Azt szeretném megkérdezni, hogy tud valaki valamit arról, hogy a Pélyi név hogyan alakult ki? Vagy annyi az egész, hogy Pély község neve mell került egy "i" betű?
Megnéztem. A "supar"-ról azt mondja az akadémiai szótár, hogy a "suparnik" régi változata, azaz a jelentése "ellenfél, különösen a vitában". Etimológiailag a "sšp6r7" szóból jön.
Amíg az előzőkből van onnan-ide (származás), addig az amerikaiból nincs, csak innen oda. Így számomra az, hogy éppen Ohio-ban, vagy Wyomingban élnek mondjuk Keresztes nevűek, nem mond semmit [sután néz].
Kedves LvT! Köszönöm a precíz válasz(oka)t. 1. Anyai ágon 1821-ből van az első keresztlevelem (s még egy generációt jelentenek a benne lévő szülők). Az Ivancsó ágon a szépapáig vannak konkrét adatok, 1700 végéről. - A többi valóban "csak"szóbeli hagyomány. Mint az eredet is. Hogy Bulgáriából indult el egy Ivancsó család, kecskepásztorként, s legeltetve vonult fel egészen a hegyekig, ahol már nem volt kedvük továbbmenni. Így telepedtek le a Kárpátalján. S valóban, egy nagy családból ágazik szét minden ott lévő Ivancsó. Ők már nem pásztorkodtak, hanem kántortanítók voltak, ameddig vissza lehet dokumentálni (1805), de szóbelileg még messzebb. 2. Sajnos, a régebbi anyagot - a család két armálisával együtt (Dobra oldalág) - a bevonuló dicsőséges "felszabadító" csapat egy katonája nem csak hogy átlőtte a szekrényben, hanem fel is égette... 3. Így a nagyapám által összegyűjtött anyag megsemmisülése megnehezíti a kutatást. 4. A történelemben minden igaz lehet, sőt még annak az ellenkezője is. - Vö. Kivételek mindig vannak és lesznek. Köszönöm az eddigi segítséget! i.i.
Reagálni szerettem volna tegnap, de mint látom, hsz-em elveszett a digitális nirvánában. Röviden:
A /j/ <g>-vel való írását persze, hogy nem a /mεr'i:ən/ fokozatán, hanem az általad is feltett /'mεrĭen/ fokozaton tettem föl.
Ehhez pontosabban kellene mind a helyi írásszokások kronológiáját, mind a helyi nyelvben a személynevek kiejtésének alakulásának a kronológiáját ismerni, amit nem teszek, ezért fogalmaztam csak "ötletfelvetésként".
Egyébként szép lehetséges levezetés. A kérdés persze, hogy a hiperkorrekció mikor léphetett fel? Ugyanis kérdéses, hogy a beszélőknek olyan korán volt-e hallott "sztenderd" példájuk? Ezért is gondoltam én inkább az igen korai hangjelölési normára, lévén, hogy helynevek írása részben igen korán rögzült.
Az eddigi kutatásaink arra mutattak, hogy esetleg van köze foglalkozáshoz is, mert a család sokáig juhokkal foglalkozott. Így jöttek be az országba is, nyaranta (?) terelték a nyájat, eladták, majd vissza. Végül sokan letelepedtek itt.
A juhászságnak, pásztorkodásnak lehet valami köze a névhez? (Nem beszélek horvátul egyáltalán, sőt már semmilyen szláv nyelvet sem, sajnos.)
Jogos, javítom is a makrómban a karaterkódokat. Ennek ellenére megnyugtató, hogy a Google-on a Супрић-ra sincs találat.
> A sup "ölyv", a supar azt jelentené, hogy "ölyvész".
Ez a magyarázat ugyan már megengedi a korai névkeletkezést, de mivel az a betű itt is hosszú /a:/ hangot jelöl, továbbra sem lehet a Suprić alapja, ahol az a kiesik (azaz mindenképpen rövid).
Fontos megértened: amikor a német lehetőségét említettem, az már a második réteg volt. A legfelső réteg, a Suprić lehet úgy délszláv, hogy a megelőző állapot, a *Sup(a)r eredete német.
> Megkérdezhetem, mik voltak a források? Vedd úgy, mint eredeti közlést. Azaz a legfőbb forrás én voltam. Segített:
– a szerb-horvát névtanban (a Supr- + -ić tagolásban) az egyszerű alapjártasság; ha ezzel kapcsolatban kellene magyar nyelvű irodalmat javasolnom, akkor az Hajdú Mihály Általános és magyar névtan – Személynevek c. műve lenne;
– a szerb-horvát lexikában a szerb kiadású háromkötetes szerb-magyar szótár (szerzőt egylőre nem tudok, mert az most tőlem messze van);
1. Speciális okoknál fogva anyai nagyanyai ágon én 1722-ig tudnám a családot minden gond nélkül visszavezetni. Ennek ellenére a szóbeli hagyomány csak az ükszülőkig megy vissza. Nem hiszem, hogy írásos emlékezet nélkül bármelyik családban ennél korábbra visszamehetne a hagyomány. Korai írásos emlékezete is csak azoknak van, akik számba veendő vagyont örökítettek generációról generációra; a kecskepásztorok jellemzően nem ilyenek.
