Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
" ha a Fügével összefutsz, szeretném ha itt lenne a topicon"
ahová a "nyaki" beteszi a lábát, ott előbb-utóbb a "füge" is megjelenik, erről eléggé sokat tudnák mesélni, és fogok is.
először nem tudtam követni az eseményeket, de rájöttem hogy a HM- 13-46, és a
HM-13-47 nem ugyanaz, jól megkevertetek.
Üdvözöllek Csaba! Köszöntelek Nyaki!
/ a Benedek egymaga megverte a tüzéreket, szerintem,/
/ tegnap a Sebők tábornok a Czinegéről mondott egy jó sztorit, majd az is jön./
árpapa
az NDK-soktól loptam fotókat ma, ime az irányzó műszerek kirakodása, és egy valszeg bemérő kép, de mintha 1G9-es giró lenne, az pedig irányzó / a kezelők elléggé lagymatagnak néznek ki /
Gratulálok a győzelemhez!Örülök,hogy a rakétás találkozó Tapolcán lett megrendezve.A képeket nézegetve felismertem Kobrát,kicsit furcsa ahogy ott áll farmerban.Az idő őt sem kímélte...A szemüveg az a régi.Remélem nem haragszik a Kobráért.Köszönöm,hogy említetted neki a történetet az állomáson.Valóban emlékezne rá,vagy jó a humorérzéke?Mindenesetre jól esett az üdvözlet és szeretném viszonozni felé.Mást nem ismertem fel a képekről,bár néhány arc nagyon ismerős.K.Béla bácsi ott volt?(szpk.) Árpapa,folytatod az állvány feliratozását?Volt egy érdekes nevű kapcsoló,ezt megjegyeztem--CU táplálás--Azaz szu magyarul.Sajnos a többire nem emlékszem,pedig én cseréltem le az orosz feliratokat magyarra. Üdv,Szabó szkv.:))
"Az állomáson már benn állt a vonat,kitört a káosz.A katonák mint az állatok próbáltak felnyomulni a vonatra.Én egyszer visszanéztem és Kobra fenn állt valamin(nem emlékszem,talán teherautón)és minket nézett,talán mondani is akart valamit,de már senki sem hallotta.Az arcát soha nem fogom elfelejteni.Már nem tehetett értünk semmit.És így lett vége.Aztán én hazamentem,még be sem rugtam."
Kedves kábeles!
ma volt szerencsém találkozni a " Kobrával" és még több mint negyven tapolcai rakétással.
ezt az írásod említettem meg neki, még a "Kobra" megszólítást is idéztem, azt mondta: üdvözöl téged, és akkor azt akarta mondani nehogy berugjatok, és örül, hogy "szót fogadtál" neki. / azért a "humora" még mindig a régi, de tényleg jó volt látni őt, és a többieket is,/ nézegessétek őket, ma volt a a sportpályán a rakétás találkozó, focimeccsel, 5:2 lett vége, mindenki győzött!!
Ma a Kisalföldet utaztam be, párszáz kilométert mentem és volt időm töprengeni!
Kádertemető!!!!
Ugye ismerős ez a kifejezés, a Tapolcán szolgált tisztek gyakran emlegették!
Gyuszi írta, a főiskoláról hozzánk került tüzér tisztek használhatják a „tapolcai Tüzérek baráti köre” kifejezést, teljesen jogosan.
A 1480 szorításából egy tisztnek nehezen lehetett szabadulni, ha 6-7 év szolgálat után nem tudott akadémiára menni, akkor az alakulat bedarálta. Nálunk a tiszti pálya maximumja, ütegparancsnok- osztály törzsfőnök- osztályparancsnok- vagy valamely szolgálatiág főnöki beosztás. Ez maximun 15fő. De nálunk volt általában majdnem száz tiszt.
Ha 1982-ben nem vágjuk át a nato-t, és nem szervezik át az osztáyokat, hat üteg helyett, négy üteg, kettő- kettő osztályonként, viszont a nagy átverés folytán két üteggel kevesebb lett, és két szakasszal több. Hat helyett, nyolc szakasz.
Ekkor lettek irányzórészleg parancsnokok a tiszthelyettesek, mert idáig tiszti beosztás volt. És bizony már százados, és egy esetben örnagy is töltötte be ezt a helyet, a parancsnoka pedig főhadnagy.
Ezt neveztük akkor „anomáliának”, néhány példa:
alhadnagy voltam, a beosztottam hadnagy technikus
ügyeletestiszt helyettes = hadnagy vagy főhadnagy, telephely ügyeletes = örnagy
az élelmezési szolgálatfőnök telephely ügyeletestiszti szolgálatot adott
a tisztek mindent elkövettek 6-7 év után, hogy elkerüljenek tőlünk / a személyzetis volt az atyaisten /
emlékszem egy esetre, a főhadnagyot „nagyszemnek” / valszeg Nagy János (?? ) / hívták, együtt voltunk pártbizottsági tagok / négy év után „ vérfrissités” címén már nem jelőltek, én szerettem hozzászólni, és egyszer megkérdeztem: Kádár elvtársnak miért nincsen joga nyugdíjba menni, hát állt a levgő egy darabig. Érdekes a titkárt sohasem „vérfrissítették” beleszületett a beosztásba./
szóval a főhadnagy úr ( elvtárs) felszólalt a kiképzés témakörben, és azt találta mondani:
” a kiképzés színvonala gyenge, foglakozási-jegy centrikus, a II. világháborús Horthy hadserege, mind kiképzésileg, mind fegyelmileg felülmúlja a miénket…”
Gyönyörű volt a pillanat, a hadseregtől is volt meghívott, asszem a Siska vezérörnagy.
