barka, tobb eselyes kozul teged valasztottalak a topik butajanak.... azert elkepeszto, hogy ilyen csekely tortenelmi es etikai ismerettel idejarsz irogatni.... legalabb az altalanos iskolai tananytaggal lennel tisztaban....
Topiknyitónak. A német bevonulás és a VH vége közötti rövid időszakot talán nem kellett volna ide venni, külön téma szerintem, kár itt összekeverni egy 24 éves, teljesen más jellegű korszakkal. Egy mi történt 1944 és 1956 közötti topik is hasonlón értelmetlen lenne, hiszen enyhén szólva nem egyforma időszakokat ölel át, ha érted, mire gondolok.
A Kun táviratából a részlet, amire vagy 2 éve hivatkozol :
Ez az előzmény:
Sietünk leszögezni, hogy e határok - a szövetséges és társult kormányok nyilatkozatával ellentétben, miszerint a katonai hódítás nem lehet az új államok határainak alapja - számunkra egyértelműen az erősebb jogán megvont határoknak tűnnek. E határok között teljességgel lehetetlen egészséges gazdasági életet létrehozni és termelni, mint ahogy lehetetlen - tekintettel a világgazdaság és a nemzetközi forgalom jelenlegi helyzetére - a behatárolt területen élő lakosságnak akár csak a létfenntartását is biztosítani. Az alkalomra várunk, hogy - bizonyítékokkal alátámasztva - a békekonferenciának bemutathassuk ezen állítás igazságát. Egyben fölhívjuk figyelmüket az utolsó jegyzékünkben foglalt kérésünkre, miszerint össze kellene hívni a volt monarchia népeinek kormányait egy konferenciára, amelyen egyenlően érdekelt felekként vitathatnák meg a monarchia fölszámolását.
És ez jön utána, amit általában elfelejtessz hozzátenni:
- csak egyetlen dologra kívánunk rámutatni, nevezetesen arra, hogy ezen körülmények között még egy olyan szilárdan megalapozott kormányzati rendszer, mint a miénk, sem állhatja útját annak, hogy e határok között a létért vívott küzdelem mindenkinek mindenki ellen folytatott háborújává fajuljon.
Komolyan mondom, mint ha általánosban lennénk. Az egysejtű papucsállatka is több következtetést is letudna vonni ebből a visszaemlékezésből. Ha nincs leírva, hogy haza akkor már nem is arról van szó?
Tanuljatok már meg egy forrást értelmezni!
Itt pontosan arról van szó, hogy a Felvidék feladásáról meghozott döntés nem egy "alákanyarítom és kész" döntés volt. Komoly viták előzték meg és a inkább a kormány szociáldemokrata része támogatta. Tudom, hogy ezt nem olyan egyszerű felfogni, mert itt nincs fehér és fekete és nehéz azt is felfogni, hogy a kommunisták között is voltak olyanok akik ellenezték a döntést.
Vastagbetűzhetsz, amennyit akarsz, a hazudozásaid akkor sem lesznek igazak!
Éppen az a bajod neked és a vörös ködtől elvakult eszmetársaidnak, hogy a tényeket ti nem akarjátok tudomásul venni!
Amúgy nagyon jól mondod: a kommunista bálványaid által meghamisított magyar történelmet valóban át kellene írni, de sürgősen, mert ezek az aljas komcsi hazugságok, sajnos, még napjainkban is mérgeznek...
Ez a linked is csak azt bizonyítja, hogy a haza védelméről szó sincs benne!
Ilyenk fordulnak elő benne: "forradalom", szlovenszkói proletariátus, "magyar proletariátus", "imperializmus", stb. Semmi haza, semmi nemzet, semmi honvédelem. Még véletlenül sem...
Röviden: Horthy, 1918. október 31-ig a Monarchia flottájának parancsnoka volt, majd a flotta átadás után, hazatért kenderesi birtokára, majd a Szegeden szervezkedő ellenforradalmi kormány hívására politikai szerepet vállalt és az ellenforradalmi kormány hadügyminisztere lett...
