Nusa, szerintem nagyon klasszul néz ki a talpa a megerősített módon. Kicsit összekapja az anyagot, nekem olyan igazi zoknifazonnak tűnik. Még mindig csak félkész a zoknim, és a szára kezdeténél egy sima-egy fordított, egyébként végig sima, de kimondottan csinos. Viszont nekem is elindult a fantáziám a dupla szál miatt. Láttam a képtáradban, hogy norvégmintát is kötsz. Ezt is ki kellene próbálnom, de szerintem az működhet, hogy a talparészen két szállal kötöm, a lábfejen meg a másik szál vagy néhány szemenként be van fűzve a szemek közé, vagy valami norvégmintával van megbolondítva. A két tűs módszer kezdőknek igazán jó lehet, nekem két gondom van vele: az egyik, hogy gyűlölök összeállítani (ha jól láttam, ez rád is igaz:-)). A másik, hogy egy zokninál szerintem törekedni kell a legkevesebb láb-bántó részre, sajnos akármilyen varrás, szemfelszedés, vastagítás sérti a lábat. Persze ez akkor igaz, ha cipő is van a zokni fölött.
Azt mondod, már megint nem fedeztem föl a spanyol viaszt?
Nem, hogy átugrottam, el sem jutottam addig, mert úgy megörültem a 148-nak. A könyv írja a léptetős módszert, erről beszélünk? Nem vitás, hogy csak minden második kap védelmet, de az is több a semminél. Vagy nem éri meg a befektetést, annyival ormótlanabb, vastagabb lesz? Tudom, hogy a puding próbája az evés, de ahhoz kötnöm kéne, ami ugye, most nem megy.
Van itt más is:
Foglalkoztat ez, a „zoknikötés két tűvel” technika, (sajnos, elméleti síkon). Az, az érzésem, hogy ugyanúgy működik, mint a kesztyű kötése két tűvel. Tehát, síkban köti meg, és aztán összedolgozza.
Annak, aki térben köt, ez már túlhaladott fokozat, de egy kezdőnek (hogy úgy mondjam: „első zoknisnak” főleg ha kévéssé gyakorlott kötő, lehetne mankó, önbizalom erősítő.
Mondom, ez mind elmélet.
Sajnos, elmenteni nem tudtam, csak kinyomtatni. (hiába, no a finn nekem kínai) pedig bespájzoltam volna, mint érdekességet.
Erről, mi a véleményed?
nusa kedves, lehet, hogy átugrottad, de a 151. hozzászólás-omban elmélkedtem pont erről, majd a 152. hozzászólás-ban örvendeztem azon, hogy a technika működik, így a sarok mellett megoldható a talp és a lábujjrész "megerősítése" az *1 szem leköt, 1 szem átemel* technikával.
A gond az, hogy valóban csak vastagabb lesz így a darab, de az egyes szálak a kötésben ugyanúgy el tudnak kopni (és ugye minden második szem mögött van csak egy plusz szál).
Valóban működik a talprészen az átemel-leköt módszer körkötéssel, de még csak félkész zoknim van így kötve, nem tudom, a használat során mennyire kopik. Az biztos, hogy merevebb és tömörebb, mint egy bármilyen minta, de a tartósságát nem ismerem.
Sima horgolócérna plusz szálként a sarok és az orr-részhez?
„A nálam leírt "1 szem leköt, 1 átemel" azért jó, mert így dupla lesz a sarok, egy szállal kötve is. A lábujjaknál én már beletörődtem, hogy az kopik el leghamarabb, így azt újra szoktam kötni, ha aktuális.”
Ezt írtad a 148.hsz.-ben! Na, EZT a megoldást kellene alkalmazni a talp kötésénél, a felső részen pedig mehet az eredeti minta, aztán mikor megint a talp következik, megint az „egy szem leköt, egy szem átemel”, szerintem, kivitelezhető!
Olvastam a Buss könyvben, (10.old.) hogy létezik un. erősítő fonal, 410m/5dkg. (olyan vékony lehet, mint a cérna) de nálunk ilyenről nem hallottak. Mint, ahogy a 75% gyapjú, 25% műszál fonal is kínaiul hangzott. Ha, pedig elkottyantom, hogy zoknit akarok kötni, esküszöm, szánakozó mosoly jelenik meg az arcokon…
Most, hogy csak elméleti síkon kötök, elhatároztam, hogy majd kipróbálom az ugyanitt szereplő „I. sarok” mintáját de talpon… Gondold már Te is, végig ! Szerintem, nem eleve halálra ítélt ötlet. Jaj, bár lenne már kezem ! A tőled tanult sarokról is azért tértem át, a könyvben „utólag beillesztett”-ként megnevezett sarok kötésére, mert így minden további nélkül köthettem két szállal. Ugyanez vonatkozik az orr részre is. Az, hogy még eltérő színű is, az, az alkotó szabadsága.