Nagyszem leűlt, a pártbizottság is, összenézések, sugdolózás, fagyos levegő, istenem de szép volt.
Majd: ez is egy vélemény, és tiszteletben tartjuk, de a főhadnagy elvtárs rálátasa kevés
Emlékeztek 1991-ben a Sebők tábornoknak mondták: „ kútból nézi a napot”, ezen a gyűlésen alapozták meg a mondást.
Nagyszem évek óta menni akart a cégtől, nem volt akadálya tovább, rövidesen elkerült.
Ennyit akartam ma írni, én nosztalgiával gondolok a 1480-ra, de nem vagyok hajlandó fényesíteni a múltját.
Sokat töprengek napjaink eseményein, és nem tudom milyen történelmi oktatás folyhat, ha a fiatalok azonosulnak vele, és történelmet akarnak csinálni. Ez off és elnézést.
Tapolcai rakétás
árpapa
jól összekevertem a pontokat a tegnapi írásomban: a baloldali volt a a kettes irányzási pont, a jobb oldali a hármas pont, az alábbi kép a megfejtés, mert a rakéta a hármas és egyes stabilizátor síkjában repült, most ha nézzük a képet a rakéta balra menne, ezzel párhuzamos az egyes és kettes irányzási pont iránya, illetve az eltérés: a cél irányszöge, a többi stimmel.
mégiscsak öregszem.
holnap a lakótelepen Dobó szobor avató délután
pénteken a sportpályán noszalgia foci szintén délután: szeptember 29-e a néphadsereg napja volt-
én is tüzérként végeztem 1976-ban Várpalotán, igaz ezt a katyúsás átszervezéskor nem tudták, vagy nem akarták tudni / szabadulni kellett a tiszthelyettesből lett tisztektől, mert itten aztán modern képzés stb, lásd napjaink, ajánlom figyelmedbe egy másik topicot:" a magyar honvédség megsemmisült" a címe, nekem is ajánlották, látogatom, néha írogatok bele, napjainkról szól /
ami felháborít, hogy mintha a 1480 csak a tüzérekről szólt volna, képzeld el, hogy egy Korponai, Fügedi, "Nyaki" és még sok hatalmas nagy név, ami a 1480-nak része, egyszerüen nem hivatalos az Anna- völgyi találkozóra.
vagy a polgári alkamazottak a Géza bátyánk aki számtalanszor jött velünk gyakorlatra, vagy a szakácsnők.
van egy álmom, amikor átadják a laktanyát / az enyészetnek már átadták / végleg valakinek, a volt 1480- soknak, mégegyszer utoljára fel kellene sorakoznia, és díszmenetben elvonulnia, ez lenne a tökéletes lezárás, de most még a laktanyába sem lehet bemenni, elbúcsuzni!!
egyszer voltam benn, egyedül, megálltam a tribün előtt és tisztelegtem!!
Elfelejtettem reagálni a fényképedre árpi: a korodhoz képest egész jól nézel ki. (ez vicc volt) Egy kis félreértést szeretnék tisztázni. A "Tapolcai Tűzérek" kifejezés szerintem onnan ered, hogy a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán mindenki TŰZÉR tiszt lett.(hisz R-300-as rakétésokat csak Tapolcán képeztek) Tehát mielőtt Tapolcára jött egy tiszt TŰZÉR volt, és ha elment akadémiára, de nem Tapolcára került vissza megint TŰZÉR lett. Megítélésem szerint ez a kifejezés innen származhat, de ez természetesen ez csak az én véleményem. De ezt nem szabad, hogy bárki sértésnek vegye, hisz alapképzettség szerint nagyon sok TŰZÉR volt Tapolcán. De azt mindannyian tudjuk abban az időben a rakétás szót nem lehetett nagy dobra verni, egy "harckocsi ezrednél". Azt hiszem már mindannyian "NAGYPAPA" korban vagyunk, és nyugodtan békésen beszélgessünk, egymással.és emlékezzünk a "régi szép" időkre. Árpi ha a Fügével összefutsz, szeretném ha itt lenne a topicon.
