Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
üdvözlök mindenkit, a Ceglédi Józsi barátomtól tudtam meg, hogy elérhetők vagytok.
23 évet töltöttem Tapolcán, most egykicsit odébb vagyok, de azért néha még járok arra, legközelebb szombaton megyek az unokáimhoz.
Mivel ezaz első hozzászólsom teszek fel két képet talán valaki még emlékszik a tartalékos tiszti parancsnoki szakaszra Púpos Csabával az élen, és a 24 órás focira is emlékszik valaki.
nagyon régóta hozzátartozik a lakótelephez, sok "fontos" esemény megbeszélésének a színhelye ma is.
a telepen a klubot nem számolva, három italmérő működik, 14 éves absztinenciám miatt nem ismerem őket, viszont a nyáron az új számítógépem beüzemeléséhez a szükséges szakembert ott mindig megtaláltam, és hálám jeléül kétheti fröccs adagját előre kifizettem.
készülődik a legközelebbi beszámolóm, legyetek türelemmel, az események engem is felfokozott állapotban tartanak.
kábelesnek gratulálok a képeihez, nagyszerüek.
szeptember 18-án a bolt mellett felállították a laktanyában lévő Dobó mellszobrot, képeket majd a galériába felteszem, habár a konvertálás ott hetekig eltart, viszont ide meg nagyok.
a lakótelepen négy évente választáskor mindig történik valami, legutóbb kosárlabda pályát kaptunk, idén járdákat és szobrot
kár, hogy ritkán van választás
Gondolkozzunk egy emléktábla állításon, a volt laktanya emlékére!!!
az iskolánál van egy emlékpark, a helyörség parancsnokok nevével, két tankkal, egy aknavetővel(??), páncéltörő ágyuval (??) pszh-val (??) 152-es tarackkal(???)
valamint vitrinben 6-7 darab fénykép a rakéta alakulatról, amelyek szépen fakulnak.
szóval, szolgált itt több tízezer ember, nem is akárhogyan, azért talán emlékezni kellenne rájuk, Anna- völgy nem jön a helyünkbe, és mi sem kívánkozunk oda.
A feliratok valahogy lemaradtak... 1.A sümegi út felől,a háttérben az őrszoba 2.Az egykor szebb napokat látott kapu 3.A tiszti lakótelep részlete,előtérben egy kiskocsma(nem tudom annak -idején is az volt-e?)
nálatok a reggeli tornát is komolyan vették, míg mi pl. a kiképzés, és az eskü után egyszer sem (!) mentünk le, még akkor sem, amikor még csak honvéd voltam. Lehet, hogy '89-'90-ben már megkezdődött a Honvédség máig is tartó erodálása?
kedves Stylist!
valahol alább én "árnyaltabban" fogalmaztam, az alakulat kinyírása, talán a megfelelőbb szó! árpapa.
kedves Duga!
mint írtam én 12 évig tudatosan visszafolytottam az emlékezést, a tüzér topicja, és egy alig két hónapos számítógép felújítás / előző pentium egy fatengelyes, és modemes, viszont megtanultam tíz újjal gépelni / szóval felszakadnak bennem az emlékek, és rengeteg feljegyzésem van, valamint itt lakom a kerítéstől 18 méterre, a régi hatos őrhellyel szemben, ha megakadok, csak megállítok valakit és pontosíthatok
a reggeli torna valóban megkülönböztetett felszerelésben volt, alegységenként a reggeli torna vezető / aki rendszeresen tanfolyamra járt a Magyar Misi bá-hoz, sajnos nemrég ő is elhunyt, a város szépen megemlékezett róla a helyi újságban /
a reggeli tornavezetők felvették a mellényt: Ü-T-Z-A-CS-M-R- D-H aeg. stb.
az alegység ügyeletesek eligazítása ébresztő előtt fél órával volt, az Üti szoba folyosón / a fél óra nem biztos, valszeg 15' / a napostiszt az is ott szokott lenni, de a rutinosabb Üti elengedte, ugyanis ilyenkor lehetett megbuktatni a helyetteseket, nem voltak rendesen felöltözve, vagy megborotválkozva, esetleg még aludtak is az asztalnál.
a reggeli torna öltözete itt lett meghatározva, az mindig függött az időjárástól, a hőmérséklettől, igaz nyáron két variáció volt, félmeztelen, vagy trikó, télen melegítő, de szokott lenni gyakorlóban is, a bakancsos futás miatt
summantani valóban nehéz volt, hiszen a létszámot az eligazításon meg kellett mondani alegységenként, sőt a gyengélkedősöknek, felmentetteknek is le kellett menni, és a főúton sétálni, kezükben a gyengélkedő könyvvel, orvosi bejegyzéssel.
az alegységek az alakulótéren sorakoztak és gépi hangosításra mentek a gyakorlatok, ekkor lehetett ellenőrizni a létszámot
futás a baglyas irányába történt, a kurrens helyeken a napostiszek voltak, lehetett sumákolni, de nem érte meg, a jelentésbe bekerült és sokáig nem engedtük haza, volt egy katonám akit 7 / hét / hónapig nem engedtünk el / egy jó ombudsman ma erre simán élvezne / viszont írtunk a Kovács Gyurival az apjának, hogy a fiú valszeg hadbíróságon végzi, ha így folytatja; pechjére a fater hentes volt.
elmondása szerint mikor puszit akart adni az öregnek, akkor kapta az első hatalmas fülest, órák múlva tért észre, akkor viszont végleg, és bármikor ellenkezett, csak annyit kellett mondani: - esetleg egy eltávozás??
szóval voltak módszereink, és működtek; találkoztam később ezzel a katonával, büszkén mutatta be a lakli fiát, és megköszönte, hogy nem vágtuk "hadra"
stylist, kedves érdeklődő
1989-90-ben szünt meg a rakétadandár, én az átszervezés után már nem léptem át legénységi étkezde küszöbét, idegesített a zaj, de meggyőződésem boldogan cseréltél volna vele, gyakorlatilag az 1994-es eljövetelemig a konyha nem züllött le, csak változott, mint ahogy mi is, utáltuk amit csinálni kellett, írni fogok erről is, a végről, mikor a nullpont környékén egyik katonám egyszerűen megsajnált, és ezt a szemembe mondta.
legközelebb a hivatásos állomány kihallgatásra rendeléséről írok, ha akkor lett volna ombudsman, kéjelgett volna a gyönyörtől
köszönöm a bíztatást
árpapa / Kása Árpád törzsörmester 1980, haladunk!! /
És tedd hozzá, hogy a reggeli sok km-es futás útvonala is trükkös volt, mert összesen 1 kör volt. Tehát nem lehetett néhány kört elsummantani, ráadásul a napostisztek szétosztva különböző szakaszokat felügyeltek.