Eperjesen voltam. Mint az előrenyomuló vörös hadsereg által felszabadított területek kormányzótanácsi biztosa. Helyesebben, mint az akkor már megalakult szlovák tanácsköztársaság belügyi népbiztosa. A rendes száIlásom ugyan Kassán volt, de egy-egy napra mindig fel kellett ugratnom egy rozoga kis Ford-kocsin Eperjesre. Itt ért a kora délelőtti órában a telefonhívás: azonnal jöjjek le Kassára, vár Landler. Fontos közölnivalója van.
Egy óra múltával Kassán voltam. A Schalkházban találkoztunk: Landler szomorú és levert volt. Bizalmasan közölte velem, hogy Pesten már úgyszólván elhatározott, hogy elfogadjuk a Clémenceau-jegyzékben foglalt követeléseket. Azaz, kiürítjük a vörös hadsereg által elfoglalt szlovenszkói területeket és visszavonulunk Miskole fölé. Egyben arra kért, hogy ennek megfelelően tegyem meg a szükséges intézkedéseket.
Nem akartam hinni a füleimnek. De Landler rezignáltan megisnlételte, hogy bizony ez az álláspont Pesten. Erre elővettem az érveimet és bizonyítgatni kezdtem, hogy ez őrültség. Rámutattam arra, hogy a hadsereg harci szellelne odavész ezáltal; hivatkoztam a nagyszerűen folyó sorozásokra a fölszabadított területelen; hivatkoztam további céijainkra: a forradalom továbbvitelére; hivatkoztam az ellenség minimális ellenállóképességére; hivatkoztam a nagyszerű szlovenszkói proletariátusra amely nekünk megbecsülhetetlen erőgyarapodást jelent, mert már megkóstolt egy ellenséges inváziót; hivatkoztam a bekövetkezendő belpolitikai következményekre és hatásokra a magyar proletariátusnál stb. Egy teljes órán keresztül egyebet sem tettem, mint mindazt elmondtam, ami hirtelenében az eszembe jutott és ami a kiürítés ellen és a Clémenceau-jegyzék elutasítása mellett szólt.
S Landler csak hallgatott. De arcáról leolvastam, hogy minden érvem a szívéből jön, mindennel egyetért. Nem is igyekezett cáfolni. S amikor már kifogytam a szuszból, megszólalt. Elmondta, hogy Pesten úgy a kormányzótanácsban, mint a pártvezetőségben ez az uralkodó hangulat. Főként a szociál-demokraták, élükön Böhmmel, a főparancsnhokkal és Kunfival az örökkön félővel és remegővel, képviselik ezt az alláspontot. De mondotta - hajlanak erre az álláspontra egyes kommunista tagjai is a kormállyzótanácsnak és a pártvezetőségnek. Úgy látja, hogy ezen már nem lehet változtatni. Akármennyire is egyetért velem.
Sorsdöntő pillanatok voltak. Láttam, hogy Landler, az örökkön optimista, már feladta a reményt, hogy valamit ebben az ügyben elérhessünk. De én sermniképpen sem akartam belenyugodni, hogy Szlovenszkót kiürítsük. S ekkor támadt egy ötletem. Eszembe jutott, hogy mi, szlovenszkóiak, voltaképpen szlovák tanácsköztársaság vagyunk. És ha már Pesten olyan nagyon a kiürítés mellett vannak, ám jó, fogadják el a Clémenceau által szabott feltételeket, de mi, akik Szlóvenszkón vagyunk, mi bizony nem vonulunk ki, hanem tovább folytatjuk a harcot. Pest adja át nekünk a Szlovenszkón lévő vörös hadsereget, mi elnevezzük szlovák vörös hadseregnek. Közben folytatjuk a sorozásokat és az előnyomulást. Nem engedünk időt az ellenségnek a lélekzetvételhez. És ha majd a francia imperializmusnak ez nem tetszik, úgy forduljon hozzánk. De mindenképpen időt nyerünk és az idő nekünk, értünk dolgozik . . .
