Fontos megértened: amikor a német lehetőségét említettem, az már a második réteg volt. A legfelső réteg, a Suprić lehet úgy délszláv, hogy a megelőző állapot, a *Sup(a)r eredete német.
> Megkérdezhetem, mik voltak a források? Vedd úgy, mint eredeti közlést. Azaz a legfőbb forrás én voltam. Segített:
– a szerb-horvát névtanban (a Supr- + -ić tagolásban) az egyszerű alapjártasság; ha ezzel kapcsolatban kellene magyar nyelvű irodalmat javasolnom, akkor az Hajdú Mihály Általános és magyar névtan – Személynevek c. műve lenne;
– a szerb-horvát lexikában a szerb kiadású háromkötetes szerb-magyar szótár (szerzőt egylőre nem tudok, mert az most tőlem messze van);
1. Speciális okoknál fogva anyai nagyanyai ágon én 1722-ig tudnám a családot minden gond nélkül visszavezetni. Ennek ellenére a szóbeli hagyomány csak az ükszülőkig megy vissza. Nem hiszem, hogy írásos emlékezet nélkül bármelyik családban ennél korábbra visszamehetne a hagyomány. Korai írásos emlékezete is csak azoknak van, akik számba veendő vagyont örökítettek generációról generációra; a kecskepásztorok jellemzően nem ilyenek.
2. Tudomásommal a Bulgáriából való közvetlen áttelepülés a XIX. sz. előtt nem jellemző: akkor is a betelepülőkre a kertész mesterség volt a jellemző, nem a pásztorkodás. Bulgár eredetű családok persze korábban is megjelenhettek itt, de ők vagy kereskedők voltak: és akkor gyakorlatilag már szerb vagy görög volt inkább a nacionáléjuk. Vagy ha parasztok-pásztorok voltak, akkor lassan húzódtak át a közbeeső területeken, és eközben az átmeneti terület népességéhez asszimilálódtak: úgyhogy itt Magyarországon már szerb vagy román tudatúak voltak. Volt egy ilyen jellemző magashegyi pásztorkodó népcsoport: ennek neve vlach (avagy valah); azaz mint a név is kifejezi, a környezetük oláhoknak (románoknak) tartotta őket (kivéve az Északi-Kárpátokban, ahol a ruszinokkal estek egy megítélés alá).
3. Én úgy vélem, a bulgár eredet tudata a családban onnan származhat, hogy egy-két generációval ezelőtt valaki megtudta, hogy a bulgárok közt az Иванчо (Ivancso) gyakori név, és naív etimológusként ezt összekapcsolta a családnévvel. Fontos tisztázni azonban, hogy az bulgár Ivancso nem (jellemzően) vezetéknév, hanem becézett keresztnév, annyit tesz kb.: ’Jánoska’.
4. Persze azt még mindig feltételezhetnénk, hogy Bulgáriából ide került egy Ivancso személynevű kecskepásztor, aki leszármazottainak a befogadó magyarok az Ivancsó ragadvány-, majd vezetéknevet adták. Csakhogy egyrészt a 2. pont szerint ez igen kevéssé valószínű esemény volt. Másrészt előjön az Occam borotvája elv: a lehetséges magyarázatok közül azt kell igaznak tartani, amely kevesebb (nem bizonyítható) feltétételt igényel. Minthogy az Ivancsó egyben becézett magyar személynév is, a magyar eredetet kell elsődlegesnek tartani – hacsak tényleg nincsenek írásos adatok a bulgár Ivancso létére.
5. Ennek ellenére az Ivancsó név etimológiája nem zárja ki, hogy a felmenő kecskepásztor volt. De nem is utal rá: a név szempontjából a foglalkozás érdektelen.
6. Az Ivancsó név magyar etimológiája azt követeli meg, hogy a család nevet kapott felmenői magyarok legyenek. Amit a magyar etimológia mutat, az az, hogy magyar környezetben kapott nevet az illető. Így az ős lehetett akár vlach is; sőt a bulgár eredetet is csak a 2. pontban említett nehézséget teszik valószínűtlenné.
Ennek alapján megdőlni látszik az az 1750 előttre visszanyúló (szóbeli) családi hagyomány, hogy az Ivancsók kecskepásztorok voltak. Talán az is, hogy Bulgáriából vándoroltak föl? Állítólag ott még ma is igen sok az ilyen nevű család.
Én nem annyira „spelling pronounciation”-re gondolnék, hanem elhasonulásra, ill. hiperkorrekcióra (nézőpont kérdése, hogy minek értékeljük).