Igen, még a reggeli torna is másképpen működött. Minden századnak más színű tornan adrágja volt már akkor is, amikor az még nem is volt rendszeresítve (zöld rsz. tornagatya), így a napostisztek által könnyen ellenőrízhető volt az állomány. Lógni szinte lehetetlen volt, lemaradni a futásban másik alegységhez elképzelhetetlen.
Most kezdtem csak olvasni ezt a topicot, és szeretnék gratulálni hozzá, elsősorban Neked, de a többieknek is. ( "Tüzér" hozzászólásait már ismerem más topicokból! ) Tényleg nagyon érdekes, amit írtok! Előre is elnézést kérek azért, mert amit írni fogok, az itt teljesen off topic, de nem tudom megállni. Ugyanis leírtad az étkezőt, meg a konyhaszolgálatot nálatok, és ezek alapján úgy érzem, hogy kis hazánkban két különböző Magyar Néphadsereg volt! :-)) Megpróbálom leírni, hogy máshol hogy nézett ki ez az egész, majd igyekszem rövidre fogni...
Tehát: helyszín a Légvédelmi Rakétások budaörsi "Vasvári Pál" laktanyája, időpont 1989-1990. Elméletileg az étkezőt egy tisztes vezetésével, és kizárólag alakzatban lehetett volna megközelíteni, de ezt legfeljebb a néhány napos újoncoknál tartották be, később talán már náluk sem. Különösebb értelme már csak azért sem lett volna, mert a kaja köztudomásúlag egyszerűen ehetetlen, hovatovább sz@r volt! Ezzel mindenki tisztában is volt, ennélfogva az étkezőben általában csak néhány tucat katona üldögélt, a kb. 3000 fős laktanyában! Ők is jobbára vidékiek voltak, akiknek nem volt hova kimenniük Pestre. Ugyanis ebből a szempontból nem volt "szivatós" hely, aki letette a szolgálatot, annak általában "megírták a könyvét" kezdetben éjfélig, később reggel 5 óra 30.-ig. De vissza a kajához: mivel a "gyíkhúst" mindenki utálta, ezért alternatív megoldásokat keresett. Az itt állomásozó alakulatoknál szolgáló katonák zöme pesti volt, így ha nem jutott ki, vagy nem tudott magának kaját behozatni a családdal, ( a kapuügyelet simán beengedte hétköznap is a csomagokat, sőt, fel is szóltak az alegységügyeletesnek, hogy küldje le a delikvens katonát! ) akkor még mindig ott volt a bejárattal szemben üzemelő kantin, ahol még akkoriban is nevetségesnek számító összegért, "fillérekért" lehetett kapni, pl. meleg szendvicseket, főtt és sült virslit, kávét, kólát, süteményt, stb. Tehát nem tudom, hogy mit csináltak a rengeteg megmaradt kajával a konyhások, lehet hogy ők is disznókat tartottak! :-)) Ha néha volt valami ehető kaja, akkor a konyhások bőven osztottak maguknak és a haverjaiknak, én magam láttam olyan srácot, aki 26 db. rántott hússal egyensúlyozott a körlete felé! :-))
A többi, általad leírt dologról is csodálkozva értesültem. Pl. a konyhaszolgálatról, amit nekem összesen 3 alkalommal "volt szerencsém" abszolválni. Eleve, az ÜTI-nek nem volt könnyű összeszednie konyhamunkára a katonákat. Az alakulatok parancsnokai nem szívesen adtak konyhamunkára katonát, amikor még őrbeosztásra sem volt elég beosztottjuk. Elvileg lehetőség lett volna "rendkívüli konyhamunkára" kirendelni a szolgálatban nem lévőket, de mivel az írnokok majdnem mindenkinek megírták a könyvét, alig lézengtek a körletekben. A tisztesek ugye eleve nem dolgozhattak, az újoncoknak pedig azt mutatták meg először, hogy hová bújjanak el, ha nem akarnak rendkívüli konyhamunkára menni. Ha valakit mégis megtaláltak, az nem kapott se kötényt, se ködvágó sapkát, hanem a rajta lévő piszkos gyakorlóban lett lezavarva a konyhára. Amit én ott tapasztaltam: a konyhaügyeletes belesz@rt az egészbe, és általában újságot olvasott. A munka alig haladt, a srácok egymást dobálták meg a zöldséggel, krumplival, a rutinosabbak kikéredzkedtek wc-re, majd visszaszöktek (!) a körletbe. A padlón állt a mocsok, a krumplihéjj, és a kiöntött, egyébként valóban ihatatlan tea. Ha néhanapján mégis lementünk az étkezőbe, akkor sem az általad leírt csendet, és szigorú fegyelmet tapasztaltuk, hanem üvöltözést, röhögést, és oda-vissza járkálást az asztalok között. Nekünk olyan hideg salátabárunk sem volt, amit említesz. Viszont emlékszem a rettenetes, hypo szagú tányérokra, és a sárga műanyag poharakra... :-(( Szóval az én emlékeimben a hadsereg egy teljesen más világ, pl. le merem fogadni, hogy nálatok a reggeli tornát is komolyan vették, míg mi pl. a kiképzés, és az eskü után egyszer sem (!) mentünk le, még akkor sem, amikor még csak honvéd voltam. Lehet, hogy '89-'90-ben már megkezdődött a Honvédség máig is tartó erodálása? Mindenesetre örömmel várom a többi beszámolódat is, pl. a kiképzésről, a gyakorlatokról, és más, tapolcai laktanyabeli eseményekről...
Nem vesztem el lassan csatlakozom Hozzátok, nem voltam idehaza.
Néha pihenni is kell.
Megerősítem - szolgálat rengeteg volt mindenkinek, a disznók előbbre valók voltak, hisz a fialásról mindent kellet tudni, hőmérséklet, páratartalom, elpusztulás stb. Lényegi kérdések voltak, mert a HDS TÜF vaddisznó hússal kevert kolbászhoz kellett.
