Nagyon szépen Köszönöm a Hádával és Hudák vezetéknevekkel kapcsolatos információért. Ez az információ nagyon érdekes és elbűvölő nekem. A tudásod a rovartanról bámulatos !
A hajdúkról én is sokfelé olvasgattam. Nálam csak ott jött szóba, hogy bizonyos Hadházi Bajdó János-t 1702-ben megfosztották a hajdúkkal kapott kiváltságaitól. A kapott birtok még az 1900-as évek elején is megvolt. A család a Debreceni református anyakönyvekben 1723-tól nyomon követhető. Van vagy száz-kétszáz körüli Bajdóm, soknak a felesége, férje, és a gyerekeik. Igaz fábarakni még jó néhány évtized kellene, ami persze nekem már nincs, de azért igen büszke vagyok rájuk(65).
A „Köznemes” kifejezést csak megfelelő szó hiányában használtam. Elődeim átlagemberek voltak, Földművesek, taligások, ácsok, kereskedők, fiákeresek, kefekötők (érdekes, katona egy sem volt), valamint háztartásbeli gyereknevelők.
Kutakodásom hobbiszintű. Kellemes időtöltés. Érdekes kicsit másképp nézni történelmünket. Családi regém Beatrix királynőig tart, talán sosem jutok még a közelébe sem. Nem bánom.
Köszönöm az igen gyors választ. Lesz min eltöprengeni. Utánaolvasni. Bár ahogy elnézem ez egy kilátástalan feladat egy 65 éves hobbistának.
Személynevem nem sokat mond, 1702-től szabályos rendbe követik egymást. Elsőszülött János, majd István, György, András, Ferenc, Bálint, Sándor, stb, valamint Sára, Kata, Erzsébet, Eszter, Susanna, stb. Ragaszkodva a tradícióhoz. Nagymamám a harmadik Julianna volt a sorban (Ő felnőtt).
Bocskai hajdúi bizony rakoncátlan egy sereg volt. A marhakereskedelem lanyhulásával igen nehéz volt bírni velük. Sem a királyoknak, sem a fejedelmeknek nem akarództak szótfogadni. 1608 táján épp ideje volt „iratossá” tenni őket.
Ollózásaim nem bizonyítékok, csak kiragadott állítások, ami kicsit elgondolkoztatott. Népünk eredetéről rengeteg feltételezést olvastam. Valamit, és annak az ellenkezőjét. Szakember legyen, aki eligazodik rajtuk.
Minden esetre köszönöm fáradságodat, megyek tovább, van még mit olvasni.
Én etimológus vagyok itt: erről az oldalról egészíteném ki milyennincs #6818 hozzászólását.
A te személyneved (az aláírásod szerint) Sándor. Ha úgy vennénk, hogy a személynév etimológiájához köthető nyelv egyben a személy népi eredetét is adja, akkor téged a személyneved alapján görögnek kellene tartani, mivel a Sándor etimológiája görög.
De a szülők szabott névkészletből szabadon választanak, és ezt a névkészletet a történelem és az egymásra rétegződő kultúrák „állították” össze. Régen se volt ez másként: a magyarok erősen átitatódtak a szteppei török kultúrával, így a korai névkincs jelentős része török még azoknál is, akik nem török etnikumúak. A korabeli névkészletből választottak az akkori névadók, és egyáltalán nem biztos, hogy tudatában voltak az etimológiának, az eredetnek és az esetleg már akkor is elhomályosult jelentésnek. Hogy ne mondjam, István király pogány neve Vajk volt, és annak etimológiája: Vaj alapné + -k kicsinyítő képző,ahol a Vaj alapről egyesek felvetik, hogy a török Baj alakváltozata.
Sőt, ennek a Baj-nak az oszmán-török folytatója a bej, amelyről évszázadokkal a török uralom után is tudjuk, hogy méltóságnév volt. A honfoglalást követően még egy-két évszázadik talán tudták az akkori magyarok is, hogy a baj egy régi-régi méltóság elnevezése, tiszteleti név.
Tehát a török etimológiához nem kell török őst keresni.