/j/ hangot jelölő <g> grafémából kiindulni azért is aggályosnak tartom, mivel a Marien- tagban az <i> helyén nem felhangzó (azaz kb. /j/ hang) van, hanem szótagképző hangsúlyos /i:/. Ha már /j/ (pontosabban: /ĭ/) ejtést feltételezünk, akkor már egy megindult hangtani változással számolunk, amit végig is lehet vinni. Ennek során a dialektális Märche- alakot én a Mergen- előzményének tekinteném inkább, mint fejleményének.
Az én ötletem az az, hogy a németben /g/ sok helyen /x/-vá (ill. /ç/-vá) fejlődött, így fel lehet tenni, hogy ezzel ellentétes, mintegy hiperkorrekciós fejlődés is fellép időnként. Továbbá északabbra lejátszódott egy /rg/ > /rç/ ~ /rj/ asszimilációs változás; ennek folytán gondolhatunk arra, hogy szórványosan fordított irányú elhasonulás is bekövetkezhet.
Így Marien- /mar'i:ən/ > /i/ miatti umlaut: Märien- /mεr'i:ən / > hangsúlyáthelyeződés miatti kettőshangzósodás: /'mεriən/ > záródóból nyitódó kettőshangzó: /'mεrĭen/ > a félhangzó réshanggá szűkül: /'mεrçen/ > a hangsúly után /en/a nyelvjárás szerinti /ən/ > /ə/ vagy /ən/ > /ņ/ redukált állapotot vesz fel: vö. Märche- /'mεrçə / > /ç/ > /g/ hirepkorrekció vagy /rç/ > /rg/ elhasonulás: Mergen- /'mεrgņ/.
Szuprics: Genealógiai szempontból nem sok érdekes mondható róla. Etimológiailag talán valamivel több: A szerb-horvát Suprić név lejegyzése. Ez ún. apanév, egy Supr- (*Sup[a]r) személynevű egyén leszármazottját jelöli. Ennek a *Sup(a)r személynévnek biztos etimológiáját nem találtam.
Kézenfekvő lenne a supar ’zsupás (azaz továbbszolgáló: sorozottból lett hivatásos katona)’ köznévre gondolni, miként a Suparić névnél bizonyos források erre utalnak. De egyrészt ehhez az 1700-as évek túl korainak tűnik (úgy vélem, hogy ez viszonylag kései katonai szlengszó lehet), másrészt ebben az a hang hosszú, így toldalékoláskor szabályszerűen maradnia kellene.
Ugyanakkor a németben és a magyarban sem ismeretlen a n. Super, m. Szuper családnév. Ennek névtani motivációjára még nem bukkantam; csak egy ötlet, hogy talán valamely latin tisztségnév rövidülése lehetne (pl. szuperintendáns ’felügyelő’). A feltételezett *Sup(a)r ennek szerb-horvát megfelelője is lehetne.
NB. A Suprić a Google-lal mint igen ritka horvát vezetéknév kimutatható a jelenkorban (az országos telefonkönyvben nem). A cirill betűs Суприђ változatra nincs találat. A szlovénos Suprič forma sem mutatkozik.
Viszont orosz nyelvű oldalakon a Суприч frekvensebb. Ez felveti a *Sup(a)r egyházi szláv alapon történő értelmezését. Ehhez vö. (egyházi szláv eredetű) orosz супря ’veszekedés, perpatvar; ellenséges viszony; tartós neheztelés, harag’. Ennek –nik képzős továbbképzése lehet a mai szerb-horvát szókészletben szereplő suparnik ’vetélytárs, ellenfél’. – Így áttekintve az egészet talán ez utóbbi etimológiának a legnagyobb a valószínűsége.
Sarlak: A német Scharlach, cseh-szlovák Šarlach régi személy-, mai családnév magyarosodása. Ez a tulajdonnév azon alapulhat, hogy az elsőnek elnevezett túlélt skarlát- (vörheny-) megbetegedést, és vélhetően a következményes hegeket hordozta magát. Kevéssé valószínű (de teljesen nem kizárható ki), hogy a skarlát itt nem betegség, hanem színnév amely az illető vörös hajára (ill. más jellemző színű tulajdonára) utal. A németben, a csehben és a szlovákban ugyanis a fenti nevek egyben ’skarlát, vörheny (betegség / szín)’ jelentésű közszavak. — A fenti nyelvekkel érintkező lengyel nyelvjárások is ismerik a szarlach szót (az irodalmi lengyel szkarlatyna helyett), így a lengyel eredet sem zárható ki.
