Köszönöm a gyors választ, a " kisgép"-nél a 22 cm-res jónak tünik. Csak azért nem tudom a hónom alá csapni, ill. tudnám, de nem Pesten lakom.Miskolcon megpróbálom, hátha...
Csapd a hónod alá a gumit, és menj el egy KIKA-ba. Jó eséllyel kompatibilis az ott kapható Fissler, wmf, stb. kuktákhoz tartozó gyűrűvel, és ott lehet kapni pótgyűrűt is.
Amikor a nap úgy perzseli az Örök Várost, hogy a Szent Péter téren az egyetlen hűvösebb hely az obeliszk árnya, az articsóka eltűnik a frittóból. Áldhatjuk a szerencsét, hogy nyomban akad helyettese: a tök virága. Leginkább a zsenge, még kibomlatlan bimbók alkalmasak a kirántásra.
A tökvirág, szemben a fritto eddig felsorolt alkotóelemeivel, nem "aranyozva" (dorato) kerül a tálra, vagyis nincs rajta lisztből és tojásból készült bunda, hanem csak lisztből és vízből való, amelynek pastella a neve.
Hadd jegyezzük meg nyomban: a víz helyettesíthető száraz (de nem savanyú!) fehér borral is, ez csak az étel javára szolgál. Az oly változatosan felhasználható frascati ebből a szempontból is felülmúlhatatlan.
Hozzávalók: tökvirág, 1 pohár langyos víz (ha tetszik, száraz fehér bor), 10 dkg liszt, 1-2 kanál olívaolaj, só, 1 tojás fehérje, 1 kis darab mozzarellasajt, 1 darabka sonka, citromszeletek.
Számítsunk minden 10 dkg lisztre egy pohár langyos vizet (vagy bort), amit egyszerre öntünk rá, és gyorsan elkeverjük, hogy ne rugalmas tésztaszerű massza képződjék, hanem folyékony pastella. Ehhez adunk 1 evőkanál olívaolajat, sót, majd közvetlenül a felhasználás előtt még egy tojás felvert habját.
A pastella legyen selymesen puha és folyékony!
Ebbe a masszába mártogatjuk bele a tökvirágokat, mielőtt a forró zsírba kerülnének.
Mivel mindent a virág sem mondhat el helyettünk, ajánlatos elébb óvatosan felhasítani, és egy darabka mozzarellasajtot vagy egy kis kockányi sonkát (párurait) belerejteni. Ha pedig a két ínyencséget egyidejűleg helyezzük el rejtett "üzenetként": jól tesszük azt is.
Jöhet a refrén, a citromkarika.
Bocsánat, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne közöljem a Lénárd Sándor féle receptet. Nem tudom, enyhítő vagy súlyosbító körülmény, hogy kedvelem a könyveit.
Már Lénárd Sándor (A római konyha) is gusztust csinált hozzá, de a képek nagyon meggyőzőek.Sajna, az én cukkinim, (no meg a patisszonom) ,még csak virágzik, ezért várnom kell a kedvencemre, a sonkával és sajttal töltött cukkinire. Sebaj, kivárom.
De csak járulj nyugodtan, úgyis mindig elolvasom a dívány receptjeit, nem te vagy a hibás, hogy olyan, amilyen. Régebben lehetett kommentelni, akkor jobb volt, mert rögtön kiírhattam magamból, amit gondoltam.
Hát, ezt a cikket nem olvastam, de a dívány receptjei többnyire elég gyengék, bosszant is, hogy már nem lehet kommentelni őket. Közben pedig el van szállva a szerző magától, hogy milyen tökéleteset alkotott.
Legutóbb a feketeerdő tortán bosszantottam fel magam - igaz, sokfelé sokféleképpen sütik a tortalapját, de mi alapján állítja, hogy az övé - amit én csak sietségemben és a hozzávalók hiánya miatt sütnék a receptje szerint - az egyedül üdvözítő igazi? Én is Németországban tanultam, de bizony nem hasonlít, pl nem kell az enyémbe 8 tojás, de liszt helyett zsemlemorzsa, darált mandula és keményítő van a piskótában .
Na mindegy a zserbót még nem sikerült alulmúlniuk... csak azért olvasom, hogy bosszankodjak.
Valójában nem trükk, inkább recept, uborkasalátához felöntőlé:
Nagyon finom, nemrég láttam-kóstoltam.
2 dl vízhez 3 kk cukor, 8 kk tárkonyecet, fokhagyma gusztus szerint.
(a finomra vágott fokhagymát pici langyos vízben áztatom, és csak a levet öntöm a salátához)
persze házi tárkonyecettel az igazi; egy kisebb bőszájú üvegbe belegyömöszölsz egy jó marék tárkonylevelet, és felöntöd fehérborecettel, egy hét után már aromás, használható.
cukkinit csak bebietelnek fagyassz, de tenyleg, nem vesztesz semmit, de hidd el
zoldbabot, borsot, brokkolit, millio zoldeseget remekul lehet fagyasztani, a cukkini nem tartozik oda, akar nyersen, akar parolva teszed a melyhutobe, ez van:)