De ha már török ős: a besenyőknél inkább lehetne gyanúsítani a kunokat. Esetleg a közös kun kiváltságokból kiesett, deklasszálódott, (némileg még) nomadizáló kun elemek könnyen a hajdúság forrásául lehettek. De ez ugyanúgy igaz a magyarokra, sőt a felhúzódott délszlávokra. Szvsz. ez utóbbiak a hajdúság jelentős forrását alkották: megjegyzendő, hogy a horvát-szerbben a hajduk szó egyik jelentése: ’török elleni felkelő’. – A másik jelentés persze ’betyár, útonálló, zsivány, rabló’, mivel egyrészt Bocskai seregei az idők távolából tűnnek csak nagyszerűnek, azonban, mint minden korabeli zsoldosság, az istencsapása voltak az egyszerű népnek. Meg aztán marhahajtó státusukban sem volt egyértelmű határ aközött, hogy a saját marhájukat (ill. megbízójukét) hajtották, vagy másét…
-----
Ami pedig a két számozott pontot illeti. A források, amelyekből ezt vetted, alaptalan konfabulációk. A szabinok és a besenyők semmi kapcsolatban sincsenek. A besenyők a dél-orosz szteppén a magyarok mögött vándoroltak keletről nyugatra: legelső említésük az i. sz. VI. sz. közepe (ha a kangarokat besenyőknek vesszük). Ezzel szemben a szabinok egy, a latinokal rokon oszk-umber törzs voltak, akik már az első említésükkor is az Appenin-félsziget középső részén éltek éltek: vö. szabin nők elrablása. — Akik összekapcsolják a dolgokat, azok nem törődve az ezeréves és ezer mérföldes távolsággal a szabin ~ szabir összecsengéssel játszadoznak, de alap nélkül (miközben még a szabirok és a besenyők kapcsolata sem bizonyított): de ez csak olyan, mint amikor a hamu és a mamut, meg a szezont és a fazont vetjük össze.
Ami a vajda szót illeti, az szláv eredetű, a vojevoda ’hadvezér’ szó magyarosodása. Az összevont vajda szóalak viszonylag fiatal: figyelmedbe ajánlom, hogy még Anonymus is a hosszabbat használta a Gestájában. Amiatt sem lehet összevetni a *bajda hangalakkal, meg amiatt sem, mert a vajda szó és előzményének magyar nyelvbeli meghonosodása már azutánra esik, hogy a b ~ v hangváltakozás okát (nevezetesen, hogy a magyarban a honfoglalás környékén a mai v hang helyett kb. olyan két ajakkal ejtett hang volt, mint a mai angol w) felvethetnénk. Az egész megint csak annyi, hogy valakiben beindult az szabadasszociációs mámor, és nem korlátozta magát; sőt, le is írta. Ezek emiatt pszichológiai önanalízisek, nem tudományos felvetések.
-----
A lengyel adathoz: a lengyelek érintkeztek a keleti szlávokkal, azok meg intenzíven érintkeztek a szteppei törökséggel. Ez tehát párhuzamos alakulat lehet. Egyszerű alakú nevek sok nép ajkán előállhatnak: de mindegyiket a saját környezetében kell vizsgálni, nem az ezer kilométerrel arrébb fennálló állapotokból kiindulva.
A zöngés hangok bajor „félzöngés” ejtése miatt a /g/ ~ /k/ (és /b/ ~ /p/, /d/ ~ /k/) váltakozást érdemes evidencuiában tartani. Vö. éppen magyar Gönc(öl) < n. Kunz(el).
> 18. században többször volt Gunyics alakban írva a család neve
Ez esetben fokozottabb szóba jön a horvát-szerb Gunjić névvel való összefüggés. Igaz, ekkor az alapnév kevésbé nem német, hanem a horvát-szerb gunj ’suba’, esetleg gunja ’birs(alma)’.
Ad Háda: Etimológiát nem találtam rá. Viszont korai magyar forrásokból (1256-ból) adatolható a régi magyar Hada személynév. Én a Háda családnevet e név apanévi folytatójának látnám. Ami a r. m. Hada személynév etimológiáját illeti, a régisége egy egyszerű alakja folytán nem sok kiindulási fogódzó van. Ötletszerűen azt vetném fel, hogy az –a vége magyar kicsinyítő képző, a Had tő pedig vagy a magyar had ’nemzetség, nagycsalád’ szóval azonos, avagy a német Had(u)- ’harc’ kezdetű személynevek, esetleg a latin Hadrianus ’Hadria városába való’ név rövidülése.