Pucsik: Ez szlovák eredetűnek imponáló név: egy *Puk személynév –ik kicsinyítő képzős alakulata. A kiindulási *Puk személynévre leginkább német etimológiát lehet fektetni: ott a Puck a német Burkhard (< ’vár + szilárd, kemény, erős’) személynév bajor-osztrák rövidülése. Bár a név tipológiailag szlovák eredetet valószínűsít, nem lehet kizárni eredetként a környező szláv nyelveket (morva-cseh, lengyel, ruszin-ukrán) sem.
Az ahd.-ben, te talán még a mhd-ben is használták a g grafémát a /j/ hangzó jelölésére.
Ez adhat magyarázatot a Marien- előtag Mergen- alakjára.
A Linotype-féle Märch- ch-ja pedig elvileg mind a /j/-ből érthető lehetne, mind a Merg...-ből, mint spelling pronunciation. (de regionális nyelvváltozat szerinti spelling pronunciation lenne)
Valaki nem tud esetleg valamit a Szuprics családnévről? Annyit tudunk, hogy délszláv, és az első feljegyzett Szupricsot az 1700-as évekből találta egy névrokonunk, ezzel a helyesírással.
Most olvasom, hogy Ottmar Mergenthaler, a linotype feltalálója Bad Mergentheim (Baden-Württenberg) mellett született. Ugyanakkor az irodalmi német Bad Mergentheim név helyi alakja Märchedol. Ez utóbbi –dol utótagja vélhetően a középnémet Dal(l) ’völgy’ szóval azonos: így a városnévnek egy köznémet Mergenthal alakja is rekonstruálható.
> Mergenthalerről tudsz mondani valamit azonkívül, hogy [...] lakosnév [...]?
A Duden három helyszínt említ, ahol az alapjául szolgáló településnév adatolható. Ebből kettőre magamtól is rátaláltam: – Mergenthal: Szászország, Drezdától nyugatra; – Mergental: lengyel Tengermellék, (valahai Kelet-Proszország) Malborktól (n. Marienburg) délre. – A csehországi Mergenthalra magamtól nem találtam rá, de a létét sejtettem, mert a Mergent(h)al név a csehben gyakori. A Dudennel fellelkesülve viszont sikerült Mařenice faluval azonosítanom, amely a Lausitzi (Luzsicai)-hg.-ben található Liberectől nyugatra a német határon; a gyakoribb német névváltozata: Groß-Mergthal.
Kis Lajos FNESZ-ét forgatva viszont beleütköztem a Morgonda címszóba, amely egy erdélyi település magyar neve. Ennek mai német elnevezése Mergeln, de korábban Mergendal volt, amelyet a mai román névalak megőrzött: Mergindeal. Különösen a frankos (msh-eltolódás hiányát mutató) d-s forma miatt nem valószínű, hogy ez lenne a név eredete, de egyrészt jelzi, hogy a toponima történetileg elterjedtebb lehetett. Másrészt Kiss Lajos ad etimológiát (amit a Duden nem tesz meg), amely az alábbi: Marienthal ’Mária-völgy’. Ezt támogatja a cseh Mařenice alak is. – Kiss Lajos hatására elvettetem a saját korábbi etimológiai próbálkozásaimat: Mergen- < 1. Morgen ’reggel; hold <területmérték>; kelet’; 2. Mergel ’márga’.
Krizsán: Vö. paya5650 #6745. De van a fórumhoz kereső is; kérdezés előtt célszerű használni, mert ez olyan név, amely egy-két évente újra előkerül.
Vinke: Ez a német Wiencke (írásváltozatai: Wienke, Wincke, Winke) vezetéknév magyaros lejegyzése. Mint ilyen a Wien- (Wein-) kezdetű kételemű német nevek (pl. Wienert, Wienand) személynevek rövidülése német –ke kicsinyítő képzővel. Ez utóbbi jelzi, hogy az eredeti névalak kialakulása az alnémet (északnémet) területre tehető.
Détári: Magyar, –i képzős lakosnév egy *Détár alakú helynévről: az első elnevezett innen származott el az elnevezés helyére (ill. nemesek esetén itt volt birtok). Ez a *Détár az alábbi településekkel azonosítható (valószínűségi sorrendben; nem zárható ki még más, azóta elpusztásodott helyekkel): – Dejtár (Nógrád m., Balassagyarmat k.) – Détér (ma: Gemerské Dechtáre, Szlovákia, Rimaszombat k.) – Dechtár (ma: Dechtáre, Galovany r., Szlovákia, Liptószentmiklós k.) (A helynév egyébként kátrányfőzők [szlovákul: dechtár] települését jelenti.)
Vitteg: Biztosnak látszik, hogy magyarosodott idegen vezetéknév. Véleményem szerint az eredeti formája az alábbi két családnév egyike lehet:
1. Wittig, (v. Wittitch): Német vezetéknév, etimológiája kettős: – a régi n. Witticho személynév továbbélése (ez pedig a régi n. vidu ’erdő, fa’ származéka); – tulajdonságra utaló ragadványnév a r. német wittich ’okos, eszes, bölcs, tanult’ melléknévből.
