Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
nagy a csend a topicban, azért én folytatom, azt szeretném, ha valaki olvassa, legyen képe a rakétadandárról, legutóbb a végét írtam meg, ami inkább kivégzés volt.
- aki Tapolcán a Dobó Istán Laktanyában szolgált, annak ismerős lesz az alábbi, aki viszont csak olvassa, az nem fogja elhinni.
- 1976-ban kerültem az alakulathoz, és rögtön konyhajügyeletesi beosztásba, ott is maradtam hat évig, ebből két évet a "Cári" időben szolgáltam.
- a 1480-nál sok volt a hivatásos katona, ennek megfelően, sok volt a szolgálat, egyszer majd erről is írok, előzetesen annyit, a szemetes gépjármű parancsnok is hivatásos volt, és a kezdeti időben menni kellett vele a laktanyán belül is, vagy gondoljatok a sepregetésekre, a katona mögött mindig hivatásos állt!
- legénységi étkezde:
akkor lett kialakítva a büférendszerű étkeztetés, és működött is, a bejárat jobb oldalán voltak a hideg tálak, a bal oldalán a tejtermékek.
volt kaszinótojás, virslisaláta, babsaláta, vegyes zöldség stb.
-séta az étkezdében:
a katona belépéskor "sokkolva" lett: műanyag vitrinben egy megtörtént baleset volt rekonstruálva makettből, világítva, villogva
egy híradós autó a villanyvezeték alatt építette fel a nagy antennáját, ez volt demonstrálva, és még a megégett bakancs is ki lett rakva, lakkozva, hatalmas villogó nyíllal jelöve- ugye emlékeztek rá?.
- kettő étkezde volt, az "A" a színbpaddal és tálaló- leszedővel, és a "B" étkezde, konyhával, mosogató helyiséggel, raktárral.
a falakon feliratok voltak, a Halász Lajos többségét még talán ma is tudja fejből, az egyikre emlékszem, a B étkezdében volt, a tálalónál: a hápoló és illetlenül viselkedő katonáról szólt, és hogy az ilyen katona magatartásába a jó katona mindent elkövet nehogy "beletaláljon keveredni".
cikornyás feliratok voltak, a rendetlenkedő konyhai kisegítőmunkásokkal, "büntetésből" fennhangon szoktam olvastatni, úgy hogy felsorakoztattam őket és a delikvens választhatott, olvasás vagy krumpli pucolás- a katonák döntő többsége értette a finom cinikus humoromat, és pánikszerüen ment krumplit pucolni, később már csak említeni kellett: pucol vagy olvas?
- 12 fő konyhai kisegítő munkás volt, fekete ruhában és kék köténnyel, valamint fehér ködvágó sapkával
- konyhaügyeletes kopasz örmester / mint én akkor / és öreg zászlós- főtörzsörmester volt, ez lényeges, minden új szolgálatba lépő először dublír szolgálatot látott el.
- szolgálat előtt volt kihallgatás, 14 órakor a pk-i épületben, és 15 órakor az ÜTI eligazító pályára kellett menni, ha szerencsém volt, az üti elengedett, akkor gyors volt a váltás, ha egy Brányi féle volt az üti, akkor végig ott kellett maradni és az ügyeleteseknek akkor a konyhaügyeletes vezényelte a vigyázz menetet.
innét az élelemezési raktárba vitt az út, ott vártak az új kisegítő munkások- / képzeljétek mikor került haza a váltás, ha az üti nem engedett el /
- nyersanyagok átvétele pár katonával, a többiek mentek a nagy számolásra- mindent meg kellett számolni- és a hiányt azonnal rendezni, a Htk papír rendelkezésre állt, és másnap vinni kellett az élelmezésre a jelentéssel együtt- a katonák fizettek.
- a raktár után a konyha átvétele- a takarítással nem volt gond, hiszen minden alagység köteles volt két takarítót étkezések után otthagyni, és a takarítási vázlat alapján kitakarítani, ha nem volt rend, az ütin keresztül bármikor visszarendelhetők voltak.
-szóval a konyhaügyeletes ha haveri alapon ment a váltás akkor már este hat órakor otthon volt, ha öreg zászlós váltott, akkor akár este kilenc órakor is bennt voltunk/ semmi stessz, és csak nosztalgiázzunk- ugye kovácsgyula? / mindez hat éven keresztül, havonta kétszer- háromszor.
-az étkezések: az étkezdében nem volt egy hang sem, az üti és a napostisztek gondoskodtak erről, de a századparancsnokoknak is időnként menni kellett.
- nem volt foglalt hely, hatosával kellett feltölteni az asztalokat.
- ha elfogyott a kenyér, a kenyeres kosarat kellett feltartani, víz esetén a vizes kancsót, és konnyhamunkás már vitte is.
- a kancsók fülén át lehetett látni, az asztalok vonalban, / volt madzagom / szalvétatartók egyvonalban, kenyér kosarak dettó.