Ad Holfinger: A mögötte gyanított német Holfing(en) település(eke)t nem találtam meg, de a Google Books jóvoltából tudható, hogy a baden-württembergi Rottenburg (am Neckar) régebben önálló Hailfingen városrészének neve a régiségben volt még Hålfingen, Halfingen, Halvingen, Holfingen alakban is lejegyezve. Egy másik könyv az 1475. év kapcsán megemlékezik Johann von Holfingen johannita szerzetesről. Egy holland nyelvű forrás a markomannok letelepülése kapcsán a holfingokat területtel rendelkező népként említi a Rajna–Duna területén az angerek, charudok, svábok mellett. Mindez persze csak arra mutat, hogy a dél-német területen lehettek Holfingen nevű települések, amelyek egy német népcsoportról veszi a nevüket, és ezen a település egyike volt a Holfinger családnév forrása. Ez a település lehetett a fenti Hailfingen is. (NB. A johannita említése nem jelenti, hogy ő volt a család őse. Rajta kívül sokan elszármazhattak még Holfingenből…)
Flegner: Ha ezt a nevet tarthatjuk a német Fliegner zártabb hangzós változatának (és szerintem tarthatjuk), akkor ez utóbbira van etimológia a Dudenben: ez a Pflüg(n)er név alakváltozata. Ez utóbbi foglalkozásnév, a jelentése: ’ekekészítő, ekekovács, ekét használó paraszt’; vö. n. Pflug ’eke.
"lábasjószágokat hajtották a nyugateurópai piacokra, ki tudja mi óta? "
A miótához néhány megjegyzés.
A török megjelenése az Alföldön volt az a hatás, ami a XIV. század végétől tartó, s Magyarországnak a kedvező cserearányoknak köszönhetően prosperitást hozó mezőgazdasági áruforgalmi fejlődést megtörte. DE !, utat nyitott a rideg állatatrtásnak. Azokon a területeken, melyek híres legeltetések helyszínei lettek, korábban szemesgabona termesztés folyt. A marhatartás így lényegében a XV. sz. közepétől folyt az Alföldön elsősorban mezővárosi (Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunhalas, Debrecen, Cegléd, Szabadka) árutermelés keretein belül Ezek a városok egyenként több tízezer állatot tartottak. Ehhez kellett ember. Ezek tartására ill, kereskedéskor ezek lábon való 'elszállítására' (hatására). Ezek már nem a városok, hanem a kereskedésbe bekapcsolódó, majd azt kisajátítani iygekvő főnemesek voltak (Zrínyi, Nádasdi), akik - mondani sem kell - vámmentesek voltak. Később a XVII. században fokozatosan állami monopólium lett. A csúscspont az 1585-87-es időszak volt, amikor 200-250 ezer marhát hajtottak ki (de aztán jött a 15éves háború)
Ez az életmód jelentett egyfajta szabadabb életvitelt, hasonlóan a végvári katonákéhoz. Utóbbiak mentesültek a központi adók alól, előbbiek, a hajtók nem.
Ezzel azt akarom mondani, hogy nem érdemes ezen a szálon a XVI. század közepe elötti időkban gondolkodni. Általában módszertanilag nem igazolható egy családeredet ekként való visszaigazolása. A név felől NEM LEHET, ezért nem érdemes megközelíteni a család eredetét. (amúgy is, az CSAK az apai vonal. Ez az 1702-ben élt hajdú vitéz 10-12 generációval lehet elötted, génkészlete (a kisebbel is számolva) 1/2^10 = 1/1024 ~ 0,1 % arányban határoz beg Téged.
ad Köznemesség.
Egy nemesség szerzésnek menete volt. Azt ki kellett hírdetni, időszakonként igazolni, s hát hatálya területileg is létezett. Nem véletlen, hogy a török kiűzése után a német-római birodalom hercegei, őrgrófjai sorra honfiúsítottak lettek, mert az a nemesség, amit ott kint jogokat adott nekik, itt Mo-on nem adta meg ugyanezeket a jogokat. Minden tiszteletem Bocskai fejedelemé, de az általa adott kiváltságok területi hatálya meglehetősen korlátozott volt (szemben a magyar király által adott jogokkal).
Kiváltságokkal ugyan rendelkeztek, ezeket később a Habsburg uralkodók meg is erősítették, de nem rendelkeztek egyéni kiváltságokkal, hanem csak közösségivel, egyénenként azokat a jogokat élvezték, amit a hajdúk, mint közösség tagjaiként részükre adott volt.