Nekünk, szolgálat 4 is, komlex 3 nap, csapásvezetés 2 havonta 4 nap, bemérő összevonás 3-4 nap, harcászati gyakorlat 3-4 nap- majd ellenőrző csoport a másik osztály gyakorlatán. Hogy is volt? Ma mi van? De a kiképzés az komoly volt!
az öreg a konyháról a híres "csellisztonba" / charleston? / ment, megnézni a disznókat, véleményem szerint a 1480-nál disznónak sem volt rossz lenni
Ez a Yellowstone parkból származik, helytelenül, fonetikusan.
De így igaz, jól éltek a malacok, meg mi is.
A tiszti étkezde északi oldalára tuskókat ásatott az öreg, és beoltatta laskagombával. A felszolgáló hölgyek pedig reggeli és ebéd között locsolgatták, meg szedték. Mi meg zabáltuk a finom gombapörköltet.
a 1480 legénységi étkezdéje, II. rész, 140-es bejegyzés folytatása
a "Cár" kőrútja
az ütik többsége időben szólt a 132-es mellékre, ha cár elindult a kőrútjára, az első állomás az étkezde volt.
első alkalommal a bejáratnál fogadtam, vigyázz menet a hideg pultok árnyékában, és jelentkezés, természetesen lenyomott: kigyelmednek nem az a dolga, hogy engem lessen, csinálja a dolgát.
soha többé nem jelentkeztem itt nála, helyette a "kenyeres" lett betanítva: Vezérörnagy elvtárs .... honvéd jelentkezem, jelentem a konyhaügyeletes a raktárban alapanyagot ad ki / vagy ellenőrzést hajt végre a zöldségesben stb./
elég sok időmbe tartott a kenyereseket megtanítani, de sokat gyakoroltattam velük, igaz konyha munkára nem mindig a legrátermetebb emberek kerültek, ha szerencsém volt, kifogtam egy OB-I-es sakkozót, azok nagyon értelmesek voltak, viszont "kocka agyúak"- szeretek sakkozni, egyszer egyikük napostiszt koromban úgy vert meg, hogy háttal űlt, újságot olvasott, és hallgatta a rádiót, elmondta mit olvasott és hallott, illetve hol rontottam el a harmadik lépésnél, fantasztikus hapsik voltak.
a vezérörnagy elvtárs a b étkezdébe ment, ott már ki volt készítve az aznapi kaja, kis tányérokon, és megkóstolta az esetek többségében, később már nem nagyon kóstolgatott.
a szakácsokat nagyobb becsben tartotta, mint például engem konyhaügyeletest, akkoriban volt egy László nevezetű, állítólag a Gellért szállóból, da az biztos a szakácsok értették a munkájukat, és jól főztek.
egyszer tetten értem őket amint egy hatalmas tortát készítettek, egy 424-es gőzmozdonyt formáztak meg, ennyi napjuk volt még hátra, akkor két év volt a szolgálati idő.
nem nyomtam fel őket, de ragaszkodtam hozzá, hogy a mozdony fűstjéből adjanak, éjjel stikában ették meg a körletben a társaikkal
később lehetett bevitt anyagokból tortát csináltatni velük, a gyerekeim születésnapjára készítettek, meg van fotón, azóta is emlegeti a fél Sümeg a csodálatos két tortát, a bevitt alapanyagot vissza adták: ne hülyéskedjen főnök!
szerintem annak a hivatásos katonának a "bunkó ordibálós" korszaka akkor ér véget, amikor a katonák "főnök"- nek szólítják, először visszautasítottam, de később már értékeltem a megszólítást, sőt a vége felé már tegeztem a katonákat, elfogadták, nem tegeztek vissza: emlékszem az első tegezésem úgy történt, hogy nem akartam nagyon lenyomni a katonát, és azt mondtam neki: - vazze ezt nagyon elnyomtad. köpni- nyelni nem tudott, de egyből rávágta- főnök hadd csináljam újra.
szóval a Váradi megnézte a szakácsait, kegyetlenül lenyomta őket, ha rendetlenség volt, viszont tudta őket dícsérni is, a jó szakács a fogda és a jutalomszabadság árnyékában volt, rossz szakács abban az időben nem létezett
nagyon szerencsétlen konyhaügyeletesnek kellett lenni, hogy rendetlenséget találjon az öreg, hiszen ember a takarításra mindig volt, és ebben az ügyeletes tisztek többsége mindig partner volt ha kértünk takarítókat, és mint említettem a takarítás, takarítási vázlat alapján történt alegységek szerint, így minden terület vissza ellenőrizhető
az öreg a konyháról a híres "csellisztonba" / charleston? / ment, megnézni a disznókat, véleményem szerint a 1480-nál disznónak sem volt rossz lenni
mostanában a médiákban előszeretettel ábrázolnak bennünk úgy: az elállatiasodott hivatásos állomány azért volt, hogy basztassa a sorállományt, és védje a kommunista diktatúrát.
a katonáknak is voltak jogaik, nem loptunk el tőlük semmit, az étkezdékben ellenőrző mérleg volt kitéve, és minden tálalóban ki kellett rakni egy minta adagot, a katona bármikor ellenőrizhette a járandóságát.
az Ütik. mérlegen ellenőrizték az adagokat, és tíz adagot kellett lemérni, az eltérés nem lehetett több egy dekánál!!! a szakácsok is mérleg előtt lőtték be a szeletelendő vastagságot, soha nem adtunk kevesebbet.
azt már én konyhaügyeletes döntöttem el, hogy mi kerüljön a moslékba, nem lett volna tiszta a lelkiismeretem, ha disznók megkapják, az emberek akik ott dolgoznak, azok pedig nem, mindig a konyhai kisegítő munkások vihették fel a maradékot, sokszor nem győzték, maradt a disznóknak is. én sem voltam hülye!
képzeljetek el, egy esküi díszebédet, a katonák egy hónap után találkozhattak a hozzátartozóikkal, enni sem volt kedvük, viszont járt egy üveg kóla, és sütemény.
ha az öreg katonák lejöttek ebéd után dőzsölni, nem zavartuk el őket, sőt az üti a tízórais ládákban megengedte, hogy vigyenek fel, és a szolgálatoknak is jutott bőven.
