügyek gyúlnak az ágon legfelül.

Búskomorak voltak, s lám, nincs harag,

mind zümmög, tárul, kiabál, szalad,

és hirdeti: neki mindent szabad.

Magnólia lilába öltözött,

szinte nincs is ág a szirmok között,

úgy tobzódik, mintha hinné – örök.

Bogarak, hangyák, méhek özöne!

Meglep létezésük szent öröme –

nem kételkedtek: a tavasz jön-e.

Mi nem, ők, itt csak ők az igazik,

azzal, hogy vannak, példájuk tanít,

reményt melegít, útba igazít.

Nézem őket fényben s szégyenkezem:

mily kishitű a dölyfös értelem –

csodát csak ők tesznek, ők énvelem.

Kiáltás a mindenségben 102.

Asperján György

DALOCSKA A NYÁRRÓL

Szédülten tüntet a pipacs,

rikítón, de sosem ripacs,

mintha vele nyílna a nyár –

olyan kedves, olyan szamár;

felgyújtva tűz, lángol a nap,

s ő szelíden egyre vadabb:

égi társsal versenyt lobog,

együtt, egymásért boldogok,

tőlük vérzik, láng a határ,

ölelkezve mind kiabál,

s az ég a földre költözik:

búzavirágba öltözik,

kékség villan festve eget,

a szél pitypangot ereget,

zúg, morajlik a nyárfasor,

amint bolondul s hátra szól,

gabonában bohóckodik,

dől, hajlong a bokorsorig,

ott apadva csöndben eped,

rálel izzón a szeretet,

ingét illatokkal teli

a tarkálló nyár leveti,

meztelensége úgy ragyog,

hogy csak ámulok, hallgatok.

Kiáltás a minden-

ségben, 93-94.

Ásgúthy Erzsébet

NYÁR

Olvadt aranykévék, fénylő zuhatag,

Bársonyos pázsitok, lepkék buja tánca,

Párázó föld, elnyúló lomha testek,

Pirosra érett ajkak,

Szerelem…

Két tűzbogár egy tikkadt levelen…

Nyáréjszakák, kalászbaszökkenések,

Páros álmok és hajnali kelések,

Szomjas torokkal hívó szózatok…

Mind himnuszt zúgva lüktet, énekel:

Ó, Élet! Élet!

                      Élni! Élni kell!

– S egy sárga kis levél a szőnyegen

Előreküldött névjegye az ősznek. –

Szlovákiai magyar írók [210.]

Ásgúthy Erzsébet

ÁPRILISI REGGEL

Ma meglestem a fákat, hogy szeretnek.

Hogy suttognak egymásnak drága titkot.

S tetten értem egy ifjú fűzfabokrot,

amint éppen hímporozta magát,

és hajladozott lengén jobbra-balra,

amíg a szomszéd bokor fölfigyelt…

S két jegenye az út mentén ugyancsak

azt súgta nékem, hogy egymásra lelt.

       S a szirttetőn a fenyők énekeltek,

       zúgott a hangjuk, mint az orgona…

       És lenn a völgyben csupasz karocskáit

       nyújtogatta egy kis cseresznyefa…

Szlovákiai magyar írók [209.]

Ásgúthy Erzsébet

VÁROSOM

Hogy fessek néked képet róla?...

Öreg város, boltíves, büszke.

Emlék emlékre tornyosúl itt,

Mint ősi tűznek hamvadt üszke.

Itt egy szobor a domb tövében,

S a sánc, a fal, mely várost védett.

Ez a Tábor… Ezek a „brankák”,

Itt álltak strázsát a vitézek.

Emitt a tér, mint véres emlék,

Igazságért sikolt az égre,

Rossz csillagú magyar időkben

Ártatlanoknak hullt ott vére.

Ez itt – egy percre lassítsd lépted! –

A nagy Rákóczi régi háza,

Itt őrizték a zord pribékek.

Amott áll még a vén kaszárnya…

A kapualjban rejtekajtó…

Vajon ki járt ott titkos éjen?

Uszályos dámák selyme surrant?

Vagy vérpad volt a pincemélyen?

És itt a régi alma mater,

Kossuth lelkének melegágya,

Itt a klastrom s a „promenádé”,

Legendás szerelmek tanyája…

És igen!... én is itt vagyok… Hajh!

Innen szakadtam, ide térek.

Megverten, győztesen, vagy bárhogy,

De szent hűséggel, amíg élek.

Szlovákiai magyar írók [205-206.]

