„a szülei sem tudják, mi a mormota” Azért ennek elég kicsi az esélye. De nem dolgozatkérdésről, hanem utánanézendőről van szó. Tehát ha nem jár kifogástalan eredménnyel, elképzeléseim szerint nem szalad bele szankcióba.
Bocs, itt veled kell vitatkoznom. Én 2 azaz kettő perc alatt megtaláltam a választ az interneten. Ebben nem segített az, hogy mondjuk von Haus aus tudtam a választ. Csak beírtam a Google-ba, hogy "alszik, mint a mormota". Ez annyira nagy ötlet lenne?
Bocs, de ez eléggé determinált gondolkodás. Mi az esélye annak a 10 éves gyereknek, hogy kiderítse, miért alszik a mormota, aki nem offé még az internetben, a családnak nincs lexikonja, és a szülei sem tudják, mi a mormota. Mondjuk, ha tanítottál volna külvárosi proligyerekeket, kicsit másképp látnád ezt a dolgot.
Egyébként nem ez az első, és gyanítom, nem az utolsó ilyen jellegű házi feladvány. Gyakorlatilag minden héten van egy hasonló, amivel általában megbirkózunk. De ez most kifogott rajtunk is. Ebből is látható, hogy nem éppen egyszerűek a feladatok, úgyhogy inkább a szülőket foglalkoztatják vele, mintsem a diákokat. Az én fiam a legjobb számítástechnikus az évfolyamban (amúgy jeles tanuló), mégsem tudja sokszor megoldani a feladatot az Internet segítségével sem. A kis-előadásaihoz is onnan szedi össze az anyagot, teljesen egyedül.
„az iskola, ahelyett, hogy tanítana, miért csak a számonkérésre koncentrál” Szerintem feladni egy icipici kutatási feladatot otthonra nagyon is tantás, és egyáltalán nem számonkérés. Nem szeretném azt az iskolát, amely egy ilyen feladatot is bemagolandó tárgyi tudásnak, ergo megtanítandónak és számon kérendőnek tart.
Én szerintem az elvárható válasz az, hogy a jelentése az, hogy mélyen alszik, az eredete pedig a mormota téli álma. Az életkori sajátosságokra gondolva ez így logikus, és szerintem feladható. Nekem csak az tetszik vissza, hogy az iskola, ahelyett, hogy tanítana, miért csak a számonkérésre koncentrál. Ezt a kérdést csak akkor szabad feltenni, ha az oktatás során valamikor tanították. Ha nem így van, akkor ez kulturális teszt.
Éppen elég baj van ezekkel a kihalt állatokkal:
„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában"
Itt azonban a könyvvben megmagyarázzák, ha nem, akkor a tanár.
Különben érdekelne, hogy az, aki a kérdést feltette, vajon tudja-e, hogy a moromota Magyarországon (ma) nem honos?
Esetleg még arról lehetne elgondolkozni, hogy a szólás keletkezhetett-e saját forrásból a magyarba . Én úgy találom, hogy mivel 1. a magyar nyelvterület döntő többségén nem él mormota (a havasi mormotán kívül vannak még síkvidéki mormoták, de a bobak mormota legnyugatabbra az orosz sztyeppén él, mostanság legalábbis) és 2. a szólás megvan a németben (schlafen wie ein Murmeltier) és a franciában (dormir comme une marmotte) - a magyarban ez egy importált szólás lehet. De erre nem hiszem, hogy lenne bármilyen forrás, ergo a feladat elég értelmetlen.
A téli álom 6-7 hónapos, körülbelül áprilisig tart. Eközben a mormota nem vesz magához táplálékot, bár 3-4 hetente felébred, hogy vizeljen és ürítsen. Az ébredések közötti időben a összegömbölyödik, fejét elölről a hátsó lábai közé dugja, és nagyon mélyen alszik, „mint a mormota”. Eközben szervezete teljes takarékon működik: a normális 36-37 °C-ról 6–8 °C-ra hűl le, szívdobbanásainak száma 114-ről 4-re csökken.