az étkezdében még emlékezetesek voltak, az állománygyűlések, az "A" étkezdéből ki kellett hordani az asztalokat, és behordani a székeket, szépen sorba rakni.
az állománygyűlés a bevonulásokkal kezdődött, aztán jelentés beadás, és az őreg végtelen hosszú szóáradata.
mindig felállított egy sorkatonát, beszélgetés vagy alvás miatt, állni kellett végig
én komoly kutatást végeztem a nyitott szemmel való alvással, de azt hiszem ezzel nem voltam egyedűl, az őreg hosszú volt és monoton, még a gyerekeknek adott neveket is taglalta egyszer: hogy lehet valakinek a gyereke: mercédes / egy óra agyalgás /
aztán jött a sorállománnyal végeztem, majd a tiszthelyettesekkel is, ezt viszont utáltam, mert mindig meg kellett várni a tiszteket, hátha olyant mondtak
egy jó állomány gyűlés délután hatig betartott, mondjuk három órától.
dícsért is az őreg, bizonyára emlékeztek, egyszer feltett valami kérdést a Persching rakétáról, és ketten is jól válaszoltak, azonnal pénzjutalmat adott ott a helyszínen, a pénzügyes által, a másnapi napi parancsban benne volt
aztán voltak ünnepi gyűlések
és volt a hétfői mozivetítés, a konyhaügyeletes szívató, mert akkor biztos hogy este tizenegy előtt nem került haza.
a konyhaügyeletes otthon aludhatott, / lásd megmaradt szalámi, a konyhaügyeletes nem volt hülye stb /
ennyit akartam leírni,
a napokban beszéltem a Palugyai Gáborral, mindenkit üdvözöl,
ő említette a pohár és kenyeres kosár felemelését, én már elfelejtettem, talán ezért lenne jó egyszer megírni a történetünk,
én azon vagyok, részletesen írjak, hátha egyszer valaki kutatni fogja
még írok majd a szolgálatokról,
voltam kapuügyeletes, telephely ügyeleteshelyettes és ügyeletes is, valamint ügyeletestiszt-helyettes, és napostiszt
18 év alatt havi három szolgálat=648 nap, majd két év, és még hol vannak a négy napos komplexek
az életünk része volt a 1480,
mi voltunk a 1480!!!
árpapa / Kása Árpád örmester konyhaügyeletes- 1976-1982 /
ps: ha újra kezdhetném, hadtápos lennék, és élelmezésen,
nem kicsi háza van a voltnak, és nem is itt lakik a telepen.
Csak megerősíteni tudom azt,amit Árpapa leírt!Azannyát,tényleg így volt!Ma már csak mosolygok rajta!Egyszer még pisztolyt is fogtak rám dumálás miatt,persze egy percig sem volt komoly! kábeles(Szabó Sándor volt szkv.)
nagy a csend a topicban, azért én folytatom, azt szeretném, ha valaki olvassa, legyen képe a rakétadandárról, legutóbb a végét írtam meg, ami inkább kivégzés volt.
- aki Tapolcán a Dobó Istán Laktanyában szolgált, annak ismerős lesz az alábbi, aki viszont csak olvassa, az nem fogja elhinni.
- 1976-ban kerültem az alakulathoz, és rögtön konyhajügyeletesi beosztásba, ott is maradtam hat évig, ebből két évet a "Cári" időben szolgáltam.
- a 1480-nál sok volt a hivatásos katona, ennek megfelően, sok volt a szolgálat, egyszer majd erről is írok, előzetesen annyit, a szemetes gépjármű parancsnok is hivatásos volt, és a kezdeti időben menni kellett vele a laktanyán belül is, vagy gondoljatok a sepregetésekre, a katona mögött mindig hivatásos állt!
- legénységi étkezde:
akkor lett kialakítva a büférendszerű étkeztetés, és működött is, a bejárat jobb oldalán voltak a hideg tálak, a bal oldalán a tejtermékek.
volt kaszinótojás, virslisaláta, babsaláta, vegyes zöldség stb.
-séta az étkezdében:
a katona belépéskor "sokkolva" lett: műanyag vitrinben egy megtörtént baleset volt rekonstruálva makettből, világítva, villogva
egy híradós autó a villanyvezeték alatt építette fel a nagy antennáját, ez volt demonstrálva, és még a megégett bakancs is ki lett rakva, lakkozva, hatalmas villogó nyíllal jelöve- ugye emlékeztek rá?.
- kettő étkezde volt, az "A" a színbpaddal és tálaló- leszedővel, és a "B" étkezde, konyhával, mosogató helyiséggel, raktárral.
a falakon feliratok voltak, a Halász Lajos többségét még talán ma is tudja fejből, az egyikre emlékszem, a B étkezdében volt, a tálalónál: a hápoló és illetlenül viselkedő katonáról szólt, és hogy az ilyen katona magatartásába a jó katona mindent elkövet nehogy "beletaláljon keveredni".
cikornyás feliratok voltak, a rendetlenkedő konyhai kisegítőmunkásokkal, "büntetésből" fennhangon szoktam olvastatni, úgy hogy felsorakoztattam őket és a delikvens választhatott, olvasás vagy krumpli pucolás- a katonák döntő többsége értette a finom cinikus humoromat, és pánikszerüen ment krumplit pucolni, később már csak említeni kellett: pucol vagy olvas?
- 12 fő konyhai kisegítő munkás volt, fekete ruhában és kék köténnyel, valamint fehér ködvágó sapkával
- konyhaügyeletes kopasz örmester / mint én akkor / és öreg zászlós- főtörzsörmester volt, ez lényeges, minden új szolgálatba lépő először dublír szolgálatot látott el.
- szolgálat előtt volt kihallgatás, 14 órakor a pk-i épületben, és 15 órakor az ÜTI eligazító pályára kellett menni, ha szerencsém volt, az üti elengedett, akkor gyors volt a váltás, ha egy Brányi féle volt az üti, akkor végig ott kellett maradni és az ügyeleteseknek akkor a konyhaügyeletes vezényelte a vigyázz menetet.
innét az élelemezési raktárba vitt az út, ott vártak az új kisegítő munkások- / képzeljétek mikor került haza a váltás, ha az üti nem engedett el /
- nyersanyagok átvétele pár katonával, a többiek mentek a nagy számolásra- mindent meg kellett számolni- és a hiányt azonnal rendezni, a Htk papír rendelkezésre állt, és másnap vinni kellett az élelmezésre a jelentéssel együtt- a katonák fizettek.
