Négy nap Dél-Csehországban 2015.06.04.-06.07.
1. nap: Dürnstein, Romberk nad Vltavou, Cesky Krumlov
Indulás nem sokkal 7 óra után, Biatorbágyról. Az M1-es eseménytelen, Mosoni Molnál megvettük az osztrák pályamatricát és folytattuk utunkat. Hegyeshalom után éppen szélesítik az A4-es pályát, ezért hosszasan sebességkorlátozás van érvényben, de jól lehet haladni. Bécsen át Sockerauig haladunk az S3-ason, majd az S5-ön. Krems mellett haladunk el, most itt nem állunk meg, mert csak egy megállót tervezünk Dürnsteinben. Az út kifejezetten szép, a Duna mellettünk kanyarog. A forgalom minimális. Dürnstein óvárosába tilos a behajtás autóval, alagút visz át a város alatt, mely két végénél parkolók állnak rendelkezésre. A díjuk elég borsos, 1.5Eur/óra. Kanyargunk néhányat, mire üres helyet találunk, kissé távolabb, a vasútállomás mellett lelünk végül egy nagyobb parkolót, melyben még több szabad hely van. 11 óra. Besétálunk a városba, ahol az utcákon szalmafolyam, a falak mentén levelekkel teli faágak vannak díszítésként kitéve. Valamiféle fesztivál lehetett itt a reggeli órákban? Nem tudjuk meg, de számos osztrák népviseletbe öltözött hölgyet és bőrnadrágos urat látunk az éttermekben, borozókban. Maga a város tényleg bájos, vastag falú házaival, köves utcácskáival. Szemben a Duna túlsó partján lakóautók tömege látszik, onnan biztosan még szebb a kilátás a városra. Elmajszoljuk otthonról hozott szendvicsünket, a gyermek megette a bébipapit és robogunk tovább Csehország felé.
A 3-as főúton követjük a Duna folyását, majd Melk-nél felhajtunk az autópályára Linz felé. Ott északra tartva megállás nélkül haladunk át Csehországba. Itt az utak állapota kissé rosszabb, mint Ausztriában, és az alsóbbrendű utak jelentősen keskenyebbek is. A határ után nemsokkal a semmi közepén kaszinó és bevásárlóközpontok, tele osztrák rendszámú autókkal. Itt mi nem fogunk megállni. Áthaladunk Vissy Brodon, majd követjük a Vltava medrét. A folyón számtalan kenu, a parton kempingek sorakoznak. Csendes, nyugodt környéknek imponál. De a kenuk ipari mennyiségben vannak, talán a jó időnek köszönhetően is.
Második megállónk Romberk nad Vltavou. 14.40-kor előtt érkezünk meg. Parkolás a település központjában, az út mellett. Parkolóőr egy fiatal srác, angolul beszél. A várra két óra parkolást javasol, elfogadjuk. Parkolási díj talán 15 Kc/óra, ha jól emlékszem. A kastélyhoz gyalog kell felmenni, a babakocsit nem is olyan könnyű tolni, a meredeksége okán. A kastélyt vezetetten lehet megtekinteni, meghatározott időpontokban indulnak a túrák. Nekünk kb 30 percet várni kell, ezért a kastély melletti épületben legurítjuk az első sörünket. Budvar 10-est választok, hiszen még vezetnem kell nemsokára. Az árak barátiak (20-25 Kc/korsó), persze ha sört iszunk. Üdítő, limonádé a dör árának duplája! A Budvar íze mennyei, ehhez persze hozzájárul az egész napi vezetés és a jó meleg. A teraszról remek kilátás nyílik a Vltavára és a városkára. Az 1. számú kastélytúrát választjuk, a vezetés nyelve cseh, de a pénztárnál kértünk magyar nyelvű leírást. Ez kifejezetten jó dolog, a túra útvonalán végigkalauzol minket, néhány helyen még több információval is szolgál, mint a guide. Érdekesség, hogy egy éves gyermekünket meglátva közölték, hogy a bébinek csendben kell maradnia a túra során. Udvarisan válaszoltam, hogy mi minden tőlünk telhetőt megteszünk :)
A kastély belülről is impozáns, ez az első találkozásunk a Romberk családdal, ami a négy napunkat majd végig követi. A kastély tulajdonosai között volt Rozmberk Vilém és Petr Vok, valamint a francia Buquoy család. Amit még ma is fel tudok idézni a kastély belsejéből az gazdagon díszített, fából készült lépcső, és a Lovagterem. ezen felül persze számos festmény, bútor, fegyver díszíti a kastélyt. A túra kb 50 percig tartott, a belépő 100 Kc/fő volt, fényképezni a belső terekben nem szabad. A két óra gyorsan el is telt, innen már nem volt messze a szállásunk Cesky Krumlovban (kb 20-25 perc autóút).