A bemérő gépkocsi a (régi) az UAZ-452T típusú volt, benne egy földi navigációs berendezés. A munka megkezdése előtt a gk-t tájolni kellett egy PAB-2A tűzérségi tájoló műszerrel (egyik módszer) a gépkocsiban volt egy GAK típusú giroszkop, a gépkocsiban volt egy KP-4-es kidolgozoasztal ahol az írányszöget bekellet állítani +- 30-00-val, a hengerre a térképet kellett helyezni és a síkderékszögű koordinátákat kellett beállítani, és a ceruzát arra a pontra helyezni ahol tartozkodtunk. Ha a gépkocsi tájolva volt és a giroszkop felpörgött (15') a koordináták beállítva a ceruza a helyén, akkor indulás után a ceruza a térképen rajzolta az utvonalat amerre metünk, és megállásor "csak" ki kellett írni a koordinátákat, ez különösen menetből történő szétbontakozás esetén gyorsította a munkát. Mert koordinátával már rendelkeztünk megálláskor és "csak" az 1G-9-es giroteodolittal az írányszöget kellett meghatározni. Hát nagyon durván kb. ennyi. Nagyon sok kiváló bemérő katona volt az alakulatnál. (Bakonyi,Sági, Kovács,Kaki és még sokan mások).
köszönöm a pontosítást, a 28 méter 1.5 szögpercre és 100 km-re vonatkozik.
viszont az 5.2 km mutatja, hogy mekkora hibát vétettünk az egy fokkal, ráadásul harcászati gyakorlaton
az egész tévedés egy fatális véletlensorozat következménye, akartam az irányzásról írni, most megteszem
a bemérők / egyébként jól emlékszel Gyula, a felderítőcsoport a 30. percben elhagyta a laktanyát, a többiek a 40. percben/
szóval a bemérők az erdőben kerestek egy megfelelő tisztást, amelynek egyenesnek kellett lennie, két foknál nem nagyobb dőlésszöggel, ellenkező esetben csákányt ragadtak, ezért sohasem irigyeltem őket, mert mindig volt föld munkájuk, viszont nem emlékszem rá, hogy valaha is gond lett volna a dőléssel.
egyetlen esetben nyúltak borzalmasan mellé, és erre te is emlékszel Gyula, mert akkor már te voltál a felderítő főnök, egy harcászati gyakorlaton a Mihályfai tehénlegelőn jelőlték ki az állást meneteshez, egy ingoványos részen, és az állvány szabályosan elsüllyedt, felült a hasára, az operátor és az irányzók nem tudtak kijönni a fülkéből, a sár és iszap bugyborékolt fel.
két másik állvány húzott bennünk ki, a régi Mihályfaiak még ma is azt hiszik akkor éjjel ufók szálltak le, mert három gép dübörgött teljes gázzal, fejenként 525 lóerővel
azt hiszem ma sem leszek rövid
az állást a bemérők előkészítették, három irányzási pontot mértek be, 1-2-3 és ezeket mind karóval jelölték a közepén egy százas szeg fejével, erre állítottuk az irányzó műszerek szálkeresztjét, a két iránylécet, a 2-es és 3-as pontra, a teodolitot az 1-es pontra
a pontok helyét megtisztították, 1X1 méteres háromszög formájában /csákány lapát /
ezenkívűl kijelölték a behajtási irányt, az egyes ponttal szemben, és a rakéta indítási helyét négyszöggel jelölték, felszedték a gyepet, a négyszög mérete 3x3 méter volt és bal oldala meghosszabbítva 15 méterre, / ez egy földcsík volt, csákánnyal kivájva, vége nyílban végződött, egy nagy fehér zászlóval, a pontok is zászlóval voltak jelölve, fehér piros és zöld színnel /
az állvány a csikra állt be, úgy hogy a felemelt rakéta a négyszögbe essen
a bemérést lentebb a Gyula által küldött, fényképen látható száraz giróval hajtották végre, teljes bemérés mindhárom pontra vonatkozott, plusz ellenőrző irány, hát nem kis munka, és tévedhetetlenül, számítógépek nélkül, később jött be a videoton- goto-run-stop-00, / ezt megjegyeztem, mert a programot először be kellett ütni, és annak is volt norma ideje /
alapirány általában 270 fok volt / nyugati irány / a szovjetúnióban 90 fokon indítottunk / kelet /
ha az állvány behajtott a pontra, akkor mögötte 15-20 méterre volt az egyes pont, jobbra majdnem a rakétával egyvonalban, de visszább 1-2 méterre a 2-es pont, balra pedig a 3-as pont, mindhárom pont egymásra rálátással bírt, és a rakéta bármelyik pontról beirányozható, nagycélszög esetén a 2-es vagy 3-as pontról.
alapesetben az 1-es pontról
az 1-es és 2-es pont irányszöge nagyjából az alapiránynak felelt meg, az 1-es és 3-as pont az irányzás ellenőrzésére szolgált
a rakéta függőleges helyzetében az I-es és III-as stabilizátor szárny iránya adta a lőirányt / ebbe az irányba ment a rakéta, nagyjából megegyezett az alapiránnyal, tehát párhuzamos volt az 1-es 3-as irányzási ponttal /
tehát a behajtási irány az alapiránytól mindig eltért balra kb 45 fokkal.
