"A kataklizma után kialakult új helyzet, a távolabb kerülés eredményezte az új kikötőt és a hozzá vezető utat."
Nem biztos, hogy a Titicaca-tó került távolabb a várostól. Talán ahhoz túl sok időnek kellett eltelnie. Valószínűbb, hogy a jégkorszakban az Altiplanón létező kiterjedt tórendszer egy tavacskája volt Tiahuanaco partjainál, ami aztán a jégkor végi események (pl. üstökös becsapódás, éghajlat változás, felmelegedés-lehülési ciklusok, földrengések, áradások-visszahúzódások) következtében végül kiszáradt, eltűnt kb. 7000 évvel ezelőttre. A kiszáradás tehát egy hosszabb, lassú folyamat lehetett. Szerintem eltartott a feltételezett kataklizmától (12900), a fent vázolt éghajlat-változási folyamatokon át 7000 évvel ezelőttig (6000 éven keresztül), a jégkor végi áradások kb. végső időpontjáig. A Titicaca-tó és a Poopo-tó csak egy mindmáig fennmaradt kisebb maradványa lehet a würm eljegesedés (10000-110000) időszaka alatt létezett kiterjedt tórendszernek.
A 7000 évvel ezelőtti állapottól is tart a maradványtavak visszahúzódása, csak jóval kisebb ütemben (évi kb. 5 mm-1 cm-es visszahúzódás), mint a 17000-7000 évvel ezelőtti időszakban, amikor a jégkor végén lezajlott a globális éghajlatváltozás, melegedés, olvadások több hullámban, több ciklusokban. A 12900 évvel ezelőtti feltételezett kataklizma (pl. üstökösbecsapódás) csak felgyorsíthatta az egyébként is elindult globális felmelegedési folyamatokat.
Max Uhle négy évtizedet töltött arrafelé régészeti munkákkal, neki lehet hinni. Dänikennek akkor sem, ha rá hivatkozik.
Mivel Uhle 44-ben halt meg, a könyveit éppen mostantól nem védi a szerzői jog, mintha még rendelhető se nagyon lenne a minket érdeklő könyvből. A heidelbergi egyetem viszont már felébredt, tőlük letölthető a "Die Ruinenstätte von Tiahuanaco im Hochlande des alten Peru: Eine kulturgeschichtliche Studie auf Grund selbständiger Aufnahmen"
Itt úgy tűnik, azért kapirgálják, részben kifelé is. Legalábbis a Kalasasayát meg az Akapanát biztosan. Sajnos a frissítése az oldalnak leállt 2004-ben, más hivatalos információt meg nem találtam
Lehet, viccelődni, de akkora mestergerendák léteznek. Az oszlop-gerendás alátámasztásnál a kőgerendák 6, de a max 8 métert is elérik /efölött eltörik a gerenda az önsúlyból eredő középnyomaték hatására/. Ilyen gerendák vannak/voltak az athéni Parthenónban, Dareiosz perszepoliszi apadánájában, és még ezer más helyen. A lyuksor nagyon adja magát a fagerendák bekötési pontjának. /azokból ügyes szerkesztéssel akár 10-12 métert is áthidalható lefedések készíthetők/
Igen, én is láttam már a képet a betemetődött Napkapuról. Kiásták. Mint ahogy kiásták a földből a Kalasasaya templomot, Tiahuanaco több szentélyét, az egyiptomi Szfinxet, a Szfinxhez kapcsolódó megalitikus templomokat, az abüdoszi Ozireiont (16 méterrel I. Széthi templomának szintje alatt), Ozírisz 3 szintes kútaknáját, a törökországi Göbekli Tepe körtemplomot (8-10 réteg közül a legmélyebb rétegből került elő a 11600 éves legnagyobb monolit kőkör), és most kezdenek neki a Stonhenge környéke alatt elterülő rommező feltárásának. Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos több is van, amit kiástak és igen régi lehet.
"Tegyük fel tehát, hogy volt ott egy 89 méter hosszú tömb."
Na most ennek is pontosan utánanéztem. Valószínű, hogy Daniken jelzett filmjében rosszul fordították, nem 89 méter hosszú eredeti síkfelületről volt szó, hanem 43 méterről. Daniken egy Puma Punkuról szóló alapműből merített:
"Max Uhle (1856-1944) drezdai archeológus „a perui archeológia atyjának" számít, és „Peru második felfedezőjének" nevezik. A Királyi Zoológiai és Antropológiai-Etnológiai Múzeumban ismerte meg Uhle a geológust és kutató utazót, Alphons Stübelt (1835-1904), aki épp akkoriban egy háromkötetes művet adott ki a perui archeológiai ásatásokról.
Többéves közös kutatás után jelentette meg Uhle és Stübelt „A régi Peru Tiahuanacu felföldjének romhelyei" című alapművet, amely 58x38 cm nagyságú, 10 kg súlyú, és máig felülmúlhatatlanul pontos részletrajzokat és mérési adatokat tartalmaz Puma-Punkuról. A vázlatok, amelyek az én szövegemet kísérik az 1892-ben, Lipcsében megjelent kiadásból származnak."
