Elkerülte a figyelmem, de él telekszomszédom a JA-án, gyalázat amit ott lakásként építettek anno. Aki tervezte és megideologizálta a "miért csak ekkora" kérdést, nyilván egy Moszkva melletti dácsán tengette a mindennapjait- mert az ötlet a keleti széllel érkezett, mint annyi más, aminek most is sokan isszák a levét.
Be kell vallanom, én is elkészítettem egyszer, aztán soha többé. Viszont nem a gasztronómia iránti vágy vezetett, csak a kiváncsiság. A konyhai újdonságoknak nem nagyon tudok ellenállni, aztán vagy használom, vagy se. Gyakoribb az, hogy nem.
....A szolgáltatásokért "cserébe" Tenke kisebbre méretezte a konyhát, hiszen itt már legfeljebb a közértben vásárolt félkész ételek elkészítésére, esetleg a vendéglőből hozott ételek felmelegítésére lett volna szükség - legalábbis az elképzelés szerint. ....
Teljesen elfogott a nosztalgia. A rántásport nem ismerem, ezt pirulva kell bevallanom, de kb. harminc-negyven évvel ezelőtt volt olyan, hogy kakaós sütemánypor. Egy műanyag zacskóban valami barna por volt, azt kellett tejjel felönteni, tepsibe tenni, megsütni. A legszerényebb igényű szakácsversenyen sem lehetett volna nyerni vele, de azért ehető volt.
Azért gondoltam valami hasonló kivitelre, mert nagyobb mennyiségről van szó és nem kellene a "tálkát" ürítgetni. Egyébként ez ilyen vegyes: vékony karikára-paprika, paradicsom,uborka,hagyma+a káposzta(persze ezt nem karikára:-))
Aprítógépet szeretnék a páromnak és nem tudom, hogy melyik lenne a legalkalmasabb. Leginkább csalamádénak szeretnénk vele aprogatni, gyorsan és hatékonyan és ha lehet elérhető áron. Nézegettem néhány típust: Orion OXS-099, Fagor RT150, Philips HR 1387 Viva Collection. Szeretném kikérni a véleményeteket, egy hozzá nem értő férj személyében. ui: remélem jó helyen járok :-)
Már csak kíváncsiságból is, megcsináltam a tesztet... Enyhe röhögőgörcsöt váltott ki belőlem az értékelésem, miszerint "Önnél előfordulhat, hogy a család hányással hasfájással lázzal emlékezik a főztjére". :-D Ez némi jóindulattal is kimeríti a rágalmazás fogalmát. :-)
Hát az az igazság, hogy én nem szeretem semmilyen szempontból visszafogni magam vagy kényelmetlenebbé tenni az életemet azért, hogy esetleg baj következhet be. Tiramisut ugyan én is ritkán csinálok (és akkor is sokszor a tojásnélküli 'Blitz-Tiramisu'-t), de a lágytojást nagyon szeretem, méghozzá kifejezetten folyósan.
A tojáshéj nem tömör mészkő, hanem porózus valami, ami átenged sok dolgot, de legfőképp a levegőt, mert ha nem tenné, nem is lenne, ugyanis a kiscsirke megfulladna, mielőtt kikelhetne.
Ezzel feltaláltam Kolombusz tojását fordítva... :)))
Szóval, ha a levegőt átengedi, akkor a víz/pára is esélyes, bár jóval nagyobb molekulák innen meg egy lépés a baci.
Ha mosnák, akkor esélyt adnának arra, hogy megfertőzik kívülről befelé a tojást.
De jó kereskedők és el szeretnék adni a portékát, amit szarosan, koszosan nem lehet (annyiért), ezért le kell tisztítani. Gondolom praktikusan, gyorsan, jó hatásfokkal a smirgli vált be. A rászáradt koszt lehúzza, a tojáshéjban meg finomsága okán nem nagyon tud kárt tenni.
Ezen mar en is elgondolkodtam hogy hogy tudtak csinalni hogy nem romlott meg. Ugy latszik kitalaltak mindent, a maiak meg lassan elfelejtettek hogy ugy is lehet!
