A Budapest olyannyira nem egyértelmű, hogy asszem 97-ben nem is volt. Vagy a Szigeten nem volt? Valamelyiken bizonyosan hiányzott. Morogtam is értem, emlékszem.
Aztán később megkapta a Metallica is, és Lars Ulrich a díj átvételekor megköszönte a Jethro Tullnak, hogy abban az évben nem adtak ki albumot :)))
Egyébként HardRock/HeavyMetal a kategória neve, és így, valamint a Crest... ismeretében már nem is olyan meglepő az a besorolás.
A bagózásról nekem is az a véleményem, hogy nem ildomos, főleg amikor tudjuk, hogy egy fúvós hangszer fogja vinni a prímet, aminek megszólaltatásához kell némi friss levegő ... :) Egyébként a csarnokban sokfelé ki volt írva, hogy "A Jethro Tull kéri, ne dohányozzanak!".
A sörözésről is az a véleményem, hogy mindaddig OK., amíg valaki tud állni a (saját) lábán és nem száll fel a bunkóexpresszre. Az egyik csávó pl. oly mértékben mákony volt, hogy azt hittem meneten elfekszik a földön, miközben elég tapír módon üvöltözte, hogy "Budapeeeeest, Budapeeessst ....!"
Na, már most: erre a bekiabálásra ugye semmi szükség nem lett volna, mert ha valaki józan (legalább félig), akkor könnyedén ki tudja sakkozni, hogy egy Budapest című számot egy Budapest nevű városban mindenképpen elő fognak adni, csak ki kell várni a sorát. Közel jártam ahhoz, hogy orrba rúgjam a suttyó hülyegyereket, aztán úgy voltam vele, hogy inkább a zenére figyelek ... :(
Ennyi. Üdv', Petya
ui. ja, kedves CsireK! A parkolás megoldódott: még találtam egy üres helyet a hotel háta mögött, pont a bejárattal szemben a zebra túloldalán, úgyhogy, no problemo. Azért kössz a tippet, lehet, hogy más alkalommal szükség lesz rá. Így gondolom nem csuklottál ... :))
Ezt a "nem a méret a lényeg" szöveget Pozsonyban is mondta, de nem a fuvolára, hanem a kis akusztikus gitárjára értette! A Smoke On The Water poénját szintén ott is ell?tte, továbbá mesélt a Heavy Metal Grammy díjról is és hogy azon viccel?dött, hogy a Metallica nem örült akkor. Ezt a gremiset is mesélte tegnap?
Egyébként valóban jól bírja az öreg a gy?r?dést, augusztus 10-én lesz 57 éves.
Tényleg lepra a SYMA, és nekem az a tanulság, hogy ha legközelebb ott lesz vmi koncert, a legolcsóbb jegyet veszem, mert oldalt úgyis előre lehet menni és közelebb lehetsz a kedvencekhez.
Viszont a műsor! Szerintem agyament jól szólt a cucc, és ha azt vesszük, hogy Anderson 57 éves, egy szavunk se lehet se a hangjára, se a mozgására :-) Az összekötő dumái is jók voltak:
amikor a fuvolákról magyarázott és hozzátette, hogy nem a méret számít, ugye hölgyek?
Amikor meg felkonferálta a "trinity of songs"-t, mondván: A Songs from the Woods-ról eljátsszuk a Songs from the Woods-t, a Too Old-ról a Too Old-ot és a Heavy Horses-ról a Smoke on the Water-t... :-) Ezen még ma reggel is röhögtem.
A Budapestet most játszották legjobban, volt is ünneplés. Amikor pedig Barré belecsapott az Aqualungba, megindult előre a tömeg és onnantól a Cheerió-ig nem volt megállás...
A Pepsi-sziget óta ez volt a legjobb itthoni koncertjük szerintem.
Ahogy olvasom, detto ugyanaz volt a program, csak éppen Pozsonyban kb. 5000 forintos jegy és igényes koncertterem volt küzd?téri résszel, míg a SYMA-t nemigen dicséritek.
Tegnap pár számot kifelejtettem, de már pótoltátok.
Valaki nem tudja, miért jó, ha plexifal mögött van a dobcucc?
Ellenben az szerintem a legalapabb dolog, hogy bagózni nem szabad, könnyen elképzelhet?, hogy a turné egyik helyszínén sem engedélyezett.
