Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
fehérpatkány: A székely-magyar o és az omega egyezése egyértelmű. De a krétai képírásban is megvan képi előzménye. Azt gondolom ezzel sincs gond. A kérdés az, hogy a görög és a sz.-m. írásba hogyan került a jel?
Ez itt a hettita hieroglif jelekből álló szótagábécé ke/ge (ék/ég?) jele. Az általában közölt táblázatokban a k/g sor és az e oszlop metszéspontjában szerepel. Mivel a hettita szótagjelek mássalhangzó+magánhangzó szerkezetű szótagokat jelölnek, ezért a k/g+e szótagot jelölheti. Nem tudom, hogy olvasható-e pl. eg alakban.
A párhuzamok alapján a jel képi tartalma világos: az eget tartó fát (ágat, szárt) látjuk.
A jel felső része valamennyire hasonló az omegára és a székely "o"-ra is. Én úgy gondolom, hogy ez az Ószövetségben is szereplő Óg király (égisten) szimbóluma lehetett. Óg Básán királya a semiták honfoglalása előtt. Ez az Óg név talán azonosítható az ég, ág, ék szavainkkal is.
Általában azt tartják, hogy a hettita hieroglif írás első emlékei Kr. e. 1800 tájáról valók. Az írás előzménye talán az Égeikumban keresendő. Ez persze csak találgatás, mert az égei írásokat sem ismerjük eléggé. A hettita hieroglif írásnak 20 jele formailag hasonlít székely jelekre. Ebből a 20-ból 12 tartalmilag is kapcsolódik a székely párjához. A fenti jel például a székely "g" (ég) megfelelője - azaz a hangalakja majdnem azonos.
A hettita hieroglif írást a hattiak találták fel (vagy örökölték az őseiktől), akik a Kr. e. II. és Kr. e. I. évezredben felmentek a Kaukázustól északra lévő területekre szkítának Mészáros Gyula szerint.
A szkíták jelrendszere szintén kb. 20 db, székelyhez hasonló formájú jelet tartalmaz.
fehérpatkány: Például honnan van az omega jel? Persze ennek is van előzménye a krétai írásokban. Nem hiába vetik fel, hogy a krétai íképírás volt az alap és nem az őssémi.
rovó: Az omega jelnév jelentése "nagy o". Érdekes, hogy szinte azonos a székely írás "o" betűjével (csak a székely jel a rovástechnológia miatt függőlegesre van állítva). Aczél egyébként felfigyelt arra, hogy a görög és a székely magánhangzójelek között rendszeres megfelelések vannak. Azonnal beteszem az ábráját is.
KAL: Héberben maj/majim, a 'mém' betű is vizet jelent. (kvadrátírásban szóvégen egy kis négyzet, szóközben egyfülű háromszög)
rovó: No, ezt vegyük át újra!
Akkor tehát a héber szótárban hány szóalak jelenti a vizet?
Ez lenne a helyzet: maj = víz; majim = víz; mém = víz?
Vagy inkább a következő? Maj = víz; majim = víz szerepel a szótárban (ilyen szavak vannak). De van egy jel is ezeken felül, aminek "mém" a neve s köztudott, hogy ez a mém jel vizet ábrázol (jelent, szimbolizál).
Azaz a kérdésem egyrészt arra irányul, hogy a héberben van-e mém alakú szó.
Másrészt arra, hogy ezt a mém szót lehet-e használni akkor, amikor azt akarom mondani, hogy "Kislányom adj nekem egy pohár vizet, légyszi!"?
Vagy csak a jel neveként használatos a mém szó? Amikor a tanár azt mondja, hogy "Édes fiam a mém jelet nem úgy kell rajzolni, hanem emígy!"?
Mit érthetett Bauer a mem és a víz megfelelésén? Azt, hogy láthatóan vizet ábrázol a jel, mert hullámos a teteje? S hogy a mem vizet jelent valamilyen szótár (vagy szöveg) szerint?
Nyilván, mert más ellenőrzési lehetősége aligha volt.
Ez eredmény.
Jó lenne, ha nekünk is rendelkezésünkre állnának ilyen régi ellenőrzési lehetőségeink (jelnevek és hosszabb, régi szövegek).
Az ördög azonban nem alszik. Gelbnek ettől még igaza lehet.
Én úgy gondolom, hogy egy eredeti antik típusú ábécének vallásos jelentőségű jelnevekkel kell rendelkeznie. A vznek ugyan van vallásos jelentősége, de az egész föníciai jelnév-magyarázat elég siralmas képet mutat.
Szerintem például az ábécé első jelnevei a következőek voltak:
A = anya (Anahita, Enéh) - azaz az anyaistennő.
B = Bél (istennév), belső - a fiúisten.
C = ez nem lehetett az eredeti jelsorban.
D = Dana, Du (Ten, Thana) - az atyaisten.
Mit is fordítanak e helyett a föníciai jelnevekből? Azokban nincs ilyen rendszerszerűség, ezért gyanús.
fehérpatkány: Amúgy a jel neve: Mem- "m", jelentése : víz.