innét már " egyszerű" volt az irányzás, a kidolgozók / azzal a bazi nagy, kidolgozó gk-val, nyolcas számrendszerben, kiszámolták a cél irányszögét, a zászlóaj törszben, de nem adták le az ütegnek, megvárták míg az üteg kidolgozói is kiszámolják, és ha egyeztek akkor kapta meg a szakasz, tehát mégiscsak tévedhetetlenek voltunk /
a méréseinkkel megállapítottuk, mennyit kell forgatni a rakétán, hogy célra nézzen , ezt nevezték a2-nek.
az a2-öt kiszámolták az irányzók /ketten, vita esetén az irányzó részleg parancsnok ellenőrizte őket, nem szokott vita lenni, mert a számolásnak egymásnak háttal kellett történnie, erre megtanítottuk őket /
kiszámolták még a kidolgozók, és kiszámolta még az osztály törzs is, a jó szakasz parancsnok közben irányzott, még ment az egyeztetés rádión, kódolva, / rossz szakaszparancsnok nem volt, esetleg balfasz,néha
a számolásnál figyelembe kellett venni, hogy a rakéta nem a forgástengelyén, hanem a palástjára felhelyezett szögmérővel együtt lett forgatva, ezt nevezték eltérésnek / 5- 10 szögperc is lehetett, a teodolit és szögmérő eltérés skálája tükörképe volt egymásnak, így a szögmérőn a teodolít értékét kellett állítani, ez volt a párhuzamosítás/
a kidolgozók még rengeteg mindent vettek figyelembe, a föld forgásától a meterológiai jelentésekig,
irányzási szögek:
L-kisz: / alfa / a cél irányszöge / alfa kiszámított/
L0 : az 1-es és 2- es irányzásipont irányszöge
M0: mérés a teodolittal az 1-es pontról a 2-es pontra / abszolut szög/
MY:mérés teodolittal a rakétán elhelyezett szögmérőre / rutinos parancsnok akár az indítási karóra is mérhetett, hiszen legfeljebb annyival többet kellett forgatni, de lényegtelen eltérést adott, viszont meggyorsította a feladatot, mert még a rakétát sem kellett felemelni és pöröghettek az adatok./
B: / béta/ technikai adat, a szögmérő, és a lőirányban tartó giroszkóp szögét fejezte ki, általában 45 fok volt +- 1perc
ebből már az a2 kiszámolható: a cél és a rakéta repülési sikja közti eltérés
a2=L0-B-(M0-My)-Lkisz
zárójel felbontva: a2= L0-B-M0+My-Lkisz
az a2 értéket kellett állítani a rakéta szögmérőjén, és addig forgatni a rakétát, míg a szálkereszt az egyes ponton lévő teodolit mérőjelére nézett, és a teodolit is a szögmérő mérőjelére nézett, ekkor keletkezett az "eltérés" / a teodolithoz nem szabadott hozzányúlni, csak belenézni, a teodolit az My értéken állt./
a rakétát közben szintezni kellett két mágneses szintezővel, egymásra merőlegesek voltak, és 30" / másodperc / pontosan lett szintezve majdnem tökéletes függölegesség, viszont csak három szintező motor volt, próbáljon valaki egy négyszöget, egy háromszöggel kiszintezni, hasonló mint a háromlábú műszerek felállítása. /
ennyit az irányzásról,
az egy fok úgy keletkezett, hogy L0 ( M0 )érték kerek fok volt / millió év alatt sincs valószínűsége, akkor megtörtént és az LK( Mk) / kontroll mérés a hármas pontra, erről ma nem írtam / az is kerek fok volt, tehát a téta 1-es szög is kerek!!!! nem létezik soha ilyen semmilyen világegyetemben/
aki mért teodolittal az tudja, hogy két függöleges vonalat kell egyeztetni, közte öt kicsi vonás, a tíz perceket jelzi, és a mikrószkóp skála a perceket.
és itt jön a hihetetlen, pL:176-59-59 /fok- perc- másodperc / a két vonal egyezik, de lehet olvasni 176 foknak vagy 177 foknak is ami igaz, viszont a kezelők az előbbit adták le, ráadásul a hármas kezelő ráhagyta.
ha nem kerek érték a Mk, akkor kiderülhetett volna, így a leolvasási hibát következetesen tovább vitték.
a hibát is nehéz volt kideríteni, órákig számoltunk utána, és mindig egyezett, de a külső irány hozta az egy fokot, míg rájöttünk, az 1-es, 2-es, és 3-as pont által határolt háromszöget, egy fokkal eltolták balra, ha egy háromszögletű szalvétát bármerre forgatok, a szögei nem változnak.