Living In The Past
Nothing Is Easy
Beggar's Farm
With You There To Help Me
Eurology
Farm On The Freeway
Pavane
Weathercock
A Week Of Moments (a Rupi's Dance-ről)
Mother Goose
Misére - Barre 98-as szólóalbumáról (The Meeting)
Songs From The Wood/ Too Old To Rock'N'Roll.../Heavy Horses
God Rest Ye Marry Gentlemen
Budapest
Holly Herald (a Christmas Albumról)
Aqualung
------------------------------------
Wind Up
Locomotive Breath
Protect And Survive
Cheerio
Én a Skating Away-t hiányoltam, de így se volt rossz ;)
Annak aki még nem ismeri, itt van a tavalyi fellépésük a Montreux-i Jazz Fesztiválon 2 órában (RealPlayer és szélessáv kell hozzá):
Pont a koncert alatt mondtam, hogy ki kellett volna menni Pozsonyba, hogy összehasonlítsuk a kettőt...
Egyébként a szervezés tényleg katasztrófa volt: milyen az a rock-koncert, ahol nem lehet dohányozni, nem hurcolhatod magaddal a (dobozos, nem üveges!) söröd, vizezik az Unicumot és ülni kell? :) Mondjuk megoldottam/tuk: tettem egy gyenge kísérletet, hogy leüljünk a helyünkre, aztán kiderült, hogy nem is azon az oldalon kezdődik a számozás, úgyhogy beálltunk az ajtóba cigizni, meg sörözni. A töltelékszámok pont jók voltak arra, hogy elmenjük közben sörért. Aztán mivel úgyis végig álltunk (időközben már nem a cigizős oldalon, mivel onnan közelebb volt a pult és kevesebben is álltak), simán beslattyogtunk az első sorba, mikor beengedtek.
A zene szerintem kurva jó volt ebben a kutyaszar csarnokban. A With you there to help me, a Farm on the freeway és a Mother Goose volt a három lepetézés, utóbbi előtt mi is a Fat man-re tippeltünk :) Ha lett volna a Whistler is, akkor lett volna teljes az öröm.
A koncert kezdésére várva azt mondtuk: a szervezéshez viszonyítva ( röviden: káosz a köbön, nekem az 1. sorba szóló jegyem valójában a 3. sorba szólt, de pl. az első sorban volt 8. soros szék is....) a koncert csak jó lehet.
S bár nekem kellett egy kis idő, amíg bemelegedtem (én eleve nem szeretem az ülős koncerteket), végeredményben jól szórakoztam (főleg a végén, mikor előre lehetett menni, mindig nagy élmény pár méterről látni őket).
Szerintem nagyon jó volt a programválasztás.
Azt hiszem, most hallottam élőben először a Farm on the Freeway-t ( a Crest az egyik kedvencem, általa szerettem meg a Tullt) a Weathercock-ot és a számomra a koncert egyik fénypontját képviselő Lúdanyót :-) (először azt hittem, a Fatman-hez készülődnek, mikor kivonultak előre)
Olyan óriási a repertoárjuk, hogy képtelenség minden nagy sikert játszani. Anderson ezt ügyesen oldja meg, mindig becsempészget egy-két meglepetést.
S így tán az sem baj, hogy egy két standard darab (Thick, Bouree) kimaradt.
Anderson hangja sajna már tényleg nem a régi (bár már 10 éve sem volt az), de hál Istennek azért a koncert második felére bemelegedett, s akkor már nem volt zavaró.
Lényeg a lényeg: nagyon remélem, hogy a 40 éves ünnepi turnén is megtisztelnek bennünket! S akkor talán a körülmények is méltóbbak lesznek a Tullhoz.
Én nagyon jól éreztem magam. Egy-egy szám kapcsán olyan érzésem vot, mintha magát a lemezt hallanám, pedig a SYMA nem az akusztikájáról híres ... :( Szerintem nem volt kopott Anderson hangja, csak érettebb ... :) Mi hátul ültünk és jól láttunk, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy mindenki előre ment csápolni, amit a magam részéről meg is tudtam érteni, mert a fiúk nagyon beindították a dugattyúkat ... :)
Egy valami viszont örök tanulság számunkra: SYMA-beli koncertre nem veszünk jegyet, mert a helyszín rettenetesen trokár. Ez nem méltó senkihez sem, főleg nem ilyen csapatokhoz, mint a Jethro Tull. Még jó, hogy ez a bandán nem látszott. Hiába, ettől (is) profik ...
