Elolvasva az eddig írtakat, határozottan kedvem támadt uborkát kovászolni, pontosan ehhez való idő van. Viszont azt olvastam, hogy a még kicsi cukkinit is lehet kovászolni, most terem nálam néhány darab. Volt-e valaki, aki a gyakorlatban is kipróbálta?
A kenyeret géz helyett muszlinba szoktam kötni, az még sűrűbb szövésű. Nálam kerül még bele kapor is, meg az üvegek aljára szoktam tenni pár darab (nem permetezett) szőlőlevelet.
A levágott végű kisebb uborkákat csak egyik oldalról hasítom be, a nagyobbakat mindkét végükről, egymáshoz képest 90° fokkal elfordítva. :-)
Úgy tűnik, hogy nem ugyanaz, de ime a wikipedia szerinti elkészítés:
Zur Herstellung im Haushalt wird Butter vorsichtig erhitzt und für etwa 30 Minuten flüssig gehalten, ohne sie zu bräunen. Dabei setzt sich das geronnene Eiweiß im Schaum und am Boden ab, das Wasser verdunstet. Durch Abschöpfen des Schaumes, anschließendes Abgießen und/oder Filtern wird die Butter geklärt. Aus 1 kg Butter kann man so etwa 700 g Butterreinfett gewinnen.
Az indiaiak több féle metodust alkalmaznak, de ott ahol kiderült, hogy a sokáig gyűjtött vaj, kicsit megsavanyodik, majd a tehéntrágya fölötti melegítéstől átveszi az aromát, abba hagytam az olvasást.:-)
Vagy ugyanolyan, vagy hasonló, erre nem jöttem még rá, de annyi német receptben van, a ghi meg oly drága. :-) Ha azt mondod, hogy könnyű, akkor kipróbálom, köszi.
Ez nem ua., amit az indiaiak ghinek neveznek? Nagyon könnyű készíteni, és szobahőmérsékleten is jól eltartható. A vajat egy láboskában lassú tűzön kell forralni, míg a nedvesség elpárolog belőle. Közben egy kis szűrővel leszedni a habját. Kész is.
Nekem egy kicsit édeskés, ahogy a tejcukor karamellizálódik benne.
Édesanyám ugy tanított, hogy akármekkora az uborka, a gyorskovászoláshoz mindeenféleképpen be kell hasítani. A kicsiket elég egyoldalról. A szikkadt-töppedtet ki kell dobni, mert megromlik tőle.
Arra már nem emlékszem hogy a sok so miatt puhul meg és a kevés miatt lesz istentelenül savanyú, vagy fordítva.
Ő mindig mérte a sót. Egy kisfazék vízhez 2 csapott evőkanállal tett.
Utánnanéztem régebben a neten, de már nem emlékszem pontosan, hogy 5%-os vagy 3%-os sóoldat kell hozzá. A mai korszerű konyhamérlegeken ez a mennyiség könnyedén kimérhető.
Kenyeret raktam bele. Azelött bevagdostam hosszában, de ezek kisebbek voltak, igy egyben hagytam, ezért gondoltam több idő kell neki, meg a szine sem olyan volt még, mint a megérettnek. Akkor ezek szerint megy a kukába.
Friss felhasználásra, vagy téli kovászos? Ha friss, kenyeres vagy krumplis? A kenyeret időben le kell szedni róla.
HA ebben a melegben friss felhasználásra tettél fel kovászolni uborkát, 1 nap alatt simán elkészül. Ha nem viszed időben hűvösre, tovább erjed. A másik ok lehet a kevés só.
Péntek délután tettem el kovászos uborkát, nem először, eddig mindig jól sikerült. Most kóstolgattam, nekem még mindig roppanós, de az íze: olyan savanyú, mintha ecetet is tettem volna bele. Mi lehet az oka?
Merem állítani, nem sokat vesztettél azzal, hogy nem ismerted. Tényleg nem sokban különbözött a bögrés süteményektől, csak megtetszett az ötlet, kipróbáltam, és ennyi.
azt a süteményport nem ismertem, nekem egyébként sem lenne nosztalgiám - már felnőtt életemben találkoztam ilyesmivel, és ez nekem "amerikai" behatás
kétszer sütöttem ilyenből: ki kellett próbálnom az áfonyás muffint és a fekete-erdő tortát, de rájöttem, hogy túl sok "extra" beszerzenőd van, igazából az ember a receptet kapja a pénzéért
(meg egyszer vettem yorkshire pudding port Angliában, itthon kellett rájönnöm, hogy mivel ebből palacsintát is süthettem volna, a nevezetes "puding" egy felfújt, amit a palacsinta tésztájához kísértetiesen hasonló masszából sütnek - ezek után nem értettem, mi a nagy kunszt benne, illetve mi az a nagy felhajtás körülötte...)
Az enyém teljesen normális lakónegyedben volt, és emeletenként két ilyen kicsi, meg két nagyobb lakás volt, mindegyikben egy-két fiatal. Akkor még én is az voltam :-), na meg eleve a cég bérelte, ill. bérli még most is, csak azóta a negyedik ember lakik benne. Mosó- ill. később szárítógép is a pincében volt, pénzérmékkel működtek.
Igaz, amíg a vejem tanult, a lányomék is spájznélküli aprókonyhás lakásban laktak Németországban. 50-es években épült, szépen fel volt újítva, de tisztára mint egy itthoni panellakás. Nem is lakott a környéken már szinte csak bevándorló.
Az Apum az Obudai Kiserletin lakott egy ketszobasban. A konyha csak nagyon picike volt... ha lett volna etkezo hozza, akkor egy-ket szemelynek kellemes kis lakas lett volna - de 2-3 gyerekes csaladnak kicsi volt. Ami tetszett benne - mert jo elosztasu volt - hogy rengeteg beepitett szekreny volt! A nagyobbik szoban kedves loggia, a furdoben ulokad... Apuval ketten tudtunk enni a konyaban egy (altala keszitett) nagyon keskeny lehajthato asztal mellett. Nem volt kenyelmes.
Mara nagyon lerobbant allapotban vannak az epuletek, a koztuk levo parkokkal egyutt.