soha többé nem fogadtam el kerek fokot, mindig elcsavartattam a műszert egy fél perccel, inkább legyen benne ennyi hiba
kedves Kábeles, ha az írásomnak tizede érthető, akkor nem dolgoztam ma hiába, ma beszéltem a Kárpáti Béla bácsival, érdekes dolgokat mondott a kezdetekről, amiről még én sem tudok, te pedig akkortájt születtél, 1963-ban
elnézést a hosszúságért, de a naplómnak is írok, és az unokámnak ha mesélek róla, kell egy kis emlékeztető, a papa rakétájáról már gyakran érdeklődig, négyéves
Érthető,hogy miért volt ilyen fontos a pontosság.Ha egy fok tévedés az irányzásban 28m eltérés a célponthoz képest!Nem volt mindegy,hogy kinek a fejére hullik a rakéta... Márpedig mindenki tévedhet,ezért volt a több lépcsős ellenőrzés amiről Gyuszi ír.Mivel én műhelyes voltam,nem sokat tudok ezekről a dolgokról.Láttam ugyan szétszedve ezt azt,giroszkópot,azt a háromlábú műszert ami olyan mint a teodolit,meg ki tudja mit is,de nem mondtak róluk semmit.Maximum kábeleket javítottam.Egyszer volt egy komoly szakmunka,amikor az állványok orosz feliratait cseréltük magyarra. Visszatérve az irányzásra.Valaki leírhatná hogyan is volt ez.Láttam teherautókat,amik számítógépeket foglaltak magukba.Azt hiszem,ha valahogy visszamehétnék 1987-be,kicsit jobban körülnéznék és többet kérdeznék... Szabó Sándor (szakaszvezető)
A tévedhetetlenségről nekem is rengeteg dolog jut eszembe.
Talán nem volt véletlen, hogy egy számolást senki nem adhatott ki a kezéből ellenőrzés nélkül,( azellenőrzést egy másik katona jelentette, nem az önmaga ellenőrzése) ez a mai napig kisér, hogy az ember a saját hibáját sokkal nehezebben veszi észre mint egy kivülálló. Az első pillanattól ezt mindenkinek tudomásul kellett venni teljesen mindegy, hogy tiszt volt vagy sorkatona. A pontosság a precizség a mai napig elkisér szerintem mindannyionkat. Mióta nyugdíjba vagyok több cégnél is dolgoztam, de azzal mentem a kollégák idegeire, hogy én felejtek el semmit , nem kések el sehonnan és az anyagaim mindig rendben vannak. Ha az ember kiad valamit a kezéből az pontos, preciz és kulturáltan van elkészítva. Ezt valószínű ott tanultuk meg mindannyian. A készenlétről : nekem valahogy a 30'-es készenlétek jönnek be, hogy a harmincadik percbe kellett megindulni. Bár lehet, hogy tévedek, de nem valószínű. Húsz év alatt néhányszor megtettem a távolságot a besorolási piontig. A gyakorló ruhánk nem véletlenül az előszobában a fogason volt, és a riadó táska is a cipőtartón. Úgy, hogy nem egyszer mire a kiértesítő kiért már bent voltunk a laktanyába,(természetesen a csengőszóra egyszerre indultunk).
tökéletesen egyetértek a tévedhetetlenségrő írtakkal, mellékelek egy levelet, amelyet egyik sorkatonám írt, nevét kihúzom, mert akkor nem akarta, hogy rajtam kívül más is olvassa, de ez már húsz éve volt, a megszólításból is rájöttök.
hajnalban járok dolgozni időnként, és azt hittem csak én vagyok ilyen, de többször előfordúlt, hogy a nejemet felhívtam, nézze meg, lekapcsoltam- e a gázt. tudott neki örülni!! ma már visszajövök az ajtóból, és mondom: gáz ellenőrizve- így eszembe jut / de néha: mondtam, vagy nem mondtam. őrület/
a levél kommentár nélkül, kérlek, tényleg olvassátok el, mindent elmond a 1480-ról. és szerintem megérte 1480-nál lenni, pontosan ezért:
............., volt katonám levele
Boríték: ............ ..............
KÁSA ÁRPÁD részére
Tisztelt Alhadnagy Elvtárs!
