Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
három napig nem néztem a topicba, a szívem repes az örömtől, szépen szaporodunk.
Kedves HM- 13- 46!
még nincs olyan sok hozzászólás, légyszíves olvasd el a 107. bejegyzést valszeg ott írok az őszinteségről, egy sajnálatos tragédia okán, az őszinte ember, nem bántott ember, viszont leír olyan dolgokat ami mellbe vágó és én ezt akarom, ŐSZINTÉN ÍRJUNK A MULTUNKRÓL!!
- örülök hogy szépen beazonosítottál, én is nyomon vagyok, ez a rendszám szerintem felderítő- bemérő gk-ra vall.
- rendszereztem magamban a beíradó témákat, még adós vagyok egy század és zászlóalj szervezéssel, érkezik majd hamarosan
a pia témát azt hiszem szépen kitárgyaltuk, még egy sztorit leírok:
Kab-hegy alatt volt a váltás körletünk egy harcászati gyakorlaton, aludtam a szakasz pk-i fülkében, eléggé bódultan, hajnalban.
a katonák nem tudtak felébreszteni / egyébként a sorkatonákat is megkínáltuk körletbe érkezés után, de sofőrt soha /
arra ébredtem, hogy repülök és egy jó puhára esem.
a katonák, / ez alatt tisztet és tiszthelyettest is értek / a " kettes készültségi" álcahálót cipelték a fülke mellé, és kinyitották az ajtót, én pedig egyszerűen kiestem, nem ébredtem fel, óvatosan a sátorba vittek, álcahálóstúl, hangsúlyoznám, nem részegek voltunk, fáradtak, hiszen akkor naponta 2-4 óra jutott alvásra.
tudjátok: nappal meló, éjjel állás váltás, négy napon keresztül. megkezdtük Vállusnál. aztán "C" körlet, majd Kab-hegy.
a cikkem másolatát igyekszem feltenni majd a topicba
- öszintétlen ember ne írjon ide-
árpapa
ui: van egy levél egy sorkatonámtól, én kaptam ilyent, átszerkesztem és felteszem majd, nos ez a katona egy kicsi ember volt, de azóta is felnézek rá, és minden katonára, aki bekényszerítve és mégis becsülettel leszolgálta az idejét, soha nem volt szabotálás az alakulatnál, pedig kemények és néha dúrvák voltunk!!!
az idő semmit nem tehet szebbé, mert hála istennek, az idő egyirányú, és a jövő felé halad, és úgy van kitalálva, a múlton már nem lehet változtatni. ez tök jó így.
egy kis vallási idézet, kérlek lassan olvassátok és többször,mert csodálatos:
" boldogok a halottak akik az úrban halnak meg, mostantól fogva.
Keresem én is azokataz embereket, volt katona társakat: akik 1975-1977 évben az 1 osztály "CS" századánál főleg a bemérő rajban teljesítettek szolgálatot. Szívesen elbeszélgetnék Veletek. (egy pár névami beugrik: Bakonyi szkv (örm.), Bali József gk.vez, Sági (girós), Széplaki honv. Vizi Sanyi Cs 344 vezető, stb
Úgy érzem Te egy megbántott egyén vagy. Emlékszem Te voltál az aki nyilatkozott "aki kutyát tart etesse" ? Mit tanultál az ott eltöltött évekből? Ki volt az kire felnéztél, vagytanultál tőle? Nálad nem igaz az, hogy az idő mindent szébbé tett?
Volt ilyen is. Azonban általában véve a hivatásosokkal szemben jóval nagyobbak voltak az elvárások.
Lévén sokféle beosztás, teljesen eltérő szakterületek miatt - pl. az egyik sorkatonával szemben csillagászat, a másikkal szemben magasnyomású eszközök kezelése volt a követelmény - , ilyen eltérés volt a hivatásosok között is. És mindegyik elengedhetetlenül szükséges volt a sikeres indításhoz.
A legnehezebb, és idegőrlő dolog az volt, hogy nem volt szabad hibázni. Ami máshol bocsánatos dolog volt, itt üldözendő bűn. Ha hiba volt valahol, nehéz volt bizonyítani, hogy mindent megtettél a megelőzése érdekében.
