5000 évvel ezelőtt a Szaharában zöldellő táj volt burjánzó növényzettel és tavakkal. A régióban található ősi barlangrajzok vizilovakat és tavakat ábrázolnak, valamint vándorló elefánt és zsiráf csordákat - élénk ellentétben a mai kopár és barátságtalan tájjal.
Az a baj, hogy az ember a legnagyobb csúcsragadozó vagy ha úgy tetszik a legagresszívabb parazita a Földön és addig nem nyugszik míg mindent és végül saját magát is ki nem írtja...
Csak abból induljunk ki, hogy 1980-ban "csak" 5 milliárd ember élt a Földön, most túl vagyunk a 7milliárdon és 2050-re 10 milliárd lesz. Ezek az emberek mind enni, lakni, közlekedni, dolgozni akarnak, de a készletek erősen fogynak és a szárazföld is véges! A kajához termőföld kell kultúrnövényekkel, haszonállatokkal. A lakáshoz építőanyag, kő meg fa, a közlekedéshez, munkához ásványi anyagok, stb...
Valami - ami az emberiség fejlődésének útjában van vagy gazdaságilag nem "szimpatikus" az mindig károsnak lesz nevezve, tehát csökkenteni kell a "kárt". Ezt mióta a szerszámok megjelentek, mindig elsősorban az élővilág kárára tették. Ez volt a legegyszerűbb. Ha útban volt egy fa, kivágták, ha egy állat, lelőtték. Nem is volt ezzel baj addig, míg túl nem szaporodott az emberiség és a modern gépekkel, vegyi anyagokkal nem kezdett nagyüzemi pusztításba...
Egy-egy "káros" faj állományának gyérítésével viszont a táplálékláncban felette lévőket is csökkentjük, az alatta lévő fajok pedig felszaporodnak mivel nem lesz (annyi) természetes ellenségük, így újra bele kell avatkozni a "mi érdekünkben", míg szépen lassan mindent ki nem írtunk...
Előbb utóbb minden állat sorra kerül és "károsnak" lesz kikiáltva, mert például a fecske megeszi a szúnyogot, de a szúnyog(lárva) haltáplálék, a hal meg az emberé, így lesz majd a fecskéből is káros madár idővel...
Azóta többször próbálkozott, eddig nem volt "sikerélménye",,,:-)
(2 alkalommal nekem viszont igen)
Aztán mostanában nem láttam nyomát a próbálkozásának, de tegnapelőtt reggel mikor kiengedtem a galambjaimat, amint kiléptem a "galambházból" majdnem a nyakamba ugrott a tetőről egy kapitális példány,,,Szóval résen kell lennem! Éberség "elvtársak" mert a zellenség nem alszik,,,:-)
Sajnos több van, mint kellene, legalábbis felénk. Lekapja az etető rigó mamát, pár falatot kitép, ezzel 4-5 kis rigónak is annyi, másnap ismétlődik a jelenet, csak gerle az áldozat.
Most már én is látom, a tojó nem örvös az biztos. Azért gondoltam, mert itt nincsenek galambok, csak gerlék, és volt még ez az egy örvös galamb pár, ők repkedtek itt, és búgtak a tetőn. Majd próbálok fényképezni még, ma reggel úgy láttam az örvösök egy akácfára szálltak és tűntek el benne.
Tudom kiábrándító lesz amit most írok, de ezek tuti nem örvös galambok. Felnőtt madaraknál minden esetben nagyon feltűnően látszani kellene a fehér nyakfoltnak és összecsukott szárnynál is látszana a szárnyhajlatnál a szárnyfolt, ha örvösök lennének.
Arról nem is beszélve, hogy kizártnak tartom, hogy épület padlásterébe merészkedjen fészkelni. Még a sokkal jobban városiasodott balkáni gerlék is maximum csak erkélyekre, virágtartóba raknak fészket...
Ha ezek nagy testű madarak, akkor egy tenyésztőtől szökött házi galambpár, ha kisebbek akkor egy parlagi galambpár lehet ami megtelepedett a padlás sarkában.
Az egyik odúban kelt cinege idehozta az egész csapatát a seregélyem röpdéjéhez. Mert itt lehet lopkodni ezt azt. Kitettem egy marék lisztkukacot, a vacsora meg volt.
Szerintem igen. Nagy testű, két hónapja érkezett, sokáig csak úgy repülgetett az utcában, várakozott a vezetéken, aztán egyik reggel erős, morgó hangot hallottam, keresgéltem a sünit, hátha gödörbe esett, és akkor vettem észre, hogy fent vannak a ház sarkában.