- a rendetlenkedő katonát felállította az üti, és étkezés végéig állva maradt, ezt utáltam, és én soha nem tettem meg, ha lehetett én napostiszt szolgálatban, a " bólogatást" ellenőriztem- ugyanis a hat katona az asztalnál amint befejezte az étkezést, az utolsónak felálló, letörölte a szivaccsal / az is belőve sorba /, leadták az edényeiket,/ ja az asztalnál a felső gombot ki lehetett gombolni, viszont felálláskor begombolni- ez bemutatva módszertanikon /
- ha katona szerencsésen megette az ebédet és megúszta, akkor távozáskor az étkezde bejáratnál főhajtással tisztelegni kellett, ezt figyeltem én, és itt gombolkoztattam be, ha elfelejtette volna.
- mikor már azt hitte mindent megúszott, akkor még a kanálmosónál lebukhatott, ha kanálgéppel volt elrendelve az étkezés.
innét folytatom- a Váradi nagy körével, amiről mindenki tudott, mert az öreg amint kitette a lábát a parancsnoki épületből, az első útja a konyhára vezetett, a hírlánc működött, a konyhaügyeletest elkezdte verni a víz!!
a csotri, a Miska bátyám nyolcszor volt lövészeten.
eskü
gyakorlaton
és egy kép árpapáról / Kása Árpád alhadnagy /
egy nappal az éles indítás előtt, a mágneses szintezőt már felhelyeztem, jöhet a szögmérő! 1986. június 25 / háttal a 6-os kezelő: Tápai István örmester /
egy kicsit lelassultunk, én szó szerint, alig bírok menni, fáj a térdem, sok volt a futás.
két idézet a múltból:
"A honvédségnél pedig meg kellene kezdeni végre a rendszerváltást, mert ami eddig történt, az a hadsereg szétverése, lezüllesztése volt"
Sebők János vezérörnagy mondta 1992 végén, ezért a mondatért becsülöm, viszont itt megrekedt, és az események megállíthatatlanul mentek tovább, erről írok majd ma, az 1990- 91- es évekről, de még egy idézet:
" ...... vannak bizonyos, tisztekre kötelező viselkedési szabályok"
az érdekvédelmi szervezetek létét eltudja fogadni a hadseregben, csak / ez olyan mint a "de", de mennyire utálom, árpapa / más módon nyílvánuljanak meg- utalt a közelmúlt leveleire, vagy bizonyos készülő munkajogi perekre.
"Azt gondolom, hogy a tiszt viselkedési kultúrájában akkor sincs helye ilyesminek, ha történetesen igaza van. Az állomány érdekeit elsősorban a törvényeknek, jogszabályoknak, másodsorban a parancsnoknak kell védeni."
/1994 Magyar Honvéd 11. szám 11. oldal. Deák János vezérezredes /
és most két idézet magamtól:
1994. 03. 29
"A hadseregbeli demokrácia és sajtószabadság végét jelenti a Deák nyilatkozat."
1994. 04. 25
" a Bátorság!! definiciója: A bátorság, a kiállás; az irodától, folyosótól való távolság négyzetével csökken!"
Ma a Deák idézetre csak annyit válaszolnák, így lehet Abu Dhabi börtön kínzás, és így történhetett meg My-lai.
nos barátaim ilyen volt a hangulat abban az időben.
ott hagytam abba, a Beöthy államtitkár megnézte a halott rakétadandárt, és egy rögtönzött beszédben ígért modern új rakétát.
nem csapott be bennünk, lett rakétánk, igaz nem modern, valamivel kisebb, de reaktív: a Katyúsa
mégegyszer a dátumokrol: 1990 november 15: rakéta leszerelés bejentése
előtte 1990 áprilisban a keszthelyi álláskörletben vegyes rakétadandár rendszerbe állító gyakorlat, / ott találkoztam utoljára a Deák tábornokkal, akkor vezérörnagy volt, megdícsért bennünk, szépen dolgoztunk/
- ha jól belegondolunk, ez guiness rekord, hiszen hat hónapon belül két átszervezést élt meg a dandár
az átszervezésről.
a rakétákat 1991 március 15-én vittük Nyírtelekre, a nemzeti ünnepen, leponyvázva, alakmásítva, mint a Szovjetunióba és diszszemlékre szoktuk.
- novembertől- februárig vegetálás, az állománytáblára várás, mert NEM VOLT, februárra készült el.
- na aztán elkészült, a Német Gyula senkinek nem mondott semmit, gyakorlatilag egyedül csinálta az egészet.
1991 február 6
- az Illés örnagy (?) / a neveket ezentul kiírom, hozzátartoztak a 1480-hoz /
vezetésével készültünk a másnapi felcsúti útra, leadni a hajtóanyagot és oxidáló anyagot, elég hoszú menetoszlop lettünk kb 50 gépkocsival.
- megkezdődtek közben az elbeszélgetések, új beosztások felajánlása, itt jegyzem meg ötödszörre kaptam beosztást.
aznap este a naplómba szószerint leírtam az első elbeszélgetést.
a bizottság tagjai voltak: Kassai- Zenke- Németh Gyula
napló idézet: "emlékezetből, 18 óra 50'. 1991. 02. 06
-Ma 8 óra 30-kor hivattak bennünk elbeszélgetésre
- 9 óra 30-kor került rá sor, elötte jól elvoltunk, Bánhegyi, Somogyi, Lingl, Valkó, Foricsek, Spanics. Közben kávéztunk, Kotvászné.
- nem sorrendben behívás, Valkót hívták, utánna Én!!!