Magyar költők és verses köteteik 2. rész

ÁDÁM ÁGNES (1953-

 Ádám Ápor: Áporkák. Budapest, Csengőkert Könyvkiadó Kft., 2013. 63 p.

ÁDÁM ÉVA

 Útmutató. Ádám Éva versei. Budapest, Belvárosi Könyvkiadó, 1995. 48 p.

ÁDÁM GYŐZŐ

 Ádám győző lyrikus költeményei. Budapest, Sárközi ny., [1941.] 30 p.

ÁDÁM TAMÁS (1954-

 Gyökerek lélegzése. Versek. Salgótarján, Nógrád Megyei Tanács, 1988. [Palócföld könyvek.] 104 p.

 Csókok a seben. Versek. Balassagyarmat, Novitas-B, 1992. 89 p.

 Megmászom az éj falát. Balassagyarmat, Békétász Kkt., 1996. 102 p.

 Rendezünk majd vérbő partikat. 2004.

 Apám pornója. [Budapest], Napkút Kiadó, 2010. 112 p.

 Tetovált csuhébabák. Összegyűjtött versek, 1982-2010. Budapest, Hungarovox Kiadó, 2012. 363 p.

ADAMIS ANNA (1943-

 Adamis Anna, Gross Arnold: Versek és képek. [Budapest], Corvina, 1979. 78 p.

ADAMIS BÉLA (1950-

 Körforgás. Szentendre, Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület, 1996. 46 p.

ADONYI NAGY MÁRIA (1951-

 Emlék jelen időben. Versek. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1978. [Forrás.] 116 p.

 Állatövi jegyek. Bukarest, Kriterion Kiadó, 1982. 54 p.

ADONYI SZTANCS JÁNOS (1958-2013)

 Kőmagos hógolyó. [Budapest], Antikva, [1989.] 48 p.

ADORJÁN FERENC

 Hozza elő Édesanyám… Dalok. Budapest, Athenaeum ny., [1943.] 16 p.

ADORJÁNNÉ VILLÁSY ERZSÉBET

 Alkonyat. [Versek, elbeszélések.] Kispest, Adorjánné Villásy Erzsébet, 1939. 255 p.

ADY ENDRE (1877-1919)

 Versek. 1899.

 Még egyszer. 1903.

 Ady Endre első verseskötete. [2. kiad.] Budapest, Amicus, [1921.] 108 p.

 Ady Endre válogatott versei. [vál. Dóczy Jenő]. Budapest, Pallas, 1921. 234 p.

 Margita élni akar. Verses história. [sajtó alá rend. Földessy Gyula]. Budapest, Amicus, 1921. 76 p.

 A halottak élén. [sajtó alá rend. Földessy Gyula]. 3. kiad. Budapest, Athenaeum, 1922. 215 p.

 Új versek. sajtó alá rend. Földessy Gyula. 6. kiad. Budapest, Athenaeum, 1922. 120 p.

 Vér és arany. sajtó alá rend. Földessy Gyula. 7. kiad. Budapest, Athenaeum, 1922. 180 p.

 Halottak élén. 4. kiad. [1923.]

 Az Illés szekerén. 5. kiad. Budapest, Athenaeum, [1923.] 176 p.

 Még egyszer. [2. kiad.] Budapest, Amicus, 1923. 88 p.

 Rövid dalok egyről és másról. Ady Endre százhetvennégy ismeretlen verse. összegyűjt. Földessy Gyula.

                Budapest, Amicus, 1923. VIII, 152 p.

 Szeretném, ha szeretnének. 5. kiad. Budapest, Athenaeum, [1923.] 200 p.

 Új versek. sajtó alá rend. Földessy Gyula. 7. kiad. [1923.]

 Az utolsó hajók. 1914-1918. [sajtó alá rend. … Földessy Gyula]. Budapest, Athenaeum, 1923. 158 p.

 Vér és arany. 8. kiad. [1923.]

 Az Illés szekerén. 6. kiad. [1924.]

 Ki látott engem? [sajtó alá rend. Földessy Gyula.] 3. kiad. Budapest, Athenaeum, [1924.] 168 p.

 A magunk szerelme. [sajtó alá rend. Földessy Gyula.] [3. kiad.] Budapest, Athenaeum, [1924.] 141 p.

 A menekülő élet. sajtó alá rend. Földessy Gyula. 6. kiad. Budapest, Athenaeum, [1924.] 164 p.

 A minden-titkok versei. [sajtó alá rend. Földessy Gyula]. [4. kiad.] Budapest, Athenaeum, [1924.] 152 p.

 Szeretném, ha szeretnének. 6. kiad. [1924.]

