Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Helló Charlie21!A képek Kecelen készültek a Haditechnikai parkban?Néhány éve jártam ott és volt egy Scud-B(R300)kilövőállvány is rakétával együtt.Valószínűleg ez az egy van az országban.Több rakétát is láttam ott Scud felirattal,azoknak semmi közük a Tapolcán használtakhoz.Sajnos fotóim nincsenek.
"De boccs nem gondoltam hogy ennyire szigoruan veszed a topikot"
a frog rakéták "halála" a 1480-nál következett be, 1990 november 15-én délután három órakor, a "scud"- al egyetemben, mert akkor már "vegyes rakétadandár"-nak hívtak bennünk, ez a formáció hat ( !!! ) hónapig élt. Lásd még "h" betünél, mint hazaárulás, vagy haderőreform, egykutya ( a kutyáról pedig én írtam, megtekinthető: http://szkados.blog.xfree.hu ) a képtárban, az unokám is amott.
1985-ös diszszemlén az expo területén voltunk elszállásolva, / később írok róla /
a "D" csarnokban. Ez a legnagyobb és az összes rakéta technika ott volt.
Első nap a silkások pörögtek, berregtek, és néztek ránk várták, hogy leessen az állunk.
Aztán beindultak a "lunások", iszonyatos visító hangokat adva, a légvédelmisek serényen babrálni kezdtek valamit, és sandán néztek a lunára.
Nem akartunk kimaradni mi sem, a Tápai örmesternek szóltunk, hogy most emelünk egy kicsit a rakétán, de nem APD-vel / egy csendes aggregátor volt, az irányzó fülkében, adott 7KW áramot, és működtette a hidraulikus rendszert, de mivel az állványon minden dublírozva volt meghibásodás esetére, a főmotorral is lehetett emelni a rakétát. /
Emeltük a rakétát, úgy 30 fokig és vissza: 525 lóerő dübörgött padlógázzal.
A silkások kezéből kiesett a rongy, a lunások kezdtek babrálni valamit, majd a felocsúdás után mindenki szaladt ki, mert iszonyatos nagy füstöt csináltunk, utána három napig kellett szellőztetni, a Németh Gyula nyomozott, de természetesen egymásra fogtuk.
Utána söröztünk egy jó nagyot, silkások és lunások közösen, talán mintha berúgtunk volna, de ez nem biztos, másnap a piócást kellett hívni, mert a fejemben két majom veszekedett egy széken.
árpapa
ps.
a silka mellett volt olyan is, amin több rakéta volt, egészen nagyok, biztos légvéldemisek, de ahhoz meg én nem értek.
Köszönöm a választ,a csotri név elég találó,tényleg kicsit olyan esetlen.
A képeim közül a felső kettő biztos hogy nem légvédelmi rakétás jármű abban a témában egy kicsit otthon vagyok,ezt szerettem volna megtudni hogy mivel ez is Luna néven fut akkor miben különbözik a gumikeres Lunától,láthatóan más formáju a rakéta.De boccs nem gondoltam hogy ennyire szigoruan veszed a topikot.Majd ráérdeklödök máshol.Csak gondoltam hogy rokon technika.
bocsi de a képek lemaradtak, "frog" képet valahol alább már tettem fel, a HM lapjáról, össze is keverték a "scud"-al. asszem egy 1480-as topicba "frog" nem illik.