- a raktár után a konyha átvétele- a takarítással nem volt gond, hiszen minden alagység köteles volt két takarítót étkezések után otthagyni, és a takarítási vázlat alapján kitakarítani, ha nem volt rend, az ütin keresztül bármikor visszarendelhetők voltak.
-szóval a konyhaügyeletes ha haveri alapon ment a váltás akkor már este hat órakor otthon volt, ha öreg zászlós váltott, akkor akár este kilenc órakor is bennt voltunk/ semmi stessz, és csak nosztalgiázzunk- ugye kovácsgyula? / mindez hat éven keresztül, havonta kétszer- háromszor.
-az étkezések: az étkezdében nem volt egy hang sem, az üti és a napostisztek gondoskodtak erről, de a századparancsnokoknak is időnként menni kellett.
- nem volt foglalt hely, hatosával kellett feltölteni az asztalokat.
- ha elfogyott a kenyér, a kenyeres kosarat kellett feltartani, víz esetén a vizes kancsót, és konnyhamunkás már vitte is.
- a kancsók fülén át lehetett látni, az asztalok vonalban, / volt madzagom / szalvétatartók egyvonalban, kenyér kosarak dettó.
- a rendetlenkedő katonát felállította az üti, és étkezés végéig állva maradt, ezt utáltam, és én soha nem tettem meg, ha lehetett én napostiszt szolgálatban, a " bólogatást" ellenőriztem- ugyanis a hat katona az asztalnál amint befejezte az étkezést, az utolsónak felálló, letörölte a szivaccsal / az is belőve sorba /, leadták az edényeiket,/ ja az asztalnál a felső gombot ki lehetett gombolni, viszont felálláskor begombolni- ez bemutatva módszertanikon /
- ha katona szerencsésen megette az ebédet és megúszta, akkor távozáskor az étkezde bejáratnál főhajtással tisztelegni kellett, ezt figyeltem én, és itt gombolkoztattam be, ha elfelejtette volna.
- mikor már azt hitte mindent megúszott, akkor még a kanálmosónál lebukhatott, ha kanálgéppel volt elrendelve az étkezés.
innét folytatom- a Váradi nagy körével, amiről mindenki tudott, mert az öreg amint kitette a lábát a parancsnoki épületből, az első útja a konyhára vezetett, a hírlánc működött, a konyhaügyeletest elkezdte verni a víz!!
a csotri, a Miska bátyám nyolcszor volt lövészeten.
eskü
gyakorlaton
és egy kép árpapáról / Kása Árpád alhadnagy /
egy nappal az éles indítás előtt, a mágneses szintezőt már felhelyeztem, jöhet a szögmérő! 1986. június 25 / háttal a 6-os kezelő: Tápai István örmester /
egy kicsit lelassultunk, én szó szerint, alig bírok menni, fáj a térdem, sok volt a futás.
két idézet a múltból:
"A honvédségnél pedig meg kellene kezdeni végre a rendszerváltást, mert ami eddig történt, az a hadsereg szétverése, lezüllesztése volt"
Sebők János vezérörnagy mondta 1992 végén, ezért a mondatért becsülöm, viszont itt megrekedt, és az események megállíthatatlanul mentek tovább, erről írok majd ma, az 1990- 91- es évekről, de még egy idézet:
" ...... vannak bizonyos, tisztekre kötelező viselkedési szabályok"
az érdekvédelmi szervezetek létét eltudja fogadni a hadseregben, csak / ez olyan mint a "de", de mennyire utálom, árpapa / más módon nyílvánuljanak meg- utalt a közelmúlt leveleire, vagy bizonyos készülő munkajogi perekre.
"Azt gondolom, hogy a tiszt viselkedési kultúrájában akkor sincs helye ilyesminek, ha történetesen igaza van. Az állomány érdekeit elsősorban a törvényeknek, jogszabályoknak, másodsorban a parancsnoknak kell védeni."
/1994 Magyar Honvéd 11. szám 11. oldal. Deák János vezérezredes /
és most két idézet magamtól:
1994. 03. 29
"A hadseregbeli demokrácia és sajtószabadság végét jelenti a Deák nyilatkozat."
1994. 04. 25
" a Bátorság!! definiciója: A bátorság, a kiállás; az irodától, folyosótól való távolság négyzetével csökken!"
Ma a Deák idézetre csak annyit válaszolnák, így lehet Abu Dhabi börtön kínzás, és így történhetett meg My-lai.
nos barátaim ilyen volt a hangulat abban az időben.
ott hagytam abba, a Beöthy államtitkár megnézte a halott rakétadandárt, és egy rögtönzött beszédben ígért modern új rakétát.
nem csapott be bennünk, lett rakétánk, igaz nem modern, valamivel kisebb, de reaktív: a Katyúsa
mégegyszer a dátumokrol: 1990 november 15: rakéta leszerelés bejentése
előtte 1990 áprilisban a keszthelyi álláskörletben vegyes rakétadandár rendszerbe állító gyakorlat, / ott találkoztam utoljára a Deák tábornokkal, akkor vezérörnagy volt, megdícsért bennünk, szépen dolgoztunk/
- ha jól belegondolunk, ez guiness rekord, hiszen hat hónapon belül két átszervezést élt meg a dandár
az átszervezésről.
a rakétákat 1991 március 15-én vittük Nyírtelekre, a nemzeti ünnepen, leponyvázva, alakmásítva, mint a Szovjetunióba és diszszemlékre szoktuk.
- novembertől- februárig vegetálás, az állománytáblára várás, mert NEM VOLT, februárra készült el.
- na aztán elkészült, a Német Gyula senkinek nem mondott semmit, gyakorlatilag egyedül csinálta az egészet.
1991 február 6
- az Illés örnagy (?) / a neveket ezentul kiírom, hozzátartoztak a 1480-hoz /
vezetésével készültünk a másnapi felcsúti útra, leadni a hajtóanyagot és oxidáló anyagot, elég hoszú menetoszlop lettünk kb 50 gépkocsival.