- ezredes úr Kása hadnagy jelentkezem
-foglaljon helyet Árpi! üdvözlöm Árpi
- erőt egészséget!
-Árpi nem tudok magának beosztást felajánlani!
- ez azt jelenti, hogy vége a katonai pályfutásomnak?
- nem tudok beosztást felajánlani
-mit mondjak az asszonynak, hogy neveljem fel a gyerekeim?
-nem tudok beosztást felajánlani!
-ezek szerint aki öt hónapja van itt, annak biztosabb a beosztása mint nekem, aki 15 éve vagyok itt?
-nem tudok beosztást felajánlani!
-Ezzel mindennek vége? mehetek civilbe? ennyit számít 15 év? ( közben felálltam, már az ajtóban voltam, az félig nyitva)- ezredes úr, nagyon jól tudja, hogy Én bármilyen beosztást elfogadnák, csak nek kelljen elkerülnöm az alakulattól
- Hagyjuk a megjegyzéseket.
-elnézést, kérek engedélyt távozni
kint a folyosón: Valkóci- Mi van Árpi? Semmi. Lapát!!!
jött a nagy elbeszélgetés, Gyuricza altábornagy vezetésével, a fogadó teremben, sajnos a dátumra nem emlékszem.
felkészültem a sznarból, a Kápáti Béla bácsi adott egyetemi tankönyveket lokátorokról, korrepetáltam nála, de egy kukkot sem értettem belőle, ha műtősnövérnek ajánlanak, azt is elfogadtam volna.
-a Gyuricza altábornagy egy uriember, kérdezte mit tudok a lokátorról. humorosra vettem a figurát, és azt mondtam: - nem sokat tudok róla, de akik már dolgoztak vele azt ajánlották, ne álljak eléje ha nem akarok impotens lenni. de ez már nem érdekel engem, mert van két gyerekem.
- összesúgott a Németh Gyulával, és kiküldtek, később visszahívtak és azt mondták, holnap egy másik beosztást fognak felajánlani, nyugodjak meg nem olyant, amitől impotens lehetek.
- azt hiszem nálam boldogabb ember nem volt akkor!
másnap:
felfokozott állapotban mentem az elbeszélgetésre, ez volt az ötödik.
a Gyuricza altábornagy nem volt ott,
helyette a Sebestyén ezredes.
és most figyelj Veibli Józsi, és mindenki aki valaha olvassa a soraimat, ekkortól vagyok más ember: idézet az egykori naplómból.
"...... amikor a személyi elbeszélgetés során a Sebestyén ezredes, aki akkor látott életében először, és megítélt, ítéletet mondott rólam:- hogy itt modern tisztképzés lesz, felejtsem a multat, sokat müvelődjek és olvassak- akkor fogadalmat tettem magamnak: Ez volt az utolsó alkalom, hogy életemben megalázhatnak!
hátra lévő életemben a meghatározó, a tisztesség, őszinteség és becsület.
Soha nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy önmagammal ne merjek szembenézni.
mindig kimondom amit érzek és gondolok. most azt: nem jó katonának lenni, elvégzem a munkám, de szégyellem magamat a tehetetlenség miatt, hogy nem hagyhatom abba........."
Senkire nem haragszom a volt rakétások közül, a Németh Gyulával is kezet fogok és beszélgetünk. mindenki végzi a dolgát, nincs olyan ember akivel ne fognák kezet, minden tisztre, tábornokra, tiszthelyettesre, sorkatonára szeretettel gondolok.
Ott akkor a Sebestyén ezredes, mikor mondta a monológját, lüktetett a fejem, zúgott a fülem, az asztalt akartam ráborítani, üvölteni szerettem volna, de nem tettem. a világegyetemre gondoltam, a végtelenségre, az időre és anyagra, a tekintetem belevájtam a szemébe, de nem voltam ott.
aztán vége lett, a felderítő szakaszparancsnoki beosztást kaptam.
azóta tudom, mindig vannak olyan emberek, akiknek lényeges, hogy nyalható segg legyen a közelében
-megjegyzés: februárban számítógépre vittem a könytáramat: 1541 kötet.
ennyit a sértődésekről, legközelebb már csak sztorikat írok
a legutóbbi kérdésemre a válasz, a Sebők tábornokra mondták a kutas példát, pedig egészen vállalható kijelentést tett, igaz csak szavak!!
Árpipa,végül aztán mi lett a rakétákkal és az állványokkal?Olyat is hallottam,hogy az oroszok vitték el vagy hogy felrobbantották az egészet.Mi az igazság?
Árpipa,végül aztán mi lett a rakétákkal és az állványokkal?Olyat is hallottam,hogy az oroszok vitték el vagy hogy felrobbantották az egészet.Mi az igazság?
munkámból kifolyólag, hétfőn és szerdán pihenő napom van, aztán ráérek irogatni.
ma átnéztem a régi jegyzeteimet, tudjátok mikor hétfőnként pol. tájkoztató volt, vagy "gyűllés", ráértünk irogatni, én szerettem ezeket, mert pótolhatatlan feljegyzéseim vannak ennek köszönhetően.