A köznemesi réteg önmagában még tovább rétegződött (eléggé), ezért, bár nevezhetjünk, de ne tekintsünk köznemesnek egy hajdú vitézt.
Megerősítésre várok, hogy az Urbán családnév a ma használatos Orbán személynév családnévvé alakulása, vagyis egy bizonyos Urbán utódainak a családnevévé vált, illetve, hogy a Dankó családnév a ma használatos Dániel személynév becézett alakja, ami családnévvé alakult, ugyanilyen logika szerint, vagy vannak más lehetőségek is.
A Gunics családnévvel kapcsolatban 1725-ig tudtam visszamenni az anyakönyvekben és a 18. században többször volt Gunyics alakban írva a család neve, szerintem kimondva is így hangzott.
De jó, hogy megint itt vagy, akkor próbálok kérdezni is egyet. Igaz kicsit bonyolult, de azt hiszem a legjobb útbaigazítást tőled kaptam.
A névhordozó Bajdó családnevemmel kapcsolatban azt a választ kaptam (5952), hogy:
régi török eredetű magyar Baj ’gazdag’ személynév + -d + -ó kicsinyítő képző.
Erre indultam tovább, igaz csak lelkes amatőrként.
Kezdem azzal, hogy legrégebbi konkrét nevet „Bocskai hadi népe” birtokos hajdúi, kiváltságoktól megfosztott gazdálkodók névsorában találtam, 1702-ben (Hajdúhadház). Ez azt jelenti, hogy az 1608-1612 évek környékén létezni kellett egy Bajdó-nak aki a kilencezervalahányszáz katonával köznemességet szerzett a fejedelemtől az úgynevezett öreg” hajdú városnak nevezett hét településben. Ide számították Böszörményt is. A hajdú nem népcsoportot, hanem foglalkozást jelentett. 1720 környékén tanyájukat megtartva beköltöztek Debrecenbe ami a református anyakönyvekben nyomon követhető. A hajdúkról azt olvastam, hogy mielőtt szabadságharcosok lettek igen szabad életet éltek. Fő tevékenységük a dús mezőkön nevelt lábasjószágokat hajtották a nyugateurópai piacokra, ki tudja mi óta? Ha jókat olvastam török-nyelvű nép mellettünk(?) a besenyők voltak. Volt, hogy harcoltunk egymás ellen, volt mikor egymással, voltak előttünk, és voltak utánunk. És csatlakoztak is. Böszörmény szó a régi magyar nyelvben mohamedán vallású, valószínűen bolgár-török etnikumú népelemet jelentett, akik a magyarsághoz csatlakozva részt vehettek a magyar honfoglalásban is. Namármost 1. Igaz a Beatrix királynő legenda az ide, vagy haza kiséréséről, hisz léteznek az Ibériai félszigetre bevándorló, régebben „kivándorolt besenyő törzseink. Őseimet talán az Itáliában is szerepelt szabínok,” között kell keresgélni? Hogy továbbá a ugyanazon fentemlített bot, bat szavunk megvolt az itáliai szabin-besenyők nyelvében is, tanúsítja a mai olasz nyelv, amelyben battere = ütlegelni, ütni, ………??..olvasom valahol.
2. Vagy állom az egész, és őseim ténylegesen elszegényedett besenyők, csángók lehettek. (Tácsi István „A csángó nép besenyő-magyar eredeté.”-ben írja: A szóképzésben szintén a b – v hangzóváltás adja a pontos értelmezést. E szerint a vajda = bajda ősmagyar szent-jó-apa (Baia városnév!) képződésű fogalommal azonos. Így már megérthetjük a vajda szó képződésének folyamatát. Etimológiai felbontásban a jelentése: ba = teremtő + j = j(a)ó + d = szent (hely) + a = san, sun, vagyis a nap latin kifejezéséből (sanctus = szent-nap-ős) az „a” magánhangzója. Összeolvasva: vajda = teremtő-jó-szent-napország-fejedelme (királya) olvasom valahol, és itt is van J meg hosszú Ó.
Esetleg valami egészen más Csak úgy mellékesen rengeteg Bajdo-t, és Bajdor-t találtam Lengyelországi névkeresőben, Szicíliai kivándorlók között, Horvátországban. Kérdésem az, hogy ezeknek az ismeretében, hogyan tovább. Melyik lehet a legvalószínűbb út.