- megkezdődtek közben az elbeszélgetések, új beosztások felajánlása, itt jegyzem meg ötödszörre kaptam beosztást.
aznap este a naplómba szószerint leírtam az első elbeszélgetést.
a bizottság tagjai voltak: Kassai- Zenke- Németh Gyula
napló idézet: "emlékezetből, 18 óra 50'. 1991. 02. 06
-Ma 8 óra 30-kor hivattak bennünk elbeszélgetésre
- 9 óra 30-kor került rá sor, elötte jól elvoltunk, Bánhegyi, Somogyi, Lingl, Valkó, Foricsek, Spanics. Közben kávéztunk, Kotvászné.
- nem sorrendben behívás, Valkót hívták, utánna Én!!!
- ezredes úr Kása hadnagy jelentkezem
-foglaljon helyet Árpi! üdvözlöm Árpi
- erőt egészséget!
-Árpi nem tudok magának beosztást felajánlani!
- ez azt jelenti, hogy vége a katonai pályfutásomnak?
- nem tudok beosztást felajánlani
-mit mondjak az asszonynak, hogy neveljem fel a gyerekeim?
-nem tudok beosztást felajánlani!
-ezek szerint aki öt hónapja van itt, annak biztosabb a beosztása mint nekem, aki 15 éve vagyok itt?
-nem tudok beosztást felajánlani!
-Ezzel mindennek vége? mehetek civilbe? ennyit számít 15 év? ( közben felálltam, már az ajtóban voltam, az félig nyitva)- ezredes úr, nagyon jól tudja, hogy Én bármilyen beosztást elfogadnák, csak nek kelljen elkerülnöm az alakulattól
- Hagyjuk a megjegyzéseket.
-elnézést, kérek engedélyt távozni
kint a folyosón: Valkóci- Mi van Árpi? Semmi. Lapát!!!
jött a nagy elbeszélgetés, Gyuricza altábornagy vezetésével, a fogadó teremben, sajnos a dátumra nem emlékszem.
felkészültem a sznarból, a Kápáti Béla bácsi adott egyetemi tankönyveket lokátorokról, korrepetáltam nála, de egy kukkot sem értettem belőle, ha műtősnövérnek ajánlanak, azt is elfogadtam volna.
-a Gyuricza altábornagy egy uriember, kérdezte mit tudok a lokátorról. humorosra vettem a figurát, és azt mondtam: - nem sokat tudok róla, de akik már dolgoztak vele azt ajánlották, ne álljak eléje ha nem akarok impotens lenni. de ez már nem érdekel engem, mert van két gyerekem.
- összesúgott a Németh Gyulával, és kiküldtek, később visszahívtak és azt mondták, holnap egy másik beosztást fognak felajánlani, nyugodjak meg nem olyant, amitől impotens lehetek.
- azt hiszem nálam boldogabb ember nem volt akkor!
másnap:
felfokozott állapotban mentem az elbeszélgetésre, ez volt az ötödik.
a Gyuricza altábornagy nem volt ott,
helyette a Sebestyén ezredes.
és most figyelj Veibli Józsi, és mindenki aki valaha olvassa a soraimat, ekkortól vagyok más ember: idézet az egykori naplómból.
"...... amikor a személyi elbeszélgetés során a Sebestyén ezredes, aki akkor látott életében először, és megítélt, ítéletet mondott rólam:- hogy itt modern tisztképzés lesz, felejtsem a multat, sokat müvelődjek és olvassak- akkor fogadalmat tettem magamnak: Ez volt az utolsó alkalom, hogy életemben megalázhatnak!
hátra lévő életemben a meghatározó, a tisztesség, őszinteség és becsület.
Soha nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy önmagammal ne merjek szembenézni.
mindig kimondom amit érzek és gondolok. most azt: nem jó katonának lenni, elvégzem a munkám, de szégyellem magamat a tehetetlenség miatt, hogy nem hagyhatom abba........."
Senkire nem haragszom a volt rakétások közül, a Németh Gyulával is kezet fogok és beszélgetünk. mindenki végzi a dolgát, nincs olyan ember akivel ne fognák kezet, minden tisztre, tábornokra, tiszthelyettesre, sorkatonára szeretettel gondolok.
Ott akkor a Sebestyén ezredes, mikor mondta a monológját, lüktetett a fejem, zúgott a fülem, az asztalt akartam ráborítani, üvölteni szerettem volna, de nem tettem. a világegyetemre gondoltam, a végtelenségre, az időre és anyagra, a tekintetem belevájtam a szemébe, de nem voltam ott.
aztán vége lett, a felderítő szakaszparancsnoki beosztást kaptam.
azóta tudom, mindig vannak olyan emberek, akiknek lényeges, hogy nyalható segg legyen a közelében
-megjegyzés: februárban számítógépre vittem a könytáramat: 1541 kötet.
ennyit a sértődésekről, legközelebb már csak sztorikat írok
a legutóbbi kérdésemre a válasz, a Sebők tábornokra mondták a kutas példát, pedig egészen vállalható kijelentést tett, igaz csak szavak!!
Árpipa,végül aztán mi lett a rakétákkal és az állványokkal?Olyat is hallottam,hogy az oroszok vitték el vagy hogy felrobbantották az egészet.Mi az igazság?
Árpipa,végül aztán mi lett a rakétákkal és az állványokkal?Olyat is hallottam,hogy az oroszok vitték el vagy hogy felrobbantották az egészet.Mi az igazság?
munkámból kifolyólag, hétfőn és szerdán pihenő napom van, aztán ráérek irogatni.
ma átnéztem a régi jegyzeteimet, tudjátok mikor hétfőnként pol. tájkoztató volt, vagy "gyűllés", ráértünk irogatni, én szerettem ezeket, mert pótolhatatlan feljegyzéseim vannak ennek köszönhetően.
- ma a koncepciókról akarok írni, annyi kitérőt téve, visszasírtuk a Józsi által vezényelt szolgálatot, a "katyúsánál" a létszám csökkent, viszont a szolgálatok száma maradt, és nem volt ritka a havonta 8 / nyolc /, de nekem egyik hónapban volt 11 / tizenegy!!! / is, tudjátok amit aztán akkor még meg sem fizettek.
a sorállománynak sem volt jobb, napok mentek el a szolgálatvezényléssel, és művészet volt hétvégén katonát hazaengedni.