- ma a koncepciókról akarok írni, annyi kitérőt téve, visszasírtuk a Józsi által vezényelt szolgálatot, a "katyúsánál" a létszám csökkent, viszont a szolgálatok száma maradt, és nem volt ritka a havonta 8 / nyolc /, de nekem egyik hónapban volt 11 / tizenegy!!! / is, tudjátok amit aztán akkor még meg sem fizettek.
a sorállománynak sem volt jobb, napok mentek el a szolgálatvezényléssel, és művészet volt hétvégén katonát hazaengedni.
-a hadsereg átalakítási koncepciókról
/ ma olvastam, újra feláll Székesfehérváron a szárazföldi parancsnokság, lehet újra lesz 5232? akkor mi is készülhetünk?/
- képzeljétek a következőt, megszüntetnek egy laktanyát, és amint kivonulnak a katonák, a polgármesteri hivatal emberei ellepik és megkezdődik a laktanya átalakítása az előre elnyert pályázatok alapján, és minden simán megy, a haderő reformokat normális államokban 10-15 évre előre megtervezik- ugye milyen szép lenne?
nálunk még mindig azon megy a vita, hogy Tapolca és Lesencetomaj hogyan osztozkodjon telekhatárilag!!
a múltról:- 1990 februárjában Nyírtelekre kellett mennem, egy teljesen generálozott indítóállványt átvennem, oda felé teherautóval mentünk, egy heti hideg kajával, be is tartott az út egy hétig.
- rendszerbe állító gyakorlat májusban, a vegyesrakéta dandár felállt!!
1990 november 15-e, komplex foglalkozás a "C"körletben, az első üteg "nyírfás" körletében.
-egyes készültségi fokazat, a rakéta felfelé tartott, úgy 60 fok körül
- megjelent a TBP felől egy uaz-469, S. Attila alezredes bajtárs, Állj vezényszót adott ki, tudjátok akkor mindenkinek meg kellett merevedni.
- "leadáshoz előkészíteni, vonuljanak be a laktanyába, a rakétadandárt felszámolják"
- akkor már a sorállomány szokta harctól tenni a rakétát, a 6-os kezelő irányításával, mi messzebbről szoktuk figyelni őket, közben bagóztunk és beszélgettünk, a katonák szivesen tették ezt
-tudtuk bármit teszünk utoljára tesszük, most a sorállományt küldtük rágyújtani, és mi hivatásosok tettük harctól, a katonák könyörögtek, hadd csinálják ők is, de nem engedtük
- életem legprecizebb leadáshoz előkészítése volt, a TBP-re menet mindkét állványra a bemérőktől kölcsönvett fehérzászlós rudat függölegesen rögzítettük
- az összes autó; duda és kürtszolóval ment az állásba, V. Gabi a másik üteg 6-os kezelője, akik már leadták a rakétájukat, elsírta magát a látványos megjelenésünk láttán
- mikor a daru lefordult rólunk a rakétával, a szakasz felsorakozott és végig tisztelgett, szóval megadtuk a módját
- persze I. József leszúrt bennünk a zászlóért és az egész jelenetért, ez azóta is fáj, még tisztességesen el sem bucsúzhattunk
- este sötében értünk be, a lőtéren keresztül jöttünk, a kapunál kiszáltam a gépből, a kezembe vettem a piros- sárga zászlót és battyogtam az állvány előtt a garázsig, senki nem sietett haza. soha többet nem ültem be a gépbe, pedig márciusig volt nálunk, a napellenző belsejére felírtam: ISTEN VELED!
-- és most figyeljetek:1991 februárjában az egész rakéta tecnikával ki kellett állni, mert Beöthy államtitkár ur még nem látott rakétát, és szépen megnézett mindent, mi pedig soroltuk az adatokat, balga módon azt hittük felébredünk egy rossz álomból.
- hasonló egyszemélyes megnézés volt amikor a Kárpáty ment nyugdíjba és a C körletben megnézett bennünk, civilben volt.
- államtitkárról azóta is csak az szép elegáns nagykabátja jut eszembe, jól állt rajta, nem olcsó darab lehetett, minden vágyam azóta is egy hasonló kabát.
Kedves Józsi, kérdezted sértődött vagyok-e?
-- még ezért sem sértődtem meg, de legközelebb elmesélem a személyi elbeszélgetést az új állománytábláról, 1991 februárjában, mikor mentünk Felcsútra leadni az oxidáló és hajtóanyagot
addig egy kérdés: melyik tábornoknak mondták, hogy " kútból nézi a napot"??
megtiszteltetés, hogy harmadiknak vállalhatom a nevemet, egy olyan társaságban, akik adott időben világszínvonalon dolgoztak, és ma is emelt fővel járhatnak:
Igen én vagyok a nagybajuszú. Még meg van de már erősen deres.
Nekem sajnos nagyon sok fényképem nincs. De van kincsem- mégpedig a Kapusztyin - Jar-ban végrehajtott lövészetek emlékére egy-egy kefires üvegben az inditás helyeiről származó sztyeppei föld, az adatokkal.
A mai napig becsben tartom.
Emlitve volt, hogy egy tisztre ráfogtak fegyvert - a szenvedő fél én voltam.