Krumlovot az interneten fellelhető rengeteg információ miatt választottam, a képek is meggyőztek. És előre mondhatom, beváltotta az ígéreteit. Egy igazán szerethető, emberi léptékű, különleges város, a Vltava kanyarulataival és az óváros dimbes-dombos utcácskáival, a középkori házacskáival és a finom cseh sörökkel.
Szállásunkat közvetlenül e-mailben foglaltam, a tulajdonossal levelezve. A Katka panzió az óváros szélén található, autóval még megközelíthető, udvarában parkolni is lehet. 1200 Kc/szoba/éj ára kedvezőbb volt, mint a booking-os ára. A tulajdonosok vezetik, a hölgy kedvesen fogadott minket, a parkolásban is segített (a Scudo éppen befért a kapuján). Maga az épület is krumlovi, vastag falak, kisebb ablakok, ódon lépcső. A szobához reggeli is jár, kontinentális reggeli teával vagy kávéval, nekünk megfelelt. Az elhelyezkedése kitűnő, minden látványosság néhány perc sétával elérhető. A szoba belső berendezése kissé idejét múlt, de minket ez nem zavart. Szinte csak aludni jártunk "haza".
Gyors felpakolás után sétára indultunk. Már az első benyomás is lenyűgöző volt. Átkeltünk a Vltava déli gyaloghídján, és az óváros utcácskáiban barangoltunk. A legtöbb söröző és étterem terasza már megtelt. Persze nem céltalanul bolyongtunk, kocsmatúrák leírásait tanulmányozva vettük sorra a kitűzött helyeket. Végül a Barbakán kocsmában kötöttünk ki. Elhelyezkedése kiváló, teraszáról a folyóra látunk. Kissé eldugott a kocsma része, szűk lépcsőkön vezet le az út, de megéri. Privát teraszán csak néhányan üldögéltek. El is foglaltunk egy üres asztalt, a pincérnő hamarosan fel is vette a rendelést. Két korsó barna Kozellel nyitottunk (28 Kc), mondhatom erős kezdés! Az ajánlások alapján előételként grillezett hermelint kértem dióval és mézzel (85 Kc). Érdekes ízvilág, Asszonykának kifejezetten ízlett, de nekem sem volt ellenemre. A folytatás sajnos kevésbé sikerült jól, a ház ajánlatát kértük: Asszonyka töltött sertés kotlettet kért (Barbakán urai módjára, 155 Kc), melyben a szalonna kevésbé sült meg és a húsra is ráfért volna még némi grillezés. Az én választásom a tűzdelthús Vok Péter módra (fűszerezett sertés szűz és vesepecsenye fokhagymásan, hagymával, paprikával, szalonna, 185 Kc) már jobban ízlett, de nem sokban különbözött egy otthoni sasliktól. A köretet külön kellett kérni, szalonnás krumpli 40 Kc, krumplilángos 2 kisebb darab 24 Kc. Egyébként a konyhát egyedül egy idősebb Úr biztosította, a terasz egy része volt elkerítve konyhaként. A vacsi után jól esett még egy világos Kozel (28 Kc) és egy Pilsner Urquell (36 Kc). Összességében az étel éppen elég volt kettőnknek, a barna Kozel viszont világbajnok volt.
Még sétáltunk egyet a városban, lassan ránk sötétedett, megnéztük a kivilágított várkastélyt, és ha már itt voltunk ittunk a tövében egy barna Dudakot, persze fejenként (45 Kc/db). Az egész négy nap legdrágább fogyasztása volt, de ha valaki a vár tövében akar Úr lenni, hát legyen, a látványért megérte. Érdekes, hogy a város este elhalkul, a turisták száma megcsappan, csak néhány sörözőből hallatszik ki a mulatozás hangja. Az idő is visszahűlt, jól esett a pulóvert felvenni. Jóval este 22 óra után indultunk vissza a szállásra, persze nem volt gond az elalvással.
Remélem hamarosan folyt. köv.