-a hadsereg átalakítási koncepciókról
/ ma olvastam, újra feláll Székesfehérváron a szárazföldi parancsnokság, lehet újra lesz 5232? akkor mi is készülhetünk?/
- képzeljétek a következőt, megszüntetnek egy laktanyát, és amint kivonulnak a katonák, a polgármesteri hivatal emberei ellepik és megkezdődik a laktanya átalakítása az előre elnyert pályázatok alapján, és minden simán megy, a haderő reformokat normális államokban 10-15 évre előre megtervezik- ugye milyen szép lenne?
nálunk még mindig azon megy a vita, hogy Tapolca és Lesencetomaj hogyan osztozkodjon telekhatárilag!!
a múltról:- 1990 februárjában Nyírtelekre kellett mennem, egy teljesen generálozott indítóállványt átvennem, oda felé teherautóval mentünk, egy heti hideg kajával, be is tartott az út egy hétig.
- rendszerbe állító gyakorlat májusban, a vegyesrakéta dandár felállt!!
1990 november 15-e, komplex foglalkozás a "C"körletben, az első üteg "nyírfás" körletében.
-egyes készültségi fokazat, a rakéta felfelé tartott, úgy 60 fok körül
- megjelent a TBP felől egy uaz-469, S. Attila alezredes bajtárs, Állj vezényszót adott ki, tudjátok akkor mindenkinek meg kellett merevedni.
- "leadáshoz előkészíteni, vonuljanak be a laktanyába, a rakétadandárt felszámolják"
- akkor már a sorállomány szokta harctól tenni a rakétát, a 6-os kezelő irányításával, mi messzebbről szoktuk figyelni őket, közben bagóztunk és beszélgettünk, a katonák szivesen tették ezt
-tudtuk bármit teszünk utoljára tesszük, most a sorállományt küldtük rágyújtani, és mi hivatásosok tettük harctól, a katonák könyörögtek, hadd csinálják ők is, de nem engedtük
- életem legprecizebb leadáshoz előkészítése volt, a TBP-re menet mindkét állványra a bemérőktől kölcsönvett fehérzászlós rudat függölegesen rögzítettük
- az összes autó; duda és kürtszolóval ment az állásba, V. Gabi a másik üteg 6-os kezelője, akik már leadták a rakétájukat, elsírta magát a látványos megjelenésünk láttán
- mikor a daru lefordult rólunk a rakétával, a szakasz felsorakozott és végig tisztelgett, szóval megadtuk a módját
- persze I. József leszúrt bennünk a zászlóért és az egész jelenetért, ez azóta is fáj, még tisztességesen el sem bucsúzhattunk
- este sötében értünk be, a lőtéren keresztül jöttünk, a kapunál kiszáltam a gépből, a kezembe vettem a piros- sárga zászlót és battyogtam az állvány előtt a garázsig, senki nem sietett haza. soha többet nem ültem be a gépbe, pedig márciusig volt nálunk, a napellenző belsejére felírtam: ISTEN VELED!
-- és most figyeljetek:1991 februárjában az egész rakéta tecnikával ki kellett állni, mert Beöthy államtitkár ur még nem látott rakétát, és szépen megnézett mindent, mi pedig soroltuk az adatokat, balga módon azt hittük felébredünk egy rossz álomból.
- hasonló egyszemélyes megnézés volt amikor a Kárpáty ment nyugdíjba és a C körletben megnézett bennünk, civilben volt.
- államtitkárról azóta is csak az szép elegáns nagykabátja jut eszembe, jól állt rajta, nem olcsó darab lehetett, minden vágyam azóta is egy hasonló kabát.
Kedves Józsi, kérdezted sértődött vagyok-e?
-- még ezért sem sértődtem meg, de legközelebb elmesélem a személyi elbeszélgetést az új állománytábláról, 1991 februárjában, mikor mentünk Felcsútra leadni az oxidáló és hajtóanyagot
addig egy kérdés: melyik tábornoknak mondták, hogy " kútból nézi a napot"??
megtiszteltetés, hogy harmadiknak vállalhatom a nevemet, egy olyan társaságban, akik adott időben világszínvonalon dolgoztak, és ma is emelt fővel járhatnak:
Igen én vagyok a nagybajuszú. Még meg van de már erősen deres.
Nekem sajnos nagyon sok fényképem nincs. De van kincsem- mégpedig a Kapusztyin - Jar-ban végrehajtott lövészetek emlékére egy-egy kefires üvegben az inditás helyeiről származó sztyeppei föld, az adatokkal.
A mai napig becsben tartom.
Emlitve volt, hogy egy tisztre ráfogtak fegyvert - a szenvedő fél én voltam.
De én voltam az a havi szolgálatvezénylő akit a családoknak úgy lettem bemutatva, hogy ennek a bácsinak ne köszönjetek- persze ez csak vicc volt, vagy nem ? Árpipa.? Valóban 1,5 év alatt 7 bemérő rajparancsnok jelölt hagyott ott- ez megdöbbentő. Szerintem a gyűrödést nem birták no és a követelményeket. Nagyszerű csapat volt akik a"Téli hatszögnek" csillagai lehettek.
No majd folytatom. Van két emberem meggyözöm őket is látogasság meg a topicot.
Üdvözlök Mindenkit!
Még egy meglepetés: Én válalom a nevem: Weibli József vagyok
egy diáról másolt kép, a csapatmúzeumból, hol lehet a többi??
módszertani, a csoport jobb szélén: A "Cár" Váradi Miklós Vezérörnagy
éles indítás, gyönyörű látvány és érzés
komplex foglalkozás
azért jó nézni a képeket.
az alakulótéren a betonból nől a gaz, a parancsnoki épület előtt a burjánzó gazban egy rózsa virágzik.
a Baglyas megközelíthetetlen, az egykori murvás úton ember magasságú a tövis, a beton állások szeméttárolók, a fák kidőlve, mondta ezt az, aki látta, láthatta.
nézegessétek képeket, szivesen venném, ha emilben is küldenétek, szépen alakul a gyűjteményem!
az éjjel álmom volt, és egy nagy bajuszos ember képét láttam, akkora volt neki, mint a volt pénzügyminiszternek.
ma is akkora van neki??
mielött misztikussá tenném a dolgot, elárulom, hogy felhívtam a Halápon lakó V. Lajcsi barátom / a napokban lesz 50 éves, isten éltesse / , nos Ő egy két lábon járó élő memória, legalább 500 gigabájttal, percenként.