Mondókámnak még jóformán a végére sem értem, amikor Landler felugrott és ragyogó arccal válaszolta: Ezt megcsináljuk! Nyomban hivatta Rákosi Mátyást, aki akkor, Sátoraljaújhelyről jöttében, Kassán tartózkodott. Közölte vele a tervet. Rákosi egyetérett. Megbeszéltük, ki lehetne a megalakítandó szlovák vörös hadsereg főparancsnoka. Megállapodtunk Münnich Ferenc személyében. Hivattuk Münnichet, aki akkor a Kassán levő VI. hadosztály politikai megbizottja volt. Örömmel csatlakozott hozzánk, annál is inkább, mert a Rab Ákos parancsnoksága alatt lévő VI. hadosztály már amúgyis zúgolódott amiatt a tétlenség miatt, amire Böhmék parancsa kárhoztatta. A szlovák kormányzótanácsnak Kassán tartózkodó és elérhető tagjai pedig száz percentig helyeselték a tervet.
Hát eddig rendben lettünk volna. Miután azonban Pest hallgatólagos hozzájárulása és támogatása nélkül nem válthattuk valór a ezt a ter vet, elhatároztuk, hogy Landler nyomban, Pestre megy és úgy a kormányzótanácsban, mint a pártvezetőségben minden erejét megfeszíti, hogy a terv elfogadtassék. Egy ór a múltával külön vonat - mozdony és egy
személykocsi - prüszkölt Pest felé. Rákosi, és ha jól emlékszem, Münnich kísérték Landlert Pestre. Én Kassán maradtam, megtenni az előkészületeket a szlovák vörös hadsereg jövendő eredményes harcaihoz.
Másnap reggel megkaptam a hírt: oPesten nem fogadták el tervünket, öt napon belül ki kell ürítenünk Szlovenszkót. Ami ezután következett, azt ismerjük mindannyian."
" hadserege_ most írom le 21-szer.._már felbomlott, garázda csőcselékké vált.
Más ideológiai alapon megpróbálták ujjászerveni."
Állításodban annyi az igazság, hogy Kunbéciék valóban megpróbálták a Vh-t ideológiai alapon ujjászervezni, csakhát nem sikerült nekik.
Amúgy, már többször belettek másolva azok a történelmi tényeket, amelyek a hazugságaidat cáfolják, mégsem vagy hajlandó tudomásul venni ezeket. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy egy megátalkodott hazudozó vagy!
"A Vörös Hadsereg védte a Hazát..."
Szintén egy ordas hazugság!
Ez a hazug állításod is már több tucatszor meg lett cáfolva, de oda se neki! Te pofátlanul, tovább hazudozol!
Mindenesetre hiába erőlködsz síkagyúkám. Bármennyiszer is elszajkózod ezeket a veretes és ordas hazugságaidat, azok attól még nem válnak igazzá...
"Horthy attól még nem lesz fényesebb, ha Kunt és Károlyit besötétíted"
Nem, persze hogy nem. Csakhogy ez fordítva is igaz.
Szeretem, amikor betesztek forrásokat a forrás megjelölése nélkül. Ez, amit betettél, éppen a wikipedia, ami ugyebár elég kérdéses, lévén, hogy az olvasók írják. Gondolom, nem véletlenül nem adtad meg a forrást.
JAvaslom helyette inkább Ádám MAgda-Ormos Mária: Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről c. művet. Lehozza a Clemanceau-Kun jegyzékváltások teljes szövegét, az általam idézet Kun mondatok is onnan vannak.
Kunéknak Clemanceau beígérte a tk elismerését ha kiürítik a felvidéki területeket. Kun napok alatt végrehajttatta ezt, Stromfeld pedig lemondott.
Kunnak is csak az volt a fotos, hogy az antant elismerje hatalmát.
Ez látszik a válaszjegyzékből is:
"Szilárd meggyőződésünk, hogy nem a fegyveres hódítás pillanatnyi eseményei, hanem az emberiség magasabb érdekei, a dolgozók közös és egyetemleges érdekei döntenek az új államok határairól, ameddig le nem omlanak a népeket elválasztó falak. Mivel sorsunk az egész világ testvérként összetartozó dolgozóink kezébe helyeztük, szándékainktól semmi sem áll távolabb, mint a háború borzalmainak meghosszabbítása. Nem fogadjuk el a területi sérthetetlenség elvét, és eltekintünk ama ténytől, hogy a határvonalak kizárólag magyar lakosságú területeket szakítanak el a Tanácsköztársaságtól."