Az a helyzet,hogy a dotor sorkatona volt ugyan,de zászlósi rendfokozata volt,mivel egyetemet végzett.Ezért rendfokozatilag feljebb volt az összes tiszthelyettesnél,ha jól emlékszem közvetlenül volt alárendelve valamelyik fejesnek,talán a hadtáp főnöknek.Nem emlékszem!Tüzér és Arpipa biztosan tudja.Hogy mi lett a sorsa nem tudom,fél éven belül eltünt és a szomszéd laktanyából járt át az orvos.Vagy leszerelt,vagy lenyomták.'Hál Istennek utána nem sokat jártam oda.Illetve egyszer,amikor épp leszerelés előtt feltörte a lábamat a bakancs,de úgy,hogy csak tornacipőben bírtam járni.Így aztán nem tudtam résztvenni a leszerelők díszelgésén.A század pk. KB.őrnagy biztosan azt hitte,hogy "kummantani" akarok,csak mosolygott a bajusza alatt.Ciki volt,láttam rajta,hogy nem hiszi.
Igy is fura, hogy az egyik sorkatonaval szemben ennyire masok az elvarasok, mint az osszes tobbi (sor es hivatasos) katonaval szemben; lehet, hogy orvosbol ekkora hiany volt, hogy azert neztek el neki?
Kedves belic!Szolgálatban egyetlen hivatásost,vagy sorkatonát sem láttam részegen.Szerintem ezt egyikük sem merte volna megtenni,mivel itt már akár egy eltáv utáni 1 órás késésésért is hadbíróság járt.Emlékszem valakit le is nyomtak ezért.Nem tudom mennyire ismered a katonai dolgokat,(ha voltál katona nem kell mondanom,nem kioktatni akarlak)a szolgálat a napi munkán,tevékenységen felül adott 24-órás szolgálatot jelenti,pl.ügyeletes tiszt,kapuü.,őrparancsnok,stb.A szolgálatokat 24-óránként váltották,a 1480-nál 15-órakor.Az ilyen szolgálatokban elkövetett legkisebb vétség is minimum fogda,de könnyen hadbíróság is lehetett.(hadravágtak).Szolgálaton kívül,tehát egy sima kiképzési napon a szokásos napirend szerint mentek a dolgok.A doki egyébként sorállományú volt,gondolom frissen végezte az egyetemet,aztán behívták.Magasan sz*rt mindenre.Kopaszokkal nem is foglalkozott.Az első 1 hónap az alapkiképzés alatt esett meg,hogy a rohampályán a magas ablakból kiugorva rohadtul megfájult a sarkam.Mellé meg is fáztam,40 fokos láz.Jelentkeztem a gyengélkedőre.A doktor "úr"meg sem vizsgált,a rendelő túlvégéről hozzámvágott egy Bayolin kenőcsöt,meg egy doboz Kalmopirint.Ez volt a terápia.Szinte féllábon ugrálva csináltam tovább a kiképzést.Aztán végül az egyik eü.sorkatona látva,hogy szarul nézek ki,befektetett a gyenguszra.Vizesruha vizesruha hátán.A doki továbbra is lesz*rt.Gyógyszer,vagy vizsgálat semmi.A katonák viszont rendesek voltak.Egyikük az utolsó citromát is nekem adta.Ja,és akármilyen beteg voltál,ha elhangzott az"Állomány folyosón sorakozó!"akkor az ágy megigazítva,ugrás kifelé.Ez nem szanatórium.A piára visszatérve,elég sok hivatásos ivott,de az említetteken kívül inkább csak szolgálat után.Elég stresszes hely volt ez,kemény munka,a hadbíróság pedig ott lebegett mindenki feje felett.Szerintem ez játszott közre.Lejjebb írtam az esetemet a kimaradásomról.Utána olyan másnapos voltam,hogy az leírhatatlan.Reggeli torna következett,én kértem a felmentésem a napostiszttől.Rámnézett,"másnapos vagy?"-igen."rendben van".Maximális tolerancia. üdv,kábeles
Furcsa nekem, hogy (az itt leirtak alapjan) a sorkatonaktol nagyon-nagy fegyelmet koveteltek meg, mikozben az itt emlegetett orvostol semmit. A hivatasos tisztek/tiszthelyettesekkel szemben elvaras volt, hogy fegyelmezettek legyenek, vagy ok is reszegek lehettek szolgalatban?