Summa summárum: a buli jó volt, és nagyon boldog vagyok, hogy halhatta őket élőben!:)))))
Hmm, azert ok is benne vannak mar a korban, sztem egy 2 oras koncert realis, fokent hogy tenyleg egy eleg kellemes osszeallitas volt (jo-jo, tudom, mindenkinek van olyan kedvence, ami kimaradt...)
En elveztem a koncertet, Anderson bohockodasat... ami viszont borzalmas volt az szervezes, a helyszin... az utolso fel oraban mar tokmindegy volt, kinek milyen jegye van, 12e-s v. 8e-s, odaozonlottek a nepek a szinpadhoz. (valahol igazuk is van, semmi szintkulonbseg nem volt, gyanitom hatulrol semmit nem lehetett latni).
Remelem valahol vki tanult belole... :/
1 óra 57 perc volt, valóban hallhattunk már hosszabb konbcertet is.
Ami volt viszont, az nagyszerő volt.
Kihagytad a Weathercock-ot, két szám a Rupi's dance szólóalbumról, két szám a tavalyi Christmas-albumról is. Valamint nem említetted a Farm On The Freewayt, ami az egyik legőtősebb szám volt.
Andersonnak a hangja már megkopott, a szíve azonban a régi. Én nagyon jól szórakoztam, lehet, hogy ha 2 óra 30 perc, akkor egyes részek unalmasnak tűntek volna.
És hát a Budapest... Az gyönyörő volt. Bárcsak a város is ilyen szép lenne...
Megérkeztem a Syma-ból:( Kezdés Living....Nothing Is Easy....Beggar's Farm...With You There To Help Me...Song from/Too Old/Heavy egyveleg...Martin instrumentális...Budapest...Mother Goose....Aqualung....-ekkor már elszabadultak az indulatok (mig visszatapsoltok addig felfújom a lufikat) és a Locomotive Breath örökbecsűt nem kellett végigülni! :) Nekem rövidnek tünt....éljenek a lufik, találkozunk 5 év múlva 20 rongyért:(
Izé...lehet, hogy nem is ezek voltak és nem ilyen sorrendben, de én most szarul érzem magam. Ennél többet vártam :((
Megérkeztem a Pozsonyból! A koncert nagy volt, Living In The Past volt a kezdés, kellemes meglepetés volt számomra a Beggar's Farm és a Wind Up. Az újabb dolgok közül játszották a Eurology, Pavane, a karácsonyi albumról a God Rest Ye Merry Gentlemen és a Weathercock című zenéket. Kimaradt viszont a Thick As A Brick és a Bourée. Játszották Martin egyik instrumentális rockját, nagyon jó volt továbbá a Farm On The Freeway. Nagy sikere volt a Budapestnek is. Volt egy Songs From The Wood/Too Old.../Heavy Horses egyveleg. Sok magyar volt egyébként, teljesen tele volt a csarnok, a hellyel nagyon meg voltam elégedve, a küzdőtéren álltunk. A végjáték a szokásos volt. A lufik sokáig bírták, az egyik nagy sokára kidurrant, a másikat valami suhancok megfogták és elvitték. Martinnak nagyon súlyos szakálla van, nagyon komoly, ahogy kinéz az ember így :) Nna, dióhéjban ennyi.
Sajnos a mai bulira már nem tudok menni, remélem lesz élménybeszámoló, nagyon kíváncsi vagyok, mennyire adnak ma más számokat.
Happy and I'm smiling, walk a mile to drink your water.
You know I'd love to love you and above you there's no other.
We'll go walking out while others shout of war's disaster.
Oh, we won't give in, let's go living in the past.
Once I used to join, every boy and girl was my friend.
Now there's revolution, but they don't know what they're fighting.
Let us close our eyes; outside their lives go on much faster.
Oh, we won't give in, we'll keep living in the past.
Oh, we won't give in, let's go living in the past.
Oh, no, no, we won't give in, let's go living in the past.