Vagys:
- a határokat nem a honvédő harc, hanem a dolgozók egyetemleges érdekei döntik majd el - a tk. -tól mi sem áll távolabb, mint hogy harcoljon a határokért - a tk. eltekint attól, hogy az új határok magyar lakosságú területeket szkítanak el az országtól.
Horthy attól még nem lesz fényesebb, ha Kunt és Károlyit besötétíted.
A könyvet olvastam, meg még sok mást is...
Az, hogy hosszas vita volt, meg nem újdonság. Általában az ilyen döntéseket viták szokták megelőzni.
Clemenceau francia miniszterelnök június közepén jegyzéket intézett a Kormányzótanácshoz, amelyben közölte Magyarország északi és keleti határait, és követelte, hogy a Vörös Hadsereget északon vonják vissza e határok mögé. Cserében a románok ki fogják üríteni a Tiszántúlt. A proletárdiktatúra vezetői hosszas vita után elfogadták a javaslatot.
Ez az ezeregyedikszer elmesélt történet részetekről, igazolandó Kunbéciék honvédelme.
Ezzel szemben az igazság az, hogy Kunbéciék nem szoptak be semmit, hanem egyszerűen feladták a visszafoglalt Felvidéket, mert nem volt fontos a számukra. Ezt annak idején a Béci gyerek is hangozatta. Egyébként éppen a felvidéki kivonulásnál lett világos sok "vöröskatona" és tiszt számára, hogy tkp. miért is harcolnak ők és ekkor kezdődött meg a Vh. bomlása.
Tehát az, hogy a Vh. harcolt a betolakodók ellen, nem a haza védelme érdekében, hanem a proletárhatalom megtartása érdekében történt.
Az egyedüli fegyveres alakulat a Székely Hadosztály volt - mellesleg még a legjobb is -, amely valóban megpróbálta megvédeni a hazát, de ez részben a Vh. miatt sem sikerült neki, mivel elég gyakran fegyveres összetűzésre került sor közöttük. Az ok: Kunbéciék szerint a Székely Hadosztály reakciós, ellenforradalmi erőnek számított a szemükben.
Trianonal szemben egyedül - pont Horthy alatt - a Bethlen kormány ért el pozitív módosításokat a soproni népszavazással, és a szerbek által megszállt baranyai területek kiürítésével.
Tudod, érdekes dolog a történelem. Elég csak behelyettesíteni a neveket, és ugyanazt az eredményt kapod. Nézd:
(Kun) Arra várt, mikor verik le az intervenciós csapatok a Károlyi féle Mo-t. A történelmi színre lépése terrorral kezdődött és ugyanazzal távozott.
"Persze utána, azt a szerződést, amit más nem volt hajlandó aláírni, az ő megbízottai aláfirkantották."
Egyrészt mi az, hogy más nem volt hajlandó aláíri? Mások is jelentkeztek?
Másrészt Károlyi 1918 november 16-án a Belgrádi Katonai Konvencióban önként mondott le Mo. déli területeiről, úgy, hogy nem kényszerítette senki, hogy Belgrádba utazzon.
1920-ban a kormányon belül éles viták zajlottak arról, hogy aláírja-e Mo. a béke"szerződést". Csakhogy 1920 már más volt, mint 1918, vagy 1919. JAvaslom olvasásra Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés c. könyvét.
Persze Horthy aztán tett is valamit 18-20 között, azonkívül, hogy Szegeden verte a gyíkot.Úgy vonult be Pestre fehér lovon, mintha valami köze lenne az egészhez.
Kommunistákkal azért jópár akadt már akkor. Nyugodtan fegyvert foghattak volna Károlyi alatt a haza védelmére. De nem, ők inkább lázítottak, bomlasztottak.
Kun Béláékat az antant mai kifejezéssel élve, beszopatta. Felajánlotta a Felvidékért, a Tiszántúlt.A VH visszavonult, a románok, meg szartak kivonulni. A VH megpróbált egy offenzívát a Tiszántúl felszabadítására, de az összeomlott, és nem sokára, a román királyi pár Budapesten korzózott.