De én voltam az a havi szolgálatvezénylő akit a családoknak úgy lettem bemutatva, hogy ennek a bácsinak ne köszönjetek- persze ez csak vicc volt, vagy nem ? Árpipa.? Valóban 1,5 év alatt 7 bemérő rajparancsnok jelölt hagyott ott- ez megdöbbentő. Szerintem a gyűrödést nem birták no és a követelményeket. Nagyszerű csapat volt akik a"Téli hatszögnek" csillagai lehettek.
No majd folytatom. Van két emberem meggyözöm őket is látogasság meg a topicot.
Üdvözlök Mindenkit!
Még egy meglepetés: Én válalom a nevem: Weibli József vagyok
egy diáról másolt kép, a csapatmúzeumból, hol lehet a többi??
módszertani, a csoport jobb szélén: A "Cár" Váradi Miklós Vezérörnagy
éles indítás, gyönyörű látvány és érzés
komplex foglalkozás
azért jó nézni a képeket.
az alakulótéren a betonból nől a gaz, a parancsnoki épület előtt a burjánzó gazban egy rózsa virágzik.
a Baglyas megközelíthetetlen, az egykori murvás úton ember magasságú a tövis, a beton állások szeméttárolók, a fák kidőlve, mondta ezt az, aki látta, láthatta.
nézegessétek képeket, szivesen venném, ha emilben is küldenétek, szépen alakul a gyűjteményem!
az éjjel álmom volt, és egy nagy bajuszos ember képét láttam, akkora volt neki, mint a volt pénzügyminiszternek.
ma is akkora van neki??
mielött misztikussá tenném a dolgot, elárulom, hogy felhívtam a Halápon lakó V. Lajcsi barátom / a napokban lesz 50 éves, isten éltesse / , nos Ő egy két lábon járó élő memória, legalább 500 gigabájttal, percenként.
Ő mondta, hogy a te beosztottad volt, bemérő rajparancsnok, de nem sokáig, mert utálta, és kidolgozó lett, később irányzó, majd ő is tiszt, Dörögdröl ment nyugdíjba.
Remélem egyszer Ő is ír ide, mert azért olvasgatja a topicot, ugye Papó!!
Üdvözöllek 13-46 / ha nem az lennél akiről írok, akkor kizárásos alapon már csak a SZ. Gyuri lehetnél /
ezért jó ez a topic, mert olyan emlékek jönnek be, ami sohasem jutott volna az eszembe.
én örmester voltam, mikor megismerkedtünk, emlékszem rá, zavart a megszólítás, mert tegezni még nem akartál, magázni meg hülyén hangzott, hiszen majdnem egykoruak vagyunk, így aztán néha "kigyelmed"-nek az "evtárs hogy gondolja", vagy harmadik személyben kommunikáltál velem, viszont jól esett.
a fegyelemről: kezdő örmesterként a "Grisa" törzsörmestert is magáztam, persze jól kiröhögtek, a F. Lacival együtt.
- a félelem belénk van kódolva-
ezt egy újságban olvastam egyszer a korosztályunkról, ma kaptam egy levelet az APEH-től- és összeszorult a gyomrom, pedig csak egy regisztrációs levél volt, mint kiderült.
mi még félünk a hivataloktól, félünk a hatalomtól, időben adunk fel csekkett, stb.
azt szeretném, ha a hátra lévő életemben nem kellene félni, és ezt a topicot is vállalni fogjuk majd név szerint!!
az MN 1480 történetét remélem egyszer valaki feldolgozza majd, szeretném, ha ez a topic hozzájárulna a teljesebb képhez.
a napokban beszéltem az egyik őrrel, aki a Laktanyában teljesít szolgálatot, és ő mondta, szinte naponta jönnek az ország minden részéből sorkatonák tucatjai, és kérik hadd menjenek be, de nem teheti meg, mert fél, félti az állását, hogy valaki fényképeket készít, és esetleg felteszi a netre, vagy újságba írnak.
értsétek meg emberek, egy halott laktanyába nem lehet bemenni, nem lehet megörökíteni, nem lehet nosztalgiázni, lefogják rombolni, és csak az emlékeinkben fog létezni!! szörnyű, és ne legyek elkeseredve, akik idáig juttatták, és találkozókon adomáznak, a kisujjukat sem mozdítják.
üssétek be a gépeitekbe:tanxheaven. com
a csehek bemutatókat tartanak az állványokkal, és a létező összes fegyvert, teherautót rakétát, itt megtaláljátok.
a hadtörténeti múzeum honlapján nem találtam fényképet rólunk, de találtam japán web lapon, két civilnek, van egy rakétája, és szórakozik vele.
három napig nem néztem a topicba, a szívem repes az örömtől, szépen szaporodunk.
Kedves HM- 13- 46!
még nincs olyan sok hozzászólás, légyszíves olvasd el a 107. bejegyzést valszeg ott írok az őszinteségről, egy sajnálatos tragédia okán, az őszinte ember, nem bántott ember, viszont leír olyan dolgokat ami mellbe vágó és én ezt akarom, ŐSZINTÉN ÍRJUNK A MULTUNKRÓL!!
- örülök hogy szépen beazonosítottál, én is nyomon vagyok, ez a rendszám szerintem felderítő- bemérő gk-ra vall.