örülök, hogy idetaláltál!
75 olyan régen volt, hogy már szinte nem is emlékszem mindannyiunk nevére. Emlékszel, mi cseréltük le szinte a teljes pk-i szpk-i társaságot!
Én nem értékelem a piát.Talán azért mert soha sem bírtam,"ami befolyik az rögtön kifolyik",nem marad meg a gyomromban.Néhányszor azért sikerült kiütni magam és ez többnyire Tapolcán történt.Egyszer voltam úgy,hogy nem tudtam magamról egy kimaradás után.Sokat voltam kinn öreg koromban,haza ritkán jártam,mert messze volt.Visszafelé haladtunk a laktanya felé az egyik haverral és a nővérszálló előtt az árokban kötöttünk ki.Aztán a kapuhoz érve,(több katona is készült bemenni)én félrelöktem mindenkit és bejelentkeztem a kapuü.-nél.A többiek hiába próbáltak visszatartani.Már nem tudom ki volt a kapun,de jó ember lehetett,hogy nem a fogdára küldött.A 1480-nál még az orvos állandóan "hóton"volt.Már a bevonuláskor kezdődött.Tél volt,február.Mire eljutottunk az átöltözésig,volt már vagy hajnali 1 volt.Zuhanyzás,aztán adták sorban a ruhaneműket.Gezi dobálta a zoknikat tök részegen.Kiakartam fordítani,hogy felhúzzam,Gezi meglátta:"Mér fordíccsa ki a zoknit,piszok disznó ujonc?"Üvöltötte 100 decibellel.Aztán a doki.Egy széken ülve osztogatta az injekciót,dőlt jobbra,balra,látszott,hogy komoly feladat eltalálni az újonc karját.Később többször jártam a gyenguszon,kimentünk a mentővel a városba,hátul egy krumpliszsák göngyöleggel.Szóval a pia meghatározó elem volt.Hallottam valami lövöldözésről a Hemo-ban.Nem tudom igaz -e.Visszatérve az elejére,leszerelés után még párszor felöntöttünk a garatra haverokkal,de aztán ez elmúlt.Havi 2 sör az átlag.A cigiről.A seregben nem dohányoztam.Utána sikerült rászokni,szívtam vagy 5 évig.Aztán egy nap elhatároztam,hogy abbahagyom.Persze nem ment egyből,de azok előtt akik úgy tudták,hogy leszoktam, soha nem gyujtottam rá.Pl.otthon.Aztán egyre többször álltam meg,végül teljesen elhagytam.Azóta nem birom még a szagát sem.Ikább a friss levegő.Az pedig felétek bőven van! üdv,kábeles
UI.Ja,szerintem a gyenguszon a sebalkoholt is itták!
a piáról is írok, a vége felé már eléggé keményen ment az italozás, persze ezt mindenki tagadja, viszont én megtehetem, mert 1992- ben jött egy olyan pillanatom, hogy elgondolkodtam, mikor volt az a nap, mikor nem ittam, sokat kellett törnöm az agyamat, mert pusztultak az agysejtek.
aztán letettem a poharat és nem is vettem fel 14 éve, és talán már nem is fogom.
baráti köröm a régiek közül nincs, hamar elszoktak, nálam csak ásványvizet lehet inni, vagy előre bejelentkezés van.
mikor Szentendrére jártunk iskolába, a barátommal megfogadtuk, hogy az Éva vermutot Balatonfüredig nem bontjuk fel. aztán a sorompó kezelő bakter alig bírta elkapni a fejét indulás után közvetlenül, a kirepülő üvegtől.
akik továbbra is piálnak, mindig mondják kétélűen: árpapa mi nem vagyunk alkoholisták, / finomon utalnak rám / bírjuk a piát.
nekem már bármit mondhatnak, tizennégy év!!!!