 Új versek. sajtó alá rend. Földessy Gyula. 8. kiad. [1925.]

 Vér és arany. 9. kiad. [1925.]

 Versek. 3. kiad. Budapest, Athenaeum, [1925.] 112 p.

 Halottak élén. 5. kiad. [1926.]

 Az utolsó hajók. 1914-1918. 2. kiad. [1926.]

 Anthológia Ady Endre verseiből. összeáll. Szabó Lőrinc. Budapest, Athenaeum, [1927.] 264 p.

 Ki látott engem? 4. kiad. [1927.]

 A magunk szerelme. 4. kiad. [1927.]

 A menekülő élet. 7. kiad. [1927.]

 A minden titkok verseiből. 5. kiad. [1927.]

 A Sion-hegy alatt. Ady Endre istenes versei. összeáll. Szabó Lőrinc. Budapest, Athenaeum, [1927.] 128 p.

 Vér és arany. 10. kiad. [1927.]

 Az Illés szekerén. [sajtó alá rend. Földessy Gyula]. 7. kiad. [1928.]

 Szeretném, ha szeretnének. 7. kiad. [1928.]

 Vér és arany. 12 Ady-vers. Budapest, Athenaeum, [1928.] 6 p., 12 t., 12 p.

 Ady Endre összes versei. Budapest, Athenaeum, [1929.] 544 p.

 Új versek. sajtó alá rend. Földessy Gyula. 9. kiad. [1929.]

 Ady Endre nyolc verse. [Budapest], k.n., [1930.] [9] t.fol.

 Ady Endre összes versei. 2. kiad. Budapest, Athenaeum, [1930.] 544 p.

 Az utolsó hajók. 1914-1918. [1932.]

 Ady Endre összes versei. [1933.]

 Ady Endre összes versei. [1934.]

 Ady Endre összes versei. [sajtó alá rend. Földessy Gyula]. [1935.] 1013 p.

 Ady Endre összes versei. [1936.]

 Ady Endre összes versei. 1940.

 Ady Endre összes versei. [1942.]

 Ady Endre összes versei. [sajtó alá rend. Földessy Gyula]. [bőv. kiad.] [1943.] 1047 p.

 Ady Endre összes versei. [1944.]

 Ifjú szívekben élek. összeáll. és magy. Nagy Gerzson. [Budapest], Stádium, [1944.] [Nemzeti könyvtár; 113.]

                64 p.

 Ady Endre költeményei. Budapest, Helikon Kiadó, 1983. 1063 p.

Magyar költők és verses köteteik 1. rész

ÁBRAHÁM FERENC

 Rabságban. Ábrahám Ferenc versei és műfordításai. Gyomaendrőd, Kner Nyomda, [1984.] 57 p.

ABRÁN ÁRPÁD

 Turánni Denntumagor versei. Kolozsvár, Minerva ny., [1942.] 294 p.

ÁBRÁNYI EMIL (1850 v. 1851-1920)

 Szabadság, haza. Költemények. Budapest, Pallas Ny., 1888. 165 p.

 Ábrányi Emil költeményei. Budapest, Singer és Wolfner, 1903. 317 p.

 Márcziusi dalok és egyéb költemények. Budapest, Lampel, 1921. [Magyar könyvtár; 85.] 64 p.

ABRUDBÁNYAY ÖDÖN

 Magdus varázsa. Egy regős dalcsokra. Pécs, Kultúra ny., [1944.] 148 p.

ACZÉL GÉZA (1947-

 Másnapos freskó. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975. 110, [2] p.

 A mánia terjeszkedése. Versek. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. 78 p.

 A térség kritikája. Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1994. 58 p.

 A G. úr X-ben. Válogatott versek. Pécs, Jelenkor, 1997. 115 p.

 (Ablak)(szakács). Versek. [Budapest], Palatinus, 2003. 69 p.

 (Szakma)alkony. Pécs, Jelenkor, 2005. 81 p.

 (Fél)édes hendikep. Összegyűjtött versek. [Budapest], Palatinus, 2006. 346 p.

 (Vissza)galopp. Lírai utószinkron. Pécs, Jelenkor, 2007. 66 p.

 (Vers)szakadás. Pécs, Alexandra. 2008. [Szignatúra könyvek.] 71 p.

 Kontra(galopp). Javított utószinkron. Pécs, Jelenkor, 2009. 66 p.

 (Ő)szike. Versek. Pécs, Jelenkor, 2010. 68 p.

 Búcsú(galopp). Tétova utószinkron. Pécs, Jelenkor, 2012. 69 p.