"Luna ,Luna M,Frog 7 néven futó kisseb hatotávolságu rakéták között,van e különbség a lánctalpas és a gumikerekes inditó járműn levő rakéták között,mert szemre különböznek"
Luna= ruszki kód= frog= amcsi kód / ugyanaz
gumikerekes- lánctalpas, a rakéta ugyanaz, csak az indítóberendezés más,
Ahogy olvastam a soraitokat, néhány dolog eszembe jutott. Azon a menetesen én is ott voltam, hát nyugodtan mondhatom, élet veszély volt. Mert azt a tempot amit ott diktáltunk a sztyeppén azt hiszem itthon műuton sem tettük volna. Azt hiszem mindenkinek van elég élménye rossz is jó is. Kezdve a bevagonirozást Uzsán, majd mikor Záhonyba megismételtük a szovjet vasuti kocsikra az átvagonirozást. Talán emlékeztek mikor átvettük a személy szállító kocsikat Záhonyba ki kellett fertőtleníteni olyan büdösek voltak. Majd az a 3000 km amit meg tettünk közel egy hétig. Egy valamire azonban mindig szívesen gondolok vissza az a "KÁRPÁTOK" az valami csodálatos, kevés hozzáfogható dolog van. Néhányan voltunk szállítmány ügyeletesek, (Árpi már említette) ugye sohanem tudtuk mennyi ideig áll a szerelvény, még a mozdony ügyeletes sem, hiába volt viz vételezés. "nyugodtan" leszálltunk ( a vonat mellett cvsak futásba lehetett közlekedni) felvenni a kaját és leváltani az őrséget, esetleg ha nem volt valemelyik őrrel összeköttetés akkor a híradók is mentek javítani, tehát elég sok ember volt a szerelvény mellett, mindenki féluton járt, egyszer szólt a mozdonyügyeletes indulunk. No azt még látni kellett volna. A szerelvény megmozdult mindenki aki lent volt ott ahol volt a legközelebbi kocsira felugrott és órákig ott utazott és kapaszkodott amibe tudott, addig míg a vonat legközelebb nem állt meg. Előfordult, hogy 4 óra múlva állt meg a vonat. Azt tudni kell, hogy 100 km/ó alatt ritkán menta szerelvény. Mi pedig öregedtünk néhány évet, hogy vajon imndenkinek sikerült felugrani és megkapaszkodni, csak azér mert a szerelvény ugy indult, hogy még azt sem várta meg, hogy a vizes csatlakozokat levegyék egyszerúen elszakította. Ez nem egyszer előfordult, és a sorállomány fegyelmezettségére utal, hogy soha nem maradt le senki és ami fontosabb nem volt baleset!. (emlékeim szerint). No és mikor kiérkeztünk a "Táborba" cuccot le bemérők sorakozó írány műszer beszabályozás, (Girók, PAB-2A) ja és az írányzók is. Ha ez megvolt nekünk már kezdődött a gyakorlat felderítés, bemérés, utánvezetési utak kijeőlése, és még sok menet a sztyeppén ahol tájékozodási pont alig volt, tereptárgy semmi. A menetes feladat az mindig egy izgalmas feladat volt mindenkinek, bemérőknek, és az indítószakaszoknak is szóval aki részt vett az éles indításon mindenkinek ott volt a zabszem, hívatásos és sorállománynak mindig. ez volt az a feladat ahol tényleg nem lehetett hibázni (máskor sem) de ez valami különleges volt. Szóval menetben volt az osztály (dandár) és 20' múlva a rakéta célra írányozva indításra kész volt. De, hogy mennyi buktató volt , egy példa a bemérők felcserélték az x és y koordinátát a kidolgozóasztalba történö bevitelkor fordítva ütötték be. Mert egyik bemérő diktálta a másik beütötte, és ellenőrizték egymást. szóval az első ellenőrző ponton kiderült a disznóság. és együtt "imádkoztunk", ( pedig templomba nem jártunk) hogy elérjünk a vasúti átjároig addig ne legyen szétbontakozás. De ez volt az utolsó feladat mindig a gyakorlaton ezután azért mindenki megkönnyebbült, és felszabadult a hónapok óta tartó feszültség alól. Mert azért a gyakorlatra való felkészüléssel kezdödőtt az egész hajtás és itt volt vége. Jó volt vissza gondolni. ezekre az évekre.
/ mikor olvastam a soraitok a menetes száguldásról, borsózott a hátam, és szinte átéltem, még a végén elérzékenyülök. Köszönöm, ezt is és azt is ott fenntebb./
"gondolom a sereg is olyan mint a nemzeti tizenegy,vannak menők és vannak kisegítők.de a menők sehol se lennének nélkülünk.mert a tudás az nálunk volt.különben nem ment volna a szekér."
András!!
Ha végig olvasod a bejegyzéseimet, biznyos szisztémát felfedezhetsz nálam, először a laktanya sztorikat írom meg, azt követően a szakmai kiképzeseket, majd az általános kiképzéseket, aztán a gyakorlatokat, majd az éles indítást, ezt több évre is tervezhetem. Természetesen mint ma, az aktuális hozzászólásokat is figyelemmel kisérem. Most már ráérünk, nincs normaidő. Én élvezettel olvastam a sztorijaid, tetszett amit a Kovács Miskáról írtál a vezeték ügyben, végül eltávolították a seregből, az agresszívítása miatt.
Én piacokon dolgozom, és egyik hétvégén megállt előttem, / lehet hogy ismered, mert 86 környéki / a Taferner honvéd / szkv. / egy lakli nagy kölyökkel, azt hittem megbolondultam, de csak a fia volt és kiköpött apja.
azt mondta:- fiam nem csíptem ezt az embert mindig, de most megszorítom a kezét, mert neked sohasem lesz olyan élményed, mint nekem, mert én voltam katona, te pedig már az sem lehetsz. elsorolom az asztalillesztést: kábeleket tömlőket leengedni, szélcsavar vakdugókat kicsavarni, asztalt kirögzíteni....és hibátlanul végigmondta, és kezet fogtunk. / erről is írok majd /
András, nehagyd magad felhúzni, engem is b ..szogatnak eléggé, lásd "kara- te", aki hiradós mint te, viszont eddig még egyetlen poénomat sem értett meg, pedig hivatásos volt.