Levelemmel azért keresem meg Önt, mert szeretnék ezzel elköszönni és szeretnék köszönetet mondani Önnek azért, hogy annyit segített és bajlódott velem a másfél év alatt. Tudja, én civilben a ............ kívül soha semmit nem dolgoztam és amúgy is elég elkényeztetett gyerek voltam otthon. Ezért is tűnhettem nem egyszer igen ügyetlennek. Remélem nem haragszik érte, hogy annyiszor ideges lett miattam. Csak a számolás volt az a rész amiben úgy éreztem, hogy teljesen meg tudok felelni a követelményeknek. Meg szerencsém, hogy nem kerültem a „cs” alegységhez, vagy nem lettem 1-es, vagy 4-es kezelő. Szóval sokszor éreztem úgy, hogy nem igen volt nálam ügyetlenebb 2-es kezelő Tapolcán. Viszont én úgy érzem, hogy kevés olyan katona volt itt aki annyira próbálta volna ezt igyekezettel, lelkesedéssel pótolni. Mert feladatoknál azért nagyon igyekeztem, hogy ne hibázzak. Sokszor ez is volt a baj, hogy túlságosan is izgultam, nehogy hibázzak. Nem szeretem, ha nézik, amikor dolgozom, ( még a munkahelyemen sem ) ezért is nem szerettem az ellenőrzött feladatokat, pedig semmivel sem voltak más mint a többi. És mivel lelkizős típus vagyok nagyon megtudott viselni, ha miattam ment el egy feladat. Soha sem fogom elfelejteni, hogy tavaly miattam ( és a Józsi miatt ) nem lett kiváló a század. Nagyon hosszú ideig az járt a fejemben, hogy 40 ember féléves munkáját, tönkre tettem. Vigasztaltak ugyan, hogy ne törődjek vele, mert el fog avulni és ne foglalkozzak ilyen dolgokkal, de jó sokáig tartott, mire úgy ahogy megnyugodtam. És ami miatt lelkiismeret furdalásom van és lesz is az az, hogy láttam, hogy mennyit cukkolják Magát emiatt. Mert, hogy engem cukkoltak, az csak rosszul esett, de én tehettem róla. Viszont Magának semmi köze nem volt az 1 fokhoz, nem tehet róla és mégis rengetegen ezzel cukkolják és ezért igencsak furdal a lelkiismeret. Remélem elfogják felejteni, az idő múlásával. Én biztos arról fogok itt eszébe jutni valakinek, ha eszébe jutok, hogy „ Ja igen ő volt az aki egy fokot vitt bele az irányzásba „ , dehát erről én tehetek. Viszont örültem annak nagyon, hogy az utolsó gyakorlaton sikerült, ( ha csak egy nagyon picit is ) törlesztenem, a tavalyi hibából. Az utolsó gyakorlatról amikor bejöttünk azért is volt rossz kedvem, mert minden amit leírtam eszembe jutott és arra gondoltam, hogy többet nem lesz ilyen kalandokban részem. Mert azért ez nekem mind örök élmény marad, a sok viccelődés, hülyeség ebben a remek társaságban. És ennek vége lesz. Nagyon örülök, hogy leszerelek, de civilben azért sokszor fog eszembe jutni ami itt bent történt velem. És akkor már jó lesz visszagondolni sok mindenre. Még a tavalyi hibámra visszatérve az volt egyenesen megható, hogy nem éreztette velem sem Ön, sem a az Őrnagy elvtárs, sem a Nagy főhadnagy elvtárs, hogy mekkorát is hibáztam, és másnap minden megjegyzés nélkül mehettem eltávozásra és ez nagyon jól esett, soha sem fogom ezt sem elfelejteni. Végezetűl annyit, hogy mégegyszer köszönöm a sok segítséget és ne haragudjon, ha miattam a jövőben cukkolják, valamint szeretném, ha elfogadná tőlem emlékül ezt a cérnaképet, amit itt bent csináltam és remélem nem az 1 fokos kezelő jut majd róla eszébe. Még annyit szeretnék kérni, hogy ha lehet ezt a levelet más ne nagyon olvassa el.
Tisztelettel üdvözi
Önt
............ ............
/ ........ ......., irányzó katonám volt, 1986 körül. A 8k14 –es ( SCUD-B ) rakétánál.
A rakéta irányzási követelménye, 1,5 szögperc volt, ez 100 km-en kb. 28 méter eltérést jelent. Egy fok eltérés, 40 szeres hibát eredményez, ez kb. 1100 méter. Öreg rakétások még ma is úgy emlegetik, ha találkozunk: „ Árpi az efffok „ Volt parancsnokunk nyelvezete szerint, aki mondott még efféléket is: „ allessz, affog lenni „ /
az örnagy elvtárs: Kovács B. Ferenc
nagy fhdgy: Nagy Géza
árpapa
Az állandó ugráskészség és a tévedhetetlenség igénye számomra sokkal rosszabb volt. Ha már mentünk, mindegy volt, bár nem volt semmi a ht-nak sem a riadó, pláne ha TÉNYLEG váratlan volt.
Csengő +40'-kor indult az oszlop, hozzám kb. csengő +12'-kor ért a kiértesítő (eleinte nem volt csengő a lakásokban). Ki az ágyból, berohanni, fegyver, "T" anyag (két vasdoboz), személyi felszerelés felvétele, rohanás mindezzel az oszlopindítóhoz, ellenőrzések (derék sorkatonák addigra besoroltak, a bamérőkocsi navigációját indították, rádió ök.-t produkálták, jelentés és mars ki.
Az MVCS a Mozgósítás Végrehajtó CSoport rövidítése, ők maradtak vissza fogadni a tartalékosoka, míg mi a "C" vagy "A" körletben vártuk, hogy gyakorlat indul-e, vagy visszamegyünk a körletbe.
A tévedhetetlenségről: cáfoljatok, ha nem így van.
Bármi kárt csináltunk (ésszerű keretek között, persze), nem szólt senki, ha ez a jobb feladatvégrehajtást szolgálta.
De ha valaki valamit elfelejtett, elszámolta, nem tudta normaidőre, azt kinyírták. NEM VOLT JOGUNK TÉVEDNI!
Még évekkel Tapolca után is háromszor mentem vissza a félemeletről a lakásajtómhoz, hogy tényleg bezártam-e.