Itt a gyereknek nyilván azt kell tudnia, hogy a mormota egy állat, amely hosszú hónapokig téli álmot alszik - ez pedig meglehetősen közismert tény.
Tehát itt egy hasonlatról van szó, és az a fontos, mi az, amihez pl. ebben az esetben a sokat alvó embert hasonlítják, nem pedig az, hogy mikor és hol keletkezett a mondás.
A fiamnak feladták az iskolában, hogy írja le néhány szólás eredetét, pl: Alszik mint a mormota. Mikor és hol keletkezett ez a szólás? Hogy lehet ilyeneket kérni egy 5.-es gyerektől? A neten sem találok semmit... Tudtok segíteni?
Én arra gondoltam, hogyha már mindenképpen valami rossznak kell történnie, inkábba a keze-lába törjön, minthogy meghúzzák. De ezt a vélekedést semmiféle tudás nem tamásztja alá.
Köszönöm. A legjobban a Roman és German Origin tetszett, ez utóbbiból bennünket kihagytak.
A kalapról annyit, hogyha sz.rba lép valaki, azt mondják, szerencséje lesz. (Belelép még egybe?) Legalábbis tixar esetén. Ebből tehát jöhet egy egész népi kínányi termés.
Tényleg: miért lesz ettől szerencséje? Igaz, ez nem (biztos, hogy) nyelvészeti kérdés.
Anno az ún. óvóneveket is hasonló babona okán adták. De a kéz- és lábtörést tudtommal német tükörkifejezés (vagy még régebbi), az eredetije: Hals- und Beinbruch! (Én ezt magyar kontextusban is hallottam nemegyszer.) Itt részletesebb okfejtés is olvasható (természetesen a forrásnak dukáló fenntartással): http://en.wikipedia.org/wiki/Break_a_leg
A kalapot egyébként rég túlszárnyaltuk, hallottam már olyat is, hogy a népi Kína egész éves termését!
1. Az, hogy rosszat kívánunk, az az emberi pszichében keresendő, meg a hiedelemvilágban. Ha valamit nagyon szeretnénk, akkor épp az ellenkezőjét tartották érdemesnek (?) kívánni/gondolni. (lásd még ama bizonyost a kalapban) - de, hogy miért tartották célravezetőnek, nem tudom. Leginkább diáknyelvnek tűnik. Más nyelvekben is hasonlók vannak. (ha rá gondolnak úgyse teljesül? elrontják a nagy izgulásban a koncentrációt? :o)
2. az hogy a keze is meg a lába is, azt jelenti, hogy nagyon rosszat (lásd, hogy miért egy kalapnyit)
3. hogy miért a törés itt a rossz, azt szintúgy nem tudom. Talán mert az emberi test épsége a legfontosabbnak, a leginkább kárt szenvedni képes valaminek tartották (és így is van)
A fentiek magyarázatok miértre, de hogy honnan, mióta van jelen a magyar nyelvben, azaz mi az eredete - nem tudom :o)
A Óperencia szavunk nem a kalandozások kora óta épült be a népmeseállományunkba, hanem a habsburg birodalmi időkből való, mikoris a magyar bakákat akár a Felső-Ennsen túl is, azaz túl az Ober-Ennsen vitték katonának az üveghegyhez, azaz a magas Alpok hófödte tájaihoz vagy még azon is túl Dél-Tirolba.
Természetesen a magyar baka nem volt olyan hülye, hogy ne lett volna tisztában a földrajzi fogalmakkal, de mikor a tábortűz mellett a család azon tagjainak mesélte a túlélt kalandjait, akik alig kerültek messzebb a szomszédos falu határán, jól jött egy misztikusnak, meseszerűnek ható fordulat. A hallgatósága pedig már mint igazi mesei elemet szőtte bele később egy másik mesébe.
Erre mondtam, hogy az óperencia mesei elem nem a kalandozásokat élte túl, hanem a monarchiát.
Bocsánat, régebben hallottam a jelenetet (igaz, nem egyszer). Az oldalkocsi ma már annyira nincs, hogy sikerült kibanalizálnom. A főnököt meg azért hagytam ki, mert nem állt szándékomban minden poént lelőnöm.