1986 júniusában este rakodtuk be az állványt, és indultunk a Szovjetunióba, akkor kezdődött a mexikói szovjet- magyar meccs mikor indultam a rampához, 1 nulla volt az szovjeteknek, mire beraktuk az állványt, 6: 1!!
Mi akkor 11-en voltunk a szakaszban, a bemutatkozásomban is célzok a világszínvonalú munkára.
Kedves András!!
nagyon szépen megkérlek, soha ne hasonlíts minket a "nemzeti tizenegyhez", azért mi tettünk is valamit, ehhez a kutyaütő szarházi bandához, amit nemzeti tizenegynek hívnak, csak annyi közünk van, tizenegyen voltunk, négy hivatásos és hét sorkatona, és nem hoztunk szégyent a hazánkra. / kara- te! eddig érted, vagy megint elhatárolódsz? a lényeg csak neked: a rakétások a f@sza gyerekek, a focisták (??? ) pedig bafl@szagyerekek. /ha ezeket a szavakat írod bekékül a kukac miatt/
András írd ki magadból amit akarsz, de azért maradj, ne ám mán egy sorállomány adja fel, ráadásul 1480-os, ha vigaszt akarsz, vagy gorombább megfogalmazást, küldj emilt, válaszolok rá.
Légy szives olvasd el a 173. bejegyzést, ő is egy szemüveges sorkatona volt.
Néhány kérdésem lenne ,igaz hogy nem mindegyik szigoruan Tapolcai.
A SCUD A néven futó rakéták is Tapolcán voltak?Ha igen akkor mit lehet tudni az átfegyverzésről SCUD B-re.
A Másik bár tudom hogy ezek nem Tapolcán voltak de mi a különbség az álltalam Luna ,Luna M,Frog 7 néven futó kisseb hatotávolságu rakéták között,van e különbség a lánctalpas és a gumikerekes inditó járműn levő rakéták között,mert szemre különböznek.Ha pár szóban valaki tisztázná a különbségeket,hálás lennék.
Bizony így volt. Különösen a bemérőknél. Az állvány csak +-2 fok dőlésű területen működött, ezt nekünk kellett produkálni. A Bakonyban nem sok ilyen hely volt. Elvégeztük a bemérő munkát, aztán annyian dolgoztunk, ahány sáncszerszám volt. Mindig jutott mindenkinek, nekem is. (Emlékezzetek: a feladat végre nem hajtására nem lehetett semmilyen magyarázatot adni!)
Még annyi kiegészítés, hogy a zokogás amiatt a "kudarc" miatt volt, hogy "csak" JÓ lett a végeredmény, mindenki kiválót várt.
Én is csak később tanultam meg az Akadémián, hogy azért, mert mindenki pontosan dolgozik, akár még nem megfelelő is lehet, csak annak kicsi a valószínűsége. Mindez a Gauss-féle szóráselméleteen alapszik.
A Nőszövetség volt kinn. Nehogy az orruk alá poroljunk, míg ők meg nem érkeztek, nem indulhattunk el. A menet kb. 70 km. volt, terepen, sivatagi poros úton. Alig több, mint 1 ó. alatt tettük meg, miközben a töltött indítóállvány megengedett max. sebessége 40 km/ó volt.
Emlékszel, Csaba? Az üteg tűzoltó autója (Zil-157, a sor csak locsipocsi kocsinak hívta) leállt, mert felforrt a vize. Demek Sanyi először vödörrel locsolta, majd Kraz mögé akasztotta, és az út mellett! vontatva előzte az ámokfutó oszlopot, mert e kocsi nélkül tilos volt az indítás.
Az osztályparancsnok törzsbuszában kiszakadtak a kulcsra zárt fiókok, Kolta i Pista egy törött telefonkagylón keresztül próbált időt egyeztetni.
Már állt a rakéta, amikor megérkezett a Kraz a Zillel, benne a rémülettől zokogó sorállományú vezetővel és a thts. kezelővel. Úgy néztek ki, mint a prágai Gólem, csak a könnyek helye volt fehér az arcukon, a többi sárga homok.
Mivel csoportos csapásról volt szó, az egyik üteg éles rakétát indított, a másik ugyanakkor imitálta az indítást.