A riadó...Megpróbálok visszaemlékezni hogy is volt.Sajnos nehezen megy,20 év telt el azóta és "csak" másfél év volt amit ott töltöttem.(Akkor hosszabbnak tünt és nem gondoltam,hogy egykor majd szivesen emlékszem vissza rá)Talán úgy vagyok ezzel,mint Te Árpapa,tudod volt ami volt,de akkor még fiatalok voltunk.(bár még most sem mondanám,hogy öregek lennénk)Azért örülök neki,hogy itt lehettem. Visszatérve a riadóra,részletekre emlékszem,az egészre már nem,de mindig jön elő valami újabb.5 csengetés az ÜTI csengőjével az riadót jelentett.Ez minden alegységnél csengett.Volt harci riadó is,amikor rohamsisakban kellett rohanni.Ennek a jelére nem emlékszem.Tehát valamilyen módon elrendelték a "magasabb harckészültségi fokozatot".Mindenkinek meg volt határozva a hksz feladata.Az alegységügyeletes riadóztatta a századot,elindította a stoppert.Az időkre nem nagyon emlékszem.Kiértesítők 3.perc,gépkocsivezetők 5.perc,közben a fegyverszoba kinyílt.Század szintű riadónál csak az épület elejéhez kellett lefutni,aztán itt megnézték ki hogy öltözött fel,mije lóg ki,hogy tekerte össze a pokrócot,meg a kulacsban lévő víz is sarkalatos kérdés volt.A téli kabátot(mikádót) nyáron is vinni kellett.Gondolom éles helyzetben ez jól jött volna.Aztán volt még MVCS -is.De,hogy az mi volt azt már nem tudom.És,hogy ne vágjak a közepébe itt most befejezem,várom a kiegészítéseket,véleményeket!Aztán folytatom,ha az eszembe jut valami!
"De még ennél is jobb volt amikor az éjjszaka közepén pattant egyet az orifon és aztán elhangzott a minden alegységnek riadó!Elő a stoppert,elsők a kiértesítők aztán sorban a többiek.Egyenlőre ennyi."
kedves kábeles, kedves Szabó Sándor szakaszvezető!!
minket hivatásosokat mindig is érdekelt a katonák nézőpontja, akár bevallottuk, akár nem, az biztos, hogy nem volt mindegy, ha valakit "rattus"-nak, vagy "medvének" hívtatok, legalábbis az illető számára, habár a rattus az kemény, a megfejtése az egyik írásomban megtalálható.
Sándor!
ne kapkodjunk, a Riadó!! egyik legszebb téma volt a 1480-nál, tervezem róla írni a laktanyai élet bemutatása után.
azért kibonthatnád a témát: riadó csengő- meghatározott ideig- fhksz- thksz- hvhksz-gyufa- kiértesítők- fegyverszoba- felderítők- stb.
és a hozzá vezető út, a gyakorlások napközben, egésznap, lefekvéssel,majd vonulás körletajtóig- fegyverszoba ajtóig- épület elé vonulás- málha ellenőrzés / kulacsból állott víz ivás/- besorolás gyalogosan- besorolás málhával- besorolás járművel
riadó útvonalak- a laktanya mint felyboldúlt méhkas és mégis rendezett vonulás, a 30.'-ig besorolás.
szerintem van időnk nosztalgiázni, és ha valaki húsz év múlva olvassa a sorainkat szeretném, ha a szemtanúk hiteles beszámolóját kapná!
ne hagyjuk, hogy a mi történeteinket; a karrierjüket az alakulat sorsánál fontosabbnak tartó személyek írják. / aki hat hónap alatt kétszer szervezte át az alakulatot, az nem építeni, rombolni akart, nem a technikát sajnálom, a koponyákat, melyeket elüldöztek /
remélem egyszer a Csikány Tamás főhadnagy felderítő, jóbarátom, jelenleg történész doktor, majd talán foglalkozik a történetünkkel, és neki hinni fogok!!
A hallgatói szakaszról készült fényképen a Púpos Csaba természetesen félre csapta a sapkáját.
a "rigók" nagyon sokat segítettek, kár hogy néha értelmetlen munkát tudtunk adni nekik, viszont amit rájuk bíztunk becsületesen megcsinálták, sokat tanultam tőlük.
legendás hallgató volt még a Pardi Attila, később Várpalotán szolgált hivatásosként.
meg kell még említeni egy hallgatót, akivel együtt dolgoztam, sokáig volt irányzó részleg parancsnok, az első ütegnél, majd szakaszparancsnok a második ütegnél.
mikor vakbéllel műtötték, én mint pártcsoporttag, javasoltam, hogy az Üvöltő szelek cimű könyvet vigyük neki ajándékba.
nem sokat tanult belőle, hacsak nem a gonoszságot.
1980-ban, mikor a kijelőlt szakaszok mentek a diszszemlére, a maradók a Baglyasban komplexoztak, és a második hajnalban, az egyik szakaszparancsnok nem jött be, úgy hívták: Donászi Aladár főhadnagy, a többit mindenki ismeri!!!!