- rendszereztem magamban a beíradó témákat, még adós vagyok egy század és zászlóalj szervezéssel, érkezik majd hamarosan
a pia témát azt hiszem szépen kitárgyaltuk, még egy sztorit leírok:
Kab-hegy alatt volt a váltás körletünk egy harcászati gyakorlaton, aludtam a szakasz pk-i fülkében, eléggé bódultan, hajnalban.
a katonák nem tudtak felébreszteni / egyébként a sorkatonákat is megkínáltuk körletbe érkezés után, de sofőrt soha /
arra ébredtem, hogy repülök és egy jó puhára esem.
a katonák, / ez alatt tisztet és tiszthelyettest is értek / a " kettes készültségi" álcahálót cipelték a fülke mellé, és kinyitották az ajtót, én pedig egyszerűen kiestem, nem ébredtem fel, óvatosan a sátorba vittek, álcahálóstúl, hangsúlyoznám, nem részegek voltunk, fáradtak, hiszen akkor naponta 2-4 óra jutott alvásra.
tudjátok: nappal meló, éjjel állás váltás, négy napon keresztül. megkezdtük Vállusnál. aztán "C" körlet, majd Kab-hegy.
a cikkem másolatát igyekszem feltenni majd a topicba
- öszintétlen ember ne írjon ide-
árpapa
ui: van egy levél egy sorkatonámtól, én kaptam ilyent, átszerkesztem és felteszem majd, nos ez a katona egy kicsi ember volt, de azóta is felnézek rá, és minden katonára, aki bekényszerítve és mégis becsülettel leszolgálta az idejét, soha nem volt szabotálás az alakulatnál, pedig kemények és néha dúrvák voltunk!!!
az idő semmit nem tehet szebbé, mert hála istennek, az idő egyirányú, és a jövő felé halad, és úgy van kitalálva, a múlton már nem lehet változtatni. ez tök jó így.
egy kis vallási idézet, kérlek lassan olvassátok és többször,mert csodálatos:
" boldogok a halottak akik az úrban halnak meg, mostantól fogva.
Keresem én is azokataz embereket, volt katona társakat: akik 1975-1977 évben az 1 osztály "CS" századánál főleg a bemérő rajban teljesítettek szolgálatot. Szívesen elbeszélgetnék Veletek. (egy pár névami beugrik: Bakonyi szkv (örm.), Bali József gk.vez, Sági (girós), Széplaki honv. Vizi Sanyi Cs 344 vezető, stb
Úgy érzem Te egy megbántott egyén vagy. Emlékszem Te voltál az aki nyilatkozott "aki kutyát tart etesse" ? Mit tanultál az ott eltöltött évekből? Ki volt az kire felnéztél, vagytanultál tőle? Nálad nem igaz az, hogy az idő mindent szébbé tett?
Volt ilyen is. Azonban általában véve a hivatásosokkal szemben jóval nagyobbak voltak az elvárások.
Lévén sokféle beosztás, teljesen eltérő szakterületek miatt - pl. az egyik sorkatonával szemben csillagászat, a másikkal szemben magasnyomású eszközök kezelése volt a követelmény - , ilyen eltérés volt a hivatásosok között is. És mindegyik elengedhetetlenül szükséges volt a sikeres indításhoz.
A legnehezebb, és idegőrlő dolog az volt, hogy nem volt szabad hibázni. Ami máshol bocsánatos dolog volt, itt üldözendő bűn. Ha hiba volt valahol, nehéz volt bizonyítani, hogy mindent megtettél a megelőzése érdekében.
Az a helyzet,hogy a dotor sorkatona volt ugyan,de zászlósi rendfokozata volt,mivel egyetemet végzett.Ezért rendfokozatilag feljebb volt az összes tiszthelyettesnél,ha jól emlékszem közvetlenül volt alárendelve valamelyik fejesnek,talán a hadtáp főnöknek.Nem emlékszem!Tüzér és Arpipa biztosan tudja.Hogy mi lett a sorsa nem tudom,fél éven belül eltünt és a szomszéd laktanyából járt át az orvos.Vagy leszerelt,vagy lenyomták.'Hál Istennek utána nem sokat jártam oda.Illetve egyszer,amikor épp leszerelés előtt feltörte a lábamat a bakancs,de úgy,hogy csak tornacipőben bírtam járni.Így aztán nem tudtam résztvenni a leszerelők díszelgésén.A század pk. KB.őrnagy biztosan azt hitte,hogy "kummantani" akarok,csak mosolygott a bajusza alatt.Ciki volt,láttam rajta,hogy nem hiszi.
Igy is fura, hogy az egyik sorkatonaval szemben ennyire masok az elvarasok, mint az osszes tobbi (sor es hivatasos) katonaval szemben; lehet, hogy orvosbol ekkora hiany volt, hogy azert neztek el neki?