Szemben LvT-vel én etimológiát ritkán tudok adni. Magam is apanévnek gondoltam, de Gun, Guna alakban nem találtam személynevet (a Kuno-ig pedig nem jutottam el.)
Hagyatkozzál inkább LvT-re :)
Ugyanakkor nehéz úgy etimológiát adni (akár LvT-nek is), hogy az elemző nem tudja, hogy a vizsgált alak egy tiszta alak-e, vagy a család története során (akár költözés fejleményeként) módosuláson ment keresztül.
Nem találtam ilyen apát tehát, ezért mentem el abba az irányba, amit tapasztaltam már, hogy anyakönyvekben pár emberöltő alatt, az egyes nemzedékekben megváltozik az írott forma. Ezért kerestem hasonló 'értelmes' alakot, s ezt véltem megtalálni a goničban. Nem megalapozott állítás, egy felvetés, nem ragaszkodom hozzá.
Gunics: milyennincs #6801-gyel szemben én a névtani valószínűségek miatt nem č-t, hanem ć-t rekonstruálok a név végén, azaz alapvetően egy horvát-szerb Gunić név magyaros lejegyzésére gondolnék inkább. Ez jellegzetesen apanév: egy Gun- személynevű felmenő leszármazottait jelöli. A Gun- alapnév esetén én elsősorban a német Kuno (< Konrad) név átvételét sejteném. Ugyanakkor, ha a Gunić vezetéknév összefügg a szintén horvát-szerb Gunjić-tyal, akkor az alapnév etimológiája a gunj ’suba’ szóhoz is köthető. Feltűnő, hogy a Google-lal körülnézve a Gunić vezetéknév mellett sokszor muzulmán személynév áll.
Sabján: A Sebján családnév hangrendileg kiegyenlítődött változata. A Sebján egy karakteres magyarországi szlovák vezetéknév, amely személynévi előzményre megy vissza: a keresztyén Sebestyén név Šeb- rövidülése –ian kicsinyítő/személynév-képzővel. Ahogy nézem, a Šebjan alak szlovén területen is előfordul, a Šabjan pedig 11 találatot ad a horvát telefonkönyvben: így az sem lehetetlen, hogy ugyanilyen etimológiájú és hangalakú név keletkezésének délszláv területen is megvoltak a feltételei.
Görcs: Magyar eredetű apanév, a felmenő azonos magyar eredetű személynevéről. Az etimológia lehet: (1) Ragadványnév a m. görcs közszóról. A motiváció nehezen sejthető, talán kis termetre utal (a szónak a ’csomó’ jelentése elsődleges, az ’izomgörcs’ értelem későbbi fejlemény). (2) Lehet a keresztyén Gergely név ö-ző Gör- rövidülésének –cs kicsinyítő képzős származéka is.
Zapletán: Kis Ádám és scasc megközelítése helyes. Ez ’befont hajú; varkocsba, lófarokba font hajú’ értelmű szláv, eredetibb formája: Zapletan. Netán nem az illető haja volt befonva, hanem a lova sörénye. Mivel ez a név ilyen formában nem fordul elő a forrásterületen, vélhetően már az áttelepülés után alakult ki helyben (vagy az áttelepülés köztes, alföldi állomásán). Éppen a betelepítés miatt korlátozható a név hordozójának eredete a (közép-)szlovák területre.
Cser: (1) Az azonos alakú régi magyar személynévből: az egyik felmenőnek ez volt az egyetlen neve, melyet utódai már mint ragadványnevet „örököltek” (vagyis ez ún. apanév). A Cser személynév jelentése önmaga: ’csertölgy’. A motiváció valamely korabeli [vélt] kapcsolat a név viselője és a növény közt, pl. ilyen fa nőtt a lakóhelyén. (2) Van(nak) Cser alakú településneve(i)nk, így lehet, hogy ez egy innen való elszármazásra utaló képzőtlen lakosnév.
Miklós: Apanév egy Miklós vezetéknevű felmenőről. A teljes alakú keresztyén személynevek vezetéknévvé válása elsősorban (de persze nem kizárólag) a nyelvterület keleti részére jellemző.