Végig olvastam a topicot és sok érdekes dolog jutott eszembe.
1970-93-ig voltam veletek Tapolcán a rakétadandárnál, meg az sv.ezrednél.
93-ban elköltöztem, de a gyerekek és azunokák még ott vannak, így azért járok arra.
Azért jutnak az embernek eszébe érdekes dolgok mert a 20-as, és 30-as éveinket töltöttük ott, együtt jóban-rosszban.
Most a HM BBBH-ban dolgozom és lehetőségem volt-van sok volt Tapolcaival találkozni. most írok nektek néhány nevet akivel azutobbi időben találkoztam, cak nosztalgiázás képpen, remélem nem fogok senkit megbántani vele ha leírom a nevét. Bár az eddigi tapasztalataim szerint mindenki bűszke rá, hogy valaha ott szolgálhatott, pedig akkor nem volt egy leány álom, de mi jól éreztük magunkat, valahogy talán azért mert ott kezdtük a pályafutásunkat és nagy részét ott is töltöttük le.
Nos a nevek!
Hamar Józsi bácsi, Horovicz Feri,Varga Jancsi,Tóth Lexi,Kaptás Peti,Erdődi Zsolt,Erdélyi Lajos,Gyarmati Jóska, Csikány Tomi,Nagy Géza, Major Jancsi.
pillanatnyilag ennyi jutott eszembe, ha a neveket végig olvassátok azt hiszem mindenkiről valami eszetekbe jut, persze ők már nem laknak Taspolcán a Major Jancsi és a Tóth Lexi kivételével mindenki Pesten lakik.
Persze a legfontosabbat majd elfelejtettem a Weibli Józsi barátomat, Józsival persze rendszertelenül de azért látogatjuk egymást
Egy sztori: persze bemérőkról szól. Csapásvezetési gyakorlat állandó menet-munka menet. Mi az első osztálynál voltunk és a második osztály párhuzamus üteg bemérői ellenőriztük egymást mi a 3. ütegnél voltunk (Weibli Józsival) a 6. ütegnél Erdélyi Sanyi a Madarász Bélával, a munka megkönnyitésére, gondolom sokan emlékeznek az adat cserére a tűzkaró mellet. Persze bukás volt a Weibli-Erdélyi páros ment Fazekas Gyurihoz, aki ismerte tudja mit jelent.
Üdv mindenkinek! Ha már nosztalgia,az eszembe jutott néhány dolog.Remek kürtszóra ébredhettünk a 1480-nál,kürtszó hívott ebédre és jelezte a takarodót.Kár,hogy szalagról játszották,nem volt igazi.A konyhaügyeletesről.Elnézést kérek előre is az érintettektől.A sorkatonák azzal húzták egymást,hogy "beadod a csövet" és KONYÜ leszel!Azaz tovább szolgálsz.A KONYÜ gondolom a hivatásosok között a lépcső alsó foka lehetett,a sorkatonák megmosolyogták.Mindenesetre én nem szerettem volna a helyében lenni,épp elég gondja lehetett.Egyszer ezredkihallgatáson mellettem állt,épp Kobra volt aki tartotta.Én az őrpk.voltam,tőlem balra már csak az odarendeltek álltak...Kobra le is szúrta rendesen!Őrség.Őrtoronyban nem sokat voltam,őrpk.és felvezető sokszor.A fogolykísérőnek egy időben éjjszaka sugármérést kellett végeznie.Ezt később megszüntették.Ti biztosan tudjátok, miért volt erre szükség?Fogolykísérő.Nem szerettük,ha volt fogoly a fogdán.Ez egy biztonsági kockázat volt,könnyen megbukhatott vele az őrség.A sorkatonák álltalában toleránsak voltak egymással és ez a fogdásokra is állt.Este kijöhetett,kaphatott kávét,cigizhetett,szóval nem volt betartva a szolg.szabályzat.Feltéve,hogy együttműködő volt.Ha nem és játszotta az eszét,akkor azt kapta ami járt neki.Volt egy srác aki leszerelés előtt kapott 30 napot és jócskán ráhúzott az idejére.A mi századunkból volt,az én körletemből.Akár ki adta az őrséget,minden nap megkapta a kávéját,amit kért a kantinból,stb.(mi vittük neki)Erről ennyit.Alegység ügyeletes is számtalanszor voltam.Éjjszaka a folyosón ücsörögtünk,olvastunk.Időnként el-el aludtunk.Az Üti-nek kedvelt időtöltése volt az ügyeletesek ellenőrzése,ha netán aludt ellopták az ügyeleti előjegyzést,aztán kiszóltak orifonon,hogy előjegyzéssel hozzám!De még ennél is jobb volt amikor az éjjszaka közepén pattant egyet az orifon és aztán elhangzott a minden alegységnek riadó!Elő a stoppert,elsők a kiértesítők aztán sorban a többiek.Egyenlőre ennyi.Írhatnátok Ti is az egykori hétköznapokról,mi miért volt.Ti többet tudtok a dolgokról! kábeles