Az egyiptomiban feltehetően a protosínaiban, a büblosziban, sőt az ótörökben (szkíta-hun) még n hangértékkel van meg. A hullámvonal fokozatos rövidülésével alakult ki az M betű mai formája.
rovó: Ez így valóban logikus és lehetséges is. Azonban több kérdés is adódik, ha megkaparjuk.
Például, a protosínai hosszú hullámvonal biztosan megfeleltethető a föníciai rövidebbnek? És a föníciai a latinnak? Én azt hiszem, hogy igen, de erre mégsem lehet mérget venni. A vizet jelentő hullámvonalak, meg a hegyláncot ábrázoló hullámvonalak ugyanis teljesen egyformák lehetnek.
Fontosabb kérdés ennél az, hogy mikori a mem "víz" jelnév? Ezeknek a föníciai jelneveknek csak részben tisztázott az értelme, a többi bizonytalan találgatás. Nem tudom, hogy ez a mem melyik csoportba tartozik. Ráadásul az értelmezettekre is azt mondja Gelb, hogy csupán utólagos, népi magyarázatok. Azaz a nép ránézhetett a jelre s azt mondta, hogy ez a hullámvonal biztosan vizet jelez.
Az azonosítást erősítő körülmény viszont az "m" hang, ami a jelhez tartozik mindkét írásban. Ez akkor is arra utal, hogy a föníciai és a latin jel genetikus kapcsolatban lehet egymással, ha a mem jelnév utólagos ráfogás lenne, vagy nem vizet jelentene (de ennek nagyobb a lehetősége, mint a hegy jelentésnek).
A hozzászólásod jogos volt s igazad is lehet. Köszönöm.
Ha jól emlékszem, Varga Géza könyvéből való, és nyilván nem az eredetiségét akarta kiemelni, hanem a szimbolika és a mögöttes hangok egyöntetűségét. Persze tényleg jó lenne mellette látni az eredeti jeleket is. De ezt magunk is összegyűjthetjük egy kis utánajárással. Omniglot-írások gyűjteménye
(A mostanában, ebben a rovatban és a "Kik voltak a szkíták?" rovatban megfejtett ferences rovásfeliratból).
Egyébként a ferences felirat megfejtéséről készített filmriportot 26-án, szombaton, 12 óra 30 perckor mutatja be a Duna Televízió vallási műsora. Ha valakit érdekel ...
A táblázat alapjában helyes, de normalizált betűformákat tartalmaz, ezért pontatlan. Helyesebb lenne a korabeli, ténylegesen használt betűformákat feltüntetni.
A hettita "folyó" hieroglifa a vízszintes ferkvése miatt nem róható (a pálca hosszában futó erek eltérítik a kést).
Ezért a székely ábécé "ü" (ügy, azaz "folyó") jele függőleges.
Ezt a jelet általában az "ü" jelölésére használták. Ez a kép azonban speciel a nikolsburgi "ö" - azaz kivételnek számít. Az "ö" hang ejtésével és jelölésével kapcsolatos bizonytalanságot rögzíti. Például Körmend nevét nem is oly rég még Kürmend alakban is írták.
A k/g és e hangokból álló szótag(ok) jele a hettita hieroglif írásban. A rajz egy szembőlnézeti világmodell, az égboltot tartó világoszlopot (világfát) ábrázolja.
Jó lenne tudni, van-e eg/ég hangalakja is.
A székely rovásírás "g" (ég) jele. Szintén az eget tartó világoszlopot ábrázolja.
A székely rovásírás "g" (ég) jele. Szintén az eget tartó világoszlopot ábrázolja. A rovástechnológia miatt a függőles szár oldalra tolódott (azonban vannak szimmetrikusabb változatok is).
Ilyen párhuzamosan, de nem egy szövegben használt rendszerek: a két kitaj írás; a négyszögírás || ujgur írás (mint manicheus || ujgur; bráhmí || ujgur, stb.); mongol || mandzsu; mongol || tibeti; latin betű || mongol írás; ojrát || mongol; cirillbetű || mongol írás stb. Vannak vegyesen használt rendszerek: ilyen az, mikor mandzsu betűk ujgur írásos mongol szövegben csak egy-egy hangot jelölnek egy többértékű mongol jel helyett (az ujgur betűírásos ótörök buddhista szövegekben használt kínai szójelek viszont ujgur szavakat takarnak), ilyen, mikor a galik írásos jelekkel mongol szövegben tibeti, indiai és kínai neveket és más szavakat írnak át. Hasonló szerepben, de sorközi átírásul szolgál a mongollal párhuzamosan használt négyszögírás (pl. egy 14. századi nyomtatott mongol könyv nemrég elo,“került töredékében) vagy tibeti írás (mint a bráhmí glosszák ujgur írásos szövegben, vagy mint a japán furigana. mely a tulajdonnevekben vagy ritkább szavakban használt kínai jelek japán hangértékét adja meg).