Honfi: Szinte biztosak lehetünk abban, hogy ez mesterséges névmagyarosítás eredménye.
Freész: A Frehs(e), Frees(e) alakú német családnevek historizáló magyaros lejegyzése. Jelentése: ’fríz (ilyen néphez tarozó személy)’. Hangalakilag a név kialakulása az észak-német területhez köthető, de idővel délebbre is átterjedt, így nem tudni, hogy ez esetben Mo.-ra honnan jött.
Holfinger: Azonos alakú német családnévből. Pontos etimológiát később adok, első ránézésre egy lakosnév lehet egy n. Holfing(en) nevű település urán.
Flegner: Azonos alakú német családnévből. Etimológiát később adok. Érdekes, hogy ilyen névvel német területen kizárólag csak Erlangen környékén (É-Bajorország) élnek.
Zuigeber: Ennél a német eredetűnek imponáló névnél vélhetően valami elírás lehet.
Burkus: vö. Bozonth #6788. Származásra vagy az adott népességgel való valamilyen kapcsolatra utaló ragazványnév.
Jelényi: vö. milyennincs #6803. Feltételezhetünk egy *Jelény településnevet, amely azóta vagy eltűnt, vagy tényleg csak a gömöri szlovák Jelene alkalmi magyarosodása. Nem kizárt egy szlovák Jelenský vezetéknév részfordításszerű magyarosodása sem: ez esetben a névadó település lehet a zólyomi két (Dolný ’alsó’, ill. Horný ’felső’) Jelenec egyike: ezek mostanra beolvadtak a Staré Hory ’Óhegy’ teleülésbe. (Tekintve, hogy a szláv Jelen- tő ’szarvas’ jelentésű, így még más, azóta eltűnt szláv vagy szláv eredetű településnév is szóba jöhet, nemcsak északon, hanem délen is).
Nem hinném, hogy a Jelenyi név a jelvényből alakult volna ki. A jelvény szó 1835-ből adatolható először, következésképpen a neylvújítás eredménye. Az azóta eltelt idő nem igazán kedvez olyan változásnak, amely ebből a v-hangot eltűntette volna.
Ennél sokkal valószínűbb, hogy a jelen' szóból ered, amely szlovákul, csehül egyaránt 'szarvas'-t jelent. Ennek lehet 'jeleny' alakja, amelyet magyarul előszeretetettel mondanak Jelenyinek.
A Cserhez lásd a 1931 hsz-t, Burkusra volt válasz, a Miklós, az Miklós, a Honfi is értelemszerű. A Flegnerhesz, Freészhez, Zuigeberhez német szótárat ajánlok
Jelényi
Fényes Eleknél van egy Jelene Gömörben és egy Jelenec Zólyomban, utóbbi nem valószínű. Az erdélyi és moldvai helységnévtárban pedig van egy Jeledinţi = Lozsád, meg van egy Jelna =Kiszsolna. Bár idegen nyelvi alapon lévő helységnévből (de bármelyik toponímából) 'nem szokott' magyar képzővel képződni lakosnév. Nem tudom.
(mondjuk az a két félmondat, hogy a család erdélyi, s mi a Jelényi eredete, nincs korrelációs kapcsolatban. Ill. a korr. együtthatója 0 :)
VISSZATÉRVE A KÉRDÉSEMRE, LEHET, HOGY A JELÉNYI VEZETÉKNÉV, A JELVÉNY SZÓBOL ERED, VAGY VAN EGY ILYEN NEVÜ VÁROS, ÉS AZ ONNAN SZÁRMAZÓKAT NEVEZTÉK ÍGY?
AMIT TUDOK AZ ANNYI, HOGY ERDÉLYBÖL SZÁRMAZIK A CSALÁD EREDETE.
Tipp: Megint csak horvát eredetet gondolok a gonič szóból.
Jelentése lehet foglalkozásnévként hajtó értelemben, de utalhat személyes tulajdonságra is, a jelentések között ott van a makacs, csökönyös ember jelentés is.
Nekem a szablya merül fel alapként. (kérdés milyen nyelvű képzővel 'felszerelkezve')
Ilyenkor szokott az segíteni, ha eredetként gyanítható nyelvet beszélő országok online telefonkönyveit megnézed (itt szerintem horvát és román). Az előfordulás gyakorisága valószínűsít egy eredetet (azt, hogy melyik nyelvből ment át a másikba)