A kapkodás eredményeképp a dandártörzs felcserélte a két rakétának szánt célokat. Ez eleve nem megfelelővé tette volna a lövészetet. Na ekkor láttam a Siska vezérőrnagyot (hadsereg tüzérfőnök, ellenőrző csoport parancsnok), amint csizmás tábornoki egyenruhájában soványdisznó-vágtában törzsbusztól törzsbuszig rohanni, hogy helyrehozza a tévedést.
Felteszem, sokan nem tudják, hogy ennek az egésznek az volt az oka, hogy a csapást pontosan az elrendelt időben kellett végrehajtani. Ha jól emlékszem, 5 másodperc eltérés már nem megfelelővé tette az indítást.
Hello Mindenkinek!
Csatlakozom gyuszi1-hez, és osztom a véleményét. Egy példát fogok leírni arról, hogy mennyire nagy volt az egymásra utaltság a sor- és hivatásos állomány között. 1982, éles indítás Kapusztyin Jar:
A gyakorlat utolsó napja, mindenki a menetesre készült. Az üteg a besorolási ponton, a szemlélő tábornok „elvtársak” –akik mindenképen látni akarják az indítást- a repi sátorban. Elérkezett az indulás ideje, de az indulási parancs nem érkezett (volt még kaja és pia a sátorban). Hosszú várakozás után megérkezett a várva várt parancs, de a menet megtételéhez az indításig már csak fele idő maradt. A menetet a terepen megengedett sebesség 2-2,5 szeresével hajtották végre, ami a rakéta irányító rendszer műszereinek egyáltalán nem használt. A feladatot időben és pontosságban kiválóra hajtották végre. A rakéta elemelkedett, az öröm leírhatatlan volt, előkerültek a végére tartalékolt piák, a sor-és hivatásos állomány együtt koccintott a közös sikerre.
A végértékelés éles indítás után a lokátorok mérése alapján megérkezett: „JÓ”. A sorállomány nem sírt a hivatásos állománnyal együtt, ZOKOGOTT!
Mindezt saját szememmel láttam, mint az ellenőrző csoport tagja:
Csaba
Kár lenne elmenned, mert akik itt sztorizgatnak azok valóban ott szolgáltak. Szinte kivétel nélkül ismerem őket. mikor te ott szolgáltál én az 1.osztály bemérő felderítő főnoke voltam, a nevedre emlékszem, de az arcodra sajnos nem. De egy két gyakorlatot biztos lenyomtunk együtt. Senki nem vonta kétségbe, hogy mekkora szükség volt a sorkatonákra és nem is vitatja senki, hogy nélkülük múködött volna az alakulat. Valóban a munka nagy részét és a nehezét is a sorkatonák oldották meg. Az alakulat így volt egész hivatásos és sor állomány együtt dolgozott és talán még jobban együtt mint általában a seregben, mert itt nagyobb volt az egymásra utaltság. Ha figyelmesen végig olvasod a hozzászólásokat eddig mindenki dicsérte a sorállományt. Azon pedig nem kell csodálkozni, hogy a hivatásosok nem emlékeznek minden katonára, hisz évtizedek alatt sok ezer katonával találkoztak, ezért csak a közvetlen beosztottakra emlékeznek húsz év után. Talán azt hiszem te sem csak az Almási Lacira emlékszel? A sztorikon nem szabad csodálkozni, ezek a srácok 19-20-22 évesen kezdték a hivatásos szolgálatukat és hosszú évekig együtt voltak a laktanyában és sokszor még azon kivül is. Tehát elég sok barátság szővődött, a munka és a közös élmények miatt. Azt valóban sajnálhatód, hogy nem voltál éles lővészeten a szovjetunióban, mert az egy másfajta élmény 1 hétig a vonaton oda és 1 hét vissza, és a gyakorlatról még nem is beszéltem. 1976-ban híradó szakaszparancsnokként voltam kint a lőtéren. Azok a srácok akik ott voltak valóban ember feletti munkát végeztek, és most is csak köszönet nekik. De ehhez hasonlókat még sokszor lehetne leírni. Mert valóban sokszor tényleg ember feletti munkát végzett mindenki sor és hivatásos állomány együtt. Ha emlékszel még a gyakorlatokon egész más volt a viszony, mert sokkal nagyobb volt az egymásra utaltság, nagyon sokszor végeztek a hivatásosok is fizikai tevékenységet és nemegyszer volt példa, ha a sorállomány nem bírta elvégezni a feladatot beszálltak a hivatásosok is. Csak azért írtam ilyen hosszasan, hogy probáljalak meggyőzni, hogy nem kell elmenned ha mindennel nem értesz egyet. Már te sem vagy 20 éves nem szabad mindent mellre szívni, ki kell válogatni mi érdekel és mi nem, de hát ezzel azt hiszem, az élet inden területénígy van. De természetesen a te döntésed és én tiszteletben tartom. ha mégis elmennél, sajnálom.