Kedves belic!Szolgálatban egyetlen hivatásost,vagy sorkatonát sem láttam részegen.Szerintem ezt egyikük sem merte volna megtenni,mivel itt már akár egy eltáv utáni 1 órás késésésért is hadbíróság járt.Emlékszem valakit le is nyomtak ezért.Nem tudom mennyire ismered a katonai dolgokat,(ha voltál katona nem kell mondanom,nem kioktatni akarlak)a szolgálat a napi munkán,tevékenységen felül adott 24-órás szolgálatot jelenti,pl.ügyeletes tiszt,kapuü.,őrparancsnok,stb.A szolgálatokat 24-óránként váltották,a 1480-nál 15-órakor.Az ilyen szolgálatokban elkövetett legkisebb vétség is minimum fogda,de könnyen hadbíróság is lehetett.(hadravágtak).Szolgálaton kívül,tehát egy sima kiképzési napon a szokásos napirend szerint mentek a dolgok.A doki egyébként sorállományú volt,gondolom frissen végezte az egyetemet,aztán behívták.Magasan sz*rt mindenre.Kopaszokkal nem is foglalkozott.Az első 1 hónap az alapkiképzés alatt esett meg,hogy a rohampályán a magas ablakból kiugorva rohadtul megfájult a sarkam.Mellé meg is fáztam,40 fokos láz.Jelentkeztem a gyengélkedőre.A doktor "úr"meg sem vizsgált,a rendelő túlvégéről hozzámvágott egy Bayolin kenőcsöt,meg egy doboz Kalmopirint.Ez volt a terápia.Szinte féllábon ugrálva csináltam tovább a kiképzést.Aztán végül az egyik eü.sorkatona látva,hogy szarul nézek ki,befektetett a gyenguszra.Vizesruha vizesruha hátán.A doki továbbra is lesz*rt.Gyógyszer,vagy vizsgálat semmi.A katonák viszont rendesek voltak.Egyikük az utolsó citromát is nekem adta.Ja,és akármilyen beteg voltál,ha elhangzott az"Állomány folyosón sorakozó!"akkor az ágy megigazítva,ugrás kifelé.Ez nem szanatórium.A piára visszatérve,elég sok hivatásos ivott,de az említetteken kívül inkább csak szolgálat után.Elég stresszes hely volt ez,kemény munka,a hadbíróság pedig ott lebegett mindenki feje felett.Szerintem ez játszott közre.Lejjebb írtam az esetemet a kimaradásomról.Utána olyan másnapos voltam,hogy az leírhatatlan.Reggeli torna következett,én kértem a felmentésem a napostiszttől.Rámnézett,"másnapos vagy?"-igen."rendben van".Maximális tolerancia. üdv,kábeles
Furcsa nekem, hogy (az itt leirtak alapjan) a sorkatonaktol nagyon-nagy fegyelmet koveteltek meg, mikozben az itt emlegetett orvostol semmit. A hivatasos tisztek/tiszthelyettesekkel szemben elvaras volt, hogy fegyelmezettek legyenek, vagy ok is reszegek lehettek szolgalatban?
örülök, hogy idetaláltál!
75 olyan régen volt, hogy már szinte nem is emlékszem mindannyiunk nevére. Emlékszel, mi cseréltük le szinte a teljes pk-i szpk-i társaságot!
Én nem értékelem a piát.Talán azért mert soha sem bírtam,"ami befolyik az rögtön kifolyik",nem marad meg a gyomromban.Néhányszor azért sikerült kiütni magam és ez többnyire Tapolcán történt.Egyszer voltam úgy,hogy nem tudtam magamról egy kimaradás után.Sokat voltam kinn öreg koromban,haza ritkán jártam,mert messze volt.Visszafelé haladtunk a laktanya felé az egyik haverral és a nővérszálló előtt az árokban kötöttünk ki.Aztán a kapuhoz érve,(több katona is készült bemenni)én félrelöktem mindenkit és bejelentkeztem a kapuü.-nél.A többiek hiába próbáltak visszatartani.Már nem tudom ki volt a kapun,de jó ember lehetett,hogy nem a fogdára küldött.A 1480-nál még az orvos állandóan "hóton"volt.Már a bevonuláskor kezdődött.Tél volt,február.Mire eljutottunk az átöltözésig,volt már vagy hajnali 1 volt.Zuhanyzás,aztán adták sorban a ruhaneműket.Gezi dobálta a zoknikat tök részegen.Kiakartam fordítani,hogy felhúzzam,Gezi meglátta:"Mér fordíccsa ki a zoknit,piszok disznó ujonc?"Üvöltötte 100 decibellel.Aztán a doki.Egy széken ülve osztogatta az injekciót,dőlt jobbra,balra,látszott,hogy komoly feladat eltalálni az újonc karját.Később többször jártam a gyenguszon,kimentünk a mentővel a városba,hátul egy krumpliszsák göngyöleggel.Szóval a pia meghatározó elem volt.Hallottam valami lövöldözésről a Hemo-ban.Nem tudom igaz -e.Visszatérve az elejére,leszerelés után még párszor felöntöttünk a garatra haverokkal,de aztán ez elmúlt.Havi 2 sör az átlag.A cigiről.A seregben nem dohányoztam.Utána sikerült rászokni,szívtam vagy 5 évig.Aztán egy nap elhatároztam,hogy abbahagyom.Persze nem ment egyből,de azok előtt akik úgy tudták,hogy leszoktam, soha nem gyujtottam rá.Pl.otthon.Aztán egyre többször álltam meg,végül teljesen elhagytam.Azóta nem birom még a szagát sem.Ikább a friss levegő.Az pedig felétek bőven van! üdv,kábeles
UI.Ja,szerintem a gyenguszon a sebalkoholt is itták!