2. Wittek: Szláv (cseh, német) eredetű német vezetéknév. A szláv névelőzmény (vö. cseh Vitek, lengyel Witek) a szláv Vitoszláv (cs. Vitoslav, le. Witosław) vagy Vitusz (cs. Vít, le. Witusz) személynevek rövidüléséhez járuló –ek kicsinyítő képző.
Paprika: Magyar foglalkozásnév, a motiváció az, hogy az első elnevezett jellemzően ilyen terményt termelt, dolgozott fel vagy ilyennel kereskedett.
Bivaji: Bízvást magyar név, a Bivalyi írásváltozata; azonban az etimológiája némiképp sikamlós (jelenlegi adatot sem találtam róla).
1. Lehet egyrészt lakosnév, azaz jelölhet egy *Bivaly nevű helyről való elszármazót. Hogy hol van (volt) ez a hely, azt nehéz rekonstruálni jó történeti helységnévtárak hiányában. Mindenesetre Tabdinál van Bivalyi-tó, amely lehet hogy egy ide vonható elpusztásodott település nevét őrizte meg.
2. Lehet esetleg apanév, egy Bivaly ragadványnevű egyén leszármazottját jelölve.
> Amennyiben valaki rendelkezik információval […] a helyekről ahol nagyobb számban előfordulhatnak akkor azt megköszönném.
A m. Bacsó vezetéknév esetén egyszerűen a foglalkozásra utaló m. bacsó ’számadó juhász’ köznévből lett tulajdonnév. Ennél fogva „oszthatatlan”: ha analógiát keresünk, akkor az pl. a Kovács vezetéknév ~ kovács foglalkozásnév pár lehet.
A bacsó köznév a bacsa alakváltozatával együtt a szlovákból került ált (így „egészben”) a magyarban. Ugyanezt a szót a románból is átvettük bács alakban. Ez a szó a magashegyi ún. transzhumáló pásztorkodás műszava (mint pl. a brindza is), és ennek megfelelően műveltségszóként a Kelet-Balkántól a Nyugat-Kárpátokig elterjedt.
A m. Bacsó vezetéknévként azonban magyar, mert ilyen alakban a közszó csak a magyarban létezik (a Bacsa már lehet szlovák is, a Bács meg román is).
Az Ivancsó vezetéknévnek pedig nincs köznévi jelentése, hanem a személynévi eredetű családnevek közé tartozik. Mint ilyen, osztható: Iván alapnév + -cs kicsinyítő képző + -ó kicsinyítő képző. Az Iván alapnév azonban itt magyar: a bibliai Johannes név a magyarban János és Jovános alakban is meghonosodott. Ez utóbbi nyelvjárási alakja volt az Ivános; az Iván ennek a rövidülése. Ez a magyar név rejtezik a Szentiván településneveinkben is, ahol a templom védszentje (a névadáskor) Szent János volt. – Idővel azonban az Iván(os) elavult (és más kiavult névtől eltérően a XIX. sz.-i romantika idején sem támasztották fel), majd csak legutóbb jelent meg egy ugyanilyen hangalakú név szláv „importként”.
A János névpárból ugyanígy lett a régi Jancsó személy-, mai családnév; a Dánielből pedig Dancsó.
Lee: A csn. német etimológiájára a Duden az alábbi lehetőségek egyikét adja (a vélhető valószínűségi sorrendben): – Lakóhelyre utaló ragadványnév a régi német lē ’domb, halom’ vagy lē ’szélárnyékos oldal’ (ez utóbbi a mai nyelvben is létezik: Lee) főnevekből: az illető a szűkebb környezetén belül ilyen jellegű helyen lakott. – Foglalkozásnév a régi német lē(he) ’(nagyobb) kasza’ szóból: az illető vagy ilyet készített (azaz szerszámkovács volt), vagy ilyet használt (azaz paraszt volt). – Lakosnév a ma Bréma részét képező hajdani Lehe településről. – Esetleg a Lehmann ’hűbéres’ vagy Lehmayer ’majorbérlő’ nevek másodlagos rövidülése.
Jilly: Német név, az azonos nevű szent tiszteletére adott n. Ägidius ’Egyed’ személynév népi Jilg (l. még Ill[i]g) alakjának származéka. A névben lg > ll hasonulás történt, valamint az alemann (dny-német) –y kicsinyítőképző vagy a n. –ing apanév- v. lakosnévképző vesztfáliai –y nyelvjárási változata járult hozzá.