„Puma-Punku romjának legérdekesebb pontjait az itt-ott még megtalálható »síkfelületek« képezik és a köztük fekvő egész vagy letört tömbök, amelyek forma, nagyság és megmunkálás tekintetében rendkívüli sokoldalúságot mutatnak fel. Vannak egyformán megmunkált sík lávafelületek, kicsi, kapuszerű kiszélesedésekkel, teknőszerű mélyedéssel ellátott keresztmintájú kövek kis fülkével és széles vagy egész vékony párkánnyal. A romok jelenlegi állapota - a három fő síkfelület kivételével, amelyek egyenes vonalban végződnek - nagy rendszertelenséget mutat. A három ún. fő síkfelület észak-déli irányú, 43 méter hosszú és 7 méter széles területet fed be."
Daniken azt állítja - az alapművek alapján is -, hogy még ma nem tudják, hogy az andezit- és dioritdarabok és síkok milyen mélyen vannak a földben. Ha kotrógépekkel kiásták volna a tömböket, ha szállíthatók lettek volna, akkor már rég felvágták volna őket és beépítették volna azokat nagyobb épületekbe. Ha ez igaz, akkor:
1.) a föld alatt is még sok tömb lehet.
2.) a sokezer éves eredetet bizonyítaná, hiszen hosszú idő kellett ahhoz, hogy a föld hordaléka, időjárás betemesse a tömböket
Úgy látom, megvan az egyik mestergerenda. Bár több fotó lenne szükséges jóval az elérhetőknél, formai-technológiai párhuzamból erősen annak tűnik innen
Ennek a kőnek már nem állok neki /Főleg, hogy ennyiből nem is lehet/ Bizalom van, csak ismerem a Wiki megbízhatóságát. Amint valami köztudott dologtól egyre távolodik, egyre nagyobb hülyeségek tudnak benne lenni. (olvastam én már kardot szálfegyvernek írva...)
Pont az ismert "tények" vezethetnek tévútra. Hidd el, ha tehetném, magam mennék oda, és mérném fel az összes követ. Jobban bízok egy méretadatban amit le tudok később ellenőrizni szemmértékkel is, hogy közelíti-e, és onnan kimatekozni sűrűséggel a tömeget, mint elhinni, hogy valami X tonna.
"Ezen kívül feltehető, hogy metallurgiás módszerekkel is rögzíteni voltak képesek a kőtömböket" Ez mégis mit akar jelenteni? A metallurgia a fémekkel foglalkozó tudományágak összegzése (tudom, tanultam). Nem határoz meg semmiféle módszert. Lehet, hogy arra akar utalni, hogy helyben öntötték a fémet az előre kialakított helyre /amit erősen kétlek a fém minden pórusba való belefolyása miatt/, de nem ezt írja. Pont ezért mondom, hogy a wiki nem mérvadó.
"Tiahuanaco épületei kivételes kidolgozottságú megalitikus építmények. Alapanyaguk gondosan megmunkált bazalt, andezit, diorit, homokkő és mészkő. A komplexum többtonnás köveit a várostól 40–300 kilométerre fekvő kőbányákból szállították ide, és kötőanyag nélkül, száraz falazással építették. A későbbi inka falazási technológiával összehasonlítva a legszembetűnőbb különbség, hogy Tiahuanaco építői szabályos távolságonként szögletes kváderköveket állítottak, majd a közöttük lévő falszakaszt pontosan faragott és illesztett kisebb kövekkel töltötték ki; illetve a nagyobb épületek köveibe vízelvezető csatornákat (vájatokat) készítettek. Szemben az inka építészet köveivel, a Tiahuanacóban alkalmazott kövek felülete soha sem domború, hanem minden oldalukat tekintve szabályos síkidom. Az építőelemek bonyolult (többszörös negatív faragások, kivágatok), de rendkívül szabályos méretekkel és kialakítással rendelkező kövekből, mintegy "lego"-szerűen illeszkednek egyes falszakaszokon. Különleges a negatív, belső élek használata mind gyakorlati (illesztés), mind ornamentikus okokból, ami technikailag jelenleg is nehéz faragási feladatnak számít. A kövek megmunkálása nagyon pontosan történt, az élek még ma is tökéletesek a kisebb, hosszú idő alatt letört részletektől eltekintve. Egyes helyeken pár mm széles és mély, teljesen egyenes vágatok húzódnak a kövek felszínén, melyekben pár cm-ként szabályosan sorakozó, apró, azonos átmérőjű furatok látszanak. A falak és a néhol a falakba (utólag?) elhelyezett kőfejek anyaga és megmunkálásuk minősége eltér egymástól. A csatornarendszert vörös homokkőtömbökbe faragták (néhol szabályos henger alakú lyukakat fúrtak a kövekbe), és bizonyos helyeken bronzkapcsokkal (réz–arzén–nikkelötvözet) rögzítették – ez a technológia teljesen egyedülálló a kor építészetében, ami igen különlegessé teszi a romokat. Ezen kívül feltehető, hogy metallurgiás módszerekkel is rögzíteni voltak képesek a kőtömböket. Az alkalmazás különlegességének oka az, hogy a prekolumbián Amerikában a fémek használata dísztárgyak készítésére korlátozódott, a fémek technikai alkalmazása nagyrészt ismeretlen volt. Nem ismert, hogy ezeket a fémeket hol nyerték ki és készítették elő feldolgozásra és nem ismert ezen ötvözeteknek sem az előképe, nem találták később sem alkalmazásuk nyomait Dél-Amerika indián magaskultúráiban."