Képzeljétek, kiderült, hogy a lentebb ismertetett megerősített talpmegoldást már a finnek is feltalálták. De egyúttal el is szomorodtam, mert a leírás azt is megemlíti, hogy a kifejezés, hogy "megerősített" igazából csak a vastagságra utal - így ugyanis dupla vastagságú lesz a darab -, viszont a tartósságán nem változtat lényegesen. (Ahol csak egy szál van, az ugyanúgy el tud kopni.)
A tartósság növelésére azt ajánlja, hogy a kritikus részeken vegyünk hozzá egy vékonyabb erősebb fonalat, így kössük. Ezt a lábujjnál el tudom képzelni, de a talpnál az a bibi, hogy akkor a lábfejrész felül is dupla lesz, mert ugye a körbekötés miatt nem lehet megcsinálni, hogy csak az alsó rész kapjon belőle. Marad tehát a stoppolás. :-(
Háát:
Hogy a négy kisebb irigykedhessen, hogy a kövérnek már saját lakása van…
"Macerásabb" megkötni, és mazochista vagyok...
Ha, bárhol kikopik, a sarkánál, vagy az ujjánál, csak azt a rész kell lebontani…
(Megfigyeltétek már, hogy a szárakkal soha nem történik „aprócitás” ?)
Népes családunkban én voltam az utolsó, akinek ilyent kötöttem…Hidd el, meg lehet szokni…
ovadi2: Sylvie már válaszolt, de azért én is megerősítem, hogy a fogyasztás mindig a jelzőfonalnál történik, és oda-vissza kötünk.
Tehát a sima / színe oldalon is van egy fogyasztás a jelzőfonal két oldalán lévő szemekkel (az egyszerűség kedvéért lehet simán összekötni, de hivatalosan az elsőt leemeljük, a másodikat lekötjük, és áthúzzuk az elsőn).
Ezután megfordítjuk a kötést, a fordított / fonák oldalon végigkötjük - a középső - szemeket, és a jelzőfonal két oldalán lévő szemeket fordítottan összekötjük.
Sylvie: igen, ezt a tűváltás eltologatását már említetted; nekem szerencsére sohasem volt ezzel gondom. A szár résznél tényleg mindegy, de a lábfejrész kétoldali fogyasztásainál sokat segít a számolásban, hogy mindig ugyanott vannak a tűk, a lábujj-résznél meg pláne, amikor minden tű közepén és végén kell fogyasztani. Szerintem gyakorlattal kialakul az egyenletes kötés.
Na, majd próbálkozom a frissen fellelt leírás magyarra átültetésével, csak még nem tudom, hogy rakjam be ide, hogy a drága index ne formázza át kedve szerint....
Szép, jó estét!
Szóval itt vagytok!
Hírvike, lassan de, leesett a tantusz, mikor a „zoknisokra” céloztál, hogy talán újra feltámadt a régi topic, és most ahogy beléptem a fórumba, rögtön a szemembe is ötlött !
Nusa vagyok, innen a szomszédból a „kötős, horgolósoktól”, nagyon szeretek kötni és mostanában leginkább a zokni a szenvedélyem.
Nagyon örülök, hogy vagytok, egészen fölvillanyozódtam, amint rendbe jön a kezem, ismét gőzerővel bele vetem magam a munkába.
Gyorsan föltettem még néhány zoknit a képtáramba, hátha érdekli valamelyikőtöket.
Névjegyként csatolok egy fotót a legutóbbi kedvencemről:
A raglán fogyasztás a másik módszernél használható. Gyártasz egy trapézt, amikor kb. felére lefogyasztottad, akkor gyorsan elkezdesz szaporítani. Amikor megint eléred a kezdő szemszámot, akkor folytatod a körkötést.
Látod, így járunk, ha van egy bevált módszerünk:). Nekem az első kettő ismerős, az enyém-sarok szokott hasonlóan kinézni. De azért belekötnék egy kicsit. Az elsővel az a gond, hogy fölösleges abbahagyni és újrakezdeni (zsebszerűen) a saroknál, simán lehet folytatni csak azzal a résszel és azokkal a tűkkel. De mindkettőre igaz az, hogy minél többet kell varrni - összeállítani, annál kellemetlenebb lehet viselés közben. A harmadik valóban nagyon látványos, sokat segíthet.