a piáról is írok, a vége felé már eléggé keményen ment az italozás, persze ezt mindenki tagadja, viszont én megtehetem, mert 1992- ben jött egy olyan pillanatom, hogy elgondolkodtam, mikor volt az a nap, mikor nem ittam, sokat kellett törnöm az agyamat, mert pusztultak az agysejtek.
aztán letettem a poharat és nem is vettem fel 14 éve, és talán már nem is fogom.
baráti köröm a régiek közül nincs, hamar elszoktak, nálam csak ásványvizet lehet inni, vagy előre bejelentkezés van.
mikor Szentendrére jártunk iskolába, a barátommal megfogadtuk, hogy az Éva vermutot Balatonfüredig nem bontjuk fel. aztán a sorompó kezelő bakter alig bírta elkapni a fejét indulás után közvetlenül, a kirepülő üvegtől.
akik továbbra is piálnak, mindig mondják kétélűen: árpapa mi nem vagyunk alkoholisták, / finomon utalnak rám / bírjuk a piát.
nekem már bármit mondhatnak, tizennégy év!!!!
a B. Feri egy árokban halt meg, a végén már mindenét eladta a piáért, nyugodjon békében, egyidős volt velem.
a Bacsa Miska bá, éli világát, egyik párt buzgó aktivistája, a cédulákért rendszeresen jelentkezik, örök optimista.
majd még írok nektek, itt múzeális értékü egyének vannak, öröm látni hajnalonta klottgatyában és svájci sapkában a volt személyügyist, amint vizet hord talicskán locsolni.
a párttitkárt, akit Leninnek hívtunk, a polhelyettest amint biciklizik a garázshoz.
sajnos a "medve" a volt parancsnokunk nem néz ki jól, beteges, Szigligeten láttam a strandon, ült a padon és nézett maga elé, de megismert.
jut eszembe a piáról, hét hónapja a cigit is letettem, de kérnék bíztatást, mert valamelyik polgár azt mondta, csak három hónapig kell szenvedni, hát mit mondjak: jól átvert.
arpipa!Most láttam csak,hogy küldtél mailt,köszönöm!Majd válaszolok is,ha működik a freemail,most lehalt.Kobrára visszatérve,ő azok közzé tartozott akitől féltek a katonák,de tisztelték is.Szerintem a legapróbb porcikájáig katona volt,mindent úgy képzelt el(és követelt),ahogy az le van írva.Emlékszem egyszer őrpk.-voltam és nála voltam kihallgatáson.Ettől mindenki rettegett.Olyan szúrósan nézett,hogy az ember alig tudott megszólalni.Ennek ellenére minket is katonaszámba vett(nem koszos baka)és felelőséget érzett a irántunk.Utolsó emlékem róla,leszereléskor az épulettől a teherautókig a századpk.kísért minket,némán,lehajtott fejjel baktatott mellettünk.Közben centi és aprópénz hullott mindenfelé,üvöltöttük,hogy szervusztok!Az állomáson már benn állt a vonat,kitört a káosz.A katonák mint az állatok próbáltak felnyomulni a vonatra.Én egyszer visszanéztem és Kobra fenn állt valamin(nem emlékszem,talán teherautón)és minket nézett,talán mondani is akart valamit,de már senki sem hallotta.Az arcát soha nem fogom elfelejteni.Már nem tehetett értünk semmit.És így lett vége.Aztán én hazamentem,még be sem rugtam. Üdv,kábeles
nem a "Kobra", esetleg az elődje, óvatosan fogalmazok, mert nagy emberről van szó.
egyébként a " a kobrát" lehetett szeretni, az alkatából következett, hogy nem vette az ember komolyan.
mikor kapuügyeletes voltam, mindig azt mondta kijövetkor:-tessék feltakarítani-
aztán felkészültünk belőle, mikor közeledett: a katona ugrott a felmosó rongyért, én Vigyázzt vezényeltem, még arra is ügyeltünk milyen ütemben csepegjen víz a rongyból, és mikor mondta volna a szöveget, csak annyit válaszoltunk: folyamatban.
egyszer megbuktunk, mert visszajött valamiért, persze a felmosás nem volt folyamatban.
hosszas töprengés után mondta: - maguk át akartak verni engem!
- megbuktunk alezredes elvtárs!
és ennyi, nem csinált belőle ügyet, díjazta a poént.
Jó estét mindenkinek "ki volt az aki tőlünk került el, soronkívül alezredesként, mint volt törzsfőnök, és pár éven belül vezérezredes lett??"arpipa,csak nem Kobra?Tüzér!Akkor a traktoros szaladt előtted!Hát ezekre gondoltam én amikor a népszerűségről írtam!Nem is gondoltam,hogy veletek is így bántak.Ismerős ez a "maga a szakaszparancsnok,oldja meg" duma.Az én főnököm is ezt mondja,persze szakaszpk.nélkül.Régi bútordarab,elvtárs volt ő is.arpipa,nem semmi amiket leírtál,legalább már tudom hol is voltam!Folytasd,ha van időd!Üdv,kábeles
Néhány kép a Bacsa Misi bá gyűjteményéből 
eskü
és egy kép árpapáról / Kása Árpád alhadnagy /