a B. Feri egy árokban halt meg, a végén már mindenét eladta a piáért, nyugodjon békében, egyidős volt velem.
a Bacsa Miska bá, éli világát, egyik párt buzgó aktivistája, a cédulákért rendszeresen jelentkezik, örök optimista.
majd még írok nektek, itt múzeális értékü egyének vannak, öröm látni hajnalonta klottgatyában és svájci sapkában a volt személyügyist, amint vizet hord talicskán locsolni.
a párttitkárt, akit Leninnek hívtunk, a polhelyettest amint biciklizik a garázshoz.
sajnos a "medve" a volt parancsnokunk nem néz ki jól, beteges, Szigligeten láttam a strandon, ült a padon és nézett maga elé, de megismert.
jut eszembe a piáról, hét hónapja a cigit is letettem, de kérnék bíztatást, mert valamelyik polgár azt mondta, csak három hónapig kell szenvedni, hát mit mondjak: jól átvert.
arpipa!Most láttam csak,hogy küldtél mailt,köszönöm!Majd válaszolok is,ha működik a freemail,most lehalt.Kobrára visszatérve,ő azok közzé tartozott akitől féltek a katonák,de tisztelték is.Szerintem a legapróbb porcikájáig katona volt,mindent úgy képzelt el(és követelt),ahogy az le van írva.Emlékszem egyszer őrpk.-voltam és nála voltam kihallgatáson.Ettől mindenki rettegett.Olyan szúrósan nézett,hogy az ember alig tudott megszólalni.Ennek ellenére minket is katonaszámba vett(nem koszos baka)és felelőséget érzett a irántunk.Utolsó emlékem róla,leszereléskor az épulettől a teherautókig a századpk.kísért minket,némán,lehajtott fejjel baktatott mellettünk.Közben centi és aprópénz hullott mindenfelé,üvöltöttük,hogy szervusztok!Az állomáson már benn állt a vonat,kitört a káosz.A katonák mint az állatok próbáltak felnyomulni a vonatra.Én egyszer visszanéztem és Kobra fenn állt valamin(nem emlékszem,talán teherautón)és minket nézett,talán mondani is akart valamit,de már senki sem hallotta.Az arcát soha nem fogom elfelejteni.Már nem tehetett értünk semmit.És így lett vége.Aztán én hazamentem,még be sem rugtam. Üdv,kábeles
nem a "Kobra", esetleg az elődje, óvatosan fogalmazok, mert nagy emberről van szó.
egyébként a " a kobrát" lehetett szeretni, az alkatából következett, hogy nem vette az ember komolyan.
mikor kapuügyeletes voltam, mindig azt mondta kijövetkor:-tessék feltakarítani-
aztán felkészültünk belőle, mikor közeledett: a katona ugrott a felmosó rongyért, én Vigyázzt vezényeltem, még arra is ügyeltünk milyen ütemben csepegjen víz a rongyból, és mikor mondta volna a szöveget, csak annyit válaszoltunk: folyamatban.
egyszer megbuktunk, mert visszajött valamiért, persze a felmosás nem volt folyamatban.
hosszas töprengés után mondta: - maguk át akartak verni engem!
- megbuktunk alezredes elvtárs!
és ennyi, nem csinált belőle ügyet, díjazta a poént.
Jó estét mindenkinek "ki volt az aki tőlünk került el, soronkívül alezredesként, mint volt törzsfőnök, és pár éven belül vezérezredes lett??"arpipa,csak nem Kobra?Tüzér!Akkor a traktoros szaladt előtted!Hát ezekre gondoltam én amikor a népszerűségről írtam!Nem is gondoltam,hogy veletek is így bántak.Ismerős ez a "maga a szakaszparancsnok,oldja meg" duma.Az én főnököm is ezt mondja,persze szakaszpk.nélkül.Régi bútordarab,elvtárs volt ő is.arpipa,nem semmi amiket leírtál,legalább már tudom hol is voltam!Folytasd,ha van időd!Üdv,kábeles
"...szoktam volt mondani a katonáimnak, mikor bejött az UR negszólitás, én akkor leszek úr, akkor bánnak velem tiszthez méltóan, ha hadifogságba kerülök."