dszp66!Ne tedd!miért szállnál ki?Nem látod,ez a fórum már rég nem a 1480-ról szól!A kérdéseidre esetleg választ kaphatsz,ha visszalapozol a hozzászólások között.Némi technikai infó és Kapusztyin-Jar-i történet is van.Sokkal többet nem tudsz kihúzni senkiből,hogy miért azt magam sem tudom.Nem beszélnek róla azok akik ott voltak,nem akarnak,vagy nem mernek.Talán úgy vannak ezzel,hogy ez is megvolt,túl vagyunk rajta,a ma a fontos.Így fog ez az egész eltünni a sűllyesztőben,ahogy a laktanya is szép lassan az enyészeté lesz.Ma már senkit sem érdekel az,hogy te hány éjjszakát töltöttél egy hideg őrtoronyban vagy a telephelyen vagy az,hogy Árpapa mikor ment haza a családjához,vagy az hogy leszerelés után még 5-6 évvel is néha felébredtem éjjel mintha riadó lenne.Meg az hogy sokáig nem tudtam napközben(pl vasárnap ebéd után)aludni öt percet,mert az ajtót figyeltem,nem-e jön be valaki,hogy kirúgja alólam az ágyat!Ezek a dolgok ma már senkinek sem fontosak,csak annak,akivel megtörténtek.Nem vettek fel rendőrnek,ki tudja lehet jobban jártál.De te akkor is katona voltál érted?!És egy hangyányit az is maradsz mindig.Azért jöttél ide.
Vasárnap fenn jártam a Borsó hegyen,ahol Január 19-én lezuhant a repülő.42 katona halt meg.Ami ott van azt szavakkal leírni igen nehéz.Hatalmas bükkfák derékban kettényírva,megégve.Középen egy emlékmű.A fatörzs-csonkokon,majd mindegyiken egy-egy katona fényképe,neve rendfokozata.Ha egyedül lettem volna,álltam volna egy ideig ott és tisztelgek.Tenném ezt máskor is ha katonasírra bukkanok utaim során.De hát én civil vagyok.
van mégegy dolog ami kicsit sziven ütött.leszerelésem után pár évvel jelentkeztem rendőrnek.akkortájt nyitottak toborzóirodákat.gondoltam egye fene megpróbálom.be is mentem, namikor meglátták hogy szemüveges vagyok,jelezték hogy gond lesz, mert szemüveggel nem lehetek rendőr.kérdeztem miért?a válasz:gondoljak bele,mi van akkor ha pl. egy bűnözőt üldözök,és fegyveres harc lesz belőle.aszemüveg csak zavarna a lövöldözésben.kérdezem mire alapozzák ezt.a válasz:volt már olyan rendőr akinek a lövés légnyomásától kitört aszemüvegéből a lencse.de mondom én voltam katona ugyanigy szemüveggel nem isakárhol,ott még géppisztollyal is lőttünk,sőt még gránátot is dobtunk,mégse ment ki a lencse.nem baj mondták az a honvédség ez meg a rendőrség, ők nem vállalnak ekkora felelőséget.na gondoltam, erről ennyit nesze neked első lépcsős alakulat, meg hksz.ennyi lenne? és esküszöm ez igy történt. ha kell,még megvan a rendőrtiszt neve, eltettem örök mementóként.pedig esküszöm nem vagyok sm hülye sem pedig fogyatékos.de tényleg,emlékszem vv.gyakorlaton 7mp.volt a szintidő hogy felvegyük a maszkot.nekem ebbe még bele kellett kalkulálni azt az időt is hogy levegyem a szemüvegem és biztonságba helyezzem. értitek nem? mert én nem. mindegy túl vagyok rajta.nekem nincsenek akkora sztoriaim mind nektek,én csak egyszerüen de tisztességgel letöltöttem az időmet,szerintem rám senki sem emlékszik mint ahogy rajtam kivül sok ezer másikra sem,de gondolom a sereg is olyan mint a nemzeti tizenegy,vannak menők és vannak kisegítők.de a menők sehol se lennének nélkülünk.mert a tudás az nálunk volt.különben nem ment volna a szekér.de azt nem ők tolták a mostani nagy sztorizgatók.tisztelet a kivételnek.kiszálltam köszi ennyi volt.többet nem jövök,mert van itt egy két akkora hmis ember,aki szerintem nem is itt szolgált.