Ő mondta, hogy a te beosztottad volt, bemérő rajparancsnok, de nem sokáig, mert utálta, és kidolgozó lett, később irányzó, majd ő is tiszt, Dörögdröl ment nyugdíjba.
Remélem egyszer Ő is ír ide, mert azért olvasgatja a topicot, ugye Papó!!
Üdvözöllek 13-46 / ha nem az lennél akiről írok, akkor kizárásos alapon már csak a SZ. Gyuri lehetnél /
ezért jó ez a topic, mert olyan emlékek jönnek be, ami sohasem jutott volna az eszembe.
én örmester voltam, mikor megismerkedtünk, emlékszem rá, zavart a megszólítás, mert tegezni még nem akartál, magázni meg hülyén hangzott, hiszen majdnem egykoruak vagyunk, így aztán néha "kigyelmed"-nek az "evtárs hogy gondolja", vagy harmadik személyben kommunikáltál velem, viszont jól esett.
a fegyelemről: kezdő örmesterként a "Grisa" törzsörmestert is magáztam, persze jól kiröhögtek, a F. Lacival együtt.
- a félelem belénk van kódolva-
ezt egy újságban olvastam egyszer a korosztályunkról, ma kaptam egy levelet az APEH-től- és összeszorult a gyomrom, pedig csak egy regisztrációs levél volt, mint kiderült.
mi még félünk a hivataloktól, félünk a hatalomtól, időben adunk fel csekkett, stb.
azt szeretném, ha a hátra lévő életemben nem kellene félni, és ezt a topicot is vállalni fogjuk majd név szerint!!
az MN 1480 történetét remélem egyszer valaki feldolgozza majd, szeretném, ha ez a topic hozzájárulna a teljesebb képhez.
a napokban beszéltem az egyik őrrel, aki a Laktanyában teljesít szolgálatot, és ő mondta, szinte naponta jönnek az ország minden részéből sorkatonák tucatjai, és kérik hadd menjenek be, de nem teheti meg, mert fél, félti az állását, hogy valaki fényképeket készít, és esetleg felteszi a netre, vagy újságba írnak.
értsétek meg emberek, egy halott laktanyába nem lehet bemenni, nem lehet megörökíteni, nem lehet nosztalgiázni, lefogják rombolni, és csak az emlékeinkben fog létezni!! szörnyű, és ne legyek elkeseredve, akik idáig juttatták, és találkozókon adomáznak, a kisujjukat sem mozdítják.
üssétek be a gépeitekbe:tanxheaven. com
a csehek bemutatókat tartanak az állványokkal, és a létező összes fegyvert, teherautót rakétát, itt megtaláljátok.
a hadtörténeti múzeum honlapján nem találtam fényképet rólunk, de találtam japán web lapon, két civilnek, van egy rakétája, és szórakozik vele.
három napig nem néztem a topicba, a szívem repes az örömtől, szépen szaporodunk.
Kedves HM- 13- 46!
még nincs olyan sok hozzászólás, légyszíves olvasd el a 107. bejegyzést valszeg ott írok az őszinteségről, egy sajnálatos tragédia okán, az őszinte ember, nem bántott ember, viszont leír olyan dolgokat ami mellbe vágó és én ezt akarom, ŐSZINTÉN ÍRJUNK A MULTUNKRÓL!!
- örülök hogy szépen beazonosítottál, én is nyomon vagyok, ez a rendszám szerintem felderítő- bemérő gk-ra vall.
- rendszereztem magamban a beíradó témákat, még adós vagyok egy század és zászlóalj szervezéssel, érkezik majd hamarosan
a pia témát azt hiszem szépen kitárgyaltuk, még egy sztorit leírok:
Kab-hegy alatt volt a váltás körletünk egy harcászati gyakorlaton, aludtam a szakasz pk-i fülkében, eléggé bódultan, hajnalban.
a katonák nem tudtak felébreszteni / egyébként a sorkatonákat is megkínáltuk körletbe érkezés után, de sofőrt soha /
arra ébredtem, hogy repülök és egy jó puhára esem.
a katonák, / ez alatt tisztet és tiszthelyettest is értek / a " kettes készültségi" álcahálót cipelték a fülke mellé, és kinyitották az ajtót, én pedig egyszerűen kiestem, nem ébredtem fel, óvatosan a sátorba vittek, álcahálóstúl, hangsúlyoznám, nem részegek voltunk, fáradtak, hiszen akkor naponta 2-4 óra jutott alvásra.
tudjátok: nappal meló, éjjel állás váltás, négy napon keresztül. megkezdtük Vállusnál. aztán "C" körlet, majd Kab-hegy.
a cikkem másolatát igyekszem feltenni majd a topicba
- öszintétlen ember ne írjon ide-
árpapa
ui: van egy levél egy sorkatonámtól, én kaptam ilyent, átszerkesztem és felteszem majd, nos ez a katona egy kicsi ember volt, de azóta is felnézek rá, és minden katonára, aki bekényszerítve és mégis becsülettel leszolgálta az idejét, soha nem volt szabotálás az alakulatnál, pedig kemények és néha dúrvák voltunk!!!
az idő semmit nem tehet szebbé, mert hála istennek, az idő egyirányú, és a jövő felé halad, és úgy van kitalálva, a múlton már nem lehet változtatni. ez tök jó így.
egy kis vallási idézet, kérlek lassan olvassátok és többször,mert csodálatos:
" boldogok a halottak akik az úrban halnak meg, mostantól fogva.
Keresem én is azokataz embereket, volt katona társakat: akik 1975-1977 évben az 1 osztály "CS" századánál főleg a bemérő rajban teljesítettek szolgálatot. Szívesen elbeszélgetnék Veletek. (egy pár névami beugrik: Bakonyi szkv (örm.), Bali József gk.vez, Sági (girós), Széplaki honv. Vizi Sanyi Cs 344 vezető, stb
Néhány kép a Bacsa Misi bá gyűjteményéből 
eskü
és egy kép árpapáról / Kása Árpád alhadnagy /