Árpapa!
Én pont akkor voltam katona ( '88.-'89. ) amikor az "ELVtárs" megszólítást felváltotta a "BAJtárs". Az "úr" egy kicsit később jött. Lényeg, hogy a parancskihirdetés után, az ezredparancsnokunk - persze nem hivatalosan - azt mondta nekünk: fiúk, ha tudni akarják mi az oka a megszólítás megváltoztatásának, én megmondhatom: az, hogy már ELV-ek nincsenek, csak BAJ van... :-))
Szép, mondhatom. Ahová vitték a technikát, ott sem volt ám szabad fényképezni:)
Bakony, 1994;
Egyszer véletlenül rosszkor mentünk -sz.f.szu civil szerelőkként - a fürdősátorhoz, hallottuk hogy zörög az öreg Csepel, gondoltuk már várnak. Bent csak egy ember zuhanyzott, illedelmesen köszöntünk neki, nem volt rajt rendfokozat (se). Utólag rájöttünk, hogy némi gyanúra adhatott volna okot a törölközőt és a szappant tartó zászlós... Másnapra szabályozták a fürdetés rendjét.
És hányszor volt hivatásos riadó reggel fél hatkor! Csak hogy ellenőrizzék a vv. felszerelés mérethelyességét.
Esetleg S. János karácsonyi vicce? Dec. 27-én fél kettőkor !!!! riadó. Amikor láttam, hogy előttem fut N. Gy., a helyettese, azt hittem, kitört a háború.
Az állvány ha jól látom a laktanyában állt a fotózáskor.
megjegyzés: a laktanyában nem mertünk fényképezni, ez a fotó már a rendszerből való kivonás után készűlt. az egyik kollégám készítette, azért takartam ki.
Tom Hanks csinált valami háborús filmet, és legyőzte az oroszokat, ott szerepelt ez a gép. a kollega pedig mint szakértő
Szeintem ennek a topicnak a nosztalgiázás a célja, nem a régen behegedt sebek hasogatása. Csak a szépre emlékezzünk. Üdv. Gyula
Kedves Gyula!!
ma egy kicsit hosszabb leszek, időm is van, és remélem a topic híre is terjed majd, és az ezredik bejegyzésnél büszkék leszünk, hogy az elsők között lehettünk, viszont az alap hangulatot mi adtuk meg!!
Havonta, két havonta járok a tapolcai újtemetőbe, rendbe rakni Anyám sírját, meg kell mondjam, egyre több kollega van ott eltemetve, és sajnos az átlag életkor nem éri el a hatvan évet.
ma már a szépre emlékezzünk, írod. eljön annak is az ideje.
én 12 évvel ezelőtt léptem ki a laktanya kapuján, akkor megfogadtam, 55 éves koromig nem gondolok a katona multamra, minden ilyen feltörekvő gondolatot száműztem magamtól, csak az új munkámra, és a családomra koncentráltam.
az álmokat nem sikerült elűzni, de néha még álmomban is előfordult, hogy figyelmeztettem magamat, nincs még itt az ideje.
aztán modernizáltam a modemes netemet, és megtaláltam ezt a topicot, és nem tudok gátat vetni a gondolatoknak.
kilenc éve tragikusan fiatalon elhunyt a húgom, a sírjánál fogadalmat tettem, a hátra lévő életemben őszinte leszek, és ehhez tartom magamat, azóta sokan döbbennek a megnyílvánulásaimon.
Gyula és többiek!
szép volt rakétásnak lenni, 14 évig voltam az, / valahol elszámoltam magam itt a topicban, a "katyúsás" négy évről tudat alatt mindig megfeledkezem, bár csak soha ne lett volna, a hadsereg átszervezéseinek orvosi lova /
amiért a kollégák fiatalon húnynak el, annak oka volt a 1480 is, szerintem.
a feladat szép volt, a hozzá vezető út kegyetlen, és embertelen.
gondolj bele: " nem érdekel, hajtsa végre"
ez mindennapos megszólalás volt.