ACZÉL TAMÁS (1921-1994)

 Ének a hajón. Versek. [Budapest], Officina, 1941. 54 p.

 Éberség, hűség. 1948.

 Jelentés helyett. Versek. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1951. 95 p.

 A titokról. 1956.

ÁCS GÁBOR (1953-

 Fésűzene. [Budapest], PolgArt, 2001. 53 p.

ÁCS JENŐ (1941-2013)

 Hajnali kaszák. Válogatott versek, 1964-1994. Lakitelek, Antológia, 1994. 133 p.

 A vértanú születése. Költemények, 1957-1999 között. Pomáz, Kráter, 2000. 111 p.

 Lélek – Naptáncz. Költemények, 1999-2001. Pomáz, Kráter, 2002. 312 p.

ÁCS JÓZSEF (1965-

 Helyben vagyunk. [Budapest], Orpheusz Könyvek, 1993. 107 p.

 Világítóudvar. Versek, 1993-2001. [Budapest], Orpheusz Könyvek, 2001. 131 p.

? Orfeusz az alvilágban. [Budapest], Liget Műhely Alapítvány, 2005. [Liget könyvek.] 152 p.

? Történetek életre-halálra. [Budapest], Liget Műhely Alapítvány, 2008. 94 p.

ÁCS KÁROLY (1928-2007)

 Kéz a kilincsen. Újvidék. 1953.

 Csönd helyett vers. 1952-1957. Újvidék. 1957.

 Menetrend dicsérete. Versek. Novi Sad, Forum, 1968. [Jugoszláviai magyar költők.] 98 p.

 Ének füstje, füst éneke. Versek és versfordítások, 1945-1975. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1976. 229 p.

 A közbülső világban. Versek. Újvidék, Forum, 1983. 81 p.

 Ács Károly összes versei. Újvidék, Forum, 1988. 379 p.

 Ráklépésben. Ötven év születésnapi versei. 1995.

 Az anyag panaszai. Régi és új versek. Szabadka, Szabadegyetem, 1999. [Életjel könyvek / Szabadegyetem;

                80.] 110 p.

ACSÁDI ROZÁLIA (1957-

 Acsádi Rozália, László-Kovács Gyula: Fűszálakat sodor a szél. Szekszárd, Babits, 1994. 143 p.

 Acsádi Rozália, László-Kovács Gyula: Szemem sarkában elárvulnak a nádasok. Szekszárd, Babits, 1998. 155

                p.

 Rezervátum. [Pozsony], AB-Art Kiadó, 2011. [Kortárs költők; 10.] 87 p.

ACSÁDY KÁROLY

 Újbor. Versek. Újpest, Csanády ny., 1931. 47 p.

 Április. Versek. Újpest, Acsády Károly, 1932. 45 p.

ACSAI ROLAND (1975-

 Milyen évszak. [Budapest], Liget Műhely Alapítvány, 2001. [Liget könyvek.] 70 p.

 Természetes ellenség. [Budapest], József Attila Kör – Kijárat, 2003. [JAK; 126.] 64 p.

 Alagútnapok. [Budapest], Palatinus Kiadó, 2005. 89 p.

 Két ég satujában. [Budapest], Új Palatinus Könyvesház Kft., 2008. 90 p.

 Hajnali kút. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2011.

Árvay Árpád

VÉN, VÁRADI HÁZAK

Tietek a szívem, vén, váradi házak

Drága, bohó folyó, édes, szelíd dombok,

Körös-köves utcák, békés, öreg hársak:

Ide száll a lelkem, bárhol is bolyongok.

Tietek a szívem, tietek az álmom,

Enyém csak egy sírdomb kint a temetőben.

Ott vár rám az anyám, a legszentebb asszony,

Hogy majd megpihenjek újra az ölében.

Tietek a szívem, legsóvárabb vágyam…

Hogy is lehetne más csücske a világnak,

Ahol az emberek szeretni úgy tudnak

S baráti ölelés, testvéri csók várnak.

A Körös vidáman, ujjongva ficánkol,

Ha elmegyek néha egy-két futó szóra,

Az Emlék-téren gesztenyék köszöntenek

S lombjukat ingatják kedves, néma bókra.

A régi Müllerből Ady úr int felém

A parti sétányt meg Juhász lépte méri,

Dutka és Emőd a korzón udvarolgat

S a sarkon egy pohárra hív meg Tabéry…

Tudom, ez a város, hol engem szeretnek,

Ahol még várnak rám, ahol hisznek bennem.

Örülni tudok itt életnek, világnak

És úgy érzem mindig, hogy újra születtem.

101 vers Nagyváradról [59.]