Édesanyám ugy tanított, hogy akármekkora az uborka, a gyorskovászoláshoz mindeenféleképpen be kell hasítani. A kicsiket elég egyoldalról. A szikkadt-töppedtet ki kell dobni, mert megromlik tőle.
Arra már nem emlékszem hogy a sok so miatt puhul meg és a kevés miatt lesz istentelenül savanyú, vagy fordítva.
Ő mindig mérte a sót. Egy kisfazék vízhez 2 csapott evőkanállal tett.
Utánnanéztem régebben a neten, de már nem emlékszem pontosan, hogy 5%-os vagy 3%-os sóoldat kell hozzá. A mai korszerű konyhamérlegeken ez a mennyiség könnyedén kimérhető.
Kenyeret raktam bele. Azelött bevagdostam hosszában, de ezek kisebbek voltak, igy egyben hagytam, ezért gondoltam több idő kell neki, meg a szine sem olyan volt még, mint a megérettnek. Akkor ezek szerint megy a kukába.
Friss felhasználásra, vagy téli kovászos? Ha friss, kenyeres vagy krumplis? A kenyeret időben le kell szedni róla.
HA ebben a melegben friss felhasználásra tettél fel kovászolni uborkát, 1 nap alatt simán elkészül. Ha nem viszed időben hűvösre, tovább erjed. A másik ok lehet a kevés só.
Péntek délután tettem el kovászos uborkát, nem először, eddig mindig jól sikerült. Most kóstolgattam, nekem még mindig roppanós, de az íze: olyan savanyú, mintha ecetet is tettem volna bele. Mi lehet az oka?
Merem állítani, nem sokat vesztettél azzal, hogy nem ismerted. Tényleg nem sokban különbözött a bögrés süteményektől, csak megtetszett az ötlet, kipróbáltam, és ennyi.
azt a süteményport nem ismertem, nekem egyébként sem lenne nosztalgiám - már felnőtt életemben találkoztam ilyesmivel, és ez nekem "amerikai" behatás
kétszer sütöttem ilyenből: ki kellett próbálnom az áfonyás muffint és a fekete-erdő tortát, de rájöttem, hogy túl sok "extra" beszerzenőd van, igazából az ember a receptet kapja a pénzéért
(meg egyszer vettem yorkshire pudding port Angliában, itthon kellett rájönnöm, hogy mivel ebből palacsintát is süthettem volna, a nevezetes "puding" egy felfújt, amit a palacsinta tésztájához kísértetiesen hasonló masszából sütnek - ezek után nem értettem, mi a nagy kunszt benne, illetve mi az a nagy felhajtás körülötte...)
Az enyém teljesen normális lakónegyedben volt, és emeletenként két ilyen kicsi, meg két nagyobb lakás volt, mindegyikben egy-két fiatal. Akkor még én is az voltam :-), na meg eleve a cég bérelte, ill. bérli még most is, csak azóta a negyedik ember lakik benne. Mosó- ill. később szárítógép is a pincében volt, pénzérmékkel működtek.
Igaz, amíg a vejem tanult, a lányomék is spájznélküli aprókonyhás lakásban laktak Németországban. 50-es években épült, szépen fel volt újítva, de tisztára mint egy itthoni panellakás. Nem is lakott a környéken már szinte csak bevándorló.
Az Apum az Obudai Kiserletin lakott egy ketszobasban. A konyha csak nagyon picike volt... ha lett volna etkezo hozza, akkor egy-ket szemelynek kellemes kis lakas lett volna - de 2-3 gyerekes csaladnak kicsi volt. Ami tetszett benne - mert jo elosztasu volt - hogy rengeteg beepitett szekreny volt! A nagyobbik szoban kedves loggia, a furdoben ulokad... Apuval ketten tudtunk enni a konyaban egy (altala keszitett) nagyon keskeny lehajthato asztal mellett. Nem volt kenyelmes.
Mara nagyon lerobbant allapotban vannak az epuletek, a koztuk levo parkokkal egyutt.
A Bauhaus fénykorában is pici konyhákat építettek. Akkoriban az volt az elképzelés, hogy az emberek majd vendéglőben esznek. A mi régi valódi bauhaus lakásunkban ami 130 m2 volt a konyha talán 6 m2 volt. Ugyanez volt Szegeden a város 1940-ben elkészült akkor legmodernebb házában. A spájz is minimum volt mindkét helyen.
Nem védem a szocialista építkezést, de ezt a mini konyha semmi spájzt nem ők találták ki.
és akkor még nem is beszéltünk a közüzemi szolgáltatások egy mozdulattal történő lekapcsolásának lehetőségéről, "helyzet esetén" - mert azért be nem vallottan is fostak
Engem pár évtizede mellbevágott, amikor megtudtam, hogy a házgyári lakásokban direkt nem volt spájz, és volt apró a konyha. Cél volt az egész "szocializmus építése" korszakban az emberek minél nagyobb kiszolgáltatottsága.
Elkerülte a figyelmem, de él telekszomszédom a JA-án, gyalázat amit ott lakásként építettek anno. Aki tervezte és megideologizálta a "miért csak ekkora" kérdést, nyilván egy Moszkva melletti dácsán tengette a mindennapjait- mert az ötlet a keleti széllel érkezett, mint annyi más, aminek most is sokan isszák a levét.
Be kell vallanom, én is elkészítettem egyszer, aztán soha többé. Viszont nem a gasztronómia iránti vágy vezetett, csak a kiváncsiság. A konyhai újdonságoknak nem nagyon tudok ellenállni, aztán vagy használom, vagy se. Gyakoribb az, hogy nem.
....A szolgáltatásokért "cserébe" Tenke kisebbre méretezte a konyhát, hiszen itt már legfeljebb a közértben vásárolt félkész ételek elkészítésére, esetleg a vendéglőből hozott ételek felmelegítésére lett volna szükség - legalábbis az elképzelés szerint. ....
Teljesen elfogott a nosztalgia. A rántásport nem ismerem, ezt pirulva kell bevallanom, de kb. harminc-negyven évvel ezelőtt volt olyan, hogy kakaós sütemánypor. Egy műanyag zacskóban valami barna por volt, azt kellett tejjel felönteni, tepsibe tenni, megsütni. A legszerényebb igényű szakácsversenyen sem lehetett volna nyerni vele, de azért ehető volt.
Azért gondoltam valami hasonló kivitelre, mert nagyobb mennyiségről van szó és nem kellene a "tálkát" ürítgetni. Egyébként ez ilyen vegyes: vékony karikára-paprika, paradicsom,uborka,hagyma+a káposzta(persze ezt nem karikára:-))