minket aláztak ahogy lehetett, példák:
berendeltek vasárnap, vagy bármikor ha a páncélszekrényed "rosszul" volt lepecsételve, a fiókod nem volt zárva, a gépjármű nem volt plombálva, és még ezernyi ok miatt! ugye így volt Gyula?
a rakéta éles indításakor éjjel szerelték az állvány motorját, ott volt a 6-os kezelő, de engem is odarendeltek, mert a szakaszparancsnok legyen ott.
az ellenőrző csoport ha már nem talált problémát, akkor azt mondták, nem voltunk begombolkozva, kilógott az ingünk, stb.
ezek apró hibák, kevés streszz, aztán a nagy megalázás:
rendszer váltás, aki nem írta alá az új esküt, azonnal leszerelték, három esküm vált semmissé, hallgatói esküm, tiszthelyettesi fogadalmam, és tiszti fogadalmam.
két ember nem írta alá, azóta is becsülöm őket, de én egzisztenciálisan nem voltam olyan helyzetben, és mások sem.
aztán:
átszervezéskor nem mondták ki, hogy a tiszthelyettesből lett tiszteket, meneszteni kell.
én a "szakma nagy öregje" a "katyúsánál" nem kaptam beosztást, a beosztottam a technikus, ütegparancsnok lett.
nekem a vége felé- valami snar hanglokátoros állást ajánlottak.
bizottsági elbeszélgetésen lettem felderítő szakasz parancsnok, a volt technikusom ütegében. két éven belül ezt a szakmát is tökéleletesen elsajátítottam, tanultunk mint a güzü.
amiért leszereltem:
hosszú időn keresztűl voltam gépjármü kiképző, Diszel, és Rezi / európa legjobban kiépített tanpályája volt Rezi /
jöttek a nagy átszervezések, aminek a lényege a felső tiszti kar jó tanácsokkal látja el a civil minisztériumot, és természetesen pótolhatatlanságukról mindig meggyőzőek voltak, és talán ezért van még mindig több tábornokunk, ezredesünk, mint amerikának.
1994 tavaszán azt mondták, nincs kiképzésre pénz, a focipálya és a Baglyas területén legyen a tanvezetés, a laktanyán belül.
egy katonának 500 km-t kellene vezetnie az 5/A vezetéssel együtt.
nyáron a forró júniusban a várpalotai lőtéren gyakorlat.
a "nullpont" környékén voltunk, képet mellékelek, olajos halat ettünk kenyérrel, mikor szólt a katonám, nézzek a távcsőbe.
az agyam szállt el: fehérruhás pincérek sürögtek, a tábornoki sátor körül, hideg tálak, hűtött italok, vörös szőnyeg. amcsi tábornok hadikaját eszik!!
egyszer majd mellékelem a nyugdíjazási kérelmem, erről írtam.
legközelebb a Magyar karrierről írok, avagy gondolkodjatok el, egy bagatell dologról, a híres "lakiteleki sátor"- ról!!!!!
a sátorra gondoljatok, valyon honnét került oda??
segítek: rakéta bevizsgáló sátor
ki ügyezte?
volt-e ezért hála?
ki volt az aki tőlünk került el, soronkívül alezredesként, mint volt törzsfőnök, és pár éven belül vezérezredes lett??
Zsukov nem futott be ilyen gyors karriert.
a dátumokra nem emlékszem pontosan, de tölsétek ki:
arpipa!Jók a képek!Az állvány ha jól látom a laktanyában állt a fotózáskor. Látom olvastad amit a sorkatonák hozzáállásáról írtam.Ismét leszögezném,hogy ez általában volt jellemző.És nincs bennem harag,sem bosszúvágy(nem is volt)senkivel szemben.A végén úgyis kezet fogott mindenki,meg írtuk a címeket,ahová aztán soha nem mentünk el.A negativ dolgokat én egyes emberekre gondolva írtam,sajnálom ha általánosítottam.Persze rájuk sem haragszom,inkább sajnálom őket.Főleg zászlós volt,meg egy-két tiszhelyettes.(a gúnynevükre emlékszem csak.Vajon ők tudták?)Jánossal szemtől szembe egyszer találkoztam,valamiért leteremtett,aztán ment a dolgára.Várom a sztorit!Volt egy Traktoros is.Nem szerették! kábeles
a sorkatonák leszerelésükig a kézfogásra készültek, vagy annak elutasítására, nekem több aláírt képem van, talán nem voltam annyira népszerűtlen, igaz volt akit a katonák és mi is patkánynak neveztek, később lett " rattus", így latinul szebben hangzott, milyen emer lehetett, én dolgoztam vele, akkor nem szerettem.