Még valami, a körkötésről. Én szinte soha nem ugyanott váltom a tűket, mint az előző sorban. Tapasztalatom szerint a tűváltásnál általában nagyobb szemközöket szoktam hagyni, így inkább minden sorban eltolom néhány szemmel, hogy ezek a lazább részek ne hagyjanak csíkot az anyagban.
Még úgy mondhatnám a sarokfogyasztást, hogy a jelzőfonal két oldalán lévő szemeket kell összekötni, így gyakorlatilag a középső harmad mennyiségű szemet mindig lekötöd (a többi meg vár a sorára). A sor végén (tehát a középső rész végén) hozzákötsz egy szemet a várakozókból. Fordulás, és a fonák oldalon ugyanez.
Most újra megnéztem a képeket, és azt hiszem, hogy most már értem a fogyasztást. Tehát a középső csoport két szélső szeméhez kell mindig 1-1 szemet csatolni és azt fogyasztani.
Tehát a 2 oldalon minden végén 1-1 szemet fogyasztunk, amíg az eredeti szemszám 1/3 marad (jelen esetben van 24 szemből 8 db szem marad meg).
Jól értelmezem? Ez olyan mint a raglán fogyasztás.
Kérlek ne haragudj az értetlenkedésemért, de meg fogom érteni.
A Potomban érdemes fonalra vadászni, mert nagyon jó minőségű külföldi fonalakat lehet találni, nagyon baráti áron. Jelenleg én is egy ilyen fonalból akarom elkövetni a zoknimat (gyapjú-műszál keverék).
Köszönöm a választ, majd keresgélek valami hasonlót. Kb. ez volt az elképzelésem az anyagösszetételt illetően, de már én is rég vásároltam itthon fonalat.
Bocsánat, valami zavar lehetett nálam a vételben; persze, hogy 2 tűvel kell kötni a sarkat (az elejétől a végéig). Azért a többi releváns volt, ugye? :-)
Nagyon fellelkesített ez az új finn leírás; megígérni nem merem, de azért szeretném majd ide feltenni a leírást (kicsit átpofozva, mert így több év távlatából kicsit lóugrás-szerűnek tűnik) a képekkel együtt.
Nalle - 75 % gyapjú, 25 % akril, ez vékonyabb, magyar viszonyokhoz bőven elég
A lényeg az, hogy minél több gyapjú legyen benne, de nem árt egy kis műszál bele, mert akkor tartósabb. Természetesen szigorúan Perwoll-al kell mosni, különben hamar el lehet búcsúzni tőle!
Őszintén szólva így hirtelen nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet két tűvel kötni a sarkat (a kanyarodást), nálam ugye így néz ki:
A sarok kötése: 3 részre osztjuk a szemeket. Ha nem pontosan osztható, a maradék középre kerül. A harmadok jelölésére jelzőfonalakat fűzünk a szemek közé.
*ebben a leírásban a fonák oldalon kezdi kanyarintani a sarkot
A fogyasztás során elindulunk a színén, és a második jelzőfonal két oldalán lévő szemet összekötjük úgy, hogy az elsőt leemeljük, a másodikat lekötjük, és áthúzzuk az elsőn.
Ezután fordulunk és a fonákján kötjük tovább, a jelzőfonalig. A jelzőfonal két oldalán álló szemet összekötjük - simán, semmi faxni.
Fordulás, és így tovább, amíg már csak a középső rész szemei maradnak.
Tehát a fogyasztás mindig a két szélen történik - a középen levő harmad mennyiségű szem változatlan marad. Így gyakorlatilag felhajtjuk az olalakat, mint egy dobozt. Itt látható a sarok sematikus ábrája. Az oldalsó ferde vonalak jelzik a fogyasztásokat.
Én is szivesen csatlakoznék a zoknikötősökhöz, de még karácsonyig van egy-két más kötni, horgolnivalóm. Miután még karácsonyig néhány üzletben is megfordulok, azt áruljátok el, hogy milyen fonalból kötitek a zoknikat. Hátha meg tudnám már venni és karácsony után nekikezdenék. Egy nyolc éves fiúnak kötném.
Köszi a fotót, nagyjából nálam is így néznek ki a tűk. Nagyon jók a linkek, amiket csatoltál, de én mégis kérdeznék. A sarok kötésénél, amikor 3 részre osztjuk a meglévő szemeket, (én megjelöltem ugyan jelzőfonallal az elválasztásokat, de egy tűn vannak, mert így könnyebb kötni) akkor a két szélén is fogyasztunk, vagy csak középen 2-2 szemet.