2. Tudomásommal a Bulgáriából való közvetlen áttelepülés a XIX. sz. előtt nem jellemző: akkor is a betelepülőkre a kertész mesterség volt a jellemző, nem a pásztorkodás. Bulgár eredetű családok persze korábban is megjelenhettek itt, de ők vagy kereskedők voltak: és akkor gyakorlatilag már szerb vagy görög volt inkább a nacionáléjuk. Vagy ha parasztok-pásztorok voltak, akkor lassan húzódtak át a közbeeső területeken, és eközben az átmeneti terület népességéhez asszimilálódtak: úgyhogy itt Magyarországon már szerb vagy román tudatúak voltak. Volt egy ilyen jellemző magashegyi pásztorkodó népcsoport: ennek neve vlach (avagy valah); azaz mint a név is kifejezi, a környezetük oláhoknak (románoknak) tartotta őket (kivéve az Északi-Kárpátokban, ahol a ruszinokkal estek egy megítélés alá).
3. Én úgy vélem, a bulgár eredet tudata a családban onnan származhat, hogy egy-két generációval ezelőtt valaki megtudta, hogy a bulgárok közt az Иванчо (Ivancso) gyakori név, és naív etimológusként ezt összekapcsolta a családnévvel. Fontos tisztázni azonban, hogy az bulgár Ivancso nem (jellemzően) vezetéknév, hanem becézett keresztnév, annyit tesz kb.: ’Jánoska’.
4. Persze azt még mindig feltételezhetnénk, hogy Bulgáriából ide került egy Ivancso személynevű kecskepásztor, aki leszármazottainak a befogadó magyarok az Ivancsó ragadvány-, majd vezetéknevet adták. Csakhogy egyrészt a 2. pont szerint ez igen kevéssé valószínű esemény volt. Másrészt előjön az Occam borotvája elv: a lehetséges magyarázatok közül azt kell igaznak tartani, amely kevesebb (nem bizonyítható) feltétételt igényel. Minthogy az Ivancsó egyben becézett magyar személynév is, a magyar eredetet kell elsődlegesnek tartani – hacsak tényleg nincsenek írásos adatok a bulgár Ivancso létére.
5. Ennek ellenére az Ivancsó név etimológiája nem zárja ki, hogy a felmenő kecskepásztor volt. De nem is utal rá: a név szempontjából a foglalkozás érdektelen.
6. Az Ivancsó név magyar etimológiája azt követeli meg, hogy a család nevet kapott felmenői magyarok legyenek. Amit a magyar etimológia mutat, az az, hogy magyar környezetben kapott nevet az illető. Így az ős lehetett akár vlach is; sőt a bulgár eredetet is csak a 2. pontban említett nehézséget teszik valószínűtlenné.
Ennek alapján megdőlni látszik az az 1750 előttre visszanyúló (szóbeli) családi hagyomány, hogy az Ivancsók kecskepásztorok voltak. Talán az is, hogy Bulgáriából vándoroltak föl? Állítólag ott még ma is igen sok az ilyen nevű család.
Én nem annyira „spelling pronounciation”-re gondolnék, hanem elhasonulásra, ill. hiperkorrekcióra (nézőpont kérdése, hogy minek értékeljük).
/j/ hangot jelölő <g> grafémából kiindulni azért is aggályosnak tartom, mivel a Marien- tagban az <i> helyén nem felhangzó (azaz kb. /j/ hang) van, hanem szótagképző hangsúlyos /i:/. Ha már /j/ (pontosabban: /ĭ/) ejtést feltételezünk, akkor már egy megindult hangtani változással számolunk, amit végig is lehet vinni. Ennek során a dialektális Märche- alakot én a Mergen- előzményének tekinteném inkább, mint fejleményének.
Az én ötletem az az, hogy a németben /g/ sok helyen /x/-vá (ill. /ç/-vá) fejlődött, így fel lehet tenni, hogy ezzel ellentétes, mintegy hiperkorrekciós fejlődés is fellép időnként. Továbbá északabbra lejátszódott egy /rg/ > /rç/ ~ /rj/ asszimilációs változás; ennek folytán gondolhatunk arra, hogy szórványosan fordított irányú elhasonulás is bekövetkezhet.