a képeket szándékosan válogattam felismerhetetlenre, most küldök csoportképeket, 85- 89 közöttröl
még jelentkezem, mindenkinek válaszolok, Anna-völgy kezd tetszeni, azért az egy beszédet mondott Jánosrol is van sztrori.
Kedves Arpipa
73 után 12 évet szolgáltam a Tüzér Kiképző Központban, majd 85-től 2000-ig nyugdíjazásomig Pécsett voltam. Az Anna-völgy ma is "elvtársi" pihenő. A baráti társaságban tábornokok és tiszthelyettesek is vannak, nyoma sincs bokacsattogtatásnak, de azt azért nem egedjük meg magunknak, hogy mondjuk Sebők Jánost "Janikám"-nak szólítsuk.
Tartottunk találkozókat Pusztavacson, amíg Horovitz Feri volt ott a parancsnok. Egy találkozónk volt Tapolcán is, Németh Gyula és Simo Attila voltak a vendéglátók. Az utolsó néhány találkozót tartottuk Anna-völgyben, központi elhelyezkedése miatt, meg azért, mert ezzel az üdülővel Major Bélának jó kapcsolata van.
A Káldi erdő említésére nagyot dobban a szívem, az az erdő a magyar erdészet csúcsa, egy bajor erdész telepítette, ott az erdőben temették el, többszáz éves tölgyek közelében, sírversét a soproni erdészeti tankönyvek is idézik. Magam is dolgoztam egy baromi nagyot abban az erdőben.
Üdv. Gyula
Kedves arpipa!Sajnos a képek valahogy nem jöttek át!Túl nagy kérés lenne,hogy küld el az e-mailomra?(kabeles@freemail.hu)Hátha lenne rarjtuk ismerős arc!Az előző hozzászólásaidhoz csak annyit,hogy bár semmi közöm az egészhez,de egyetértek veled.Annak idején én is cipeltem a meszeszsákot valamelyik építkezésén.Ha valahol akadt valami jó kis munka,amihez már a helyi tsz-tagoknak sem füllött a foguk,arra mindig jók voltak a katonák.Igazad van a helyszint illetően is.Egyik kikéző tiszt -társad mondta(akár te is lehettél),hogy aki Tapolcán volt katona,az elmondhatja magáról,hogy katona volt.A C-körlet jó hely egy találkozóra(katonáknak)!Remélem érted mire gondolok.Szerintem ne idegesítsd ezen magad,nehogy félre üss a baltával.Lehet,hogy jobb ha az ilyenek nem mennek Tapolcára,mert ott katonák vannak(voltak((). Tisztelettel,kábeles
Tisztelt volt rakétások!
Kötelességem jelenteni, hogy a Tapolcai Tüzérek Baráti Körébe nemcsak Polonyi Gézánál, hanem Horovitz Ferinél, Békési Zolinál, Major Bélánál is lehet jelentkezni. De, ha engem felhívsz a 06-20/358-5151 telefonon, akkor fentieknek tudom továbbítani az adataidat.
Szeintem ennek a topicnak a nosztalgiázás a célja, nem a régen behegedt sebek hasogatása. Csak a szépre emlékezzünk.
Üdv. Gyula
az alábbi kép 1986 június 25-én készűlt, egy nappal az éles indítás előtt.
ezt nevezték 1-es készűltségi fokozatnak, a rakéta célra irányozva, és elvileg öt percen belűl indítható, hogy mennyira voltunk gyorsak, látható, a keret még nem ért le, az irányzás megerősítését várjuk, mi végeztünk.
a két jobb oldalán a két merev fószer, az ellenőrző csoport tagjai.