Így Marien- /mar'i:ən/ > /i/ miatti umlaut: Märien- /mεr'i:ən / > hangsúlyáthelyeződés miatti kettőshangzósodás: /'mεriən/ > záródóból nyitódó kettőshangzó: /'mεrĭen/ > a félhangzó réshanggá szűkül: /'mεrçen/ > a hangsúly után /en/a nyelvjárás szerinti /ən/ > /ə/ vagy /ən/ > /ņ/ redukált állapotot vesz fel: vö. Märche- /'mεrçə / > /ç/ > /g/ hirepkorrekció vagy /rç/ > /rg/ elhasonulás: Mergen- /'mεrgņ/.
Szuprics: Genealógiai szempontból nem sok érdekes mondható róla. Etimológiailag talán valamivel több: A szerb-horvát Suprić név lejegyzése. Ez ún. apanév, egy Supr- (*Sup[a]r) személynevű egyén leszármazottját jelöli. Ennek a *Sup(a)r személynévnek biztos etimológiáját nem találtam.
Kézenfekvő lenne a supar ’zsupás (azaz továbbszolgáló: sorozottból lett hivatásos katona)’ köznévre gondolni, miként a Suparić névnél bizonyos források erre utalnak. De egyrészt ehhez az 1700-as évek túl korainak tűnik (úgy vélem, hogy ez viszonylag kései katonai szlengszó lehet), másrészt ebben az a hang hosszú, így toldalékoláskor szabályszerűen maradnia kellene.
Ugyanakkor a németben és a magyarban sem ismeretlen a n. Super, m. Szuper családnév. Ennek névtani motivációjára még nem bukkantam; csak egy ötlet, hogy talán valamely latin tisztségnév rövidülése lehetne (pl. szuperintendáns ’felügyelő’). A feltételezett *Sup(a)r ennek szerb-horvát megfelelője is lehetne.
NB. A Suprić a Google-lal mint igen ritka horvát vezetéknév kimutatható a jelenkorban (az országos telefonkönyvben nem). A cirill betűs Суприђ változatra nincs találat. A szlovénos Suprič forma sem mutatkozik.
Viszont orosz nyelvű oldalakon a Суприч frekvensebb. Ez felveti a *Sup(a)r egyházi szláv alapon történő értelmezését. Ehhez vö. (egyházi szláv eredetű) orosz супря ’veszekedés, perpatvar; ellenséges viszony; tartós neheztelés, harag’. Ennek –nik képzős továbbképzése lehet a mai szerb-horvát szókészletben szereplő suparnik ’vetélytárs, ellenfél’. – Így áttekintve az egészet talán ez utóbbi etimológiának a legnagyobb a valószínűsége.
Sarlak: A német Scharlach, cseh-szlovák Šarlach régi személy-, mai családnév magyarosodása. Ez a tulajdonnév azon alapulhat, hogy az elsőnek elnevezett túlélt skarlát- (vörheny-) megbetegedést, és vélhetően a következményes hegeket hordozta magát. Kevéssé valószínű (de teljesen nem kizárható ki), hogy a skarlát itt nem betegség, hanem színnév amely az illető vörös hajára (ill. más jellemző színű tulajdonára) utal. A németben, a csehben és a szlovákban ugyanis a fenti nevek egyben ’skarlát, vörheny (betegség / szín)’ jelentésű közszavak. — A fenti nyelvekkel érintkező lengyel nyelvjárások is ismerik a szarlach szót (az irodalmi lengyel szkarlatyna helyett), így a lengyel eredet sem zárható ki.
Pucsik: Ez szlovák eredetűnek imponáló név: egy *Puk személynév –ik kicsinyítő képzős alakulata. A kiindulási *Puk személynévre leginkább német etimológiát lehet fektetni: ott a Puck a német Burkhard (< ’vár + szilárd, kemény, erős’) személynév bajor-osztrák rövidülése. Bár a név tipológiailag szlovák eredetet valószínűsít, nem lehet kizárni eredetként a környező szláv nyelveket (morva-cseh, lengyel, ruszin-ukrán) sem.
Az ahd.-ben, te talán még a mhd-ben is használták a g grafémát a /j/ hangzó jelölésére.
Ez adhat magyarázatot a Marien- előtag Mergen- alakjára.
A Linotype-féle Märch- ch-ja pedig elvileg mind a /j/-ből érthető lehetne, mind a Merg...-ből, mint spelling pronunciation. (de regionális nyelvváltozat szerinti spelling pronunciation lenne)
Valaki nem tud esetleg valamit a Szuprics családnévről? Annyit tudunk, hogy délszláv, és az első feljegyzett Szupricsot az 1700-as évekből találta egy névrokonunk, ezzel a helyesírással.
